Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
1978. március 19. «ÉPÚJSAG 11 Tízéves a Mohácsi Délszláv Múzeum Meseszínház mindenkinek A bábjátszás hazai története Mindenki szeret játszani. A felnőtt, komoly ember is, aki hétköznapjain felelősségteljes munkát végez, néha szívesen felejti el az évek múlását, játékkal idézi fel a titokban visszasírt gyerekkort. S hogy ez így volt talán mindig, amióta emberek járnak, élnek, dolgoznak a földön — arra legjobb tanúbizonysága bábjáték. Régi korok emberei félelmetes erőt tulajdonítottak a varázslók által mozgatott báboknak. Éppen azért, mert a kócból, rongyból és mindenféle anyagokból összeállított figurák feltűnően hasonlítottak az emberre, s még beszélni is tudtak. Persze, csak úgy, hogy a sövény, a deszkafal, vagy a tűzfüggöny mögül a „szent emberek” mondták a kísérőszöveget a bábuk félelmetes mozdulataihoz. De a primitív ember hitt bennük, mert kimondták azokat a szavakat, amelyeket csak akkor és csak ott hallhatott. Felvilágosultabb korokban sem volt ez másként. Akkor már tudta a bábjáték közönsége, hogy amit lát, nem a valóság — ám szívesen hitte, hogy a szegény asszony legki- sebbik fia legyőzi a sárkányt és elnyeri a királylány kezét, meg a fél országot. Szívesen nézte, amint győz Vitéz László, vagy amint elpáholja Lúdas Matyi a felfuval- kodott Döbrögi őkegyeimét. Már csak azért is, mert az „igen tisztelt nagyérdemű közönség” körében igen sokan voltak, akik maguk is szerették volna háromszor visszaverni a rajtuk esett sérelmeket. HAYDN-OPERÁK A BÁBSZÍNHÁZBAN Évszázadokon át afféle pótélet, pót-igazságszolgáltatás szerepét töltötte be a bábszínjátszás. Ebben sok mindent meg lehetett mondani- játszani, amit az élő színpadon, valódi színészekkel nem. A bábművészet népi ihletésű. Komédiások szórakoztatták vele évszázadokon át — a főleg vásárokra, búcsúkra — összegyűlt falusiakat. Történetükről éppen ezért nem sokat lehet tudni. Azt viszont feljegyezte a krónika, hogy Magyarországon az első művész; bábjátékokat Pauersbach alkotta meg Esz- terházy Miklós herceg kastélyában (a ma idegenforgalmi nevezetességként és zenei rendezvényeiről híres fertődi kastélyban), s a bábszínház számára Joseph Haydn írt operákat. Több mint egy évszázadig nem követte ezt hivatásos bábszínházjátszók újabb kísérlete. De számos emlék szól arról, hogy a szabadságharc leverése után bábosok járták az országot, s a paraván mögül rángatott bábokkal mutatták be azt, ami a valóságban nem sikerült: mindig a 48-asok győztek a bábjátékokban a császáriak fölött. Orbók Lóránd és Blattner Géza századunk elején már modern bábszbínház létrehozásán fáradozott — a kor irodalmi nagyjainak eszmei támogatásával, de anyagiak híján sikertelenül. A. Tóth Sándor, Büky Béla és Szoko- lay Béla a két világháború közti időben kezdett reményt keltő kísérletekbe, amelyekkel eljutottak az iskolákba, óvodákba — de állandó bábszínház még mindig nem nyitotta meg kapuit Magyarországon. Csak 1941-ben járt sikerrel egy újabb kísérlet: Rév István a budapesti Padmanicz- ky (ma Rudas László) utcában alapította meg a Nemzeti Bábszínjátékot. Billentyűkkel mozgatott, botos bábákkal dolgoztak, s itt mutatták be — mindmáig egyedülálló színpadi feldolgozásban — a Toldit, amely nagy sikert Sokac népviselet MALETICS LÁSZLÓ felvételei Madármintás cseréptányér Nagykanta nevű mázas edény Török eredetű háremkorsó Virágmintás cseréptányér aratott, évekig műsoron kellett tartani. A bábszínház a háború miatt szűnt meg. MESEBARLANG Még javában tartott az újjáépítés, amikor megnyílt az első állandó jellegű bábszínház — egyelőre a gyermekek számára, Mesebarlang néven, hivatásos színészekkel. Műsorai osztatlan sikert arattak az ifjabb nemzedék soraiban — jelentősége mégis elsősorban abban állt, hogy alkalmat adott a további kísérletekre. Most már állandó, felnőttek számára is játszó bábszínház megnyitására volt szükség. S 1949-ben megnyílt az And- rássy úton (ma Népköztársaság útja) a Nemzeti Színház Kamaraszínházának átalakított helyiségében az Állami Bábszínház. Tangó. Marionett, a Hinc család városligeti bábszínházából. Az alapítók tanulmányozták a népi bábjátékokat és a hazai komédiások, vándorbábosok hagyományait. Ez utóbbiak közé tartozott a Hincz család: a dinasztiaalapító még németül beszélt, utódai elmagyarosodtak, Hincz Károly csaknem fél évszázadon keresztül kőszínházban játszatta bábjait a Városligetben. Hasonló hagyományokat hordozott a népligeti Kemény család is,- amelynek egyik tagja — Kemény Henrik ma is részt vesz az , Állami Bábszínház munkájában. Obrazcov szovjet bábművész világszerte elismert színházától, a csehszlovák Skupa bábosaitól, hazaiaktól és külföldiektől gyűjtötték a tapasztalatokat, a tanulniva- lókat — s megtetézték saját művészetükkel. így alakult ki a sajátos magyar bábművészet, amely azóta világsikert aratott. A LEGJOBBAK KÖZÜL Tamási Áron Búbos vitéz-ét, Tersánszky J. Jenő, Heltai Jenő színdarabjait alkalmazták mindjárt az első időben bábszínpadra. Játszották a Hüvelyk Matyit csakúgy, mint a János vitézt, a szerzői gárdában olyan nevek szerepeltek, mint Jékely Zoltán, a most elhunyt Nagy László és Kormos István, a két nagy humorista: Darvas Szilárd és Gádor Béla, s még sokan, a legjobbak közül. Egyetlen jellemző szám: Darvas—Gádor Sztárparádé-ját 500-szor játszották. Talán az alapítók sem számítottak akkora hatásra, amilyen az elmúlt három évtized során bekövetkezett. A bábjáték bevonult a filmgyártásba is: az első jelentős bábfilm a Mese a mihaszna köcsögről — immár maga is húszesztendős. A későbbiek közül jó néhány nemzetközi versenyeken indult és díjakat kapott. Másik, még újabb terület: a televízió. Nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is jól ismerik Manócskát, Böbe babát, a Tévé-ovi és a televíziós bábcsalád többi szereplőjét és színhelyét. ördög. Blattner Géza bábuja De talán mindezeknél jobban örülnek a bábjáték magyar úttörői — java részük ma is aktív művelője a bábszínjátszásnak — művészi águk országos népszerűségének, az új és újabb együttesek alakulásának. A televízió Ki mit tud? vetélkedőjének jóvoltából országosan ismertté lett például a pécsi Bóbita együttes, széles körben népszerű az egri Harlekin, a békéscsabai Napsugár is. Kisebb helyeken is szerveződtek magas színvonalat képviselő bábegyüttesek. ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN Érdekes, átfogó képet ad a bábszínjátszás múltjáról és jelenéről az a kiállítás, amely március végéig tekinthető meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Budapesten, a Károlyi-palotában. A kiállítás elvezeti a nézőt a bábjáték őskorától, a kezdetleges kukoricacsutka báboktól a sok kísérleten át egészen a mai, modem, felnőtteket és gyermekeket egyaránt szórakoztató bábszínházig. Az utolsó teremben érdemes megállni egy térkép mellett. Azt mutatja be, hogy hol, merre jártak a magyar Állami Bábszínház művészei. Az angliai Manchestertől az egyiptomi Kairóig, az északsvédországi Haparandától Kubáig szinte számlálhatat- lanul sok helyen mutatták be művészetüket, az itthoni — önmagában is tekintélyes — évi 1500 előadás mellett. VARKONYI ENDRE A megyei múzeum évkönyve NÉHÁNY napja kaptuk meg a szekszárdi Béri Balogh Ádárn Múzeum 1975— 76-os évkönyvét, melynek szép kiállítása a Szekszárdi Nyomda szakembereinek jó munkáját dicséri. Majdnem 380 oldalon 13 dolgozat és egy igazgatói jelentés, természetesen nem az az olvasmány, amiért az újságárusnál sorba állnának az érdeklődők. Nem is ez a célja, hanem az, hogy számot adjon a megye legfontosabb tudományos-közművelődési intézménye dolgozóinak szakmai munkásságáról. A 800-as példányszám eleve jelzi, hogy ez szakemberek olvasmánya lesz. Egészen biztos, hogy mint a korábbiak, úgy ez is messze a megye-, sőt országhatárokon túljutó olvasmány. Nagyképűség lenne szakmai értékelésre vállalkoznunk, ez nem az újságíró dolga. A figyelem felkeltése azonban igen, hiszen a megyében örvendetesen bővülő helytörténeti-honismereti mozgalom részesei közül nagyon sokan találhatnak ebben a kiadványban érdeklődési körüket kiegészítő alapanyagot. Az alábbiakban röviden a tanulmányokról, azok megjelenési sorrendjében. GAÁL ATTILA a megyei múzeum kezdeti éveinek taglalása közben sort kerít arra, hogy méltó emléket állítson az európai hírű alapító múzeumigazgató,, Wosinsky Mór személyének Torma István egy Páriban feltárt rézkori telepet ismertet. Dr. Mészáros Gyula, a múzeum néhány éve nyugdíjba vonult igazgatója két tanulmánnyal jelentkezik. Az egyik a regö- lyi késő bronzkori sírlelettel, a másik egy bonyhádi szkita sírral foglalkozik. Dr. Rosner Gyula részadatokat közöl a feltárása során lapunkban is többször ismertetett szek- szárd—bogyiszlói úti avar temetőről, annak ló- és lovastemetkezési érdekességeiről. Kozák Károly a szekszárdi apátsági templom neves feltárója itteni munkája részleteinek negyedik folytatását adja közre. Dr. Szilágyi Miklós, a magyar halászok hal- konzerválási módszereiről, Gémes Balázs a mezőföldi juhászok ládáiról és a juhászcéh kérdéséről értekezik. G. Vámos Mária, a fazekasság országosan ismert szaktekintélye, az ősi mesterség szak- csi vonatkozásaival foglalkozik. Dr. Kiss Ákos témája a nagygörbői közbirtokosság múltja. A nem szakember olvasónak is érdekes Sz. Bányai Irén tanulmánya a múzeum archívfotó gyűjteményéről, ami talán legjobban érzékelteti, hogy a sokak számára „ködös” történelem itt van mögöttünk, szinte érintésközeiben. Vendel-Mohay Lajos- né folytatja Babits Mihállyal kapcsolatos vizsgálódásait, míg Gaál Attila és Kőhegyi Mihály befejezi Pesthy Frigyes névtárának a korábbi kötetekben már megkezdett közlését. DR. SZILÁGYI MIKLÖS igazgatói jelentéséből csak egy számot ragadunk ki. A megyei múzeum 1976-ban 135 405 látogatót fogadott. Sorrendben legtöbbet a szekszárdi épület, majd a duna- földvári kiállítás, a vándor- kiállítások, a Babits-emlék- ház, a simontornyai vármúzeum, a borjádi Petőfi-mé- hes, az ozorai helytörténeti gyűjtemény és (alig két hónap alatt) a Liszt-emlékszoba. O. I. Kőműves Kelemen: Büky Béla árnyjátéka Csere-bere. Filmrészlet. Titánia. Shakespeare— Szilágyi: Szentivánéji álom
