Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
1978. február 12. ^PÚJSÁG 7 SZEKSZÁRDI ÁRTALMAK Az öngyötrő mazochistákat leszámítva, az ember általában nem igyekszik tudatosan ártani önmagának. Ugyanakkor — úgy tűnik — hajlamos elfelejteni azokat oz alkalmakat, eseteket és lehetőségeket, amikor ugwki nem tudatosan, de csakugyan árt. Egy olyan kis vagy legalábbis nem nagy városban, mint Szekszárd, vajon teljesen felesleges-e foglalkozni az előbbiekben jelzett gondolatokkal? Bár ilyen statisztikánk nincs, de valószínű, hogy az „iszapelöntés elleni védekezés”, „melioráció”, „erózió”, „övárok” és ehhez hasonló kifejezések sűrűn szerepeltek lapunkban. Sűrűbben, sem mint azokat számon tartani érdemes lenne. Pedig érdemes. A tények furcsa dolgok és azt igazolják, hogy az ember jószerivel azóta árt önmagának Szekszárd környékén, amióta a sokak szerint lágy pannon dombok itteni lankáit a maga kedve szerint igyekezett hasznosítani. Néhai Probus római császárra fogja a rossz hír, hogy ezen a tájon szőlőmíveléssel kezdett foglalkozni. (A talajmunkában megkeseredett légiók nem méltányolták borkedvelését — meg is gyilkolták érte.) Probusnak, a jó katonának, bizonyára sok gondot okozott a határvédelem, de a talajelpusztulás — ami tulajdonképpen már az akkori erdőirtásokkal megkezdődött — aligha fordult meg elméjében. És az se, hogy Tolna megye székhelye; melyet az ide látogatók tájképi szépsége, jó bora, sőt, levegője miatt is hajlamosak dicsérni: — legfeljebb csak egyelőre szolgál rá a dicséretre, és azt a kifejezést is idézőjelbe lehetne tenni. EGY TANULMÁNY Ez idáig mese is lehetne, de sajnos nem az, mert a tények beszélnek. Szekszárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága indíttatva érezte magát, hogy megbízzon egy tudományos intézetet (Vízgazdálkodási Intézet) Szekszárd „Környezetfejlesztési tanulmányterve” elkészítésével. Valószínű, hogy nem olcsón, de a jobb jövő érdekéoen bajos lenne megmondani, hogy mi az, ami drága. A tanulmánytervek ritkán olvasmányosak. Felületes megítélésre ez se az. Mégis, a „Jelenlegi állapot” alcímet viselő kötet és az ehhez csatlakozó testes térképgyűjtemény olyasvalaminek tűnik, amire érdemes szót vesztegetni. A jelenlegi állapot, a tények rögzítése nélkül bajos megoldást keresni. Amit itt összefoglalni próbálunk, az csakugyan a „jelenlegi állapot” és az se túlságosan vigasztaló. LEGALÁBB 32 ezer erdekelt A legközelebbi népszámlálás 1980-ban lesz. Az 1970-es óta elmúlt néhány év. A közbenső időben Szekszárd lélekszáma hihetőleg túllépett Aiár a 32 ezres határon, ami kevés híján háromszorosa a száz év előttinek és jó 50 százalékkal több annál, mint amennyien 1961-ben itt éltek. Lapunkban az idén tavasszal foglalkoztunk a településtervezők előrebecslésével és azzal is, hogy milyen lélekszámú Szekszárddal számolnak a 2001-ben várható ezredforduló idejére. Az akkor esedékes gondok foglalkoztassák majd utódainkat, hiszen legjobb szándékunk ellenére, bizonyára hagyunk nekik a maiakból. Pedig ami ezekből napjainkig összegyűlt, az se kevés. A jelenlegi állapot rögzítésére a Vízgazdálkodási Intézet jónak látta a következőkkel konzultálni: Szekszárd városi Tanács, megyei tanács, járási hivatal, Földtani Intézet Pécs, városi és járási földhivatal Szekszárd, MÉM OFTH, Országos Meteorológiai Intézet, Központi Statisztikai