Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

©“Képújság 1978. február 12. árszavában úgy fogal­mazott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottságának szerdai ülésén Császár József általá­nos elnökhelyettes, hogy ne­héz mérni annak a tevékeny­ségnek az eredményeit, amit a Tolna megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet kifejt, de mérni kell! Elhangzott az­után az is, hogy az intézet fő feladata egyre inkább az őri. entálás, ami azt jelenti, hogy működésének az eddiginél bonyolultabb szakasza követ, kezik. Ezért kell szélesítenie a már meglévőkben pedig tovább javítania az együtt­működést a pályaválasztás­ban, irányításban érdekeltek­kel. ötéves fennállása óta az intézet — áll 12 főfoglalko­zású munkatársból — most tett jelentést másodszor a megyei tanács végrehajtó bi. zottságának. Az első megmé­retés még a várakozás jegyé­ben történt. A szigorú szá­monkérésnek nem lett volna helye akkor, mert az 1029./ 1971. (VII. 3.) sz. kormány- határozat végrehajtásának egyik állomásaként életrehí- vott intézetnek se közel (itt­hon), se távol (a szomszédos baráti országokban) nem volt modellje. A követhető példa, az intézményes pályaválasz­tási tanácsadás hozzáférhető tapasztalatainak híján jött létre tehát az országos ta­nácsadó hálózat. Első alka-. lommal így a mi intézetünk is csak a felkészülésről, útke­resésről, a tevékenységfor­mák és módszerek kialakítá­sának elképzeléseiről adha­tott számot. Ez a periódus lezárult. A második, mostani meg­méretés már joggal volt szi­gorúbb. Hosszan tartó és ke­mény vita döntötte el, hogy nem találtatott bár könnyű­nek a pályaválasztási tanács­adó intézet öt éves tevékeny­sége, de hiba lenne működé­sének mai eredményeivel megelégednünk! Az intézet életében a mostani megmére­tés után jóval aktívabb, cél­irányosabb munkának kell következnie. lekvésre. Mire gondoltak ezt hangsúlyozva a végrehajtó bizottság tagjai? Arra, hogy az ifjúsági mozgalom — út­törőszövetség, KISZ — meg­születése óta tesz sokat szak­köreiben, szaktáboraiban stb. a pályaválasztás megkönnyí­téséért, a gyerekek adottsá­gainak feltérképezéséért és fejlesztéséért. Az iskolákban az oktató-nevelőmunka szer. vés részeként kezd érvénye­sülni a pályaválasztásban va­ló segítés. A Hazafias Nép­front, a szakszervezetek ugyancsak hatalmas célba fogható erőt képviselnek, és ott vannak a gazdálkodó szervek, amelyek társadalmi, gazdasági érdekből kötele­zettek a káder, és munka­erőgazdálkodásra, az után­pótlás biztosításának munká­jában való részvételre. Nos, a pályaválasztási ta­nácsadó intézet elismerten megélénkült és eredménye­ket is felvillantó munkája el. lenére az a helyzet, hogy a most hangsúlyozottan megkö­vetelt koordinációs tevékeny, ség elodázása, bürokratikus intézménnyé degradálhatja az intézetet. Gazdaként tehát jobban kell irányítania, és ez a feladat nem oldható meg — szerencsére — a papírfel­használás növelésével. Job­ban kell mozgatni és nem is csak az iskolák pályaválasz­tási felelőseinek 106 fős háló­zatát, melyhez hozzá jön a munkahelyi pályaválasztási megbízottak 167 fős csapata. Többről van itt szó. Arról is szó kell, hogy essék, hogy a pályaválasztási tanácsadó­irányító tevékenység kapcsán a hivatásból, hivatalból együttműködőknek a jelzése­it ezután serényebb ütemben kell a cselekvés nyelvére le. fordítani. Itt van például egy — aktualitása révén — külö­nösebb magyarázatra nem szoruló észrevétel: kevesebb adminisztrációt, adatkérést és feldolgozást! Több pontossá­got a pályaválasztási tanács­adás, irányítás munkájára számot tartó gazdasági szer­vek részéről! Ne akkor jöj­jenek az üzemek, vállalatok, szövetkezetek, amikor befe. jeződött a