Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

1978. március 19. rÍÉPÚJSÁG 7 Paprika, paradicsom, uborka Tavaszváró napok Március 9-én, amikor a ko- csolai Vörös Csillag Mező- gazdasági Termelőszövetke­zetben jártunk, csípős, hideg szél fújt, eső verte a fóliasát­rakat. A kertészet várja a ta­vaszt. * Kezdünk hozzászokni, hogy maroknyi embercsoport igen nehéz körülmények kö­zött miliókat erő árut állít élő egy-egy szezonban. Ko- csolán a kertészeti ü'zemág alig több mint tíz dolgozója négymillió forint értékű árut termel. A részesedés a közös vagyonának gyarapításából, a szövetkezettel szemben tá­masztott követelmények tel­jesítéséből, a kertészeti dol­gozóktól igen nagy munkát kíván. A kertészetnek az év majd minden napján a sza­badban kell lennie, s a sok­sok gondozást a növény csak akkor fizeti vissza, ha az em­bert állandóan a sorok kö­zött látja. A régi mondás még onnan ered, amikor nem segítette a gép a földműves embert, ma van gép is, ki­váló technológia szintén ren­delkezésre áll, meg a nagy tudású szakmai vezetők is készenlétben vannak, de an­nak ellenére a kertészetben az asszonyoknak egész nap hajladozni kell az ágy ások, a sorok között. Teszik ezt azért, mert szeretik a kert­kultúrát, meg azért is, mert jól fizet a növény — ha sike­rül. S hogy sikerüljön, fele az időjáráson, másik fele az emberen múlik. Március 9-én más hangu­latban kezdődött a munka, mint egyébként, hiszen most is, mint minden évben, 8-án a szövetkezetben megünne­pelték a nőket, de a kertész- asszonyok külön tartották a brigádgyűlést — fehér asztal­nál. És ezt reggel ismételten fel kellett eleveníteni: hogy s mint volt, otthon mit szóltak az emberek. Az AFÉSZ-palánták majdnem araszos nagyságúra nőt tek, kiültetésre valók Kocsolán Tizenkét asszony dolgozik a kertészetben. Asszonybri­gádnak mondják őket, bár van közöttük lány is, asz- szonynak való jó dolgos, szép A téli heteket azzal töltöt­ték a brigád tagjai, hogy az ÁFÉSZ rendelésére dolgoz­tak. A dombóvári ÁFÉSZ ugyanis a szakcsoportok tag­jainak készíttetett palántá­kat. Négyezer tő paradicsom már kiültetésre érett, a pap­rikával még várni kell. És a fóliák alját többszörösen ki­használandó : a paprikamag előtt hónapos retket hajtat­tak. Tízezer csomót rendelt Váczi Jánosné és Schaffer Györgyné a palántázáshoz szíti elő a tápföldet, gép segítségével ké­leány. Wéber Jánosné, Váczi Jánosné, Hári Gézáné, Sző­ke Lászlóné, Varga Gyuláné, Gombita Józsefné, Schäffer Györgyné, ifjú Rab Ferenc- né, Faragó Gézáné, Preczika Jánosné, Vida Piroska, Sző- nyi Lajosné. Ennek a brigád­nak az a dolga, hogy idén megtermeljen — a terv sze­rint — 4030 mázsa paradi­csomot, 1500 mázsa paprikát, 1500 mázsa uborkát és 57 000 mázsa sárgarépát. A termék kilencven százalékánál vala­mivel többet a Szigetvári Konzervgyár visz el — évek óta jó a kapcsolata Kocsolá- val — a többit szabad pia­con, illetőleg az ÁFÉSZ út­ján hozzák forgalomba. Ta­valy 157 vagon zöldséget ter­melt ez a brigád. S tegyük gyorsan hozzá: az asszonyo­kat segítő fogatosok is a ker­tészet állandó munkásai: Né­meth András, Miszláng Já­nos, Stand Ádám és a kisegí­tő Müller József is részesnek mondhatja magát a sikerben, hiszen fogataikkal egész év­ben szolgálják az asszonyo­kat, a kertészetet. az ÁFÉSZ, s ez eddig sajnos csak ötszáz csomót vitt el, pedig naponta ezret tudná­nak szedni. Igaz kis vita van az átvételi, pontosabban a fogyasztói ár körül. A téesz kettőnyolcvanért adja a retek csomóját, az ÁFÉSZ az üz­letben öt forint felett! A vi­ta a magas fogyasztói ár mi­att van. Egyébként március 9-én jól kezdődött a munka, a foly­tatás pedig a következő na­pokban is biztató, tavaszt ígérő. Reggel az asszonyok beosztását, amit előző nap megtárgyaltak, megváltoz­tatták, mivel csöpögött az eső, erősen fújt a szél. öten a paprikamagot vetették, öten az ÁFÉSZ-palántákat készí­tették elő majdani szállítás­ra, és két asszony a követ­kező magágy földjét, trágyá­ját darabolta, rostálta. Egész