Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-02 / 28. szám

1978. február 2. A burkolt támogatás taktikája fegyverek Szomáliának Nyugati Hírügynökségi jelentések szerint Szomália a napokban nagy mennyiségű fegyvert, többek között amerikai gyártmányú harckocsikat és angol légvédelmi ütegeket kapott Ománon, Pakisztánon és Szaúd-Arábián keresztül. Franciaországból, Olaszor­szágból és Szaúd-Arábiából kézifegyverek, Svájcból lég­védelmi fegyverek érkeztek Mogadishuba. Az NSZK 25 millió márka kölcsönt nyúj­tót, amelyen — mint a Welt am Sonntag írta — Szomália Egyiptomtól szeretne fegyve­reket vásárolni, s Bonn ezen­kívül katonai gépkocsikat is szállít. Szaúd-Arábia nemré­giben három hajórakomány nehéztüzérségi felszerelést küldött Berbera Szomáliái kikötőbe. Az Egyesült Álla­mok korábban késznek mu­tatkozott arra, hogy „védel­mi fegyvereket” adjon el Mo- gadishunák: persze kérdés, hogy milyen fegyvereket ért „védelmi” alatt és hol hasz­nálnák azokat „védelemre”. Nemrégiben Washington­ban az etiópiai—Szomáliái helyzetről, a mogadishui fegyverkérelemről és ezzel kapcsolatban kialakítandó ál­Félbeszakadt a máltai konferencia A rhodesiai kérdéssel fog­lalkozó máltai konferenciáról már a tanácskozások befeje­ző napja, szerda előtt kide­rült, hogy semmi konkrét eredményt nem értek el a fajüldöző Smith-reszim he­lyébe lépő ideiglenes kor­mányzattal kapcsolatban: a Hazafias Front visszautasítot­ta az angol—amerikai javas­latokat. A máltai tárgyalásokon részt vevő David Owen angol külügyminiszter és Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagy'követe szóvivője útján, lényegében beismerte, hogy jelenleg áthidalhatatla- nok az ellentétek, javaslataik és a Hazafias Front tervezete között, amely utóbbit szinte teljesen figyelmen kívül ha­gyott a két diplomata. A Valettában hétfőn kez­dődött tanácskozáson Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a Hazafias Front vezető^ élesen | bírálták az angol—amerikai terv javaslatait és leszögez- I ték, hogy az átmeneti kor­mányzási időszakban szerve­zetüknek döntő szerepet kell játszania. Ezzel szemben Da­vid Owen úgy foglalt állást, hogy a kérdés megoldásában részt kell vennie az összes érintett félnek, beleértve a fajüldözőkkel összepaktáló vezetőket, sőt a Smith-rezsim képviselőit is. lásfoglalásuikról tanácskoztak az Egyesült Államok, az NSZK, Franciaország, Nagy- Britannia és Olaszország képviselői. A találkozót zárt ajtók mögött tartották, hogy miben állapodtak meg, nem került nyilvánosságra. A NATO-államok bizony­talanságának több oka is van. Óvatosságra inti őket egy­részt az a körülmény, hogy ha nyíltan lépnek fel és a vi­lág szemeláttára árasztják el fegyverrel Szomáliát, ki­váltják szinte valamennyi afrikai ország ellenérzését és ellenlépéseit, hiszen Szomá­lia agressziója óta teljesen elszigetelődött a fekete kon­tinensen. Ugyanakkor sokat nyom a latban a térség stratégiai-ka­tonai jelentősége. Szomálián keresztül mód nyílna a támo_ gató országoknak arra, hogy őrködjenek a Vörös-tenger kijárata felett, azaz ellenőriz­zék az Indiai-óceánon ke- resztülmenő olajutakat. Ter­mészetesen mérlegelik azt is, hogy a fegyveres harc, a feszültség állandósításával kívülről gátat szabhatnak az Etiópiában