beiskolázás! Hatá­rozzák meg, hogy mely gaz­dálkodó szervek mikor ko­pogtathatnak az iskolák ka­puin, és ne kopogtathassanak azok, amelyeket erre csak erőteljes kapacitással lehe­tett rávenni, mert megjelenő, sük is csak olyan „eredmé­nyes” lesz! Mi biztosíthatja ezt? A pályaválasztás-irányítás munkájának koordinálása, amivel most még sok vonat­kozásban adósunk az intézet. Mit takar a koordinatív te­vékenység fokozásának fel­adata? Azt hogy megfeled­kezve a hatósági rangra emelkedés'1 időnként leleple­ződő óhajáról, összefogja, szervezi mindazon társadal. • mi, gazdasági szerveket, me­lyek ismerve politikánk igen­csak stabil — párt- és kor­mányhatározatokon nyugvó — tennivalóit, készek a cse­Sok és mégis kevés téma kavar olyan heves vitát, mint amilyen a pályaválasztási ta­nácsadás helyzetét, feladata­it tárgyaló végrehajtó bizott­sági ülésen volt. Az is sum- mázódott — többek között — ebben a szenvedélyes eszme­cserében, hogy az intézet egyedül képtelen megoldani azt a társadalmi, politikai feladatot, ami megteremtését öt évvel ezelőtt szükségessé tette. De feltétlenül javítania kell a munkáját. — li — A lapok, így a Tolna me­gyei Népújság is, február 5-i számukban közölték a Köz­ponti Statisztikai Hivatal je­lentését az 1977. évi terv tel­jesítéséről, a népgazdaság fejlődéséről. Megyénk fejlő­dése, eredményei az országos helyzet részei. Kíváncsiak va­gyunk, hogyan feleltünk meg az országos elvárásoknak, mennyiben járult hozzá a mi megyénk népgazdaságunk egészének sikeréhez. Hogy minderről — bár csak rész­leteiben, de a jellemző vo­násokat kiemelve -i— tájékoz­tatni tudjuk olvasóinkat, s rajtuk keresztül a megye la­kosságát, a következő kér­déssel fordultunk dr. Máté Jánoshoz, a KSH Tolna megyei Igazgatósága igazgatójához: — Hogyan értékeli, Máté elvtárs, mint a statisztikai hi­vatal igazgatója gazdasági életünk alakulását az elmúlt esz­tendőben, elsősorban annak Tolna megyei vonatkozásaira fi­gyelemmel? Az elmúlt év értékelése megyei szinten is befejeződött. Ismerve az országos adatokat, nincs szégyenkezni valónk. 1977 dinamikusan fejlődő éve volt a mi megyénknek is. A ifiegye ipari termelése 9,6 százalékkal haladta meg az 1976- ost. Ezen belül az átlagosnál gyorsabb ütemben növelte ter­melését a megye könnyűipara. Itt a fejlődés 10,5 százalékos volt. Még ennél is gyorsabban fejlődött az élelmiszeripar, pontosan 12 százalékkal. Felesleges hangsúlyozni, hogy mit je­lent ez egész népgazdaságunk szempontjából, valamint azt, hogy mennyiben hat ki ez a lakosság szükségleti cikkekkel való ellátására. A későbbiekben még szólok majd ezekről a kérdésekről is. Az iparban foglalkoztatottak száma csupán nem egészen egy százalékkal nőtt, amiből egyenesen következik, hogy a termelésnövekedés döntő hányada — több mint 90 százaléka — a termelékenység javulásából származott. A munka terme­lékenységének, közismerten, számos összetevője van. Egyér­telműen úgy ítélhetjük meg hogy javult az üzem- és munka- szervezés, jobb volt a munkiadő kihasználása, mint megelő­zően, sikerült előrelépni a takarékosság terén, az ésszerűsíté­sek, újítások fontosságáról nem is szólva. Megelégedéssel beszélhetek arról is, hogy többet termel­tünk exportra, mint 1976-ban. Sőt, az exportképes termelé­sünk növekedése gyorsabb ütemű volt, mint egész ipari ter­melésünké. Exportunk tavaly, a megelőző évhez képest 24 százalékkal emelkedett. Ami ezt a témakört illeti, valamennyi szektorban előrelé­pésről számolhatunk, be. Mégis érdemes megemlíteni, hogy exporttermelésünkből az állami ipar 74, a szövetkezeti ipar 26 százalékkal részesedik — ha csak az ipari termelést vesszük figyelembe. Az építőipar bruttó termelése — azonos árszinten —, te­hát kikapcsolva az építő- és építőanyag-ipari árak időközbeni módosulását, 7,5 százalékkal volt nagyobb, mint 1976-ban. Na­gyon szeretném hangsúlyozni, hogy megyénk építőipara ezt tavaly a megelőző évinél 1 százalékkal kevesebb létszámmal érte el. Tehát a termelésnövekedés teljes egészében a terme­lékenység javulásának tudható be. Kedvező évet zárt a mezőgazdaság. Ez országosan is így volt, de ezt tanúsítják a megye statisztikai adatai is. Hangsú­lyoznám, hogy a jó objektív feltételeken túl, elsősorban a dol­gozók áldozatkész munkájának, megértő hozzáállásának volt döntő szerepe. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csak néhány adatot emelek ki. A hektáronkénti búza-átlagtermésünkkel hat má­zsával megfölöztük az országos átlagot. Ezen belül az állami gazdaságok átlaga messze fölötte volt a termelőszövetkezete­kének. Kukoricából még jobb a helyzet. Megyei termésátla­gunk 40 százalékkal volt magasabb, mint 1976-ban. Jelentősen előre léptünk a zöldségtermesztésben. Az ered­mény: kiegyensúlyozott ellátás, mérsékeltebb árak, mint a megelőző években. Állattenyésztésünkben 1977 végén 5 száza­lékkal magasabb volt a szarvasmarhalétszám, ezen belül 2,6 százalékkal magasabb a tehénlétszám, mint 1976-ban. A ser­tésállományban 3,1, illetve a kocáknál 4,8 százalék volt a nö­vekedés. A terméseredmények megalapozták a felvásárlás bizton­ságát és növekedését. Csak néhány példa: búzából 2, kukori­cából 25, burgonyából 33, borból 45, vágósertésből 17, tejből 12 százalékkal vásároltak fel többet, mint 1976-ban. Pártunk életszínvonal-politikája töretlenül érvényesült. Ezt bizonyítják a statisztika adatai is. A lakosság pénzbevé­tele Tolna megyében 7,3 százalékkal volt magasabb, mint 1976-ban. Ezen belül a bérjellegű bevételek 5,5, a mezőgazda- sági bevételek 12, a társadalombiztosításból származó bevéte­lek 8,5 százalékkal nőttek. A fizikai foglalkozásúak átlagbére az iparban és építő­iparban 9, az állami gazdaságokban közel 8, a szállítás, ke­reskedelem, vízgazdálkodás területén 7 százalékkal emelke­dett, miközben a megye fogyasztási struktúrájának megfelelő kiskereskedelmi árindex nem haladta meg a 4 százalékot. A jövedelmek ilyetén való alakulása következtében a kis­kereskedelem forgalma — változatlan áron — 7,4 százalékkal volt magasabb, mint korábban. Ugyanakkor a megye lakos­ságának takarékbetét-állománya 11 százalékkal nőtt 1976-hoz képest, a múlt év végére meghaladta a 2 milliárd 710 millió forintot. Megyénk minden lakosára — beleértve a csecsemő­ket is — egészen pontosan 10 570 forint takarékbetét jut. Eredményeink mellett néhány mondatot szentelnék gondjainknak is. Az iparban, a növekedés ellenére, még nem megfelelő a műszaki színvonal. Az üzem- és munkaszervezés terén is vannak még kiaknázatlan tartalékaink. A mezőgaz­daságban a legnagyobb tartalékot annak a nagyfoú szóródás­nak a felszámolásában látom, amely még tapasztalható nagy­üzemi gazdaságaink között. Ezt a nagyfokú szóródást a nagy­üzemek természeti és technikai színvonalkülönbségei nem in­dokolják. Csak két példát mondok: Tavaly búzából a legki­sebb termésátlag 30, a legnagyobb 58 mázsa volt. Ugyanez kukoricából, a legkisebb 40, a legnagyobb 92 mázsa hektáron­ként. Itt említem meg még azt is, hogy a kelleténél lasabban lépünk előre a rét- és legelőgazdálkodás színvonalának javí­tásában. LETENYEI GYÖRGY Kétszázötvenöt esztendővel ezelőtt, 1723. február 8-án a györkönyi jobbágyok nevében Horváth Pál bíró, Pammer Benedek és Ács György es­küdtek nyújtották be a szer­ződést a földesúrnak, Mesz- lényi Jánosnak, aki azt alá­írásával látta el. A szerződést az 1723. november 17-én kez­dődött generális kongregáció megerősítette. A szerződés azonban valójában nem szer­ződés (a szerződés két egyen­rangú fél megállapodása, amelyben mindkét fel jogokat kap és kötelezettségeket vál­lal), mert itt a földesúr úgy­szólván semmit sem . vállal magára, annál nagyobb a te­her a jobbágy részéről. A GYÖRKÖNYI JOBBÁGYOK SZERZŐDÉSE a következő pontokat tartal­mazza : Elsőben is. Minthogy mind lutheránusok légyenek, az magok vallásokban conservál- ni akarom, templomot is az előbbeni helyen építhessenek. Másodszor. A szőlejükre is hét esztendei szabadságot en- gettem, az melly eltelvén, nona-val tartoznak, mint más helységekben. Harmadszor. Az korcsma és mészárszék falunak szük­ségére engedtetik. Negyedszer: Melly gazda el akarna menni, szabad légyen elmenni. Ötödször. Ezen contractú- somat kisz lészek annak idei­ben, amidőn alkalmatosság hozza magával, az Nemes Vármegyével confirmáltat- nom. Hatodszor. Az dézsma vagy­is nona helyett 60 mérő bú­zát tisztán (az öregh mérővel számlálván) esztendő által fa­lustul tartoznak adni, azaz po­zsonyi mérővel 120-at. Hetedszer. Az egész falu készpénzbeli adott 100 forin­tot, azaz száz forintot tarto­zik adni. Nyolcadszor. Az egész falu karácson fáját földesuraságh- nak helyben mindenki idején tartozik beszolgáltatni. Kilencedszer. Három má­zsa vizát esztendő által az egész falu tartozik őszkor Eőrsre vagy Győrbe ajándé­kon administrálni. Tizedszer és utoljára. Vala­mikor magam, vagy embere­im, nem külömben successio- rim hozzájok mennek, gaz­dálkodással és intententioval tartoznak lenni. Mindezeken kívül általam intetnek és pa­rancsolom is, hogy mindenek­ben istenessen visellyék ma­gokat, egy mást megh böcsü- lyik, földesuroknak is szófo­gadók lenni el ne mulassák. Ezek mind az országh rende­léséig legyenek”. A földesúr a „szegényeknek tovább való megmaradásokra és gyarapodásokra” megen­gedte, hogy a jobbágyok há­zat építsenek, s ha esetleg el­költöznek, akkor szabad le­gyen azt eladniuk. Megen­gedte azt is, hogy szőlőt tele­pítsenek a jobbágyok, s ha el­költöznek, a szőlőt megtart­hatják maguknak, de a job­bágyi kötelezettségnek a sző­lő után is eleget kell tenniök. A 18. században egyre na­gyobbak lettek a jobbágyter- hek. Először csak zúgolódás, majd egyre nagyobb, aktív ellenállás bontakozott ki. Ezek egyike-másika a század második felében jobbágyláza­dásba csapott át. Tolna me­gyében két nagyobb jobbágy­lázadást tartunk számon, mindkettő 1766-ban robbant ki: Kölesden és Ozorán. (Ezek ismertetésére az évfordulón visszatérünk.) * Ritkán lehetett a szegény emberek sorsáról olvasni a Tolnamegyei Újságban, amely sokat foglalkozott a megye konzervatív vezetőinek ügyes­bajos dolgaival, valamint az öngyilkosságokról, balesetek­ről, szerelmi kalandokról, a közéletről közölt rövidebb- hosszabb tudósítást. 1926. feb­ruár 6-i számának 6. oldalán közölt írás azonban bepillan­tást enged az egykori 3 mil­lió koldus életébe — egy kór­házban betegen fekvő édes­anya révén. A cikk címe (a kórterem száma): A 15-ÖS A cikk egy részletét közöl­jük. „Én csak egyelőre a 15-ös- ről akarok írni, ott is több hátborzongató nyomorúság közül egy anyáról, egy sze­gény, szerencsétlen, beteg 7 gyermekes mártírról, akinek ma-holnap lesz a nyolcadik gyermeke is. Négy kicsi bent van vele, három otthon szol­gál már. Az ura, szegény tü­dő- és tán szívbajjal az eme­leten. Két piéi leányka az anyja ágyában. A 2 éves be­teg Margitka, a szegény ár­tatlan szép kis gyermek, már fejborogatással és fülfájással, köhögősen az anyja lábánál nyöszörög. A másik egy drá­ga, alig egy éves kis fekete szemű, szepegős, félős kis bo­gárka, aki, ha idegen közele­dik, eltakarja parányi öklé­vel a szemeit és lesi kis ujjai közül, hogy