Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

1978. március 16. ^PÚJSÁG 3 A kereskedelem logikája Akkor vásárolj, amikor van!? Valamelyik budapesti áru­ház pliszírozott, rakott mé­terárut reklámoz. A bolt élelmes vezetői megállapo­dást kötöttek az egyik szö­vetkezettel, ahol a sima anya­gokat berakják. Merthogy gouvre meg pliszészoknya a divat. Ezt a jelenséget „a gyorsan változó divatirány­zatokhoz rugalmasan alkal­mazkodó kereskedelemnek” hívjuk. Nálunk pliszírozott anyag nincs, aki divatosan akar öltözködni, hát megve­szi a szoknyát készen. A kereskedelemben az egyik leggyakrabban hasz­nált kifejezés: a nincs. Megnyílik egy bolt, s az­tán néhány nap alatt „kira­boljuk”. Mert nyitáskor, ka­rácsony és húsvét előtt min­den kapható. Máskor — ahogy mondani szokás: ki kell fogni. „Nézzen be ked­den, hátha kapunk!” — biz­tatnak az eladók. S mit lehet tenni, benézünk, vagy bené­zetünk, mert szükségünk van vízöblítő tartályra, Hídelem­re, 34-es magasszárú cipőre, vagy éppen hímzőcérnára. Az ám, a gyöngyfonal! Két- három éve, újra divatba jött a kézimunka, olyannyira, hogy a fonalgyárak képtele­nek elegendő fonalat sodor­ni. A rövidáruboltokból — a megyeszékhelyen három van, ebből kettő magánkézen —, pillanatok alatt elkapkodják. De hát ez csak apróság: ha nem készül el a terítő, egye fene. Ellenben. Ennél jóval nagyobb baj, hogy a fájós lá­bú, idős asszonyok hónapo­kig nem jutnak kevéske pén­zükből megvásárolható áron puha bőrű cipőhöz, szandál­hoz. Posztócipőben, posztó­papucsban, a vásárosoknál kapható kényelmes, — és persze drága — cipőben kénytelenek járni. De bosz- szúsak azok is, akik extra méretűek. Uj mérettáblázat ide, vagy oda: a ruha váll­bán megfelel, de nem jó de­rékban, a cipő elég hosszú, de nem elég széles, s egy testes 41-es lábú hölgytől nem lehet elvárni, hogy 5 centis, rakott sarkú saruban tipegjen. Ami a cipőgyártást illeti, csépeltük már éppen eleget. Ennek ellenére még mindig manökenméretű lábakra készülnek a lábbelik. A ben­nük elhelyezett cédulák in­telmeiről nem is beszélve; ha rendeltetésszerűen használná az ember, esőben, hóban és sárban nem léphetne az ut­cára. Az időszakos, és az úgyne­vezett hosszan tartó hiány­cikkek listáját sokáig sorol­hatnánk. Hosszadalmas ide- oda levelezgetés után derült csak ki, hogy még mindig szükség van viharlámpára, kaszanyélre, petróleumlám­pára, takarmánymészre, sarlóra. Vajon a boltvezető megrendelő lapjain állandó­an szereplő árucikkeket a nagykereskedelem nem tud­ja időben beszerezni? Igen, tudjuk, a termelés a nagy- és kiskereskedelem láncolata bonyolult rendszer, sokkal inkább az, mint mi vásárlók azt gondolnánk. Az árubör­zéken bemutatott termékeket hiába rendeli meg a keres­kedelem, ha történetesen a gyár egy másik gyártól vagy exportból nem kapja meg időben az alapanyagot, mert a kooperációs partner sem kapta meg az alapanyag alapanyagát, vagy mert el­romlott, nem érkezett meg a gépsor. Tengerikígyó. De et­től függetlenül idén február­ban fázott a gyerekek kézé, mert nem lehetett az elve­szett kötött kesztyű helyett újat kapni, idős emberek ri­kító színű flanelinget horda­nak, mert nincs szürkés­barnás színárnyalatú, a suszterek pedig három hétre vállalnak tűzést, és cipő- talpalást. Egyik-másik falusi vegyes­bolt áruválasztéka roppant szegényes; gyenge minőségű, divatjamúlt a méteráru, a konfekció, amiből arra lehet következtetni, hogy a vegyes­bolt vezetője nehezen tudja a pénzét ésszerűen beosztani, azaz úgy, hogy mindenre — élelmiszerre, ruházati és ve­gyes iparcikkre — arányosan jusson. Persze ÁFÉSZ és ÁFÉSZ között is nagy a kü­lönbség : Dombóvár, Tamási környékén például jobban lehet felsőruházati cikkhez jutni, mint Simontornyán. Mondják: az áruterítés, vagyis az, hogy lehet-e vala­mit kapni vagy sem, nemcsak a boltvezető jó vagy rossz munkáján múlik, s hogy van­nak az országban olyan nagy­áruházak, amelyek közvetle­nül létesíthetnek kapcsolatot külföldi cégekkel. Elhiszem. Az azonban sehogy se megy a fejembe, hogy miért lehet mondjuk Győrben — a klasz- szikus példánál maradva —, télen-nyáron olyan gyerek­cipőt venni, amilyen csak tetszik. Nekünk — ki tudja meddig — marad a bevált, s a megszokástól már-már ter­mészetesnek tűnő vásárlási forma; kedden, szerdán és szombaton benézünk, vagy benézetünk a boltba, s ha ezt megunjuk, azt vesszük, ami éppen kapható. Bár újabban egy mondás járja; mindegy hogy mikor van szükséged valamire, akkor vedd meg, amikor van! DVM Nem minden hulladék - hulladék Bírságra egymillió-kétszázezer Szabálysértési eljárások A tanácsok által intézett szabálysértési eljárások kö­vetkezőképp alakultak me­gyénkben a tavalyi év so­rán. összesen 2493 feljelentés történt, főként állami és gaz­dasági szervek részéről. Eb­ből 1499 esetben szabtak ki bírságot a tanácsok szabály­sértési bizottságai, a többi ügyet áttették más szervek­hez, valamint a munkahely­hez, vagy figyelmeztetésben részesítették az elkövetőket, illetőleg megszüntették az el­lenük indított eljárást. A pénzbírságok összege egymillió-kétszázezer forin­tot tett ki, személyenként, négyszáz és ötezer forint kö­zött mozgott; a pénzbírság felső határa egyébként tíz­ezer forintig terjed. A szabálysértések listáján évek óta vezetnek a tulaj­don elleni vétségek, a nye­részkedés és jogtalan ha­szonszerzés célzatú cselek­mények, arányuk 1977-ben 35 százalékos volt. Városok­ban az önikiszolgáló üzletbeli lopások, a falvakban pedig a mezőgazdasági lopások „di­vatosak”. A tulajdon elleni vétség és orgazdaság eseté­ben ötszáz forintos kárig folytatható szabálysértési el­járás, azon felül a bíróságok hatáskörébe tartozik az ügy. Sajnos az iskolamulasztá­sok száma is változatlanul magas, az összes szabálysér­tési eljárások 15 százaléká­nál ezért róttak ki bírságot a felelőtlen szülőkre. A kérdés elsősorban a rendezetlen csa­ládi körülmények között élő­ket, a sokgyermekeseket és a cigány lakosságot érinti. A mezőgazdasági szabály­sértések kategóriába (10 szá­zalék) sokféle dolog besorol­ható: a halászat, a horgá­szat, a növény védelem, a me­zőrendészet, az állategészség­ügy, az erdőgazdálkodás, a természetvédelem, a víz- és levegőszennyezés terén elkö­vetett hanyagság és károko­zás. Ugyancsak tíz százalék kö­rül van a közegészségügy és a köztisztaság szabályait megsértők száma. A vásárlók megkárosítása, az árdrágítás és az élelmi­szer-hamisítás kapcsán a sta­tisztika viszonylag kedvező képet mutat, de a tényleges gyakorlat már korántsem ilyen rózsás. Kontárok alatt (3—4 szá­zalék) általában az ipart be­jelentés és engedély nélkül, tehát jogtalanul űző szak­emberek értendők. A sza­bálysértési vétségek egyéb módozataiból kiemelkedők még az építésrendészetiek (12 eset) és a tűzrendészetiek (50 eset). A megbírságoltak nagy része kifizeti a bírságot, ke­vésszer kerül sor munkahe­lyi letiltásra, vagy a maxi­mumként alkalmazható har­minc napos elzárásra. Miért nincs A KÖJÁL — és a vásárlók útjai néha kifürkészhetetle- nek. Mindez azért jutott eszembe, mert nem lehet az üzletekben baromfiipari nye- sedéket kapni. Ezt a nyesedéket tizenkét kilós mélyfagyasztott tömb. ben, papírdobozba csomagol­va hozta forgalomba a bajai hűtőipar. A Tolna megyei üzletekben szépen feldara­bolták, kimérték, eladták a portékát, a vásárlók szeret­ték. Mit tartalmazott a nyese- dék? Tudjuk, hogy ahol több tízezer tyúkot, libát, stb. dől. goznak fel egy műszakban, a gép meg az ember kése nem mindig ott vágja a húst, ahol szükséges volna. Tehát, ha beleszalad a kés a tyúk combjába, akármilyen kicsi is a hasítás, kivágják, és nyesedékbe dobják. Itt ter­mészetesen tisztított-ellenőr, zött állapotban kerül a fa­gyasztó berenede«,és alá. A nyesedék, előfordult gyak. ran, csupa alsó, középső combból állt, Képzelhető, hu­szonnégy forintért, egy kiló nyesedék ennyibe került, mi. lyen jó minőségű pörköltet, Mit jelent a szövetkezeti önkormányzat, mi a szövet­kezeti demokrácia, melyek a belső szabályzatok, milyen legyen a mozgalmi tevékeny­ség az ipari szövetkezetek­ben? E tárgykörökből sok tucatnyi kérdésre vártak és várnak választ az ország 900 ipari szövetkezetében. nyesedék ? becsináltlevest stb. lehetett készíteni. De nincs nyesedék. A KÖJÁL — érthető okok miatt (?), nem engedi ki­bontani, holott tudjuk, a nagy dobozos mirelit borsót és vegyes zöldfőzelék alap­anyagát is mérték lapáttal a hűtőpultban. A húsnál más a helyzet. -Itt valóban gond lehet — ha nem jó a hű. tőpult, ha felenged a nyese- dék-tömb. De megoldást le­hetne találni: példának oká­ért a nyesedéket éppen úgy zacskóba fagyasztani, mint a lábat, szárnyat, aprólékot, stb. Azt mondja a hűtőipar: az ilyen „kiszerelés” számára nem gazdaságos; azt mondja a kereskedő, a vásárlók na. gyón keresték — ma már nem — a nyesedéket. Van egy KÖJÁL-rendelet, van nyesedék, és van nyese­déket venni akaró ember. És van hűtőipar, amelynek gond elhelyezni — minden katonai, üzemi stb. konyha nem győzi megenni a sok nyesedéket — ezt a nem hűl. ladékot. Valamit kezdeményezni kellene a nyesedék-ügyben. PÁLKOVÁCS JENŐ Nagyszabású, a szövetke­zeti mozgalomban eddig pél­da nélkül álló szövetkezet- politikai vetélkedőt hirdetett ugyanis az OKISZ, amely­nek első fordulója most ért véget, amelyeken összesen mintegy 150 ezren vettek részt. Szövetkezetpolitikai vetélkedő' Síkfólia tíz hektáron A tolnai Aranykalász Tsz-ben tavaly egy hektáron ki­próbálták a síkfóliás termesztés hazánkban még új mód­szerét. A kísérlet bevált, az idén vásároltak egy fólia­fektető gépet. A napokban megkezdték öt hektáron a káposzta kiültetését, amit exportra szállítanak majd. Ez­zel a munkával egy 24 tagú brigád foglalkozik az egy­kori Schleicher-pusztán. Itt a természetes vízzel való ön­tözés is megoldható a holt Duna-ág egyik nyúlványából. Áprilisban öt hektáron paprikát ültetnek ki síkfólia alá. Fotó: GOTTVALD Friss palánta érkezik a hajtatóházból Tizennégy asszony ülteti a káposztát Pirgi Károly főkertész ellenőrzi a fóliafektetés minőségét Vásároljuk — válasszuk!

Next

/
Thumbnails
Contents