Hivatal, MÁV, Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, Szekszárd—paksi Vízgazdálkodási Társulat, városgazdálkodási vállalat, talajerőgazdálkodási vállalat, tanácsi tervező vállalat, Borsodi Vegyi Kombinát gyáregysége, Mechanikai Mérőműszerek Gyára, tejipari vállalat, Gyár- és Gépszerelő Vállalat, BHG, Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat, húskombinát, valamennyi helyi termelőszövetkezet, Szekszárdi Á. G., a megyei kórház munkaterepiás gazdasága, Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság báta- széki erdészete, Pécsi Állami Erdőrendezőség tamási felügyelősége. Tekintélyes lista, melynek nincsen egyetlen felesleges tagja sem, ugyanis a hozzáértés és határkörök bonyolult szövődménye révén, valamilyen úton-módon mindezek érdekeltek Szekszárd jövőjében. A városéban, melynek jelene így fest: VIZEINK Felszín alatt és felszínen, vizeink szennyezettek. Utóbbi az ismertebb (gondoljunk csak arra, hogy egy nagyobb arányú halpusztulás hallatán a Sión már fel se kapjuk a fejünket), így előbb idézzünk néhány sort az előbbivel kapcsolatban. „A felszín alatti vizek, elsősorban a vízadóréteg rétegvizei szinte mindenütt szeny- nyezettek, ami külön egészségügyi és vízbeszerzési problémát jelent. A város vízellátása csaknem teljesen kismélységű, dunai kavicsteraszra telepített kutakra alapozott. A gyakorlatban a kutak fokozott elszennyeződése figyelhető meg.” Nem megnyugtató a szennyvíziszap elhelyezése sem. Pontosabban: „Teljesen megoldatlan a szennyvíziszap, valamint a toxikus iszapok, hulladékok elhelyezése. A szennyvíziszapok elhelyezésére végleges területkijelölés még nem történt. Jelenleg az iszapot a folyékony konzisztenciájú, emésztőgödrökből származó fekáliával együtt a szeméttelepre szállítják. A toxikus szennyvíziszapok elszállítására, az illetékes hatóság által történt helykijelölés hiányában a talajerőgazdálkodási vállalat nem vállalkozik. Már történtek tárgyalások a Pécsi Uránbánya Vállalattal, de konkrét megegyezés még nem jött létre.” A vizek és a talaj természetesen nem véletlenül szennyeződik. Hanem mert: 1. a szennyvizek tisztítatlanul, vagy nem eléggé tisztítva kerülnek a felszíni vízfolyásba és a talajba. 2. mint az előzőkből kiderült, a szennyvíz- iszap- és szemételhelyezés nem megoldott, 3. a vízadó kavicsréteg felett csak vékony, 2—4 méteres záró és takaró réteg van, 4. a vízadó réteggel közvetlen kapcsolatban lévő felszíni vizek szeny- nyezik a felszín alatt lévőket. Amit könnyű megérteni, hiszen „a felszíni vizek már a területre érkezve jelentős szennyezést hoznak magukkal”. (Sió, Nádor-csatorna.) Erősen szennyezett a Csendes-árok, ami sokszor olyannyira „csendes”, hogy egyáltalán nem folyik, csak bűzlik. Ugyanez vonatkozik a Sédre is. A LEVEGŐNK „Helyi sajátosság, hogy hosszabb-rövidebb szárazság idején a lösztalaj felporlik, ilyenkor a burkolatlan területek, utak portengerré válnak. A löszport a gyenge szél is mozgásba hozza, erősebb szél pedig nagy tömegben sodorja. Ez néha Szekszárd felett teljesen beborítja az eget.” Ilyen eset volt például .1972. június 30-án. Az országban 1974 óta levegőszennyezettséget mérő hálózat működik, Szekszár- don öt mérőhellyel. A mérések azt mutatják, hogy telente 10—30-szor több a kéndioxid a levegőnkben, mint a nyári hónapok során. Ez érthető összefüggésben