Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-01 / 51. szám
2 Képújság 1978. március 1. Genf Bonni Bourbonok A magyar küldöttek felszólalásai a leszerelési világkonferencián Genf, Szabó Zoltán, az MTI kiküldőt tudósítója jelenti : A társadalmi szervezetek leszerelési világkonferenciája kedden szakbizottságokban folytatta munkáját. A „Leszerelési akciók és a közvéle. mény szerepe” témakörrel foglalkozó, LII. számú bizottságban felszólalt Pethő Tibor, az Országos Béketanács elnökhelyettese is, és egyebek között rámutatott annak az érvnek a tarthatatlanságára, amely szerint a tudományostechnikai forradalom haladá. sa időben előtte jár a leszerelési intézkedéseknek, így — az érv hangoztatói szerint — nem lehet szó valóságos leszerelésről. A kérdés azonban elsősorban politikai, nem pedig technikai természetű — hangsúlyozta a magyar kül. dött. Pethő Tibor azt javasolta, hogy a konferencia végén elfogadandó ajánlásokat juttassák el az Interparlamentáris Unió genfi titkárságához, hogy az IPU márciusban Lisszabonban megtartandó tanácsülése a dokumentum figyelembevételével foglal- kozhassék a leszerelés kérdésével. A „Nyilatkozat a leszerelésről” témával foglalkozó bizottság ülésén dr. Straub F. Brúnó akadémikus is felszólalt. A leszereléssel kapcsola. *os ellenőrzési módszerek tökéletesedésével foglalkozva példákkal bizonyította, hogy a fegyverkezés megszállottjainak érvei, amelyek szerint az ellenőrzés hiányosságai miatt lehetetlen a leszerelést megvalósítani, nem helytállóak. Straub akadémikus kifej, tette, hogy a leszerelési javaslatokat szigorúan logikus időrendi és fontossági sorrendben kell megvitatni. Mindenekelőtt a tömegpusztí. tó fegyverek teljes betiltására 'kell törekedni, majd pedig a nukleáris leszereléssel együtt kell végrehajtani a hagyományos fegyverzetek leépítését is. A konferencia keddi munkanapján került sor Braun Gyulának, a DÍVSZ küldötté, nek felszólalására is. A KISZ KB külügyi osztályának vezetője beszámolt az európai ifjúság Budapesten megrendezett leszerelési konferenciá. jának eredményeiről, és a DÍVSZ nevében átnyújtotta a genfi konferencia elnökéjiek a budapesti találkozó záródokumentumát. Az I. bizottságban helyet foglaló dr. Simái Mihály aka. démikus a fegyverkezési ver. seny gazdasági kihatásait elemezve rámutatott: a fegyver, kezés új irányai nemcsak hogy összehasonlíthatatlanul több pénzt emésztenek fel, mint amennyibe az eddigi fegyverek előállítása került, hanem lényegesen nagyobb beruházásokat igényel az ellenfegyverek, illetve a védelmi rendszerek létrehozása is — anélkül, hogy a hadiipari ágazat arányosan több munkaalkalmat teremtene. Az is tagadhatatlan — mondotta Simái professzor —, hogy a fegyverkezési verseny mind nagyobb mértékben járul hozzá a világ erőforrásainak kimerítéséhez, ugyanakkor nem segíti elő hasonló mértékben a fogyasztás és a termelési potenciál fejlesztését. A magyar küldött végezetül hangsúlyozta, hogy nem elegendő a jövő növekvő gazdasági nehézségeit hangsúlyozni, hanem meg kell találni az utat és a módszereket a problémák megoldásához. A megoldás módszerei közül el. sősorban a hosszú távú gazdasági megállapodásokat és a tudományos együttműködést emelte ki. A Nemzetek Palotájában folyó nagy jelentőségű tanácskozás szerdán folytatja munkáját. Szaljut-6 Újabb pihenőnap „Fotó Romanyenko és Grecsko” címfelirattal közli Földünk egy részének fényképét kedden a Pravda. A két űrhajós ugyanis — különösen Grecsko — már eddig is sok fényképfelvételt készített a Föld felszínéről, mégpedig nemcsak a külön erre a célra szerkesztett, speciális készülékkel, hanem „normális” fényképezőgépekkel is. A felvételeket annak idején Dzsanibekov és Makarov űrhajójával juttatták vissza a Földre. A Szaljut—6 személyzete egyébként hétfőn tovább folytatta a vizsgálatokat a különleges rádióteleszkóppal. Míg előzőleg a Föld légkörét vizsgálták az ibolyántúli tartományban, most ismét a csillagképekre irányozták teleszkópjukat és bekapcsolták a különleges hűtőberendezést is, hogy növeljék a detektorok érzékenységét. A berendezés kifogástalanul működött és ismét sikerült mínusz 269 fokos hőmérsékletet előállítani. Keddre az űrhajósok programja ismét aktív pihenést irányzott elő. Romanyenko és Grecsko — a mindennapos technikai ellenőrző munkák végeztével — sportolt, pihent, jegyzeteit rendezte. A pihenőnap módot nyújt arra, hogy az űrhajósok felkészüljenek az elkövetkező napok újabb jelentős feladataira. Könnygázterror Leslie Hammond dél-afrikai fotóriporternek ez a képe a fajüldöző rezsim rendőrségének a színesbőrűek ellen alkalmazott terrorja egy pillanatát örökítette meg. A fénykép elnyerte a World Press Photo verseny nagydíját, s a zsűri „az év fotójává” nyilvánította (Képtávírónkon érkezett) A panamai próbatétel fiz elnök és kongresszusa A Panama-csatornáról szóló szerződés, amelyet Carter amerikai elnök és Torrijos, a Panamai Köztársaság elnöke hoztak létre az elmúlt esztendőben — most kerül az amerikai kong- reszusi csata tűzvonalába. A szerződések látszólag kedvező kompromisszumot jelentettek és a washingtoni adminisztráció kezdetben könnyű kongresszusi győzelemre számított. A KÉTHARMADOS TÖBBSÉGÉRT A megállapodások (amelyeket időközben Panamában népszavazás is jóváhagyott) csak 2000-ben — tehát 22 év múlva — biztosítanák Panama számára a teljes ellenőrzést a területét keresztülvágó csatorna felett. Ugyanakkor a szerződések már most megszüntetnék a szuverén panamai területen keresztülhúzódó, USA-ellenőr- zés alatt álló csatornaövezet jelenlegi, teljesen elkülönített státusát. Ez a szerződéstervezet az amerikai kongresszusban, és mindenekelőtt a szenátusban olyan heves ellenállásba ütközött, hogy az amerikai elnök — már a panamai népszavazás után — kénytelen volt kiegészítő nyilatkozatot tenni és a szenátus külügyi bizottsága csak úgy fogadta el január utolsó napján a szerződéseket, hogy e kiegészítő nyilatkozat szellemében javasolt szerződésmódosításokat. Ezek szerint a szerződésbe bele kell foglalnia az Egyesült Államoknak azt a jogát, hogy 2000 után is katonai intervenciót hajthasson végre a csatorna nyitva tartásának biztosítására. Emellett háborús konfliktus esetén 2000 után is biztosítani kell az amerikai hadihajók átvonulási elsőbbségi jogát a Panama-csatornán. Hivatalosan a szenátusban kétharmados többségre van szükség a csatornaszerződések jóváhagyására. Ez 67 szenátort jelent. Az utóbbi hónapokban a Carter-admi- nisztráció történetének egyik legkomolyabb csatáját vívja a többség megszerzéséért. Ért is el eredményeket. Ám a kétharmados határt a becslések szerint még nem lépte át és a március első napjaira várható kongresszusi döntés sorsa még bizonytalan. Az amerikai belpolitikai helyzet ismeretében ma már világos, hogy távolról sem egyszerűen a Panama-csatorna sorsáról van szó, noha a „kemény” amerikai politika hívei ebben az esetben soviniszta szólamokkal igen könnyen magukkal ragadhatják a közvéleményt. Ezen túlmenően azonban a Panama-csatorna szerződés körüli vita az elnök és a kongresz- szus — tehát a végrehajtó hatalom és a törvényhozás — közötti próbatétellé változott! JON A VÁLASZTÁS A magyarázat az, hogy 1978 részleges választás esztendeje az Egyesült Államokban: novemberben az egész képviselőházat és a szenátus egyharmadát újjáválasztják. Ilyen időszakokban a törvényhozók különösen érzékenyek a nemzetközi kérdésekben tájékozatlan és soviniszta érvekkel befolyásolható közvélemény nyomására. Ezt az érzékenységet még fokozza, hogy a Carter- kormány e pillanatban más jelentős kérdésekben is szemben áll a kongresszussal. Mindenekelőtt: óriási erőfeszítések ellenére sem tudta elfogadtasd a törvényhozással az energiatakarékosságra vonatkozó törvényjavaslatot. Ez meglehetősen kemény kézzel nyúlna bele az átlagamerikai mindennapi életébe. Emellett a szenátusban nagy befolyással rendelkező egyes tőkés érdekeltségek is ellenzik. Hasonlóképpen kérdéses az amerikai nagyvárosok problémáinak megoldására kidolgozott törvényjavaslat sorsa. A nagyvárosok társadalmi, szociális és pénzügyi válságának kérdése tízmilliókat érintő probléma az Egyesült Államokban. Az adminisztráció álláspontja pillanatnyilag az, hogy miközben az Egyesült Államok szövetségi pénzügyeinek hiánya 45 milliárd dollár — az egyes államok és helyi kormányzatok költség- vetése együttesen 29 milliárdos felesleget mutatott. Carter ezért csak 2 milliárd dollárnyi összeget akar adni központi forrásból a nagyvárosok rekonstrukciójára. Ennek következtében az egyes államok szenátorai — a helyi érdekek védelmében — hevesen ellenzik a Fehér Ház tervét. Ráadásul a déli államokban és a túlnyomó- részt mezőgazdasági jellegű területeken külön ellenállás bontakozik ki, miután a teljes segélyösszeg döntő részét New York és az északkeleti part többi nagyvárosa szívná el. NAGY A TÉT Mindennek annyiban van köze a Panama-csatorna szerződéshez, hogy a Fehér Ház veresége a csatorna ügyében megbéníthatja az adminisztráció akcióképességét a kongresszussal vívandó nagy belpolitikai csatákban! Rendkívül jellemző, hogy David Broder, a befolyásos Washington Post egyik legtapasztaltabb kommentátora úgy véli: ha a szenátus esetleg elvetné a Panama-csatorna szerződéseket, ez a Car- ter-kormányzatot „két évvel hivatalba lépése után megfosztaná ütőképességétől mind nemzetközi, mind pedig belpolitikai kérdésekben. Ha a demokrata párti elnököt a demokrata többségű szenátus leszavazza, akkor egyetlen külföldi országnak sem lesz majd érdemes bármilyen nemzetközi kérdésről tárgyalnia ezzel az adminisztrációval... és a Carter- kormány belpolitikailag is ^ehetetlen óriássá’ válnék.” Ez a magyarázata annak, hogy az adminisztráció olyan óriási erőket vet be a csatornaszerződés jóváhagyásáért vívott küzdelembe. S egyben annak is, hogy miért „fagyasztódnak be” jelentős kül- és belpolitikai vitakérdések a Panama-döntés időtartamára! -i -e Kedd esti kommentárunk. Tudjuk: a címért azonnali magyarázattal tartozunk. Mi közük a Bourbonoknak a mai Bonnhoz? Nos, erről a fran_ cia uralkodóházról terjedt el az a zseniálisan tömör jellemzés, amely szerint „semmit sem felejtettek, és semmit sem tanultak”. Ilyen értelemben bizony kí_ sértetiesen emlékeztetnek rájuk egy Bonnban most elkészült okmány szerzői. Maga a hír így hangzik: a nyugatnémet ellenzéki párt- szövetség, a CDU—CSU kidolgozta a saját „keleti politikai koncepcióját”. A két ikerpárt vezetője, Helmuth Kohl és Franz-Josef Strauss figyelemre méltó jelző-hármassal harangozta be a dokumentumot, amelynek alap. ján a jelenlegi ellenzék — persze hatalomra kerülése esetén — „realista, egyértel. mű és kiegyensúlyozott” keleti politikát folytatna. Érdemes e tetszetős reklámszöveg fényében szemügy. re venni az „áru” tartalmát. A három jelző közül elég, ha csak a realizmussal foglalkozunk, amely közismerten valóban kívánatos politikai alapmódszer, hiszen légvárakra semmit sem lehet építeni — koncepciót sem ... Ezek után nézzünk néhány „realista" kitételt. Kedvünkre válogathatunk köztük, egyik „realistább”, mint a másik. Visszatérő motívum az ok. mányban az „Európát fenyegető szovjet veszély”, „Németország újraegyesítése egy szabad Európa keretein belül”, valamint „Nyugat-Ber- lin és a Német Szövetségi Köztársaság különleges kap. csolatainak megfelelő alapok, ra helyezése”. Ez a három kitétel — sajnos, nem túlzás — önmagában elég lenne egy harmadik világháborúhoz. Mindhármat rengetegszer hallottuk, hosz- szú esztendőkön keresztül. Csakhogy akkor tombolt a hidegháború, senki nem beszélt enyhülésről, kontinensünk számos problémáját még nem szabályozták történelmi hord. erejű megállapodások és — nem utolsósorban — még nem született meg a helsinki megállapodás, amelynek lényege a második világháború nyomán létrejött új valóság (például a Német Demokratikus Köztársaság léte) egészé, nek figyelembevétele. Ezek után meddő időpazar, lás volna a másik két reklámjelző realizmusát szemügyre venni. Kohlék és Straussék tehát semmit sem felejtettek régi jelszavaikból, és semmit sem tanultak az azóta történtekből. Ezzel „érdemelték ki” a Bourbonokkal való összehasonlítást. HARMAT ENDRE L A P Z Á R TA BUDAPEST Kedden folytatta munkáját a a szocialista országok testvérpártjai központi bizottsági titkárainak budapesti tanácskozása (MTI) . Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter 1978. február 28-án a Parlamentben sajtótájékoztatót tartott, ahol külkereskedelmünk helyzetéről tájékoztatta a lapok képviselőit (Képtávírónkon érkezett) a gépkocsinyeremény-betét- könyvek 1978. február 27—28. án megtartott sorsolásáról. Az Országos Takarékpénz. tár a gépkocsinyeremény-be. tétkönyvek 67. sorsolását február 27-én és 28-án Budapes. ten tartotta meg. A sorsoláson azok a 10 000 és 5000 forintos betétkönyvek fvettek részt, amelyeket 1977. pktóber 31-ig váltottak, és 1978. január 31-én még érvényben voltak. A budapesti és vidéki betétkönyvekre összesen 901 gépkocsit sorsoltak. Az 5000 forintos betétkönyvekre 631 darab, a 10 000 forintosokra 270 darab gépkocsi jutott. Alább a Tolna megyében váltott nyertes könyvek számát közöljük. A jegyzékben szereplő rövi. dítések a következők: Moszk. vies Combi MC, Zsiguli 21011 ZS, Moszkvics 2140 M, Skoda 105-ös S, Polski Fiat (126) 650 PF, Trabant Lim 601 T. 10 000 Ft összegű betétkönyvek: 16 015 798 MC, 16 018 446 S, 16 021 161 T, 16 022 483 ZS. 5000 Ft-osok: 16 548 620 MC, 16 550 012 T, 16 550 255 PF, 16 551 747 ZS, 16 556 517 T, 16 558 001 PF, 16 560 767 S, 16 568 024 T, 16 573 565 MC^ A gyorslista közvetlenül a húzás után készült, ezért az esetleges számhibákért nem vállalunk felelősséget. A sorsolás eredményének pontos adatait a március 3-án megjelenő hivatalos nyereményjegyzék tartalmazza. A jegyzék megtekinthető az OTP-fiókokban, postahivata. lókban és takarékszövetkeze, tekben. A nyertes betétkönyveket, vagy az azt helyettesítő „igazolásit a betétkönyvet kiállító takarékpénztári fióknál, takarékszövetkezetnél vagy postahivatalnál kell bemutat, ni.