nap várták az ÁFÉSZ érte­sítését, de délután még nem érkezett diszpozíció, hogy mennyi retket, hova szállít­sanak ... * Este jöttünk el Kocsoláról, amikor az asszonyok már indultak hazafelé. Mögöttük hajladozásoktól telt nap. PALKOVÁCS JENŐ GOTTVALD KÁROLY A fogatok a hollandi ágyakhoz viszik az istállótrágyát Naponta ezer csomó finom retket tudnának a fogyasz­tóknak küldeni Lépéshátrányban Közmüuelödés a tsz-ekben Elavult művelődési otthonok, mozik A termelőszövetkezetek po­litikai, gazdasági megerősö­désével párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a művelődési kérdések. A szakmai képzést sürgette a nagyüzemi technika, a kor­szerű termelési eljárások be­vezetése, de mindinkább elő­térbe kerülnek a művelődés egyéb területei is. Megyénk termelőszövetke­zetei között a művelődési munkában nagyok az eltéré­sek. Vannak olyan tsz-ek, ahol országosan is kiemelke- dőek az eredmények, más­hol alig beszélhetünk köz- művelődésről. Hogy van-e, vagy sem, függ többek között a tsz adottságaitól, a gazda­sági háttértől, a dolgozók ré­tegződésétől, s nem utolsó­sorban a helyi hagyomá­nyoktól. Minthogy ezen a területen nem lehetnek nor­matív előírások, igen sok múlik a vezetők szemléletén és hozzáállásán. Eredményes a munka ott, ahol a gazdasá­gi és a politikai vezetők munkájuk fontos részének tekintik a dolgozók művelő­désének segítését. Gondos­kodnak az anyagi és szemé­lyi feltételekről, példát mu­tatnak azzal, hogy maguk is közvetlen részesei a közmű­velődésnek. Üzemen belül A közművelődési munka két területen folyik: a szö­vetkezeten belül, a legfonto­sabb feladat: a szakmai jel­legű ismeretek bővítése. Emellett egyéb művelődési formákkal is találkozhatunk: népi együttesekkel, kórusok­kal, nyugdíjas és ifjúsági klubokkal. A Lengyeli Me­zőgazdasági Szakmunkáskép­ző Intézettel közösen tavaly mintegy 450 felnőtt tsz-tag szerezte meg munka mellett a munkakörének ellátásához szükséges ismereteket. Bátán, Bonyhádon, Dombóváron, Pálfán és még jó néhány szövetkezetben önálló szak­munkásképző tanfolyamok indultak. Továbbképző tan­folyamokon évente mintegy négyszázan vesznek részt. Az általános iskolai tanu­lás egyik formája az osztá­lyozó vizsgára előkészítő tan­folyam : az ide járók egyhar- mad része tsz-ekben dolgo­zik. Népszerűek természet- tudományi előadások, ezen belül is a mezőgazdasági termeléshez közvetlenül kap­csolódó műszaki és agrár­témakörök, de közkedveltek a pedagógiai és az egészség- ügyi előadások. Megszokottá váltak az országjáró ki­rándulások, a külföldi utak, amelyek eredmé­nyesen bővítik az ismerete­ket. Uj jelenség, hogy a tsz- tagok készek anyagilag hoz­zájárulni ezekhez a kirándu­lásokhoz. A megye termelő- szövetkezeteiben több mint 300 szocialista brigád műkö­dik, a mozgalomban részt vevők száma meghaladja a 4000-et. Több brigád ösztön­zi és segíti a tagok szakmai képzését, továbbképzését, a nyolc osztályt el nem vég­zetteknek pedig tanulmá­nyaik befejezését. Együtt a közművelődési intézményekkel A művelődési otthonok rendezvényeinek látogatói szakkörök, művészeti cso­portok, klubok tagjai jelen­tős részben termelőszövetke­zetek dolgozóiból kerülnek ki. Tavaly mintegy 700 fizikai munkát végző dolgozó volt tagja a művelődési ottho­nokban működő kluboknak. Gyönkön, Németkéren önálló tsz-kórus működik, Izmény- ben, Váralján, Nagykónyi- ban népi együttes alakult. Megyénk nagyhírű együtte­seinek tagjai között sok ak­tív és nyugdíjas tsz-tagot ta­lálunk. A szórakoztató ren­dezvények látogatói között a tsz-ben dolgozók aránya több, mint amennyien a kis cso­portokban részt vesznek. Jó néhány termelőszövetkezet bérleteket vásárol, így a ta­gok rendszeresen látogatják a szekszárdi, pécsi és a ka­posvári színházi előadásokat. A mezőgazdaságban fizikai munkát végző dolgozók közül közel 4000 a könyvtári tag. Sikeresek az évente megren­dezésre kerülő mezőgazdasá­gi könyvhónap eseményei. A tsz-tagok ismereteinek bőví­tését szolgálják a szakkönyv­tárak, amelyek gazdaságon­ként 100—500 kötetből áll­nak. A mezőgazdasági szö­vetkezetek több mint fele szocialista szerződést kötött a moziüzemi vállalattal; a kulturális alapból átutalt összeg ellenében aktuális fil­meket' vetítenek a falusi mo­zikban. Néhány kiviteltől el­tekintve a tsz-ék átfogó köz- művelődési munkatervet nem készítenek. Csupán a települések felénél kapcso­lódnak a művelődési ottho­nok éves programjának ösz- szeállításába: kijelölik azo­kat a feladatokat, amelyek megoldásában kölcsönösen támogatják egymást. Jelen­tős összeget fordítanak a la­kóhelyi közművelődés felté­teleinek fejlesztésére; a há­tai tsz hozzájárult a könyv­tár, a dombóvári és a bony­hádi tsz pedig a művelődési központok építéséhez. A pincehelyi Vörösmarty Tsz, mintegy másfél millió «forin­tot ajánlott fel a községi művelődési ház építéséhez és a Vörösmarty-emlékszoba kialakításához. Tavaly a közművelődési intézmények­nek nyújtott támogatás ösz- szege megyei szinten emel­kedett, de még mindig alatta marad a szükségleteknek és a lehetőségeknek. Növelné az intézmények működésé­nek biztonságát, ha a támo­gatás összegét több évre elő­re megálapítanák, s írásban rögzítenék, hogy az intéz­mény mely területen milyen eszközökkel segíthetné a szövetkezeti dolgozók műve­lődését. Feltételek, feladatok A termelőszövetkezetek­ben dolgozók száma az utób­bi években csökkent, a tag­ság összetétele megváltozott, műveltségi, képzettségi szín­vonala emelkedett. Az aktív dolgozókból- mintegy húsz­ezren végeznek fizikai mun­kát, a fiatalok a foglalkozta­tottak mintegy 25 százalékát teszik ki. A fizikai munkát végzők 28 százaléka szak­munkás. A népgazdaság más területéhez viszonyítva, még mindig a mezőgazdaságban dolgozók körében a legma­gasabb az általános iskolai végzettséggel nem rendelke­zők aránya; a 30 éven alu­liaknak körülbelül 10 száza­léka nem végezte el a nyolc osztályt. Ha csökkent ütem­ben is, de ez a réteg állan­dóan újratermelődik, mivel a tanköteles sorból kinövő, nyolc osztályt nem végző fiatalok elsősorban a terme­lőszövetkezetben találnak munkát. Ez egyrészt gátja a szakmunkásképzésnek, más­részt csökkenti azoknak a körét, akik a tartalmas köz- művelődési munkába bevon­hatók. A termelőszövetkezetek többségében még ma is tíz­órás a napi munkaidő — munkacsúcsok idején még ennél is több. A háztáji gaz­dasággal kapcsolatos munkák jelentős szabad időt kötnek le, éppen ezért, a lakóhelyi közművelődési intézmények­nek igazodniuk kell a tsz- tagok szabad idejéhez. A kisebb településeken működő művelődési otthonok, könyv­tárak, mozik jó része elavult, nem biztosítja a korszerű művelődési feltételeket. A tiszteletdíjas intézményveze­tők egy része nem tudja át­fogni a település közművelő­dését, megfelelően segíteni a szövetkezetekben folyó mun­kát. A szövetkezetek többségé­ben összevont szociális és kulturális bizottság működik. Ezek jó része nem tudja megfelelő szinten ellátni az irányító, a szervező munkát. Eltekintve néhány kivételtől, tevékenységük szinte kizáró­lag szociális kérdésekre kor­látozódik. Az elmúlt évben a kulturális alap összege meghaladta a 9 millió forin­tot. A különböző területekre fordított kiadások között na­gyok az aránytalanságok; a pénz jó részét a tagok ki­rándulására, és a sporttal kapcsolatos dolgokra költik. Magasak az állami és társa­dalmi ünnepségekkel össze­függő kiadások is. A sorban csak ezek után következik a közművelődési intézmények­nek, illetve az úttörőcsapa­toknak nyújtott támogatás. A kulturális alapból fizetik az ösztöndíjakat, vásárolják a folyóiratokat és a szakköny­veket. Az elkövetkező évek­ben az egyik legfontosabb feladat: a közművelődés a szövetkezetekben kapjon tár­sadalompolitikai fontosságá­nak megfelelő helyet. Mert csak így emelkedik a tagok és alkalmazottak politikai, szakmai és általános művelt­sége, válik általánossá a szo­cialista életmód, életforma, és magatartás. d. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents