Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-22 / 69. szám

1978. március 22. ^PÚJSÁG 3 A tanulmánytervet még az idén elkészítik Dombóvári Agrokémiai Központ Három évvel ezelőtt írtunk arról, hogy Dombóvár kör­nyékén agrokémiai közpon­tot szándékozik építeni há- rom-négy termelőszövetkezet. Abban az időben a Tolna megye délnyugati csücskében lévő községek — Nak, Vá- rong, Kocsola és a Dalmandi Állami Gazdaság — termelő­szövetkezeti társulással akar­tak építeni telepet, ahonnan műtrágyával, kemikáliával ellátják a taggazdaságokat. A későbbiek során több tárgyalás volt a társulás te­lephelyéről, és a tagok külön­féle igényének egyeztetésé­ről. Megegyezés azonban kü­lönféle okok miatt nem tör­tént. Most úgy látszik „sínre került” a társulás megalakí­tása. A dombóvári városi pártbizottság, a TESZÖV kezdeményezőkészsége, tevő­leges intézkedései nyomán, tizenegy városkörnyéki ter­melőszövetkezet és a DÁG venne részt a társulásban, és közösen felépítenének egy korszerű agrokémiai közpon­tot. A tanulmányterv elkészí­téséhez minden termelőszö­vetkezet közgyűlésén csatla­kozott, úgy hogy a pécsi AGROBER-nek megadhatták a megbízást. E munkát a pé­csi mérnökök még az idén leszállítják, s akkor lesz mód részletesebben tárgyalni a taggazdaságokról: az anyagi részvételről és a telep hasz­náról, az ide vonatkozó egyéb költségek és hasznok meg­oszlásáról. A városi pártbizottság kez­deményezésére a tizenegy termelőszövetkezet és a DÁG-ot képviselő szakembe­rek csoportja a bólyi agro­kémiai központ mohácsi te­lepét nézte meg, majd Sziget­várra utaztak. Itt a járási pártbizottság első titkára, Il­lés István és a SZAG igaz­gatója, Kasó József fogadta a dombóváriak küldöttségét, amelyet Cserép Imre városi párttitkár vezetett. Meghall­gatták a szigetvári agroköz- pont működéséről szóló tájé­koztatót, majd tanulmányoz­ták az üzem működését. A dombóvári szakemberek igen kedvező tapasztalatokkal tér­tek vissza, úgyhogy a város környéki gazdaságokban most nagy a kedv a társulás létre­hozására. Minden bizonnyal a tanulmányterv elkészítése, elfogadása után megalakul még az idén a dombóvári agrokémiai központ, társulá­si alapon, a DÁG gesztorsá­gával. —Pj— A Bólyi Mezőgazdasági Kombinál kilenc környékbeli termelőszövetkezettel közösen agrokémiai társulást hozott létre, amely három helyen — Mohácson, Bolyban és Ma- gyarbólyban épít telepet. Az első már felépült Mohácson. A második, s egyben legna­gyobb telep most épül Boly határában. Ez a bázis ötvenötmillió forintba kerül, s húsz­ezer tonna műtrágyát, valamint nyolcvan tonna növényvédő szert tárol majd. A készü­lő agrokémiai bázist az év végén adják át rendeltetésének. (MTI-fotó — Bajkor József felvétele) Vb-titkárok — iskolapadban Az „osztályzatokat” a községek adják... HÁROM HÉTIG üresek a községi tanácsokon a yb'tit- károk asztalai. Emiatt persze nem áll meg a tanácsi mun­ka, hisz előzőleg éppígy a tanácselnökök voltak távol a munkahelyüktől. Nem soron kívüli szabadságolásról van szó, az ideiglenes távoliét igazolt, a Tolna megyei Ta­nács Oktatási Intézete által. Az intézet hallgatói most há­rom hétig a vb-titkárok. To­vábbképzésre ültek az elő­adótermek padjaiba, Tengeli- cen. A „tantárgyak” — olyan ismeretek — amelyek szerve­sen összefüggenek mindenna­pi munkájukkal. * Felberreg a csengő az elő­adótermek előtti hallban. Vé­ge az „órának” — követke­zik a nagy tízperc... Akár bármelyik iskolában, megtelik pillanatok alatt a jókora hall a diákokkal. Ha­misítatlan iskolai tízperc — ám azért a zsibongás valami­vel kisebb... A kerek asztaloknál letele- pedók a