megkezdődött nemzeti demokratikus átala­kulásnak. Minden valószínűség sze­rint ennek az egyfajta bi­zonytalanságnak és latolga­tásnak a következménye, hogy — mint az MTI londo­ni tudósítója értesült — el­halasztották az öt NATO-ál- lam képviselőjének újabb ta­lálkozóját. Mindenesetre járható út­nak tűnik számukra a tapo­gatózó jellegű, burkolt támo­gatás taktikája: kapjon tehát fegyvert Mogadishu, de csak •közvetítőkön keresztül. Mindennek igazolására az etiópiai vezetésnek nyújtott állítólagos közvetlen szovjet és kubai katonai támogatás­sal érvelnek a Szomáliái ve­zetők és Washington is. A TASZSZ szovjet hírügynök­ség egy héttel ezelőtt- a Szo­máliái vádakra válaszolva leszögezte: „A Szovjetunió, mint ilyen esetekben máskor is tette — az agresszió áldo­zata mellé állt. Etiópia kor­mányának kérésére anyagi és műszaki támogatást nyújt az agresszor visszaverésére. Mogadishu állítása, a közvet­len támogatás azonban merő kitalálás, teljes mértékben nélkülöz minden alapot”. Pozsgay Imre sajtótájékoztatója Pozsgay Imre kulturális miniszter sajtótájékoztatót tart a Parlamentben. Melette jobbról Várkcnyi Péter államtit­kár a Tájékoztatási Hivatal elnöke. (Képtávírónkon érkezett) A döntő ütközet Harmincöt éve, 1943. február 2-án a szovjet fegyveres erők győzelmével véget ért Sztálin­grádnál a második világháború legnagyobb csatája. Sikerül-e megállítani a fa­siszta hordákat a Volgánál? ez a kérdés foglalkoztatta 1942 június—augusztusában nemcsak a szovjet népet, de az egész világot — írja visz- szaemlékezéseiben Csujkov marsall, a várost védő 62. hadsereg volt parancsnoka. Hitler türelmetlenül várta a város elestét. A volgai győ­zelemhez messzemenő terve­ket fűzött. Arra számított, hogy kettévágja a szovjet arcvonalat, s elvágja a Kau­kázust az ország központi vi­dékeitől. Sztálingrád eleste megnyitotta volna az utat a német hadvezetés előtt a kö­zel- és közép-keleti olajfor­rásokhoz is. A 200 nappalon és éjsza­kán át tomboló véres küzde­lemben több mint kétmillió ember, 26 ezer löveg és akna­vető, több mint kétezer harc­kocsi és ugyanannyi repülő­gép vett részt. A Sztálingrá­dért vívott harc keményen próbára tette a Vörös Had­sereg harci és erkölcsi erejét. S e harcban a szovjet kato­nák hervadhatatlan dicsősé­get arattak. „Sztálingrád az orosz nép bátorságának, állhatatosságá­nak egyszersmind a legna­gyobb emberi szenvedésnek jelképe lett..." — mondotta a teheráni értekezleten Chur­chill brit miniszterelnök. A városnál a Vörös Hadsereg olyan roppant nyomást bírt el amilyet addig még a világ egyetlen hadserege sem. In­nen indult ki a szovjet csa­patok egyik lenyűgöző erejű csapása. A Vörös Hadsereg ellentámadása gyökeresen megváltoztatta a háború me­netét. A hitleristák elleni harc új szakasza kezdődött, amely döntő fordulatot ho­zott az egész világháború me­netében. A hat és fél hónapig tartó sztálingrádi csata idején a szovjet—német arcvonalon tévő fasiszta erőknek több mint a negyede elpusztult: mintegy másfél millió ellen­séges katona és tiszt esett el, sebesült meg, vagy került fogságba. Ezt a vereséget Hitler többé már nem tudta kiheverni. A Mamajev-kurgánon — a legádázabb harcok egykori színhelyén — ma monumen­tális emlékmű, hirdeti a váro­sért hősi halált halt szovjet harcosok örök dicsőségét. S az emlékezés zászlaját meg­hajtja előttük az utókor, az egész hálás emberiség. (gáti) Szaljut-6 Befejeződött az átrakodás Moszkvában a JNDK kormányküldöttsége A szovjet kormány meghí­vására szerdán többnapos hi­vatalos látogatásra kormány- küldöttség élén Moszkvába érkezett Ali Nasszer Moham­med, a nemzeti front egyesí­tett politikai szervezet poli­tikai bizottságának tagja, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. A JNDK kormányfője, aiki több európai szocialista ál­lamban — köztük hazánkban — tett látogatókörútja befe­jező állomásaként érkezett a szovjet fővárosba, Ale'kszej Koszigin miniszterelnökkel és más szovjet vezetővel a tíz éve, az ország felszabadu­lása óta eredményesen fejlő­dő kétoldalú kapcsolatok ikér. désein túl áttekinti az idő­szerű nemzetközi kérdéseket is. A Szovjetunió és a JNDK kormányának a legtöbb nem­zetközi kérdésben vallott ál­láspontja megegyezik, vagy egymáshoz közel áll. A hala­dó Jemen külügyminisztere is részt vesz ezekben a na­pokban a különutas alkudo­zások ellen, a közel-keleti válság átfogó rendezéséért fellépő arab államok külügy­minisztereinek algíri értekez­letén. Szerdán befejeződött az átrakodás a Progressz—l űr­hajóra: Romanyenko és Grecsko minden felesleges tartályt, műszert, szerelési anyagot és hulladékot átszál­lított a teherszállító űrhajó első részlegébe. Minden egyes darabot külön rögzíteniük kell, különben a Progressz—1 hajtóműveinek működésbe léptekor veszélyes vibráció, nem kívánatos mellékhatás jelentkezhetne. A Földről érkezett műsze­rek, berendezések már kivé­tel nélkül a helyükön van­nak, a Szál jut—6-on működ­nek. A rakodó-szerelő mun­ka hosszabb időt vett igény­be, mivel a súlytalanság kö­rülményei között ez sokszorta nehezebb mint a Földön. OPEC-értekezlet Genfben Az N-bomba nem adu A neutronbomba és a bécsi tárgyalások A Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) öt tagor­szágának képviselői értekezletet tartanak Genfben, hogy megtárgyalják a nehéz kőolaj egyes fajtáinak árát. (Képtávírónkon érkezett) PANORÁMA Ha a neutronbombát be­engedik Európába, ez komoly mértékben megvazarhatja a bécsi tárgyalásokat — jelen­tette ki Mihail Milstejn pro­fesszor katonapolitikai szak­értő V. Osztrovszkijnak, az APN sajtóügynökség munka­társának. A neutronbomba nem je­lent igazi „adut” a bécsi tár­gyalóasztalnál ülő NATO-or- szágoknak, de a bomba euró­pai jelenléte újabb akadályt gördít az európai fegyveres erők és fegyverzetcsökkentés­ről folyó tárgyalások útjába — véli Mihail Milstejn nyu­galmazott altábornagy. Amennyiben az amerikaiak a neutronbombát felveszik fegyvertárukba, az európai hadszíntéren, ez nemcsak a fegyverek számának mennyi­ségi növekedését, de minősé­gi változását is okozza. A kontinensen ugyanis harcá­szati nukleáris fegyver jel­szavával olyan eszköz jele­nik meg, melynek megsem­misítő hatása a bakteriológiai vagy vegyi fegyverekéhez hasonlítható. Az új fegyver megbontja az európai erőegyensúlyt. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy Bécsben a fegyverzet, többek között a nukleáris fegyverek csökkentéséről folynak tárgyalások, akkor a bomba elhelyezése kontinen­sünkön teljes mértékben el­lent mond a tárgyalások szel­lemének. A neutronbomba európai raktározása újabb, veszélyes szintre emeli a fegyverkezési versenyt. Mihail Milstejn a neutron- bomba kérdését tisztán kato­nai szempontból vizsgálja. Hangoztatja, hogy ezt a fegy­verfajtát a másik fél nem ké­pes a jelenlegi műszaki esz­közökkel ellenőrizni. Az Eu­rópában elhelyezett neutron robbanófejek száma állandó­an növekedhet. A Lance-ra- kétába épített, illetve a tü­zérségi lövedékkel célbajutta- tott robbanófej semmiben sem különbözik az ugyanezen eszközöknél rendszeresített egyéb nukleáris robbanó fe­jektől. A szovjet szakértő felhív­ta a figyelmet a bomba még egy alattomos sajátosságára: semmi garancia nincs arra, hogy kis méreteit tekintve ne lehessen az óceán másik ol­dalára átjuttatni vagy Föl­dünk bármelyik pontjára ki­lőni. Ha fel is tételezzük, hogy a NATO-tagországok, elsőspr- ban az USA szigorúan betart­ják a bomba elhelyezésével kapcsolatos szabályokat, még az sem nyújt megbízható ga­ranciát a biztonságra. Mihail Milstejn emlékeztetett arra, hogy a „harcászati fegyver” megjelölése a neutronbomba esetében a felhasználást még valószínűbbé teszi. Ugyanakkor senki sem tudja mikor és milyen körül­mények között vetik be a bombát, milyen intenzitással, milyen formában, milyen mó­don, milyen' más fegyverek­kel együtt alkalmazzák? A lehetséges konfliktus túlságosan sok ismeretlen ele­met tartalmazhat, s ez kiszá­míthatatlan helyzetet teremt a nukleáris fegyverekkel amúgy is túlterhelt kontinen­sen. Ilyen körülmények kö­zött bármilyen válság ka­tasztrófához vezethet. Amennyiben a bomba meg­jelenik Európában, lehetséges alkalmazásának ismeretlen feltételei a bécsi tárgyaláso­kat gyakorlatilag megoldha­tatlan probléma elé állítják. A tárgyalóasztalnál ülő fe­lek egyike sem tudja meg­mondani, hogyan lehet átszá­mítani a neutronbomba har­cászati-műszaki adatait, ho­gyan lehet megteremteni a bomba megléte esetén az erő- . egyensúlyt. Bölcsebb dolog lenne megállítani az új tö­megpusztító fegyver gyártá­sát és Európában történő el­helyezést. Ez esetben a bé­csi tárgyalások hamarabb jutnának el a befejező stá­diumig. (KS) HANOI Szerdán elutazott Hanoi­ból Huszár István, az MSZMP KB Politikai Bizott­ságának a tagja, miniszterel­nök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke, aki gaz­dasági küldöttség élén több­napos hivatalos látogatást tett a Vietnami Szocialista Köztársaságban. A magyar delegációt Hanoi nemzetközi repülőterén Le Thanh Nghi, a VKP KB Politikai Bizott­ságának a tagja, miniszterel­nök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke búcsúz­tatta. VARSÓ Látogatásának befejeztével hazautazott Varsóból az a magyar küldöttség, amely Rónai Rudolfnak, a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézete el­nökének vezetésével Lengyel- országban járt abból az al­kalomból, hogy harminc év­vel ezelőtt írták alá a két ország első kulturális egyez­ményét. LONDON A Guardian című lap ér­tesülése szerint mintegy száz volt francia idegenlégiós zsol­dos harcol a rhodesiai fehér­telepes rezsim hadseregében a felszabadító erők ellen. A volt idegenlégiósokat a múlt év végén küldték a harctérre és várhatólag rövidesen még további 2—300-an érkeznek oda Franciaországból.

Next

/
Thumbnails
Contents