Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-22 / 69. szám
2 Képújság 1978. március 22. A BT-határozat ellenére Izrael folytatja támadását Dél-Libanonban Libanon BNSZ-nagykövete útján hétfőn panaszt tett a világszervezet főtitkáránál azért, mert a harcok beszüntetésére és az azonnali kivonulásra felszólító BT-határozat ellenére Izrael folytatja a hadműveleteket és csapatai egyre mélyebben hatolnak be Libanon területére. A liba" nőni ENSZ-képviselő terjedelmes listát nyújtott át Waldheimnek. Ez felsorolja mindazokat az ellenséges akciókat, amelyeket Izrael hajtott végre vasárnap estétől hétfő estéig Libanon ellen. A felsorolás azzal végződik, hogy hétfőn este az izraeli légierő és ágyúnaszádok még mindig bombázták és lőtték a palesztin táborokat. Eddig 165 ezer menekült érkezett délről Bejrútba, de összesen a 200 ezret is meghaladja az izraeli betörés következtében földönfutókká váltak száma. Elhelyezésükhöz és ellátásukhoz Libanonnak nemzetközi segítségre lenne szüksége — közölte a nagykövet. Az ENSZ-nagykövet nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az izraeli hadműveletek folytatása esetén Libanon újból kérni fogja a Biztonsági Tanács összehívását. Kivárja azonban, milyen eredménnyel zárulnak Siilasvuo tábornoknak, az ENSZ-had- erők főkoordinátorának tárgyalásai libanoni és izraeli illetékesekkel az izraeli viszszavonulás üteméről, és az ENSZ-erők állomásoztatására alkalmas „ütköző övezet” kijelöléséről. Jól értesült ENSZ-körök szerint egy hónapba is beletelhet, amíg a négyezer főnyi UNKFIL-haderő (így nevezte el a BT-határozat) teljes egészében elfoglalhatja a helyét Dél"Libanonban. Bejrúti jelentések szerint az izraeli megszálló csapatok keddre virradóra is folytatták a dél-libanoni hadműveleteket. Súlyos harcok bontakoztak ki Tyr kikötőváros körzetében. A szüntelen tüzérségi támogatás ellenére az izraelieknek nem sikerült előbbre nyomulniuk a város felé. Az izraeli tüzérség egész éjszaka megszakítás nélkül lőtte a Litani folyótól északra fekvő pontokat is. A harcokban a libanoni haladó erők és a palesztin ellenállás egyesített alakulatai harminc izraeli katonát, valamint öt páncélost tettek harcképtelenné. EN SZ-tanácskozás Namíbiáról Lusakában megnyílt az ENSZ Namíbia-tanácsának rendkívüli ülésszaka. A tanácskozás résztvevői a namí- biai hazafiak felszabadító harcával összefüggő kérdések széles körét vitatják meg és foglalkoznak azzal, hogyan valósulnak meg a Namíbiára vonatkozó ENSZ-határozatók. Az ülésszak megnyitóján Mathias Mainza Chona zambiai miniszterelnök beszédében hangsúlyozta: a namíbiai kérdés igazságos rendezését mindenekelőtt a fajüldöző dél-afrikai rezsim akadályozza. A zambiai miniszterelnök rámutatott, hogy csak az ENSZ-határozatok szigorú végrehajtásával, az ország egyedüli jogos képviselőjének elismert Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) részvételével oldható meg a namíbiai kérdés. Sam Nujoma, a SWAPO elnöke felszólalásában rámutatott: a nyugati hatalmaknak fokozniuk kell a Pretoriára gyakorolt nyomást, hogy lehetővé váljon a hatalom békés átadása. PANORÁMA BUDAPEST Kedden hazaérkezett Amszterdamból a dr. Antalffy György, az Országos Béketanács elnökségének tagja vezette küldöttség, amely a magyar közvélemény képviseletében részt vett a neutronfegyver elleni nemzetközi fórumon. BRÜSSZEL A NATO tanácsának szerdán össze kellett volna ülnie, hogy megvitassa a neutronfegyverek a NATO-haderők- nél való rendszeresítését. Az Egyesült Államok kormányának kérésére azonban a tanácskozást határidő nélkül elhalasztották. Közlemény Púja Frigyes bulgáriai látogatásáról (Folytatás a 1. oldalról) ges, kedvező feltételek biztosításában. Kiemelték a KGST jelentőségét a szocialista közösség országai sokoldalú gazdasági együttműködésének további elmélyítésében és bővítésében. A külügyminiszterek leszögezték, hogy a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása szempontjából elsődleges fontossága van a fegyverkezési hajsza megfékezésének, a konkrét és hatékony leszerelési intézkedéseknek. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy az enyhülési folyamatot mielőbb ki kell terjeszteni katonai térre is. Támogatásukról biztosították a tömegpusztító fegyverek, az atom-, hidrogén- és neutronbombák gyártásának tilalmát, az atomkísérletek megszüntetését, a teljes atomcsend megteremtését sürgető szovjet kezdeményezéseket. A két külügyminiszter kijelentette, hogy a nukleáris háború veszélyének elhárítására irányuló erőfeszítésekben hatékony lépést jelentene a helsinki záróokmányt aláíró államok megállapodása arról, hogy egymás ellen elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert. A tárgyaló felek megállapították, hogy a belgrádi találkozó, az időnként felme-- rült nehézségek és az eredeti rendeltetésének megváltoztatására irányuló kísérletek ellenére, hozzájárult az enyhülés további kibontakozásához. A felek kifejezték aggodalmukat a közel-keleti helyzet megoldatlansága felett. Leszögezték, hogy az egyoldalú kezdeményezések sértik az érintett arab népek érdekeit, aláaknázzák a genfi tanácskozást, megakadályozzák a térség problémáinak átfogó rendezését. Tartós rendezés csakis úgy érhető el, ha az izraeli csapatokat kivonják az 1967-ben megszállt arab területekről, lehetővé teszik a palesztinai arab nép jogainak érvényesítését, beleértve a saját állama megteremtését is, valamint annak biztosítását, hogy a térség minden országa biztonságban, függetlenségének veszélyeztetése nélkül élhessen. A két ország határozottan elítéli Izraelnek a libanoni köztársaság szuverenitása és -függetlensége ellen irányuló agresszív cselekedeteit, és követelik az izraeli csapatok azonnali kivonását Libanon területéről. A külügyminiszterek hangsúlyozták országaik testvéri szolidaritását a Vietnami Szocialista Köztársasággal, és kifejezésre juttatták, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaságnak és Kambodzsának a felmerült problémákat tárgyalások útján kell rendeznie. A külügyminiszterek rámutattak a békét, a függetlenséget és a társadalmi haladást fenyegető veszélyre az afrikai kontinensen. Határozottan elítélik az aparheidés a faji megkülönböztetés politikáját folytató rendszereket afrika déli térségében. Támogatják az etiópiai népnek az ország területi épsége visszaállítására irányuló harcát, haladó vívmányait. A két külügyminiszter megbeszélései szívélyes, baráti légkörben zajlottak le, és valamennyi megvitatott kérdésben teljes nézetazonosságot tükrözték. Púja Frigyes meghívta Petr Mladenov külügyminisztert, hogy tegyen hivatalos, baráti látogatást a Magyar Népköz- társaságban. A bolgár külügyminiszter a meghívást köszönettel elfogadta. Koszorúzás, KISZ-fogadalomtétel (Folytatás az 1. oldalról). A Forradalmi ifjúsági napok rangos kulturális eseményére ugyancsak tegnap került sor Szekszárdon, a megyei művelődési központban. A KISZ Tolna megyei Bizottsága 1975-ben ösztöndíjat alapított megyénk fiatal amatőr képzőművészei számára, azzal a céllal, hogy segítse alkotóképességük, tehetségük további fejlődését, lehetőséget teremtsen legjobb alkotásaik széles körű bemutatására, megismertetésére. Tegnap dr. Szilágyi Miklós, a megyei múzeum igazgatója nyitotta meg az 1977. évi ösztöndíjasok kiállítását. Lippai Tamás, Takács Béla, Pásztor János és Varga Ágnes műveit április 4-ig láthatják az érdeklődők. * A magyar nép történelmének egyik legfényesebb fejezetére, az első magyar proletárállam 133 dicső napjára emlékezett tízezer fővárosi dolgozó, ifjúmunkás és diák kedden a Köztársaság téren megtartott politikai nagygyűlésen. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Katona Imre, a Budapesti Párt- bizottság első titkára, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Barabás János, a KISZ Központi Bizottságának titkára, valamint a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők több vezetője. Ott volt a munkásmozgalom számos régi harcosa, a KISZ egykori alapító tagja. Megszólaltak a harsonák, majd Simon Sándor, a KISZ budapesti Bizottságának titkára megnyitotta az ünnepséget és átadta a szót Somogyi Sándornak, a Budapesti Pártbizottság titkárának. — 1919 történelmi hagyatékát győzelemre vittük, hazánkban a fejlett szocialista társadalmat építjük E munkában ezer szállal összeforrva él és dolgozik három nemzedék. Közöttünk vannak apáink, nagyapáink, 1919 és 1945 élenjárói, harcosai. Itt vannak azok, akik a felszabadulás után sorakoztak fel a párt hívó szavára. S az ifjúság, azok a tízen- és huszonévesek, akik lépésről lépésre átveszik apáik, idősebb testvéreik művét, akiknek nagyszerű kötelességévé lesz a fejlett szocialista társadalom felépítése. Ez is a forradalmi folyamat nagyszerű része, időszaka — hangsúlyozta többek között Somogyi Sándor. Ezután a Köztársaság téren sorra kigyúltak az emlékezés tüzei, hirdetve a fiatalok tiszteletét a hősök iránt, ifjúkommunista elkötelezettségét. Az 1919 forradalmi lángját őrző fiatalok fáklyás menete KISZ-indulókat, mozgalmi dalokat énekelve vonult végig a főváros utcáin a Tanácsköztársaság- emlékműhöz, ahol koszorúzá- si ünnepség volt. Római beszélgetések (2.) Merre tart Itália? A Piazza Navona szökő- kútjai mellett fiatal művészek árulják festményeiket. Néhány an boszorkányos gyorsasággal készítik a portrékarikatúrákat. Kétezerért fehér-feketében, négyezerért színesben. A kőkutak pereme tele emberrel. Odébb kábítószeres cigarettát szívók bámulnak a semmibe. Piros gyertyával világító tenyérnyi asztalkánál várja a jövendőre kíváncsiakat egy asszony. A kis táblán a tarifa: ötezer líra. A műemlék templo- mocskában gyóntató atya mereng egyedül, a padokon, a kövön vallásos propagandaanyag halmaza... Már tűznyelőt csodál a ház, amelynek erkélyéről egykoron Napoleon mamája nézte üres óriában a parádézó lovas hintókat, s ahonnan néhány évtizede a Duce pózolt a rómaiaknak. A sarokról kávéillat száll, Snack- bár kínálja a szendvicset a hozzá tartozó deci vörös borral. Ez is Róma. Az esti fényben az EUR (az egykori építészeti világ- kiállítás színhelye) felé vezető széles sugárúton négynégy sorban hömpölyög a kocsisor, s két oldalon lam- pionfüzéres kirakatok csábítják a vevőt. Italo Avellinóval egy pinceétteremben találkoztunk. Kétezer éves szobormaradványok között tanít villára fűzni a spagettit. A téma természetesen Olaszország. Merre tart Itália? Kommunista szerkesztő kollégám segít a helyzet megértésében. Tény — mondja —, hogy Olaszországnak harminc éve baloldali alkotmánya van, csakhogy az azóta kormányzó kereszténydemokraták nem tartották be. Az „olasz csizma” mégis lépett egyet és nem is egyszer. Itália Európa kapitalista országai közül a leg- baloldalibb. A kérdés tehát most nem elsősorban az, hogy balra tart-e Itália, hanem, hogy baloldalon ma- rad-e? A szerkesztő hasonlata egyszerű: meg kell hódítani egy hegy tetejét. Sok kilométert kellett menetelni ezért eddig is, de viszonylag sík terepen. Ennek a síkságnak a végén állnak. Most jön a hegy, amelyet nagyon nehéz lesz megmászni. De ez már nem csupán olasz ügy, hanem európai, sőt... több annál. „Ha Olaszországot tovább akarjuk fejleszteni, erősíteni kell a demokráciát, az antifasizmust az egész tőkés Nyugaton...” Atonio Gramscinak, az OKP egyik alapítójának, a marxizmus jeles teoretikusának szavai jutnak eszembe: „Ha fel akarjuk építeni Olaszországban a szocializmust, az első dolgunk, hogy megismerjük és megértsük Olaszországot...” Milyen is Olaszország? Itália kék ege alatt ezernyi a gond. Észak és dél száz éve egyesült ugyan, még- sincs egységes gazdaság és kultúra. Északon felnőtt a nagyipar, városai harcos munkáshagyományokból táplálkoztak, míg délen tovább él a feudalizmus számos öröksége. Szicília ma is a szegénység, a bigott vallásosság fészke, ahol a görög kultúra mellett a sötétség maradványai élnek tovább. És ott a maffia, amelynek tagjai nem érdekeltek a haladásban. Az olasz egyház is ritka hatalom, átfonja az egész ország szociális, kulturális és gazdasági életét. Mindjárt a példa. Benelli bíboros, Firenze érseke súlyos bírálattal illette az úgynevezett 382-es törvényt, amely nem akar mást, csak megadni a tartományoknak azt a jogkört, ami jó harminc éve szerepel ugyan az alkotmányban, de nem tudott érvényesülni a valóságban. A bíboros érsek így fakadt ki: „Most megnyugodtunk, hogy nem nyúlnak intézményeinkhez, de kérdezzük, mi jöhet ezután? Totalitárius kommunista állam? ...A vallás elvei nem egyeztethetők össze a marxista elvekkel... !” Mi fáj Benellinek? Az, hogy a törvény januári hatályba lépését követően megnőtt a tartományok önállósága, jogköre. Hogy számos — korábban a keresztény- demokraták által betöltött — pozíció megszűnik a központi államigazgatásban, s azokat oda kell adni a régióknak, megyéknek, városoknak, ahol pedig már nemcsak és nem is elsősorban az egyház emberei, hanem a választásokon győztes pártok képviselői — nem kevés kommunista is! — irányítanak. Nem az egyházi intézmények — iskolák, kórházak, szeretetotthonok — végét jelenti a törvény. Csupán azt, hogy lehetővé teszi: mindenki választhasson egyházi, magán- vagy állami iskola, intézmény között. És nyilvánvaló az is, hogy az ezután állami pénzből épülő intézmények már államiak lesznek, s hogy mint az állam, a világi közösségek teszik, az egyház is tartsa el saját intézményeit. Este a szállodában nézem az olasz tv híradóját. A riporter a mikrofonját tartja egy római tüntető elé, aki nem szól, csak dühösen néz a kamerába és vicsorít. Hová tartozhat ez a fiatal? A szélsőjobbhoz, a szélsőbalhoz? Kollégám azt mondja: Giordano Bruno szobra szinte mindegy. Ahhoz a közel egymillió ifjúhoz, aki munka nélkül maradt. Aki pedig felnőtt, elvégezte az iskolát, többségében az egyetemet. Akinek közülük szerencséje van, alkalmi munkához jut, vagy „fekete” álláshoz. Ott, ahol nincs szak- szervezet, meg biztosítás. S akinek a kisiparban, az apró bárok százaiban se jut munka? Marad az utca, a tüntetés, az eszmények nélküli élet. A szemben állás mindennel, esetleg a rombolás. Ezt a „rendet” akarja megváltoztatni az OKP, amely elég sok szavazatot nyert ahhoz, hogy beleszóljon az ország életébe, de mégsem eleget ahhoz, hogy gyorsan elvezesse az országot a végső megoldáshoz. Ivrea püspöke, Luigi Bet- tazi nemrég így írt Berlin- guerhez, az OKP főtitkárához: „A választók jelentős része a kommunistákra szavazott, de nem azért, mert osztják életszemléletüket. Csak egyet néznek, hogy az Önök pártja az elmúlt években nagy harcot vívott a szociális vívmányokért. Munkások, nincstelenek, emigránsok mint a megújulás reményére néznek az OKP-ra..” (Következik: A furcsa helyzet vége) KOPKA JÁNOS Szöveg nélkül