megye legkülönbö­zőbb pontjairól érkeztek. De a gondjaik, problémáik be­osztásukból adódóan hasonló­ak. Az egyik asztalnál ül Döb- rököz, Gyönk, Pincehely, Paks — azaz Topp József, Lénárt Ádámné, Juhász Ottó­né és dr. Tóth Lajos. Lassan félidejéhez ér a há­romhetes tanfolyam. Az el­hangzottakról, a számukra hasznosítható dolgokról fo­lyik a szó. — Jó néhány munkakör olyan, hogy ami ismeret teg­nap még elég volt, az mára már kevésnek bizonyulhat. Szükséges és jó számunkra ezért időközönként újra „di­áknak” lenni. Főleg ilyen szép, korszerű iskolában — kezdi a beszélgetést Lénárt Ádámné, a gyöniki vb-titkár. — Igaz, hogy egy kicsit hosszúnak tűnik a három hét, ámbár, ha rövidebb időre sű­rítenék össze, akkor meg épp az elfáradás révén keveseb­bet kamatoztathatnánk belő­le — mondja Juhász Ottóné — Pincehely „színeiben”. — AZ ELHANGZÓ elő­adások kétfelől is kedvezőek. Ha a maga gyakorlatában már eddig is így csinálta, ak­kor ez megnyugtatóan hat, ha véletlenül más volt a „kivite­lezés”, akkor azért, mert lesz mód az okos korrekcióra oda­haza, — magyarázza a tanfo­lyam lényegét dr. Tóth Lajos, az „atomközség”, Paks, vb- titkára. — Feltétlenül szükséges az, hogy településeink méretétől függetlenül ,még apróbb dol­gokban is egységessé tegyük a tanácsi munka millió rész­letét. S hogy ez eddig nem ment mindig így, azért kicsit a jogszabályalkotók is felelő­sek. mert nem egészen egy­értelmű néhány rendelet ér­telmezése — néz át Topp Jó­zsef a jogász kollégájára, dr. Tóth Lajosra. A paksi vb-titkár nem vé­di indokolatlanul a jogi mun­dért. — Igaz, én is tudok jó né­hány példát, ami ezt igazol­ja. Például a kényszervágá­sok, vagy a közérdekű beje­lentések, és még számtalan feladat adminisztratív hátte­re nem mindenütt egységes. — No és az sem mellékes, hogy az oktatáson túl, mó­dunk van egymással szakmai, emberi kapcsolatok kiépítésé­re — hisz valamennyien egy­ugyanazon helyen kell helyt- állnunk. Azonos céllal: a jobb tanácsi munka érdekében — mondja Juhász Ottóné. A MONDATRA a szünet Végét jelző csengő tesz már pontot. Folytatódik a munka a tengelici oktatás; intézet­ben. — gyvgy — Munka Érdemrend - nőnapra Igazán ezüst Kovács Mihályné, a Bony­hádi Cipőgyár meósa a nőnap előtti csütörtökön kapta kéz­hez a meghívót a Parlament­be. Az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át neki a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Most, hogy már birtokosa a kitüntetésnek, kézenfekvő ér­zéseiről faggatni Persze, hogy örült, ki ne örülne az erkölcsi elismerés ilyen rangos jelének. Ennyi­ben minden kitüntetett vála­sza azonos, de mindenki más­ként fogalmaz, és ez a külön­bözőség jellemző az emberre, mint ahogy Kovács Mihály- néra is a szerénység. — Teljesen biztos voltam benne, hogy bronz fokozatot kapok. Készültem a Parla­mentbe, a fogadásra, de arra nem, hogy ezüst lesz. Nagyon meglepődtem, amikor a ne­vem elhangzott, nem is tud­tam hirtelen, mit kell csinál­ni, és még most sem hiszem el egészen, hogy tényleg ezüst. — Harmincnégy év mun­kaviszony után 'már van mi­re visszatekinteni. Hogyan kezdődött? — Édesapám a zománc­gyárban dolgozott, öten vol­tunk testvérek, a felszabadu­lás után még kettő született. Édesanyám akkor sem he­lyezkedhetett volna el, ha lett volna hova. Házakhoz járt mosni, vasalni. A cipő­gyár tulajdonosának is a mo­sónője volt. Ezért kerülhet­tem be a gyárba, 1944. július 10-én. Azóta itt dolgozom. Akkor egyedül voltam fiatal lány, most már szerencsére sok a lány és még több a fia­tal. Fel sem mertünk nézni a munkából, annyira féltünk attól, hogy az utcán találjuk magunkat. A felszabadulás után szereztem szakmát. A létbizonytalanságtól függetle­Kovács Mihályné nül is az volt a véleményem — mert erre tanítottak —, hogy csak azt a pénzt lehet felvenni, amiért megdolgozott az ember. — A kitüntetést a társadal­mi munkáért kapta. — Mióta az eszemet tudom, mindig végeztem társadalmi munkát. Először, a SZIT-ben, majd a DISZ-ben, 1950 óta vagyok párttag. Társadalmi munka nélkül nem is létez­hetnék. Nyolc vagy tíz éve pártmegbízatásom, hogy a szakszervezeti bizottság nő­felelőse vagyok. Igazság sze­rint a kitüntetést is ők érde­melték volna. A pártszerve­zet és szakszervezet nőbizott­sága nélkül nem tudtam vol­na semmit sem tenni. A ma­gam környezetében mindig igyekeztem nevelni az embe­reket, leginkább arra, hogy segítsék egymást és bízzanak egymásban. A pártszervezet ugyanígy nevelt engem is. A fiatalok megbízatást kapnak, aminek végrehajtását szá­mon is kérik tőlük. A szá­mon kérés nem felelősségre vonást jelent, hanem annak bizonyítását, hogy fontos volt az a feladat, amivel megbíz­ták és ha nem végzi el, akkor hiányzik. Ebben a gyárban mindenki hasznosnak érezhe­ti a munkáját. Aki jól dolgo- zik azt meg is becsülik. — Úgy látszik nyugodt ter­mészetű, nem ideges. — Nem vagyok sem fáradt, sem ideges, csak ha valaki ném úgy dolgozik, ahogyan tud, ha a munkások jogos kéréseire és igényeire kitérő választ kapok. De ez szeren­csére nagyon ritkán fordul elő. A legfontosabbat már ki­harcoltuk, azonos munkáért azonos bért kapnak a nők és a férfiak. Én voltam az utol­só, mert amikor meós lettem, alacsonyabb bért kaptam, mint a férfiak. Ezért aztán igazán nem szólhattam, de észrevették mások. — Akkor már nincs is fel­adata a nőbizottságnak? — Hát hogyne volna! Tíz éve folyamatos feladat törőd­ni a gyes-en lévő kismamák­kal. Lassan már ötszázan lesznek. Nem könnyű helyet­tesíteni őket, de azért lehet. Mint ahogyan a brigádok a betegek helyett is dolgoznak. — A család? — Mind a két gyermekem itt van. — Hol? — Hát itt a gyárban, szak­mát tanul a fiam is a lányom is. Két aranyos unokám van. Van még kérdése? — Biztos lenne még miről beszélgetnünk... — Igen, de megy a szalag, nem dolgozhat ennyi ideig más helyettem. IHAROSI IBOLYA Gyermekélelmezés Szekszárdon Átmeneti kényszerállapot Hogy van, kismama ? A népfront megyei és az SZMT nőbizottsága legköze­lebbi és ismét együttes ülé­sén a gyerekgondozási sza­badságon lévő anyák helyze­tét értékeli. A kihelyezett •ülésre a Bonyhádi Cipőgyár­ban kerül sor, mert csak eb­ből az üzemből már közel ötszázan vették igénybe a gyermekgondozási szabadsá­got. A megyei népfront a Szekszárd városi bizottság­gal közösen tájékozódik a GYES-en lévő anyák helyze­téről. A nőbizottság tagjai kérdőívek segítségével igye­keznek megtudni többek kö­zött, hogy milyen a kismama kapcsolata volt munkahelyé­vel, tájékozott-e a munka- és lakóhelye életéről. Milyen szórakozási lehetőségei van­nak és mit igényelne még. A kérdőív tartalmaz a szociális helyzetre és a családi munka- megosztásra vonatkozó kér­déseket is. A helyzetfelméré­sen kívül a népfront azt is szeretné megtudni, hogyan segíthetné jobban a kisma­mákat a gyermeknevelésben, a szakmai és az általános műveltség gyarapításában. A szakszervezet nőbizottsága az üzemekben tájékozódik ugyanezekről a témákról. A népfront nőbizottságának tagjai lehetőleg csoportos be­szélgetések alapján, a közös tapasztalatok szerint töltik ki a kérdőíveket. Takarékosság A PATEX tolnai gyárában 1978-ban az alapanyag­megtakarítás és a minőség- javítást tűzték ki legfonto­sabb feladatnak. Anyagtaka­rékosságból 410, festék­vegyszerből 200, minőség- javításból pedig 500 ezer fo­rintot terveztek. Az előbb említettek és még az üzem- és munkaszervezésből, vala­mint energiatakarékosságból 1,3 millió forint többletbevé­telre számítanak a gyárban. A SZÜLŐI aggodalom a felnőtté érett gyermeket is végigkíséri, de érthetően leg­inkább a tíz év alattiakért jelentkezik. Ha a gyerek ép­pen óvodában vagy iskolá­ban van, a szülők lelkiisme­rete nyugodt, hiszen gyer­meküket értő és gondos em­berek felügyelete alatt tud­ják. Az elégedettség azonban korántsem ilyen fokú, ha az alsófokú oktatási intézmé­nyekben folyó gyermekélel­mezésre gondolunk. A sajtó, a rádió, a televízió által kö­zölt egészségügyi felvilágosí­tások nyomán lassacskán min­denki szakértő lesz a kalória­táblázatok dolgában. Más kérdés, hogy a felnőttek kü­lönféle okokból eredően a gyakorlatban ritkán szokták követni a szép elméletet. A tíz év alatti gyerekek eseté­ben viszont szó sincs a táp­lálkozás régi, rossz beidegző­déséről, ők óvodában, isko­lában és otthon egyszerűen azt eszik, amit eléjük raknak. Valószínűleg senki számá­ra nem szolgál meglepetésül, ha megemlítjük, hogy Szek­szárd alsófokú oktatási intéz­ményeinek helyzete távolról sem rózsás: az elavult épü­letek, a tanteremhiány, a zsúfoltság feltehetőleg gond marad még egy darabig. A gyermekélelmezésben tetten érhető hiányosságok gyöke­rét szintén az objektív ne­hézségek között kell keres­nünk. Az elmúlt négy év során a városi tanács ugyan a lehetőségekhez mérten igyekezett a problémákon enyhíteni, a KÖJÁL illetékes munkatársai azonban a vég­zett vizsgálatok alapján úgy ítélik meg Szekszárd jelenle­gi gyermekélelmezésének helyzetét, mint átmeneti kényszermegoldást. A váro­si tanács végrehajtó bizott­sága legutóbbi ülésén foglal­kozott a gyermekélelmezés kérdésével. Az ülésre készült beszámolóból idézünk egy figyelemre méltó részletet: „Az óvodások élelmezését je­lenleg három konyha bizto­sítja: a Bezerédj utcai kony­ha 400 adag előállítására en­gedélyezett. A korszerűsítés óta 800 adagot állít elő átla­gosan és 8 óvodát lát el. Raktárhelyisége kicsi, bőví­tésére lehetőség nincs. A Wosinsky óvoda konyhája 100 adag előállítására enge­délyezett. Átlagosan 250 ada­got állít elő, 2 óvodát lát el. A szőlőhegyi óvoda konyhá­ja 50 főre főz, a KÖJÁL ál­tal kifogásolt körülmények között üzemel. A település nincs bekapcsolva a vízveze­ték-hálózatba. Az épület tel­kén lévő kút vize fertőzött, vízhozama kicsi, a szükségle­teket nem tudja kielégíteni. Megoldást a még ez évben létesülő vízmű jelent majd. Sok probléma volt az elmúlt években az óvoda szennyvíz­elvezető rendszerével is. Azt 1977-ben korszerűsítették.” A megyeszékhely általános iskoláiban 2540 tanuló ré­szesül étkeztetésben — ez a szám 1974-hez viszonyítva 62 százalékos emelkedést mutat. Az élelmezésről a napközis konyhák mellett a vendég­látóipari vállalat gondosko­dik. Ez sem zajlik zökkenő- mentesen (például a Garay- étteremben), mint ahogy köz­tudott az is, hogy az iskolák ebédlőinek befogadóképessé­ge alacsony, s emiatt az ét­keztetés nagyon elhúzódik. Kétségtelen, hogy Szekszárd gyermekélelmezésének hosz- szú távra szóló megoldását csak egy nagy kapacitású, szakszerű központi konyha vagy konyhák létesítése hoz­hatja meg — olyan szervezet, amelynek feladata csak a gyermek- és diákélelmezés. A VÉGREHAJTÓ bizott­ság elfogadta a határozati javaslatot, amelynek értel­mében a gyermekélelmezés alapvető feltételeinek folya­matos biztosításán kívül szükséges a távlati átfogó rendezés is. — km —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents