Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

1978. március 15. ÍyÉPÚJSÁG 3 Legfontosabb partnereink Előtérben a tartalom Brigádmozgalom a felsönánai tsz-ben A bonyhádi járási párt­végrehajtóbizottság, 1977. jú­lius 20-i ülésén a járási ter­melőszövetkezeteiben folyó szocialista versennyel foglal­kozott. Főként a szocialista brigádmozgalom helyzetét elemezte a vb. A több olda­las jelentésben egy mondat közvetlenül a felsönánai Kossuth Tsz-ről szólt: Fel- sőnánán „elfelejtették” az 1977-es vállalást elkészíteni. — Ma, jó fél esztendővel a vb-ülés után, már túl van. nak a tsz-ben a zárszámadá­son, a napokban pedig a versenybizottság és a vezető, ség a szocialista brigádok munkáját értékelte. Az előb­binek a „szenzációja”, hogy a tavalyi szanálás után nem­csak „egyenesbe jött” a tsz — tízmillió forint nyereséget ért el — és már a beruházá­si programmal foglalkoznak, azzal, ami ennek egyik fel­tétele, hogy a szanálási hi­telt rövidebb idő alatt visz- szafizetik. Az utóbbié: mind az öt brigád elnyerte a meg­tisztelő címet. Persze, túlzás lenne azt a következtetést levonni, hogy kizárólag a szocialista brigádok munká. ja nyomán következett be a változás, ám hogy a brigád­mozgalom fellendülése nél­külözhetetlen tényező volt azt elismeri mindenki. — Az az egy mondat szólt rólunk — mondja Kovács Miklós, a pártvezetőség tit­kára, — de a többi megálla­pításból is levontuk a követ­keztetéseket. Az, hogy egyes tsz-ekben nincs szocialista brigádmozgalom, nem vonat­kozott ránk. De hogy ahol vannak brigádok, sok helyütt formálisan működnek, javí­tani kell a tartalmi munkát, nekünk is szólt. Előszedtük a brigádnaplókat, vállaláso­kat, utánanéztünk a megyei szövetségnél is, valóban nem volt 1977. évi vállalásunk. Az egyes brigádok évről évre megtették vállalásukat, de szinte valamennyi egy kap­tafára készült. Ami konkrét, megfogható volt, az nem a termelésre vonatkozott, ha­nem a különféle társadalmi munkákra, patronálásokra. Kivéve az építőket, akik tudták, mi az éves feladatuk, mit mikorra kell megépíteni, és ahhoz képest vállaltak ha­táridő-rövidítést. A többi olyan volt, hogy „pontosan megjelenünk a munkahe­lyen”, „küzdünk az alkoho­lizmus ellen”, „jól végezzük munkánkat” ... A pártvezetőség foglalko­zott a brigádmozgalommal, vezetőségi ülésen és taggyű­o A múlt heti tavasz után. hideg és nyirkos minden. A betonlapokkal burkolt járda rései közül kidagad a sár. Négyen állnak a kapos- szekcsői buszmegállóban, várják a dombóvári járatot. A felhajtott kabátgallér mö­gé bújva, szó nélkül topo­rognak. Idős, kucsmás ember kerekezik el a várakozók előtt, behúzott nyakkal, tem­pósan tapossa a pedált. Há­tulról a két csizmaszár — két erőlködő dugattyú. Megelevenedik a buszra váró „szoborcsoport”. Az egyik fiatalabb férfi oda­kiált a biciklistának: — Este átugrom majd Pis­ta bácsi... Az öreg föl se néz, kere­kezik tovább. Egy mozdulat­tal, egyetlen legyintéssel nyugtázza csak az esti „vizi­tet”... Q — Merre van itt, Szekcsőn az alvég? A megszólított asszony meglepődve torpan meg a kérdésre. lésen vitattuk meg a helyze­tet és jutottunk megállapo­dásra: a termelési terveket le kell bontani egészen a brigádokig, és ezzel segíteni, hogy a konkrét feladatokhoz Kovács Miklós kapcsolódjanak a vállalások. A hartaiak felhívásához már nem csatlakozhattunk, arról lekéstünk. De kapóra jött a Bolyi Állami Gazdaság és a tiszaföldvári Lenin Tsz szo­cialista brigádjainak felhí­vása, amit szeptember ele­jén hozott a Népszabadság: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik év­fordulójának méltó megün­neplésére optimális időben és jó minőségben végezzük el az őszi mezőgazdasági munkákat. Pár nap alatt el­készítette a vezetőség a kam­pánytervet és a szeptember 9-i tanácskozás elé — ame­lyen a szocialista brigádve­zetők és helyetteseik is részt vettek — ezt vittük. Az ered­mény: az őszi búzát a terve­zett október 31-e helyett ok­tóber 27-ig vetettük el, a kukoricabetakarítás befeje­zését november 20-ra tervez­tük, ténylegesen november 1-re lett kész. Mégpedig úgy, hogy a kombájnnal való be­takarítás után nem volt mit böngészni. Az őszi mélyszán­tást december 10-e helyett egy nappal korábban fejez­tük be. A cukorrépa-betaka­rítással négy nappal előbb lettünk készen. Illés József, a felsönánai Bánki Donát szocialista bri­gád tagja, gépműhely vezető véleménye: — Mi kezdtük 1974-ben ta­posni ezt az utat a tsz-ben. Nem mondom, értünk el ko­rábban is eredményeket, a brigádnapló is tanúskodik róla, hogy mi mindent csi­— Hát most már nincs ilyen elnevezés erre, mife­lénk. Csak úgy mondjuk, hogy faluszél. Az a hely, ahol kimegy a műút a faluból. — Ismeri jól a falut? — Hát hogyne kérem, ide­valók vagyunk. Keresnek va­lakit? — kérdi, szemében kíváncsiság. — Hol, merre dolgoznak itt az emberek? — Sokan járnak át Dom­bóvárra, mások meg a tsz- ben. — Jól fizetett a tsz? Mielőtt válaszolna, meg­támasztja a biciklijét a bolt előtt, eligazítja a kormányra akasztott, tele cekkert. — Meg nem tudom én azt mondani pontosan. Nekünk, mármint a családban, a fér­jemnek is meg a gyerekeim­nek is a vasút fizet. Mert ott dolgoznak a MÁV-nál, Dom­bóváron. — Maga is? Elmosolyodik, megigazítja az álla alá csomózott kendőt. — Én kérem, amolyan ma­szek vagyok. Van odahaza pár száz öl kertem, abban dolgozom. Még az utcából is alig kell kimennem, mert el tudom adni minden zöldsé­náltunk, de valahogy érez. tűk, hiányzik valami. Az, hogy konkrétan tudjuk, mi­korra mit kell elvégezni. Amihez aztán lehet tartani, ami húzza az embereket. Most itt voltak a kampány­terv határidői, a konkrét vállalások. No és az is, hogy tavaly már száz százalékos fizetést kaptunk, nem úgy, mint az előző évben, amikor csak nyolcvan százalékot, és a húszat az év végén sem kaphattuk meg. Most pedig tudtunkra adta a vezetés, ha sikerül minden, részesedés is lesz. Hajtott itt mindenki. Naponta érdeklődtünk a traktorosoktól, hogyan állnak a kukorica-betakarítással, a szántással, az őszi vetéssel, és jó érzés volt tudni: két­harmada már kész, és még van vissza két hetünk ... öt­száz hektárt kell még fel­szántani ... Ha kellett, mi, műhelyiek is kombájnra, traktorra ültünk. Salamon Ferenc, a Bánki Donát brigád vezetője fel­szólalt azon a szeptember 9-i tanácskozáson. Szavait jegy­zőkönyv őrzi. Arról beszélt többek közt, hogy brigádjuk szeretne színházba menni, segítse a vezetőség. — Igen, Persze, nem ezzel kezdtem, mert azt nagyon jó­nak tartottam, hogy a szak­mai vezetők lebontják a ter­veket, a brigádok megkap­ják, mi a teendőjük, és erre vállalhatnak. Mondtam, raj­tunk nem múlik, hogy sike­rül-e az őszi kampánytervet Illés József teljesíteni, megtesszük a dolgunkat. — De már odáig jutottunk, hogy van a bri­gádnak ilyen igénye is, hogy színházba menjünk. Termé­szetesen a vezetőség meg. gémét, amit termesztek. Szó­val nem piacolok vele. — Cégtáblája van-e? — No hisz, jól festene, hogy Köbli Józsefné maszek kertész! o Tenyérnyi, formás kis épü­let a főtéren a tanácsháza. Az oldalán tábla: TAKA­RÉKOS KÖZSÉG. Mellette egy kisebb táblán az utca­név: Táncsics Mihály utca. A bejárattól balra a tanács- elnöki iroda. Nincs kulcsra zárva, pedig egy lélek sincs belül. Rend az asztalon, a „gazda” valahol — házon kí­vül. A szemben lévő ajtón túl hangok hallatszanak. Szóval nem üres a ház. Négyen beszélgetnek, mind­járt letelik a hivatalos idő, ilyentájt már nem nagyon mászkálnak ide az emberek. A faluról kérdeznék, de — úgy mondják, hogy nem tud­nak segíteni, mert az akták az elnök elvtársnál vannak, ő pedig bement Dombóvárra. Még egy kicsit győzködöm, hogy nem titkos adatokra vagyok kíváncsi — csak a fa­ígérte, hogy bérletet vált a Babits művelődési központ­nál, a bérletet a brigádtagok fizetik, a szövetkezet állja az útiköltséget. De úgy látszik, valami hiba volt a szerve­zésnél, csak mi jelentkez­tünk, és velünk félig se telt volna meg a különbusz. Az idén már a másik brigádok is érdeklődnek a dolog iránt, bizonyára meglesz a rend­szeres színházba járás. Az is jó, hogy minden brigád tud­ja, hogy milyen szakképzési, továbbképzési igényt támasz­tanak azok a korszerű gépek, berendezések, amelyekkel dolgozik. Így ilyen vállaláso­kat is tehetnek. Soha ennyi­en nem voltak tőlünk külön­böző tanfolyamokon, mint most. Salamon Ferenc A zárszámadó közgyűlésen brigádom nevében hívtam ki a többi szocialista brigádot is versenyre: folytassuk a jubileumi versenyt, a tava­lyinál is jobb eredmények elérésével. Elfogadták. Most, a következő hetek tenniva­lója lesz a vezetőség részé­ről, hogy bontsa fel az éves tervet részlegekre, brigádok­ra, hogy minden brigád konkrét termelési vállalást tehessen. Kovács Miklós: Korábban három szocialista brigád mű­ködött a szövetkezetben, ta­valy tavasszal alakult két növénytermelő asszonybri­gád, az egyik Felsőnánán, a másik Kétyen. Az ősszel kezdtek mozgolódni a sertés- tenyésztők és a tehenészeti dolgozók, ök az idén kap­csolódnak be. Számszerűleg nem valami gyors a tempó, de fontosabbnak tartjuk tar­talmasabbá tenni a mozgal­mat. J. J. lura. Szűkszavú, egyszavas válaszok. Odakint, újra a ta­nács előtt, önkéntelenül bic­centek a tábla felé. Tényleg takarékos község. Szótakaré­kos. o A kis ablak megtelik a má­zsás emberrel. — Lajoskám, azért nem haragszol, ugye, mer aszon- tam, hogy félig ereszted csak a sört a korsóba... Hát ahogy elnézem a „nyá­jas” érdeklődőt, nem hiszem, hogy érdemes lenne rá hara­gudni, még ennél vastagabb tréfálkozás esetén sem. A kocsmáros sem harag­szik. A vendéglátóegység két részből áll. Kocsma és presz- szó. A különbség — így első látásra csak annyi, hogy a kocsmában egy középkorú férfi szolgálja ki a minden­napos vendégeket, a presszó­ban egy fiatal, fáradt arcú leány. Szesz fogy itt is, szesz fogy a szürke redőnyös tér­elválasztó másik oldalán is. — Mennyi a havi forga­lom? — Az nagyon változó. Függ attól, hogy van-e rendezvény. Úgy kétszázezer forint körül mozog. — Mennyi ebből az étel­forgalom? Sok szó esik manapság ar­ról, mennyire fontos a nén- gazdaság egyensúlya szem­pontjából, hogy fokozott mér­tékben növeljük kivitelün­ket a dollár elszámolású pia­cokra. Ez valóban alapvető feladata a külkereskedelem­nek, ám mintha egy kicsit megfeledkeztünk volna arról, hogy legfontosabb partnere­ink ma is a szocialista orszá­gok. Velük bonyolítjuk le külkereskedelmi forgalmunk több mint a felét, s főként tőlük kapjuk — mégpedig jelenleg is a világpiaci árnál olcsóbban — a népgazdaság termeléséhez szükséges alap­vető nyersanyagok zömét. Gazdasági érdekeink nyil­vánvalóan ahhoz fűződnek, hogy az eddigiekhez hasonló­an az idén is tervszerűen nö­veljük forgalmunkat- S itt a hangsúly nemcsak a növelé­sen, hanem legalább annyira a tervszerűségen van. S ha végignézzük azokat a sta­tisztikákat, amelyek a KGST- országoklkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmun­kat összesítik, szembetűnő, hogy az évről évre bővülő árucserét nemcsak a növeke­dés, hanem a tudatos előrelá­tás is jellemzi. Tavaly például árucsere­forgalmunk a KGST-orszá- gökkal folyó áron mintegy 16—-17, változatlan áron mintegy 13—14 százalékkal volt nagyobb mint az előző évben. S noha legfontosabb partnerünkkel, a Szovjet­unióval az elmúlt évre terve­zett 3,7 milliárd rubel helyett több mint négymilliárd ru­beles forgalmat bonyolítot­tunk le, ez korántsem mond ellent a tervszerűségnek. Ar­ról van ugyanis szó, hogy az árucsere a tervszerűségen túl a mindenkori helyzethez, az előre nem látható kölcsönös igényekhez is alkalmazkodik. Tavaly például a magyar me­zőgazdaság eredményei lehe­tővé tették, hogy a tervezett­nél több paprikát, almát, bort ajánljunk fel a Szovjet­uniónak, míg partnerünk — éppenséggel a magyar mező- gazdaság megnövekedett igé­nyeit figyelembe véve — több száz traktorral toldotta meg az eredetileg tervezett meny- nyiséget. Ám nemcsak a Szovjetunió­val, hanem a többi szocialis­ta országgal is számottevően bővült külkereskedelmi for­galmunk az elmúlt évben. Bulgáriával, Csehszlovákiá­val, Lengyelországgal, az NDK-val és Romániával pél­dául mintegy 15 százalékkal volt magasabb az árucsere­forgalmunk 1977-ben, mint egy évvel korábban. Emellett a szocialista országokkal folytatott kereskedelmünk­ben nem csupán a mennyisé- ségi növekedés a jellemző, az — Étel az nincs, csak virs­li... Mielőtt még kérdeznék, már teszi is hozzá, hogy sok, nagyon sok üdítő is fogy azért. Nekem úgy tűnt, hogy ezen a hétfői késő délutánon inkább csak sör fogyott... Két kutya acsarkodik egy­másra a kultúrház sarkán. Az épület — még ez is a Táncsics utca — békésen, elárvultán áll a sarkon. Az oldalán rongyos plakátok — még tavalyról. Az ajtó csukva. Az abla­kok sötétek. A küszöbön nincs friss sár. Egy csoport fiatal trappol el a ház mellett, a buszmeg­álló felé, ahova éppen beáll a dombóvári járat. Harsá­nyan tuszkolják fel egymást a lépcsőn. A kutyák becsületből meg­ugatják a buszt, az egyik utána is fut. A másik ott­marad a kultúrház sarkánál — cseppnyi illetlenkedésre. Felgyulladnak az utcai lámpák. A szemben lévő so­ron dörögve csukódik le egy dupla ablakon a vadonatúj redőny. GYŐRI VARGA GYÖRGY elmúlt évben tovább gazda­godtak kapcsolataink formái, minősége is. Elegendő arra utalni, hogy az 1976—80-as évekre szóló külkereskedelmi terv a hazai exportban a sza­kosítási és kooperációs szer­ződésekből származó áru- arányt 23 százalékban ha­tározta meg. Ezzel szem­ben tavaly a szocia­lista országokba szállított, s szakosításban készülő ter­mékeink aránya meghaladta a harminc százalékot. (A gép­ipari export mintegy kéthar­mada már szakosított ter­mék.) A kereskedelmi kapcsola­tok tervszerű fejlesztése, a bővülő árucsereforgalom per­sze korántsem jelenti azt, hogy nincsenek feladataink. A szocialista országokba irá­nyuló export növelése mellett legalább annyira fontos, hogy tervszerűen bővítsük az on­nan származó behozatalun­kat is- S míg kivitelünknél tavaly a terveknek megfele­lő forgalomról számolhat­tunk be, nem teljes mérték­ben mondható ez el behoza­talunkról. Ebben azonban nemcsak az játszott közre, hogy külkereskedelmi válla­lataink talán a kelleténél kisebb hangsúlyt fektettek új importlehetőségek feltárásá­ra a szocialista országokban, hanem szállítási, infrastruk­turális nehézségek is. Külkereskedelmünk ta­valy mintegy 46—47 millió tonna árut „mozgatott”, ex­portált, importált, s ennek zöme 1977-ben is a KGST- országokra jutott. Ám nem­csak partnereink vasútjainak teljesítőképessége szűkös, korlátozott a miénk is. Mindehhez járul, hogy a vállalatoknak nem egyszer gondot okoz az áru raktáro­zása, s az időnként óhatatla­nul előforduló torlódásokat alig voltak képesek elvisel­ni. E gondok egyszersmind a feladatokat is jelzik. Külke­reskedelmünknek az idén is fontos feladata a szocialista országokkal szemben vállalt exportkötelezettségek pontos teljesítése, az, hogy szállítmá­nyaink a kikötött minőség­ben, s határidőre megérkez­zenek rendelőikhez. Ám leg­alább ennyire fontos, hogy behozatalunk is a terveknek megfelelően alakuljon, s a tavalyi gondokból okulva fel­készüljünk a fennakadások elhárítására. Csak így érhet­jük el, hogy az idén is tovább bővüljenek kapcsolataink legfontosabb partnereinkkel, a szocialista országokkal, s végső soron ez alapozhatja meg, hogy mielőbb kiegyen­súlyozottá váljon kereskedel­münk a tőkés és a fejlődő országokkal is. K. Ny. J. Népfront Megyei elnökségi ülés Tegnap délelőtt ülést tar­tott a Hazafias Népfront Tol­na megyei Bizottságának el­nöksége. Az ülésen megtár­gyalták azt az előterjesztést, amelyet előzőleg elfogadott a környezetvédelmi bizottság, a környezet megóvását célzó elmúlt évi akciókról. Ezt követően tájékoztató hangzott el a HNF-bizottsá- gok és a lakóbizottságok kap­csolatainak alakulásáról. KSZE Kukorica­hibridkísérletek — Hibridkísérletek. A K9ZE partnergazdaságaiban az idén negyvenegy hibrid­kukorica-fajtát próbálnak ki fajta összehasonlító kísérle­tekben- Húsz gazdaságban 24 magyar, 7 amerikai, 7 fran­cia és három jugoszláv faj­tát „vizsgáztatnak” a nagy­üzemi táblákon az idén. Egy délután - szürkületben...

Next

/
Thumbnails
Contents