van a fűtéssel, pontosabban a rossz fűtési technológiával. „Szek- szárdon a levegő szennyezettségének túlnyomó része égéstermék. Az ipari és háztartási tüzelőberendezések, belső égésű motorok által kibocsátott szénmonoxid, kéndioxid, nitrogénoxidok és egyéb szilárd szennyező anyagok, bűzös ipari gázok, mezőgazdasági és háztartási hulladékok okozzák a levegőszennyeződést.” A FÖLD A TALPUNK ALATT Talpunk alatt a föld meglehetősen stabilnak tűnik, de ez egyáltalán nincs mindenhol így. Az előbb említett portenger emberi beavatkozás „jóvoltából” alakult ki. Részletesebben: „A Szekszárdi-dombvidék hazánk legerősebben erodált területe, amelyen a természetes vegetáció kiirtásával és a helytelen művelési módok bevezetésével párhuzamosan, az eróziós talajpusztulás egyre növekvő méreteket öltött. A terület nagy részén a termőtalaj 90—100 százalékban már lepusztult és így a felszínre került lösz anyakőzet gyorsütemű pusztulása van folyamatban. Kivételt képez a dombság erdővel borított központi része (Óriás-hegy), ahol az erdő vegetáció alatt gyakorlatilag eróziós talajpusztulás nincs. A talajpusztulást kiváltó számos tényező során meg kell különböztetnünk a természeti tényezőket... valamint a maximálisan emberi beavatkozás következményeként jelentkező tényezőket, amelyek a... gazdálkodási mód és az alkalmazott talaj- művelési eljárások függvényében alakulnak. A meteorológiai, talajtani és domborzati viszonyok ismeretében megállapítható, hogy a Szekszárdi-dombvidék erózió által erősen veszélyeztetett terület, ahol a katasztrofális méretű talajpusztulást a helytelen emberi beavatkozás — hegy-völgy irányú szőlőművelés — idézte elő,” Ezzel kapcsolatban sovány vigasz, ha tudjuk, hogy az erózió az egész földön pillanatnyilag a mezőgazdaság legnagyobb veszedelme és a FAO felmérése szerint mintegy 50 millió négyzetkilométernyi (!) mezőgazdaságilag hasznosítható területet fenyeget. Azt is meg kell állapítani azonban, hogy ennek a veszedelemnek elhárítása érdekében történt idáig Szek- szárdon a legtöbb. 1976-ig a négy szekszárdi termelőszövetkezet 211 hektár javított területen telepített szőlőt. A Szekszárd—paksi Vízgazdálkodási Társulat (lapunkban már többször ismertetett) erózió- és iszapelöntés elleni védekező munkája pelig ugyaneddig az időpontig több, mint 66 millió forintot emésztett fel. Nagy jelentősége van a fokozódó erdőteleptíéseknek is. Hiszen nyilvánvaló, hogy: „A szálló löszpor ellen megfelelő növénytakaróval, burkolattal lehet védekezni.” * Ezek a tények, amelyeket esetenként és részleteiben többnyire ismerünk, de sokkal tanulságosabb róluk logikai rendbe szedve, adatokkal és térképekkel támogatva olvasni. A városi tanács természetesen nemcsak azzal bízta meg a Vízgazdálkodási Intézetet, hogy a tényeket rögzítse, hanem hogy a megoldás útjait is megmutassa. Erre a következő kötet lesz hivatott, mely az itt vázolni próbált adatok alapján keresi a kiutat. Amikor elkészül, természetesen ismertetjük majd lapunkban. ORDASIVÄN Fotó: KOMAROMI ZOLTÁN Múlt és jövő. A tereprendezést jól érzékelteti a villanyoszlop alatti földréteg magassága Bödőben is sor kell, hogy kerüljön az eső és olvadás idején önmagát mélyítő szurdik felszámolására A Szekszárd—paksi Vízitársulat erózió elleni védőmunkáinak egyik részlete A Kálvária dombot teraszokra telepített facsemeték védik
