Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
“SlpÚJSÁG / 1978. március 19. A gyógyulás érdekében 1990-ig a jelenlegi 40-ről 105-re emelkelik a gyógyfürdőhelyek száma Lengyelországban. Évente egymilliókétszázezer beteg részesülhet majd gyógykezelésben ezeken a helyeken, a megelőző kezelésben részt vevők száma pedig meghaladja majd az egymillió-háromszázezret. Lengyelország éghajlati különbségei miatt majdnem valamennyi gyógymód alkalmazható. Az új fürdőhelyeket az ország különböző pontjain helyezik el. A Poprád völgyében, a Klodzkói völgyben és a Kárpátok alján, de lesznek olyan üdülőhelyek is, melyeket a nagyvárosok közelében létesítenek. A gyógyfürdők vezető orvosait megbízták azzal, hogy jelöljék ki az újonnan építendő létesítmények helyét, sok üdülőhely részletes terve már el is készült. A tervek előirányozzák azt is, hogy Lengyelország minden nagyobb városi településének és vajdaságának „könnyen hozzáférhető” üdülőhelye legyen. A gyógyüdülőhelyi sajátosságokkal rendelkező területek, amelyek még csak a tervekben szerepelnek, védettséget élveznek majd, ami az ásványi vizek és más balneológiái nyersanyagok biztosítását, a természetes környezet védelmét jelenti. SKODA - GANZ-MÁVAG - BALAKOVO A plseni Skoda Művek Csehszlovákia egyik nehézipari fellegvára. Atomerőművek berendezései, villanymotorok, hidraulikus sajtolok, transzformátorok, hengersorok és villanymozdonyok szerepelnek termékeinek listáján. A Skoda Művek szakemberei a KGST harminc — ágazati kérdésekkel foglalkozó — munkacsoportjában tevékenykednek. Az együttműködés fontos területe a mozdonygyártás, amely éppen fél évszázada, 1927-ben kezdődött el Csehszlovákiában. A Skoda Művek villany- mozdony gyáregységében kezdték meg szovjet és magyar tervezők körzeműködé- sével egy teljesen új termék, a V. 20 MO típusjelű Dieselvillamos motoroskocsik gyártásának előkészítését. A Sko- da-gyáregység feladata a teljes Diesel-szerelvény megtervezése és kipróbálása. A kidolgozott műszaki dokumentáció alapján kezdi majd meg a gyártást a budapesti Ganz- MÁVAG is. A vállalatok között ésszerű munkamegosztás született. Plsenből villanymotorokat, villamosberendezéseket és bizonyos mechanikai tartozékokat szállítanak majd a magyar üzembe. A Ganz-MÁVAG viszont különböző berendezéseket, a Diesel-motorok hűtőblokkját, a sebességváltókat adja a kooperációhoz. A Diesel-motorokat a szovjet Balakovo Gyár készíti majd. Ezek a Diesel-elektromos mozdonyok a nem villamosított vonalakon — személy- szállításra alkalmasak. Sebességük eléri a 140 kilométert. > A VÁZ üteme: napi négyezer anté Amikor a Togliatti városban az olasz Fiat-cég tervei alapján a Volgái Autógyárat (VÁZ) építeni kezdték, a nyugati sajtóban olyan feltevések láttak napvilágot, hogy a gyár szalagjain ugyanolyan feszített munkatempó lesz, mint a nyugat-európai vagy amerikai vállalatokban. Nem így történt. A „szovjet FIAT-ban” optimális tempót dolgoztak ki, amely a szerelőknél nem vezet túlfeszültségre: megközelítőleg percenként 4,8 méteres ütemet, míg ez az olasz testvérvállalatnál 6 méter, az amerikai gyárakban pedig még a 7—8 métert is eléri. Mégis csupán 1976-ban a gyár 25 ezer kocsival többet bocsátott ki, mint amennyit a terv előirányzott. Hogyan sikerült ilyen jó eredményeket a „lassított” tempó közepette elérni? MINDENT A SZALAGÉRT A VÁZ főszalagjáról 22 percenként kerül le egy Lada, amelynek összeszereléséhez 7500 