elment-e már? Szegénykének nem sok jóban lehetett még idegentől része. Oly bájosak, olyan jobb sors­ra érdemesek! És oly betegek! A szemben lévő ágyban egy tán négy éves leányka köhög, a feje, a füle fáj, fél arca dagadt, püffedt. A negyedik 5 éves lehet, egy másik ágy­ban köhög. Szegénynek jobb lett volna meg nem születnie. Ezeknek adjatok megtakarí­tott filléreitekből!” A cikk írója ezt követően, választékos nyelvezettel, szin­te szónoki fogásokkal élve, adakozásra szólítja fel a me­gye lakosságát. Ügy véli, ada­kozni könnyű, hiszen alig le­het olyan ház, amelynél ne lenne egy kicsiny ingecske, cipő, ruha, egy foltozott pon­gyola, vagy egy meleg házi­cipő. „Jó oda bármi, hisz nincs szegényeknek semmijük.” — summázza a gyűjtés indokát a szerző. — « 15-M. H. _ . uaellyol «Mtl«g Djríroi lebet, még Mák BJOiijegyuim eem, da «»ok, akik a moeiba aaárt járnak, hogy borsai bum, idegritó jelenetet láaaanak, ások Í U tetaüt, ha elmennek a «sekuérdi irháéba áa bemennek a fSldaeíntí 16, márna »tahiba. Lehet máé oki ttiyra, más mohába ia monoi. Találni ■dodenhlt »eivbemarkatd ét eajooa, aa fítibSl való jelenetet, gyötrelmet eleget Én Cíak egjeüra a lfi-Oirí! okitok irni, ott I» több hétboraoogató nyomoraiig kőiül agy anyáról, egy •oegéfiy, sieracotétíen, beteg, 7 gyer­mekéé mártírról, akinek ma-holnap teeglee* a nyolcadik gyermeke i*. KÓgy kicaí bent van vei», három ott­hon nolgál már. A» ura, Magány, tftdd- és tán »aivbajjal, aa emeleten Kél ptet leányka a* anyja ágyában. A 2 ivei beteg Margitka, a magány ártatlan »tép kit gyermek, már fej- boregaUeeal á* ftófájáaaal, kShögóeen a* anyja lábánál nyöszörög. A raiiik egy drága, alig egy éve« kié Mete Mamii, toepcg&r, falói kis bogárka, aki, ha idegen kSaeledik, eltakarja parányi Öklével a izéméit ée Imi kia íjjai kőiül, begy elment-e már? Sas- fénykének nem lók jóban lehetett még idegentói része. Oly báiotab, olyan jobb ionra érdemesek ! És oly betegek I A nemben levő ágyban egy tán négy évei leányka köhög, a feje, a tóle Wj, fél ere» dagadt, püffedt. — Ili Muri A fsddi r. ki ttléeén elhátái SC.1ä*S, építtet. — A benyh a levonták au nsk ■ kémal jakön tartan hidegebb téli kikápiésben oktatóktól. } d ig kélaoai való eldai hálájukat aa * gyakor­nok és 1 Fenne Jósai át ás rei keadto. Fóoj címen Bony maiyoek élni tisatelei- áa vieh Pál k váJaaatOttík Kálmán tan köayveló, j kőfaragó, ki Mess Jówef bnrger Jáow Reasö. Bora Jó alkalom lenne a fenti írás kapcsán arról szólni, hogy a magyar kapitalizmus milyen embertelen körülmé­nyeket teremtett hazánkban, mi jutott a tőkésnek-földbir- tokosoknak a megtermelt nemzeti jövedelemből és mit kaptak azok, akiknek csak a munkaerejük volt (ha volt erejük!). Szóljunk inkább ez­úttal arról, hogy az idén 177 éves szekszárdi kórháznak — Tolna megye legrégibb ismert egészségügyi intézményének — sem volt mindig kedvező az ellátottsága. Kritikus volt az anyagi helyzete például a múlt században egy alkalom­mal, amikor a megye lakos­ságát szólították fel adako­zásra, hogy a betegápolással kapcsolatos kiadások anyagi fedezetét biztosíthassák. Va­sárnapokon a templomok előtt találta az ájtatosságra igyekvő a perselyt a felirat­tal, amely szerint minden fillér, amit adnak, a bajba jutottak nyomorát enyhíti. Még súlyosabb volt azonban az 1920—1925. közötti idő­szak. Volt eset, amikor a me­gye már kitűzte a naptári idő­pontot, amikor be kell zárni a kórházat — anyagi csőd mi­att. Nem kapta meg a megye az államtól a támogatást- (felvetődött a kórház államo­sítása is), a megye költség- vetése nem tudott többet ál­dozni. A kórház adóssága meghaladta a 30 millió koro­nát. K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents