Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-10 / 35. szám

1978. február 10. ^PÚJSÁG 3 Húskombinát-építkezés • • Ünnepi ülést tartott Kezdődhetnek a szakipari munkák Kész már az állatszállás vázszerkezete Most látszik csak, hogy mi­lyen nagy lesz a Szekszárdi Húskombinát. Az épületek többsége már áll, a külső munkálatok készek. A TÁÉV építésvezetőségének irodájá­tól legalább egy kilométert kell gyalogolni a bejárathoz, hogy az előregyártott beton­úton az épületsorok végére érjünk. A tél újbóli beköszöntésé­nek napján jártunk a nagy- beruházáson. Tipródva a la­tyakban, néha íélre állunk a gépkocsik elől, mert az anyag, az építkezéshez szük­séges szerkezetek percenként jönnek a Volán jóvoltából. Az állatszállás tartópillérei már az ég felé törnek, lehet szerelni az oldalfalakat, foly­tatni a szükséges munkákat. Ide érkeznek majd utol­só útjukra a sertések és szarvasmarhák. Kell ez a ha­talmas „szálloda”, hogy az üzem mindig folyamatos le­gyen. A szálláshoz csatlakozik a tulajdonképpeni vágócsarnok, amely 400 négyzetméterével magába foglalja az elsőtől az utolsó műveletig a vágás technológiáját. A közvetlenül mellette lé­vő helyiségben már a 411 négyzetméteres hűtőgépház belső munkáit végzik. A gépek alapjai már ké­szek, jelenleg a falak moza­iklapos burkolásán dolgoznak a szakemberek. Innét látják majd el a telep üzemrészeit hűtőkapacitással. Kint az „udvaron” pedig a gépház kondenzátortelepének épülete készül. Pár száz méterre arrébb hatalmas földhegy magaso­dik, itt készül a hatszintes irodaház és szociális épület. Ennek földmunkái t és az ala­pozását készítik. Az egyes és a hármas szek­ció már a szakipari munká­kat végző vállalatoké. A mo- nori MEZŐGÉP szerelői már megérkeztek és készülnek a munkákhoz. Hamarosan jön­nek a DIGÉP munkásai, hogy a hűtőgépeket végleges he­lyükre szereljék. A tél beköszöntött ismét, de ez az építőknek csak ne­hezítő körülmény. Egy-két helyen téliesítve, vagy már a kész falak között végzik mun­kájúkat. HAZAFI—BAKÓ Monolitbetonozással épül a kondenzátorház. Készül a zsa­luzat. ; .............................................................................................................................................................................................. j elenti. Az agglomerációs te­rületek lakossága számára az iskolás évektől a nyugdíjig ezért a bejáróélet a termé­szetes. A bejáróéletmód megíté­lésénél azt is figyelembe kell vennünk, hogy a bejárók túl­nyomó többsége (80 százalé­ka) munkás, s közülük is egyre több a második, har­madik generációs munkás. Azaz. az ötvenes évek be- / járóihoz képest a bejárók társadalmi összetétele jelen­tős módosuláson ment át. A második és harmadik gene­rációs bejárók ma már teljes értékű munkások, akik ke­véssé hasonlítanak a szükség, bői munkássá lett első gene­rációs bejárókhoz, a kétla- kiakhoz. Hogyan jellemezhetjük életmódjukat? Miből szárma­zik életmódjuk eltérő jelle­ge? Sokan a mindennapos utazásban, az időveszteség­ben, az utazási nehézségek­ben látják a bejáróéletmód sajátosságát. Ez kétségkívül jelentős tényező, azonban mellette mésféle motivációk­kal is számolnunk kell. Min­denekelőtt azzal, hogy a be­járók többsége — éppen mert falun lakik — jelentős terü­leti hátrányokat szenved a városi munkásokhoz képest. Szocialista társadalmunk igen sokat tett a falu meg­változtatásáért, a falu és a város közeledéséért. Azonban eredményeink ellenére sem tudtuk leküzdeni a falu tra­dicionális, évtizedekben alig­ha mérhető hátrányát a vá­rossal szemben. Sőt, az infrastrukturális különbsé­gek mellett területenként igen eltérően, de újabb kü­lönbségek is kifejlődtek. Pél­dául köztudott, ho'gy az ál­lami lakások túlnyomó része városokban épül, a falusi munkás vagy tsz-tag több­nyire kénytelen saját erőből lakást építeni. A lakás mo­dernizálása, a lakókörnyezet stabilizálása a falun élő mun­kástól ugyancsak többet — több munkát, «anyagi ráfordí­tást igényel. A területi különbségek fel­számolásában a bejáró mun­kás többnyire a helyben lak­kokkal szemben is hátrány­ban van. Üzemeink ma még összehasonlíthatatlanul ke­vesebb támogatást nyújtanak a bejáró dolgozóknak, mint a helyben laikóknak. A hátrá­nyok felszámolásában a be­járók zöme önmagára van utalva. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha a bejáró mun­kások életmódját ma is bi­zonyos felhalmozási kényszer hatja át. A lakásépítéshez, a lakásmodernizáláshoz, a környezet civilizálásához pénzre, anyagiakra és na­gyon kemény munkára van szüksége. Sok esetben fogyasz­tását is redukálnia kell, hogy a szükségleteit kielégíthesse. Hajszolt életmódját, anyagi orientációját tehát többnyire ez a hátrányos helyzet moti­válja. Ez az életmód különö­sen a családalapítás utáni években jellemző a bejáróra. A családalapítás után lakást kell építenie vagy vennie, esetleg lakását — a szüleitől örökölt lakás esetében mo­dernizálnia, bővítenie. Több­nyire önerőből. Illetve bejá­ró társai, rokonsága, s baráti köre segítségével. Ki ne is­merné a kalákában építkező­ket, akiknek szabad idejét, sokszor az üdülésre, pihenés­re jutó idejük jelentős részét is az építkezés, a ház körüli teendők és a túlmunka köti le. Nevezhetjük-e őket két- lakiaknak? Aligha. Ezek a dolgozók nem kapzsiságból, nem nyerészkedésből vállal­ják a többletmunkát, hanem azért, hogy hátrányos helyze­tük leküzdéséhez hozzájárul­janak, hogy életkörülmé­nyeikben, lakáskörülmé­nyeikben felzárkózhassanak a városiak szintjére. S ne fe­ledjük azt se, hogy az álta­luk felépített házak, a kert­jeikben termelt javak, mind­mind elősegítik társadalmi gyarapodásunkat, csakúgy, mint az általuk társadalmi munkában épített falusi jár­dák, óvodák, iskolák. Mindez a bejárók többsé­gére jellemző, s egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a be­járók rendkívül heterogén rétegében ne találjuk meg a jobb módúakat, akiknek túl­munkája már kocsiszerzésre vagy cifra kerítések építésé­re irányul, csakúgy, mint az alkoholizáló, a társadalom marginális pontjain élő csa­ládokat. A bejárók többségé­re azonban nem ez jellemző. Akik bejáró mivoltukban egy stabil, megállapodott élet­módot akarnak kialakítani, azoknak igénye és értékrend­je általában azonos vagy ha­sonló a városi munkásság igényeihez és értékeihez. Ez azt is jelenti, hogy új, szo­cialista életformánk kibonta­koztatásában a bejárók is szerepet kérnek maguknak. Igényeik, tevékenységűk egyaránt azt követeli tálaink, hagy társadalmi megítélé­sűnkben a bejárókról m a pejoratív előítélettel teli két- laki jelzőt használjuk, hanem ismerjük fel és segítsük elő a stabil, megállapodott be­járóéletmád kialakítására tett erőfeszítéseiket. B. A. a megyei NEB (Folytatás az 1. oldalról) lományára, mint a változás­ra, a felfrissülésre való ké­pesség. A megyében 79-en vesznek részt ebben a mun­kában húsz éve és több száz azoknak a száma, akik több mint tizenöt éve dolgoznak a köz javára. Társadalmunk fejlődésével együtt formálódott, erősödött a népi ellenőrzés, mint a tár­sadalmi erőkre épült állami ellenőrzés, — folytatta a NEB megyei elnöke. A munka mindig a társadalom előtt ál­ló feladatokhoz igazodott. Se­gítette a népi ellenőrzés a fiatal termelőszövetkezetek megszilárdulását, majd felké­szült a gazdaságirányítás új követelményeinek teljesítésé­re. Az 1958-as V. törvény to­vább növelte a népi ellenőr­zés demokratizmusát, bőví­tette jog- és hatáskörét a 10 év alatt bekövetkezett válto­zásoknak megfelelően. A vál­tozások jelzik a népi ellenőr­zés belső fejlődését is, amely alkalmassá tette arra, hogy ellenőrizze az ország gazda­sági, szociális, egészségügyi, kulturális célkitűzéseinek megvalósítását. Ezek mellett természetesen továbbra is feladata maradt, hogy segít­séget