Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
IO “ríÉPÚJSÁG 1978. március 19. V. Kubelka: Az együttérző Az egész szombat reggel kezdődött. Tizenkettőkor ideges lettem, kettőkor úgy éreztem, hogy megőrülök, négykor már a falra szerettem volna mászni, végül hatkor elhatároztam magam. Fél óra múlva a rendelőintézet fogászatán kötöttem ki, sálba bugyolált arccal. A váróban öt szenvedő ember ült: egy lehajtott fejű fiatalember, egy középkorú férfi, aki mohamedán paphoz hasonlóan kétrét görnyedve hajbókolt, egy szomorú szemű, fiatal lány, egy bizonytalan korú hölgy és végül egy töpörödött kis öreg ember. Leültem, vártam a soromra, s ekkor minden bevezetés nélkül átült hozzám a töpörödött kis öreg. Együttérző hangon szólt: — Melyik? — A bal alsó záp... — Csak egy? Drága barátom ez csak magának tűnik úgy, hogy csak egy. Lefogadom: minimum öt! Nem ellenkeztem. Az öreg felvillanyozódva folytatta: — Szerintem magának nincs is olyan nagy baja/Dühösen rászóltam. / — És magának melyik fáj? Az öreg szája széles mosolyra nyúlt, a szeme valósággal felragyogott: — Nekem? Nekem egyik sem. — Hogy-hogy nem?! — Fogatlan vagyok — nevetett jóízűen az öreg. — Nézze... — Jó ég! Dehát mi az ördögnek van itt? — Én? Hát egyszerűen azért, hogy örüljek, amiért a fogaim már nem háborgatnak. Fordította: BARATÉ ROZALIA 150 éve született a nagy norvég drámaíró Ibsen Magyarországon Henrik Ibsen norvég költő, drámaíró, akinek most ünnepeljük 150. születésnapját, Shakespeare és Moliére mellett talán a legnépszerűbb „magyar” színpadi szerző. Magyar nyelven először az aradi színház mutatta be „A Társadalom támaszai” című drámáját 1887-ben, darabjai azóta állandóan műsoron vannak színpadjainkon. A magyar szellemi életre gyakorolt hatásáról Ady szavai vallanak: „Költők, piktorok, szobrászok, muzsikusok, gondolkodók és epikureűsok új világokat láttak meg általa. Ha lesz a mi korszakunknak eldicsekedni való ja a kultúr- Z história előtt a legelsők között majd Ibsenre mutat”. Ady értékelése kiállta az idők próbáját, Ibsen korának, a forradalmi reményeket érlelő, emberi jogokat, szabadságeszméket meghirdető és saját reményeibe vesző XIX. századnak valóban reprezen- . táns alkotója. Pályája a forradalmi romantika jegyében indul, kiáll a forradalmi, szocialista eszmék, mozgalmak mellett. • Lelkes versben köszönti a magyar szabadság- harcot, üdvözli később a francia kommünt is. Ugyanakkor a XX. századi válság- irodalom (például Pirandello) őbenne tisztelheti ősét; a polgári világ bomlását színpadon leghatásosabban először Ibsen mutatta meg. Szenvedélyesen átélte korának ellentmondásait, nagy kérdező és vádoló volt, Fáb- ry Zoltán Európa lelkiismeretének nevezte. Tudatosan vállalt morális alapállást így fogalmazza meg írói jelmondatában : „írni annyit jelent, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett”. Érett korszakának drámái a polgári társadalom alaprealitását, a hazugságot állítják pellengérre. Hősei a kisszerű élet elől az illúzió hazugságába menekülnék (pl. „Vadkacsa”), vagy tehetetlenül vergődnek a valóság és eszményeik között. A becsület és erény ideáljait őrző, de megvalósít- hatatlanságukat tisztán látó hőseinek a bukása szükség- szerű, e tragikus hősiesség Ibsen darabjainak talán legjellemzőbb sajátja. A magyar színjátszás elválaszthatatlan Ibsen nevétől, színháztörténetünk nagy egyéniségei keltették életre alakjait. A krónikák nagysikerekről — és bukásokról számolnak be. A magyar színpadokon legtöbbször a Nórát és a Peer Gynt-öt mutatták be, amelynek hősei a világirodalom jelképes típusaivá váltak. Talán nem véletlen, hogy a gyorsan polgáriasodé Budapesten Ibsen művei közül először a Nórát játszották 1889-iben, azt a darabot, amely a századvég jellegzetes — azóta könyvtárakat megtöltő — problémáját, a női emancipáció kérdését veti fel. A darabot a Paulay Ede igazgatta Nemzeti Színház mutatta be, a főszerepet Márkus Emília alakította. Az előadást 1891-ben, néhány napos pesti tartózkodása során Ibsen is megnézte, s elragadtatással szólt játékáról. Ibsent Magyarországon nagy ünneplésben részesítették, a Nóra előadása után az ünneplő tömeg jellegzetesen múlt századi módon fejezte ki lelkesültségét: fiákeréből kifogták a lovat, s a fiatalság maga húzta a kocsiját. A Peer Gynt, ez a nagyszabású drámai költemény kiemelkedő csúcs Ibsen életművében. Hőse a XIX. század emberének jelképévé vált: a világhódításra, önkiteljesedésre vágyó polgári individualizmus csődjét testesíti meg. A darab kimeríthetetlen költőisége és gazdag filozófiája újból és újból erőpróbára csábítja századunk színművészetét. Hazánkban Márkus László rendező indította el diadalútjára 1917-ben a Magyar Színházban. A címszerepben Törzs Jenő élete legjobb alakítását nyújtotta. A Nemzeti Színház 1941. évi bemutatóján a korabeli kritika szerint Jávor Pál nem tudott sikeresen megbirkózni a szereppel; a gazdag és ellentmondásos figurát népmeséi alakká egyszerűsítette. A felszabadulás után 1958-ban került vissza a magyar színpadra, Gellért Endre rendezte a Nemzeti Színházban, a főszerepeket Ladányi Ferenc és Gobbi Hilda játszotta. Ibsen darabjai jelenleg is műsoron vannak a fővárosi és vidéki színházakban, s bizonyára az eljövendő korok nézői is találkozni fognak velük. Ibsen életműve nemcsak a drámatörténet kiemelkedő fejezete, hanem morális és filozófiai gazdaságával eleven hatóerő, kimeríthetetlen Gobbi Hilda és Jávor Pál a Peer Gyntben. (Nemzeti Színház, 1941.). művészi forrás marad továbbra is. ANGYAL JÁNOS BOJÄR SÁNDOR felvétele Acrivopoulos Thanassis festménye a Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállításról, mely a mai görög művészet legszebb alkotásait mutatja be. IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: Hajszáladon... Hajszáladon kottasorok. hajszáladon kötéltáncos tekintetem, (micsoda sámsonook) hajszálaidból — font arany kötélzetem, és megsokasodott esztendőim maszkját szíved porondján odavetem, Lásd az igazi arcomat is! Verítékben úszó, hajnali föld az, lásd a szemeidtől — kifakult kifakultat, mert nap-szögekre akasztott, táncos hajad eleresztett, szétszakított hálóikkal fogtak igába a percek;... Babits Mihály Összegyűjtött versei zámos élő és nemrég £*£ elhunyt magyar író ||p életműsorozata után ■■■ ■■ sor kerül Babits java műveinek sorozatos, új kiadására. Ez sorrendben a negyedik kísérlet Babits minél több művének lehetőleg nagy példányszámban való közkinccsé tételére. Az első ilyen kezdeményezés az Athenaeum részéről történt 1931— 32-ben, de mindössze négy kötet jelent meg. A második eddig legimpozánsabb sorozatot súlyos betegségében, kezdetben nagy ambícióval és türelemmel, később már idegesen és fáradtan maga Babits rendezte sajtó alá. Az 1937—40. között megjelent tíz, hatalmas alakú sorozat, sajnos mindössze ezer vá- szonkötétes és száz vörös bőrkötéses és merített papírosú példányban készült. A harmadik sorozat, az Európa és a Szépirodalmi Könyvkiadó közös kiadványa 1957—59. között indult meg és hat kötetet ért el. Az előző, második gyűjteményes kiadáshoz képest nagy előnye volt, hogy minden kötethez egy-egy kiváló Babits-szakértő írt magyarázó tanulmányt. A mostani új sorozatot a Szépirodalmi adja ki 11 kötetben, a terv szerint 1977 és 82 között. (Az első kötet máris késve jelent meg most az új év kezdetén.) Ez a sorozat a Babits Mihály Művei összefoglaló címet viseli és így óvatosabb, mint az előző sorozatok címadása. Ezek vagy az összes, vagy összegyűjtött munkákkal dicsekedtek, de nem adták azokat. A harmadik sorozat Babits volt jogtanácsosának, dr. Bash Lórántnak elvi meggondolása alapján készült. Neki az volt a véleménye, hogy egy Babits-gyűjteménybe csak azt lehet fölvenni, amit ő életében nyomtatott formában jóváhagyott. A nagy Goethe-kiadásra gondolt, az „Ausgabe letzter Hand” elvére. De vajon mért gyűjtötte volna össze Babits akkor minden fogalmazványát, variánsát, és minden műfajban mért maradt ennyi kiadatlan, vagy kötetbe nem foglalt írása, de még ezek is külön-külön dossziékba szétosztva, elrendezve, szinte kiadásra, vagy az egyes kötetek teljesebb kiadására előkészítve? A mostani új sorozat gondozói nem ragaszkodnak ehhez a megtévesztő elvhez, nem adják ki Babits „összes Műveit”, viszont a sorozatcímként feltüntetett „Babits Mihály Művei” kereskedelmi szempontból arra utalnak. A sorozat pontos címe, már ami a tartalmat fedi ez lenne: Babits Mihály Válogatott Művei. A szerkesztővel, Belia Györggyel többször folytatott eszmecserénk nyomán közölhetem, hogy az első három kötet, a versek és tanulmányok indító kötetei, közbeeső megoldást nyújtanák. A most megjelent 716 oldalas, jól forgatható, jól olvasható, szép kötésű kötet címe: Babits Mihály Összegyűjtött Versei. A gyanútlan olvasó azt hiheti, hogy ez a kötet valóban összegyűjti nemcsak Babits életében megjelent versesköteteit, hanem az életében és azóta is számos sajtóorgánumban közzé tett lírai műveit, sőt a széles körben emlegetett nagy kéziratos verses hagyatékot is. A helyzet azonban az, hoev egy ilyen teljes kiadás még valóban várat az összegyűjtőre. Ebben az új kö etben a Babits életében könyv formában megjelent versek 512 oldalt foglalnak el. Függelékbe került 140 vers. összehasonlító ellenőrzésem és egyeztetésem szerint ebből mindössze egy tucat körüli a kéziratos hagyatékból itt közölt versek száma. Ez a kötet ebben a formában is az eddig leggazdagabb képviselete Babits lírai életművének. A kiadó alapos piackutatással nem tartotta soknak vagy kockázatosnak a harmincezer példányban való közzétételt. Meg is tett mindent, hogy le- 'hetőleg tartós kiállításban, de nem bibliofil megjelenésben, olyan árat biztosítson, (54,— Ft!), hogy az főként az új nemzedéknek hozzáférhető legyen. Babits összegyűjtött vagy összes versei címmel elég nagyszámú kiadás került az évtizedék során az olvasók kezébe. Huszonöt éves írói jubileumára az Athenaeum „Versek 1902—1927” címmel, 414 lapon egybeszedve, valósággal összepréselve adta ki az első „nyugatos” összes verseket. (Ady összes versei is csak 1930-ban jelentek meg először!) Az első nagy életműsorozatban 1937-ben „B. M. összes Versei 1902—1937” a címe az akkori 491 lapos kötetnek. 1942-ben jelent meg összes versei harmadik kiadása 378 lapon; ebben már a cenzúra által kihagyott versek mutattak hiányokat és ilyen kihagyások azóta is kötetről kötetre előfordulnak. A háború végén a Franklin Társulat tervbe vette más magyar klasszikusok biblia papírosú kiadásainak mintájára Babits összes műveinek kiadását is. Ezt a költő özvegye Török Szophie jegyezte volna, de persze fiológusok segítettek neki. Ebből csak az első kötet jelent meg 1945- ben és a versek anyaga, mostanáig a legteljesebb kiadás 597 oldalt foglalt el. Az Európa és a Szépirodalmi 1961- ben 533 lapon adta ki ún. Összegyűjtött verseit, ez új szedésben 1963-ban 613 lap lett. Ez a kiadás 1968-ban, 1971-ben és 1974-ben változatlan nyomásban jelent meg. Itt szeretném megjegyezni, hogy Babits lírai termése sokszáz kéziratlapon maradt fönn, bár ifjúkori alkotásait ő egyszer lemásolta, ez az ún. Angyalos könyv és későbbi köteteihez, azoknak esetleges újabb kiadásaihoz is külön dossziékban csoportosította a teljes szöveget vagy variánsokat, sőt esetleg a kötetből különböző (néha politikai) okok miatt kihagyott verseket. Egy valóban teljes lírai életművet bemutató Ba- bits-kötet összeállítása évekre szóló munkát jelentene ■még 1 annak is, aki már éveket szentelt erre. Én magam kb. 6—7 évet számíthatok össze az egyfolytában elvégzett munkára, de bár több száz verskézirata van birtokomban xeroxon, még pár évbe beletelne egy valóban teljes gyűjtemény összeállítása. Az pedig, hogy minden leírt sora, vagy epigrammája mennyire fontos, bebizonyosodott a jelen kötet Töredékek cím alatt közölt fragmentumaiból. A mostani kötet tehát valójában a 10. az „Összegyűjtött” vagy az „összes” Babits versekből. A kiadó egyik munkatársának közlése szerint az utolsó, majdnem zsebalakú kiadás szintén 30 ezer példányban jelent meg. Ne felejtsük el, hogy van három kiváló Válogatott Versei kötet is. Az elsőt maga Babits állította össze 1941-ben (128 1.), a másodikat Illyés Gyula (1957-ben, 247 1.) a harmadikat pedig Keresztúry Dezső, a Magyar Klasszikus két kötete egyikébe, 1959- ben. A Babits-sorozat szerkesztője, Belia György a Babits- kutatások terén már rendelkezik némi múlttal. Fölkutatta Babits bajai tartózkodásának adatait és mintaszerű jegyzeteléssel sajtó alá rendezte Babits, Juhász és Kosztolányi levelezését. (Az utóbbi kötet sokakat megtéveszt, abba a hiszembe ringatva őket, hogy Babits egyetemi éveire ez az egyetlen forrás, ami nagy tévedés.) A szerkesztő a kötet utószavában további munkájához a Ba- bits-tisztelők és -olvasók segítségét kéri az esetleges korrekciók és kiegészítések végett. Valóban csak erre a nyomatékos kérésre, nem pedig a nagy mű lebecsülésére állítok össze az alábbiakban néhány kisegítő észrevételt. Nem látom eléggé indokolva miért kellett minden részletesebb magyarázat nélkül kihagyni három egész verset, négyet részben, és miért kellett az egyik vers címe helyett az első sort címnek föltüntetni. Pár éve az egyik Babits-kutató azt szögezte ellenem, hogy Babits verseinek időrendi táblázata éppen Belia munkájában elkészült. Ez természetesen a mostani kiadás bizonysága szerint nem felel meg a valóságnak. Ha évtizedes készülés távlatait kell föltételesen egy-egy pár soros vers alá biggyeszteni bizonyíték nélkül, van-e értelme ennek? Csak egy pár példát: a Minden fény a vízbe mártja című vers nem 1926-ban, hanem 1923-ban íródott. A Másnapok kifutója Csinszkához szól, barátságuk róla szóló tanulmányában fordul elő, 1920-ban íródott és nem 1911—12-ben. A Kislányomhoz, természetesen Ildikóhoz, a jellemzés szerint csecsemő korában tehát 1929 —30-ban és nem 1931—34 között. Érthetetlen, hogy a Hadakozom a világgal című vers betű szerint ugyanazzal a szöveggel kétszer szerenel. De pótolhatjuk az első közlések és a lelőhelyek hiányát is. Csak pár példát vegyünk. Az Illyés-féle Hátrahagyott versek kötetben szerepel Az ösz- szes költeményekhez, a Hajnali szürkület és a Tizenhárom párvers. A Török Sophie- féle 1945-ös kiadásban ezek: Abból a kikötőből, Divina' Machina, Erdő, fák, ágak, Hajadnak nyírott lombját, Sok súlyos álom. A Műveltség című folyóiratban (1945- ben) a Kevélység tornája. Mindent összevéve rendkívül jelentősnek tartjuk a Szépirodalmi Kiadó vállalkozását, Babits java műveinek méltó köntösben való új közkinccsé tételét, p' --í kötet szépségét nagyA ban emeli Borsos Mik- : lós szép illusztrációi- - J nak sora, a kilenc messze kiemelkedő Babits- vershez példátlan egyszerűséggel, de klasszikus kifejező készséggel megrajzolt művei üdítővé teszik a különlegesen szép betűtípussal előállított kötetet. GÁL ISTVÁN
