Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

1978. február 12. /^txxnÍ'n , e CíTÍf£PUJSAG Korszerű közlekedési hálózat A 108 174 négyzetkilométer nagyságú, 17 millió lakosú Német Demokratikus Köztár­saság közlekedés szempontjá­ból igen jól hozzáférhető. A lakosság 75 százaléka váro­sokban él. Száztizennégy vá­rosát, kisebb-nagyobb falvait jól karbantartott út- és vas­útvonalak kötik össze. Föld­rajzi helyzeténél fogva az or­szág — Európa szívében — jelentős átmenő forgalmat is lebonyolít. Vasúti fővonalainak hosz- sza 7608 kilométer, a szárny­vonalaké további 6722 kilo­méter. A fővonalak nyomtá­volsága 1435 milliméter, de széles nyomtávú a szárnyvo­nalak nagyrésze is, csupán 336 kilométer a keskenyvágá- nyú vasútvonalak hossza. 1975-ben 1500 kilométeres szakasz volt villamosított, ezt évről évre bővítik; 1980-ig to­vábbi 800 kilométeren két sínpáras vonalakat építenek ki. Az elsőosztályú közutak hossza 1.1 500 kilométer, az autópályáké 1600. Az első- és másodosztályú megyei utak hálózata a legsűrűbb Karl- Marx-Stadt megyében — 100 négyzetkilométer területen 76 km — és a legritkább Neu- brandenburg megyében — 100 négyzetkilométeren 25 km. A teljes úthálózat sze­mélykocsikkal való terhelése naponta és útkilométerenként 340 gépkocsi. A személyszállítás fejlődé­sét mutatja, hogy naponta ke­reken 6000 vonatszerelvény szállítja a munkásokat, tanu­lókat, egyéb utasokat, emel­lett 13 600 autóbusz szolgálja a napi munkába, illetve isko­lába szállítás célját. A növek­vő forgalom jó lebonyolítá­sára az elmúlt öt évben 1600 új vasúti kocsival, 6500 új autóbusszal és 1000 új villa­moskocsival gyarapították a kocsiparkot. Egyre több atomerőmű Képünkön: hatalmas erőmű vi berendezés szerelése A villamosítás korunk tu­dományos-technikai forradal­mának egyik legfontosabb iránya. Az utóbbi időben kü­lönösen súlyponti kérdéssé vált az atomenergia fejlesz­tése. Az atomerőműveknek a villamosenergia-termelésben betöltött aránya állandóan növekszik és az előrejelzé­sek értelmében 2000-re eléri a világtermelés 50 százalékát. Az atomerőművek jelenleg konkurrenciát jelentenék a hőerőművek számára, sőt egyes országokban már ol­csóbb villamos energiát állí­tanak elő azoknál. Az atomerőművek eddigi üzemeltetési tapasztalatai — napjainkig mintegy 1000 re­aktorévnyi tapasztalat halmo­zódott fel — nagy megbízha­tóságról és jelentős környe­zetvédelmi előnyökről tanús­kodnak. A szakértők számí­tásai szerint a légkörbe kerü­lő radioaktív anyagok átlagos évi koncentrációja még akkor sem fogja meghaladni a su­gárzás megengedhető szintjé­nek egy ezrelékét, ha a világ valamennyi atomerőművének összkapacitása eléri az 5 ezer gigawattot. Ehhez tudni kell, hogy 2000-re a világ vala­mennyi atomerőművének összkapacitása 2—25 ezer gigawatt lesz. A KGST-országokban 1976­ban 7,5 ezer megawatt volt az atomerőművek összkapa­citása. A tagállamok közös atomenergetika-fejlesztési prognózisának adatai szerint 1980-ban mintegy 30 ezer me­gawatt lesz az összkapacitás, tehát 1976-hoz képest a négy­szeresére, 1990-re pedig még többszörösére emelkedik. Az atomenergetikai készülék- és gépgyártás azonban szűk ke­resztmetszet a tagországok gépiparában. A feszültség te­hát csak a szocialista együtt­működés keretében oldható fel. Az atomenergetika fej­lesztésében és készülékgyár­tásában a Szovjetunió mel­lett Csehszlovákia jár az élen. Szibériai haszonállatok Azt hihetnénk, hogy a technika mai fejlettségi fo­kán már csupán géperejű jár­műveken közlekednek az em­berek. Ám még nem minden­kinek telik a fagyos éghajlatú területeken a meglehetősen borsos árú „hómobilra”, így a végtelen hómezők vándorai ma is a sok évszázados múl­tú közlekedési eszközt, a rén­szarvasok vontatta szánt használják. A rénszarvasok, vagy ta- rándszarvasok régóta barát­jai és hű segítőtársai a zord klímájú vidékeken élő em­bernek. E nagy testű, dús szőrzetű, izmos állatfajra két dolog jellemző. Az egyik az, hogy a hímnek és a nőstény­nek egyaránt van agancsa, Rénszarvas vontatta szánok Észak-Szibériában ami a szarvasfélék között egyedülálló sajátosság. A má­sik jellegzetesség az, hogy a rénszarvasok ujjai messzire szétterpeszthetők, így a ha­von való járásra kiválóan al­kalmasak. Amerika, Európa és Ázsia északi erdőségeiben és tundráin élnek ezek az em­ber szolgálatában máig is nélkülözhetetlen szerepet be­töltő állatok. A Szovjetunióban nagy erőfeszítéseket tesznek és ál­landóan kísérleteznek, hogy más hasznos állatfajokat is meghonosítsanak a barátság­talan klímájú szibériai terü­letek számára. Nagy sikere­ket értek el a jávorszarvas — a legnagyobb testű szarvas­faj — megszelídítésével;- ez az állat ma egyre inkább igénytelen és jóindulatú házi­állattá válik. Az utóbbi évek során több tucat pézsmatulkot importál­tak Kanadából és Alaszká­ból a Szovjetunióba, a Taj- mír-félszigeten és a Vrangel- szigeten engedve őket szaba­don. Az állatok gyorsan al­kalmazkodtak az új környe­zethez és szaporodtak is. Nem zavarja őket a sarki időjárás és a hónapokig tartó éjszaka, sőt a tundrán bősé­ges élelemre is találnak. Pu­ha, selymes szőr fedi Szibé­ria ezen új haszonállatainak a testét. Kísérleti távvezeték A kísérleti állomás szerelése A Szovjetunió villamosí­tásának jelenlegi 10 éves tervében az elektromos rendszer teljesítőképességét 1980-ig a tíz évvel ezelőtti 154 000 megawatthoz ké­pest 180 000 megawatt új kapacitás beépítésével nö­velik. Ezzel együtt jár a távvezeték-hálózat nagy­arányú továbbfejlesztése. Már épül egy kb. 2300 kilo­méter hosszú, 1500 kilovol­tos egyenáramú átviteli ve­zeték a kazahsztáni Eki- basztuztól, a Moszkva kö­zelében levő Tambovig. Az igen nagy feszültségű váltakozó áramú energia­átvitel szempontjából nagy fontosságú a Don-meden- cét Vinnyicán keresztül Lvovval összekötő kb. 900 kilométer hosszú, 750 kilo­voltos távvezeték. Ennek alapjául az a kb. 80 kilo­méter hosszú, kísérleti ve­zetékszakasz szolgált, ame­lyet Konakovo és Moszkva között építettek ki és ame­lyet most 2265 kilovolt fe­szültségű váltakozó áramú energiaátvitelre szándékoz­nak továbbfejleszteni. Ezen a feszültségen 20 000 me­gawattot, kb. 1350 kilomé­ter távolságra lehet gazda­ságosan eljuttatni. Tádzsikisztán központi részén, több mint 3000 mé­ter magas hegyek között épült fel az Anzob nevű, nagyfeszültségű kísérleti állomás. Munkatársai azo­kat a fizikai folyamatokat tanulmányozzák, amelyek a magas hegyek között húzó­dó elektromos távvezeté­kekben mennek végbe. Az állomáson olyan kísérleti generátort helyeztek üzem­be, amely a viharok esetén keletkező igen nagy fe­szültségű elektromos im­pulzusok előállítására al­kalmas. A tudósok tisztázni akarják, milyen megbízha­tó a tervezett elektromos távvezetékek szigetelése. Kutatási eredményeik meg­gyorsíthatják a hegyek kö­zött húzódó elektromos távvezetékek, a nagy- és szuper-nagyfeszültségű al- állomások építését, fokoz­hatják megbízhatóságukat. Hárommillió volt feszültségű impulzust előállító 'áramfej­leszíő

Next

/
Thumbnails
Contents