alkatrészt és szerkezeti részegységet készítenek a Togliattiban, s további négyezret a kooperáló üzemek szállítanak. A félkésztermék-állomány minimális: a szereldékben mindössze 1—3 órai munkához elegendő. Mindez megköveteli valamennyi termelési láncszem precíz együttműködését, amit a kétszintes irányítási rendszer biztosít. Az első szintet a műhelyek közvetlen irányítása jelenti. A második szint — a vezérigazgatóság — a távlati műszaki és gazdasági kérdésekben dönt, ügyel a beruházások helyes felhasználására, koordinálja a specializált üzemek tevékenységét. A „szovjet FIAT” irányítása a számítástechnika széles körű felhasználásán alapul. A VÁZ szakembereinek cselekvő részvételével létrehozott automatizált irányítási rendszer (AIR) a gyár egész gazdasági tevékenységére kiterjed. Különleges szerepet játszik az autók szerelésének irányításában: az autók fő szerkezeti részegységeinek és aggregátjainak legyártásával (6 modell és 15 modifikáció), valamint a fő szerelőszalagra való szállításával kapcsolatos összes számításokat elektronikus számítógépekkel végzik. Az AIR-rendszerben több mint 400 „információs pont” van ahonnan a műszaki előirányzatok teljesítésére, a következő npokra előirányzott termelés előkészítésére vonatkozó anyagoik — naponta mintegy 90 ezer jelentés — befutnak. A megállapított ütemtervtől való eltérések sohasem haladják meg a VAZ-ban a tized százalékot, A gyár immár négy esztendeje teljes kapacitással dolgozik. A hazai piacon több mint 3 millió kocsit adtak el, több százezret pedig különböző országokba exportáltak. MIÉRT FIZETNEK A VAZ-BAN? A gyár minden munkása a technológiai ismérv alapján termelő brigádokban egyesül. Ezeknek a két műszakban dolgozó kollektíváknak a létszáma eléri a 30—40 főt. A napi feladatok a technológiai műveletek teljesítésére műszakilag megalapozott időnormákra épülnék. A túlteljesítést csupán kivételes esetekben engedélyezik és ez nem haladhatja meg a 10 százalékot. Az ezen felüli túlteljesítést anyagilag nem ösztönzik, mivel úgy vélik, hogy ez vagy a termék minőségének romlása, vagy a munka indokolatlan túlfeszítése révén lenne elérhető. A teljesítménynormákat a gyárban általában 102—103 százalékra teljesítik. A bérezési rendszer a minőségi munkára ösztönöz. A kereset ebben a rendszerben két részből tevődik össze: állandó és változó részből. Az első rész nagysága a kategóriától a ténylegesen ledolgozott idő mennyiségétől és a szakmai hozzáértés és a munkakörülmények alapján megállapított kiegészítő járulékoktól függ. (Ez utóbbi 4, 8, 12, 17, 22 és 27 százalék lehet.) A munkakörülményeket a gyárban munkahelyenként, nem pedig műhelyenként, vagy részlegenként veszik figyelembe. Ez lehetővé teszi a munka feszítettségi fokának, a munkahely ökológiájának és felszereltségének nagy pontossággal való megállapítását. A kereset 40—50 százalékát kitevő változó rész a termék munkaigényességének csökkentéséért és a munkatermelékenység növeléséért járó prémiumból, valamint a munkafeladatok teljesítésének szintjéért járó kifizetésekből tevődik össze. A munkaigényesség csökkentésének ösztönzése egyebek közt lehetővé tette a tervezett érték (egy kocsi előállítására 70— 84 óra) elérését 3,5 év alatt, míg az ország más autógyárai ezt csak hat év alatt tudták elérni. A VAZ-ban 1976-tól kezdve a munkaigényesség csökkentésének minden százalékáért a bértarifatétel 1 százalékos növelése jár, a prémiumok mértékét pedig a tarifa 20 százalékáról annak 25 százalékára növelték. Ez a bérezési rendszer a szaktudás állandó növelésére ösztönöz. Az autógyártók többsége rokonszakmákat tanul. A legutóbbi évek folyamán több mint 30 ezer munkás került magasabb kategóriába. A „vertikális karrier” számára is lehetőségek nyílnak: abban az időszakban, amíg a VÁZ kapacitása felfutott a tervezettre, több mint 4 ezer munkásból lett mérnök és művezető, miután felső- és középfokú szakképzettséget szereztek. Mindez lehetővé teszi a gyár számára, hogy a termelés parancsnokainak sorait a képzettséget szerzett tapasztalt munkások közül egészítse ki, s nem vonnak el szakembereket más vállalatoktól. GARANTÁLJÁK A JÓ MINŐSÉGET i A Zsigulik kiváló minőségükkel tűnnek ki, méghozzá minden soron következő modell jobb a megelőzőnél. A VAZ-ban 1973-tól kezdve évente vagy hozzálátnak egy új modell gyártásához, vagy korszerűsítik a már gyártás alatt álló modellt. Emellett figyelembe veszik az egyre növekvő biztonsági, kényelmi, környezetvédelmi követelményeket. A termelésben széleskörűen felhasználják az autók gazdaságosságát és tartósságát növelő új anyagokat. A kocsik és egyes szerkezeti részegységeik minőségének egész ellenőrzési rendszere elsősorban a selejt, a hibák, a megbízhatatlanság okainak elemzésén alapul. Ezt az információt a gyári szakembereknek — konstruktőröknek és technológusoknak —, valamint a Szovjetunió különböző régióiban telepített 180 garanciális javító és műszaki karbantartó központnak és állomásnak rendelkezésére bocsátják. A szakemberek ennék alapján mérik fel a kocsik különböző feltételek között való üzemeltetésének előnyeit és fogyatékosságait, és a tapasztalatokat felhasználják az új modellek tervezésénél. A vese és a szív átültetése után már felmerült az embrióátültetés gondolata is, igaz nem az ember, hanem a gazdasági állatok vonatkozásában. Lényegében tehát ez is transzplantáció, mégpedig nyolcnapos magzatnak műtéti átültetése egy másik anya méhébe. Nagyon egyszerűnek tűnik ez, valójában azonban évtizedes tudományos munka eredménye: a kísérleteket Csehszlovákiában, a gazdasági állatok fiziológiai és genetikai kutatóintézetében végezték. Eleinte kis laboratóriumi állatok megtermékenyített petéinek az átültetésével kísérleteztek. Csak az ezeken szerzett taoasztalatok alapján kezdték meg a tudósok a szarvasmarhákkal folytatott kísérleteket. De miért van erre szükség? Jelenleg egy-egy tehénnek egész élete folyamán hat borja lehet. De nem minden tehén egyforma. Némelyiknek kiváló öröklött tulajdonságai vannak, másoknak kevésbé jók, s e tulajdonságaikat átviszik az utódaikra is. A genetikusok szerint van rá lehetőség, hogy bat helyett akár száz borja legyen egy tehén- , nek, sőt az a véleményük, Vizsgálat a laboratóriumban „Élő’* inkubátorban született borjak hogy a század végére egy- egy kiváló anyaállatnak esetleg 500 borja is lehet, de csakis az embrió átültetése révén. A legjobb géneknek a magzatba jutáshoz elég, ha a pete a tehénben termékenyül meg, de később nyugodtan fejlődhet tovább egy másik, kevésbé kiváló anyaállat mé- hében is. A magzatot tehát átültetik egy „élő inkubátor”- ba, s az eredeti kiváló anyaállat hamarosan újból megtermékenyülhet. Mindez nem a tudományosfantasztikus regények témája. A csehszlovák intézetben már található néhány olyan borjú, amelyeknek tulajdonképpen két anyjuk van. Külsőleg semmiben sem különböznek a többitől, éppúgy ugrálnak, játszanak, mint a többiek. Szó sincs arról, hogy az NDK-ban gyermekcipőben járna a bölcsődei ellátás. Száz szóba jöhető — vagyis három évnél nem idősebb — kisgyerek közül 58-at gondoznak bölcsődében, és ez a szám nemzetközi viszonylatban az élcsoportot jelenti. Ennek ellenére az utóbbi hónapokban fokozódott a gond, jóval többen kívánják gyermeküket bölcsődébe adni, mint ameny- nyit a bölcsődék be tudnak fogadni. így hát nincs más megoldás: fokozott erőfeszítéseket 'kell tenni az új bölcsődék építkezésének meggyorsítására. Pontosabban, folytatni kell az erőfeszítéseket, hiszen a bölcsődei ellátás javítása a Német Demokratikus Köztársaságban már régóta követett cél. Az 1975- ben befejeződött ötéves tervre például 53 ezer új bölcsődei helyet terveztek, ezt tízezerrel túl is teljesítették. S így érték el, hogy míg a tervidőszak elején 100 kicsi közül álig 30-nak volt helye a bölcsődében, a tervidőszak végére már 50-et fogadhattak be közülük. Mindez egy olyan időszakban történt, amelyet a születések számának csökkenése jellemzett. Az 1973-as és 1974-es esztendőben csupán 10,6 ezrelékes volt a születési arányszám, s ezzel az ország,. amely sok más tekintetben világviszonylatban a legelsők között van, a nemzetközi sorrendben egészen hátul foglalt helyet, kevesebb születést csak a szomszédos NSZK-ban jegyezhettek fel. A népességpolitika irányítói azonban nem estek pánikba. A népgazdaság megfelelő anyagi erőforrásokat teremtett elő olyan feltételek fokozatos biztosítására, amelyek serkentik a szülési kedvet, segítenek a gyermekek nevelésében a családoknak, mindenekelőtt a fő terheket viselő dolgozó nőknek. Az NDK-ban a világon a legmagasabb a dolgozó nők arányszáma, s nyugodtan állíthatjuk, hogy a most szülőképes korosztályok száz százaléka részt vesz a kenyérkereső munkában. A dolgozó nő, anya hivatásainak összeegyeztetése csak úgy lehetséges, ha az állam segítséget nyújt hozzá. Az NDK-ban más szocialista országok tapasztalatait mérlegelve megvizsgálták a magyarországi gyermekgondozási segély tanulságait. A saját helyzetükből kiindulva úgy döntöttek, hogy olyan széles körű bevezetésére, mint az nálunk történt, nincs lehetőség és szükség, a gyermekgondozási segélyt és a bölcsődei ellátás kiterjesztését kombinálva lehet legjobban megközelíteni a megoldást. így került rá a sor 1976-ban, hogy lehetővé tették a gyermek egyéves koráig a második és további újszülöttek esetén az anyák számára az otthon maradást. S ugyanakkor újabb anyagi erőforrásokat biztosítottak a bölcsődei férőhelyek gyorsabb szaporítása érdekében. így az 1975—1980. közötti időszakra 45 500 új bölcsődei hely létesítését írták elő. Közben azonban 1975-ben — leginkább éppen a gyermekes anyáknak segítséget nyújtó különböző szociálpolitikai intézkedések örvendetes visszhangjaként — emelkedni kezdett a születések száma. 1977- ben már 223 100 újszülött látta meg a napvilágot. S bár ezzel az NDK még mindig a világranglistán hátul lévő országok között foglal helyet, az 1974-es mélyponttal szemben ez csaknem egynegyedével több új NDK-állampol- gárt jelent, s ami még fontosabb, biztatást jelent a jövőre is. Ezért gyakori téma a bölcsődei ellátás az országban, s ezért tesz a minisztérium és valamennyi helyi tanács nagy erőfeszítéseket az óvodai gond minél gyorsabb megoldására. PINTÉR ISTVÁN NDK-szociálp ° litika Újszülöttek és bölcsődék