nyújtson az állami és állampolgári fegyelem meg­szilárdításához, védje a társa­dalmi tulajdont, küzdjön a korrupció, a felelőtlen ügy­intézés, a pazarlás, a vissza­élések és a hatalmaskodás ellen. Segítse a munka szer­vezettebbé és gazdaságosab­bá tételét. A jelen soron lévő feladata — folytatta dr. Tóth Bálint, hogy a népi ellenőrzés a fej­lett szocialista társadalom igényei szerint növelje mun­kája hatékonyságát, amint azt a párt a XI. kongresszu­son meghatározta. A párt po­litikai bizottságának értékelé­se után a kormány a múlt év decemberében rendeletileg szabályozta az állami ellen­őrzés rendszerét, ebben a né­pi ellenőrzés helyét, szerepét és feladatait is meghatároz­ta. Az elkövetkező időszak­ban a népi ellenőrzésnek el­sősorban, az alapvető kor­mányzati feladatok megol­dását kell segíteni. Az ellen­őrzések tapasztalatait fel­használva, megalapozott ja­vaslatok kidolgozásával gyors és operatív segítséget ad a népi ellenőrzés a meg­felelő döntés előkészítéséhez. "Változatlanul fontos feladat emellett ‘a lakosság jelzései­nek, panaszainak vizsgálata, és az ezekből adódó politikai következtetések levonása. A további feladatok részle­tes elemzése után a megyei NEB elnöke megköszönte a különböző szintű párt-, taná­csi és társadalmi szervek, szervezetek segítségét, majd tisztelettel köszöntötte a népi ellenőrzés „veteránjait”, akik húsz éve töretlen lelkesedés­sel munkálkodnak a társa­dalomért. Az a kérésünk, mondotta, hogy a most át­adásra kerülő kitüntetéseket úgy fogadják és tekintsék, mint a társadalom elismeré­sét a társadalom érdekében végzett munkáért. Mint már arról hírt ad­tunk, a munkaérdemrend arany illetve bronz fokozatát ketten vették át a Parla­mentben a múlt pénteken. A tegnapi ünnepségen Szakali Józseftől, a KNEB elnökétől az alábbi népi ellenőrök ve­hették át a kiváló népi ellen­őr kitüntetést és a jutalmat: Arnold József, Ábrahám Bé- ia, Báli János, Dúsa Gáspár, Hofecker Károly, Koloh Im­re, Mácsik László, Németh Lajos, Pánczél Nándor, Tálos János, Hayt Ilona, Kertai Pál, Vayer Ferencné. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság emlékplakett­jét 16-an kapták meg a me­gyéből. Mindazoknak a mun­káját emléklappal köszönték meg, akik húsz éve vesznek részt a népi ellenőrzésben. Az ünnepi ülés záróaktusa­ként dr. Gyugyi János, a me­gyei pártbizottság és a maga nevében meleg szavakkal kö­szöntötte nemcsak a jelenlé­vő, de a megye összes népi ellenőrét, és a továbbiakhoz valamennyiüknek sok sikert és jó egészséget kívánt. Dr. Gyugyi János köszönti a népi ellenőröket Tavalyi tervteljesítés, idei feladatok Az SZIKIT ülése Tegnap a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ­ban ülést tartott a Szakszer­vezeték Tolna megyei Taná­csa. Az ülésen megjelent és az első napirend vitájában részt vett Bucsi Elek, a me­gyei pártbizottság gazdaság­politikai osztályának vezető­je. Az ülést dr. Vígh Dezső, az SZMT elnöke nyitotta meg, majd felkért előadóként Csá­szár József, a megyei tanács általános elnökhelyettese tar_ tott előadást az 1977. évi terv teljesítésének megyei tapasz­talatairól és az 1978. évi nép- gazdasági terv megyei fel­adatairól. A témához kapcso­lódva, az első napirend része­ként, Deli Sándor SZMT-tit- kár ismertette a népgazdasá­gi terv megyei feladatait se­gítő szakszervezeti tenni­valókat. Az ülés Egyed Mihály SZMT vezető titkár előter­jesztésében meghallgatta és jóváhagyta a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa mű­ködési szabályzatát és az SZMT 1978. évi cselekvési programját. Az SZMT és az elnökség idei első félévi munkatervét Horváth Géza titkár terjesz­tette elő, azokat a tanácsülés elfogadta. jm Végezetül tájékoztató hang­zott el a két tanácsülés kö­zött végzett munkáról. A vágócsarnok — négyszáz négyzetméter alapterülettel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents