Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-10 / 35. szám

1978. február 10. 2 Képújság Beruházásokra 25 milliárd Tímár Mátyás tájékoztatója a Magyar Nemzeti Bank feladatairól Zárszámadás Mőcsényben — A kormány hitelpoliti­kája mindenekelőtt gazdasá­gunk rugalmasságának foko­zását, a termékszerkezet fo­lyamatos korszerűsítését szol­gálja — mondotta csütörtöki sajtótájékoztatóján a Magyár Nemzeti Bank idei feladatai­ról szólva Tímár Mátyás, a bank elnöke. Közölte: az idén a bank összesen legfel­jebb 25 milliárd forint beru­házási hitelt tud folyósítani, ebből 12 milliárd a több pia­con értékesíthető áruk ter­melésének fejlesztésére, 13 milliárd forint pedig különfé­le struktúrajavító fejleszté­sekre jut. Idei felhasználásra további hitelek engedélyezé­sére a lehetőségek most már igen szűkösek. Ezek után mivel számol­hatnak a vállalatok ez év­ben? — Egyes ágazatokban, mint például a mezőgazdaságban és a közlekedésben, ahol a gyorsan megvalósuló gépi beruházások a jellemzőek, még számottevő lehetőség van idei hitelfolyósításra. A bank azonban itt is szelektál, versenyeztet és előnyben ré­szesíti azokat a beruházáso­kat, amelyeknek nagyobb a • jövedelmezőségük, ahol a be. fektetések gyorsabban meg­térülnek és a beruházás nem jár építkezéssel. — Az iparban, az élelmi­szeriparban és az építőipar­ban, ahol a korábbi engedé­már kimerültek az idej hitel, lehetőségek, csak kivételesen lehet további hitelnyújtásról szó, és arra is inkább az év második felében lehet majd számítani. — Az export fejlesztések­hez nyújtandó hitelek egyik fontos feltétele, hogy a tel­jes fejlesztési költségnek ál­talában három éven belül meg kell térülnie a nettó-de­vizahozamból. — A vállalatok és a szö­vetkezetek az idén a tavalyi­nál mintegy 7—8 milliárd fo­rinttal kevesebb beruházást valósíthatnak meg. Ezt a célt szolgálják azok az állami in­tézkedések, amelyek mérsék­lik a vállalati beruházási pénzforrásokat. Az intézkedések várhatóan azt eredményezik, hogy hitel­keretek szabadulnak fel 1978. ban, és ezekből egyes nagyon indokolt fejlesztésekhez pénzt tudnak biztosítani. Tímár Mátyás kitért arra is, hogy a gazdaságfejleszté­si célok megvalósítása érde­kében a bank 1978-ban foly­tatja külföldi hitelek felvé­telét. Az idei tőkés pénzkölcsö- nök közül az első — 100 mil­lió dolláros — megállapodás aláírására a közeljövőben ke­rül sor arab és japán pénz­intézetekkel. E külföldi hite­leket változatlanul csak olyan célokra fordítjuk, ame­lyek megteremtik a visszafi­megeket, megfelelő minőség­ben és összetételben. Az ex­portot fokozó erőfeszítések legfőbb módszerei tehát to­vábbra is 45 milliárd forintos hitelből megvalósuló beruhá­zások maradnak. — A nemzetközi idegen- forgalom kérdéseit érintve az MNB elnöke utalt arra, hogy 1978. január elsejétől felol­dották a hazánkba látogató turisták kötelező valuta be­váltását. Az intézkedés von­zóbbá tette a turisták ma­gyarországi látogatását, a belkereskedelem és a szolgál­tatóipar ennek megfelelően felkészül a forgalom növeke­désére. A kötelező valutabe­váltás megszüntetésével azon­ban nem szűnik meg az a korlátozás, hogy mind a bel­földi, mind a külfödi ki-, il­letve beutazók csak 400 fo­rintot vihetnek magukkal bankjegyben, és fennmarad bizonyos árucikkek kiviteli tilalma is. A külföldre utazni szándé­kozó magyar turistákat első­sorban az érinti, hogy 1978- tól az adminisztráció csök­kentése érdekében elmaradt a valutaigénylő űrlap, és a bank az útlevélkérő lapon engedélyezi a valutát. A tu­ristavaluta rendelkezésre bo­csátásának feltételei azonban nem változnak, nem válto­zott a megvásárolható összeg sem, ami továbbra is 4000 forintnak megfelelő valuta. Magyar felszólalás Bécsben Csütörtökön Bécsben meg­tartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek kölcsönös csökkentéséről folyó tanácskozássorozat 159. plenáris ülését. Az ülésen Fo­dor Zoltán nagykövet, a ma­gyar küldöttség vezetője szó­lalt fel. A magyar delegátus sajná­lattal állapította meg, hogy az 1977-es év — a meglévő lehetőségek ellenére — nem hozott konkrét eredményeket a tárgyalásokon. A négy tel­jes joggal résztvevő szocia­lista ország 1976 és 1977 fo­lyamán több kompromisszu­mos jellegű lépést tett az előrehaladás érdekében, a NATO-országok azonban adósok maradtak a megfele­lő ellenjavaslatokkal. Ehe­lyett azt várták, hogy csak a szocialista országok tegyenek engedményeket. Az új tömegpusztító fegy­verek gyártását és Európába történő telepítését célzó NATO-tervek nem szolgálják a nemzetközi légkör javulá­sát, és hátráltatják a katonai enyhülés ügyének kedvező alakulását — állapította meg Fodor Zoltán nagykövet, majd rámutatott, hogy a NATO-országok álláspontja immár több mint 4 éve vál­tozatlan a szárazföldi erők úgynevezett „kölcsönös pla­(Folytatás az 1. oldalról) részbeszerzés nehézségeiről szólt, valamint arról, hogy a nagy teljesítményű gépek üzemeltetésénél nem lehet az üzemanyaggal takarékoskod­ni, viszont a végzett munka igen jó minőségű. Rónai Já­nos kőműves szerint jobban meg kellene szervezni az alapanyag-ellátást. Úgy véli: minél nagyobb a feladat, an­nál lelkesebben végzik mun­kájukat a tsz dolgozói és jobb a munka minősége is. Szőcs Menyhért községi párttitkár, vízvezeték-szerelő hozzászó­lásában kitért arra, hogy a szocialista brigádok a va­gyonvédelemmel kapcsolatos tennivalókat vegyék be vál­lalásaik közé. Az ez évi ter­vek teljesítésénél elsősorban az eddig még kellőképp ki nem aknázott lehetőségeket kell feltárni. Fáth János, épí­tési művezető felajánlotta, hogy a kubikos- és építő­brigád társadalmi munkában felépíti az építőanyagraktárt. A résziközgyűlésen szóikért K. Papp József is. Elismerés­sel nyilatkozott a szövetkezet eredményeiről, ami minde­nek előtt az emberek szorgal­mas munkáját tükrözi, hisz a gép, a vegyszer csupán holt anyag, amit az ember hoz mozgásba. Mint mondotta: az országos, a megyei átlag adott esetben nem kifejező mérce, mindiga gazdaság saját ered­ménye képzi a viszonyítási alapot. A mőcsényi tsz adott­ságaihoz mérten figyelemre méltó hozamokat produkált. Megyénkben a felszabadulás óta megduplázódott a mező- gazdasági termelés, az ipar pedig dinamikusan fejlődött. Jelenleg az ipari termelés ér. téke több mint a mezőgazda­ságé, — ez azonban koránt­sem csökkenti annak jelen­tőségét. Az ipar fejlesztése egyrészt a hagyományos üze­mek korszerűsítésével, más­részt a nagyobb településeken bázisüzemek létesítésével old­ható meg. A megye kiemelt beruházása az épülő húskom­binát, melyhez a környező gazdaságokban kell megter­melni az alapanyagot. Az el­következendő években a me­zőgazdasági üzemekben az eddiginél több sertést és szarvasmarhát kell tartani. A tervek szerint idén 2—3 szá­zalékkal növekszik a mező- gazdasági termelés, s ez nem lesz könnyű, mert a tavalyi magas hozamokat kell fölül­múlni. Több szálas takar­mányt kell termeszteni és tartósítani, a mellékterméke­iket, a réteket, és legelőket még jobban ki kell használni. Végezetül K. Papp József jó­kívánságait fejezte ki a szö­vetkezet tagságának. lyezések nyomán lényegében zetésükhöz szükséges árutö­Magyar dolgozók szovjet kitüntetése V. J. Pavlov nagykövet átadja a kitüntetéseket (Képtávírónkon érkezett). Közel ezer magyar dolgozót tüntetett ki a Szovjet Szak- szervezetek Központi Taná­csa a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulójának tiszteletére indí­tott szocialista munkaver­senyben elért eredményeiért. „A szocialista munkavér- seny 1977. évi győztese” ki­tüntetést Vlagyimir J. Pav­lov nagykövet csütörtökön nyújtotta át ünnepélyes ke­retek között a dolgozók egy csoportjának a Szovjetunió budapesti nagykövetségén. Vlagyimir J. Pavlov a ben­sőséges ünnepségen elmon­dott beszédében nagy elis­meréssel méltatta a magyar munkások nagyszerű kezde­ményezését, amely a magyar parasztságon és értelmiségen kívül visszhangra talált a ba. ráti szocialista országokban is. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a SZOT főtitkára köszöntő beszédében emlékeztetett ar­ra, hogy a magyar dolgozók nagy felelősségei tették meg vállalásaikat. Internaciona­lizmusuk nyilvánult meg ab­ban, hogy a versennyel hoz­zájáruljanak a szocialista kö­zösség gazdasági, politikai erejének növekedéséhez. A Szovjetunió nagykövet­ségén megrendezett ünnepsé­gen jelen volt Jakab Sándor, az MSZMP Közpoti Bizottsá­gának osztályvezetője és Ka­tona Imre, a Budapesti Párt- bizottság első titkára is. (MTI) fonja” kérdésében is. Etiópia Folytatódik az ellentámadás PANORAMA Az etiópiai országos forra­dalmi operatív parancsnok­ság üzenetben szólította fel az ország területeire beha­tolt Szomáliái katonákat, hogy adják meg magukat. El. lenkező esetben — hangoz­tatta a parancsnokság — a harcok okozta károk és áldo­zatok az ő lelküsmeretüíket terheli és a következménye­kért a Szomáliái katonáknak kell a felelősséget vállalniok. A forradalmi parancsnok­ság a Szomáliái néphez intéz­te felhívását. Emlékeztetett arra, hogy olyan területek visszafoglalásáért küldték őket harcba, amelyeket so­sem veszítettek el. A frontvonalak és a har­cok állásáról szóló hírekből kitűnik, hogy a Szomáliái alakulatok körülbelül 40 ki­lométert kényszerültek visz- szavonulni az erőteljes etió­piai ellentámadás elől mene­külve. Egy etiópiai katonai szóvivő közölte, hogy a leg­közelebbi hadműveleti cél­pont — Harar és Diredawa irányából előrenyomulva — az ogadeni fennsíkot uraló Jijiga városa. A Szomáliái visszavonulást Mogadishuban is elismerik, bár azt „tak­tikai manővernek” nevezik. GENF Csütörtökön Genfben újabb ülést tartott a leszerelési bi­zottság. A tanácskozáson fel­szólalt dr. Domokos Mátyás nagykövet, a magyar küldött­ség vezetője is. SOLTAU i Soltauban csütörtökön 70 éves korában bélrákban meg­halt Herbert Kappler náci háborús bűnös, aki augusz­tusban szökött az NSZK-ba egy római rabkórházból. Ró­ma egykori Gestapo-főnöké- nek szökése diplomáciai fe­szültséget okozott Olaszor­szág és a Német Szövetségi Köztársaság között. HAMBURG Anvar Szadat egyiptomi államfő befejezte hatnapos látogatását az Egyesült Álla­mokban és Londonba uta­zott. Az egyiptomi elnök Lon­donban mintegy három órát töltött. Ezalatt James Cal­laghan brit miniszterelnökkel és David Owen külügymi­niszterrel tárgyalt, majd to­vábbutazott az NSZK-ba. Hamburgban — a DPA szerint — rövid megbeszélést folytat Helmut Schmidttel, az NSZK szövetségi kancel­lárjával. A hamburgi tár­gyalás után Szadat két napot pihen Berchtesgadenben, majd. tovább utazik nyolc országot érintő kőrútjának következő állomására, Auszt­riába. iiiimmiiiiiiiiimiiiiiiiMiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimimiimi,iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Hogyan élünk — hogyan éljünk fi befárőéletinöd változása A vidékről a városba való napi munkába járás tatdate óta visszatérő kérdés, hogy milyen társadalmi közegbe tartoznak a bejárók. A falut és ezzel együtt a parasztsá­got képviselik-e városi mun­kahelyeiken vagy megfordít­va, a munkásságot és a vá­rosi életformát közvetitik-e a (alvóinkban? S kik ők volta­képpen: falusiak, városiak, parasztok, munkások, falusi munkások vagy netán mun­kás-parasztok? A kérdéseket folytathat­nánk, bár az eddigiekből is világos az a bizonytalanság, ahogy a bejárók kérdését ke­zeljük, s ahogy a bejárókat megítéljük. Minden bizonnyal ebből a bizonytalanságból fakadnak a bejárókkal kap­csolatos előítéleteink is. Éve­ken, évtizedeken keresztül — könnyű megoldásként — a bejárók életében, életformá­jában egyedül a kétlakiságot láttuk és hangsúlyoztuk. A kétlaikiság ezáltal pejoratívvá vált, olyan tulajdonságok gyűjtőfogalmává, amely a minden helyzetből hasznot húzó, ügyeskedő, csak az anyagi javaknak élő ember sajátossága. Vitathatatlan, hogy az 50-es években a pa­raszti élettől és a földtől ép­pen szabaduló, első generá­ciós bejárók többségére illett ez a fogalom, hiszen a vá­rosi munkahely és a stabil jövedelem, az otthoni ház kö­rüli kerttel kiegészítve, a tsz- tagokkal vagy az egyéni pa­rasztokkal szemben előnyhöz juttatta a bejárók többségét. A földtől és a paraszti élet­formától való menekülés a társadalmi megítélésben így vált indokolatlanul előnnyé, melyet a kétlakiság sokat sejtető kategóriájával fejez­tünk ki. A kétlakiság jelzőjéhez ké­sőbb másfajta előítéletek is társultak. A bejárás tömeges­sé válásával a vélt és való­ságos előnyök mellett a be­járóélet negatív jelenségei is a társadalmi érdeklődés előterébe kerültek. Publicisz- titkánkban egyre-másra je­lentek meg a „fekete vona­tokról”, az alkoholizmusról szóló híradások. Ezekben a megítélésekben a bejáró mint társadalmilag nehezen kezelhető elem jelent meg, akivel álig tudunk mit kez­deni, aki társadalmilag-poli- tikailag nehezen aktivizálha­tó, aki lakóhelyére csak alud­ni jár, munkahelyéről pedig szüntelen rohanása, hajszolt- sága miatt lóg ki. Ráadásul a bejáró nem olvas, nem művelődik, továbbtanulási szándékai nincsenek, követ­kezésképpen az anyagi javak megszerzésén túl alig érdek­li más. S e jelenségekből nemegyszer megszületett az az ítélet, hogy a bejárást (mint az alacsony iskolázott­ságé, kvalifikációjú dolgo­zók életét) meg kell változ­tatni, a bejárók számát csök­kenteni kell; a bejárást te­hát vissza kell szorítani, vagy sokak szerint meg is kell szüntetni. Ezekben a véle­ményekben a bejárás mint átmeneti állapot tételeződött, amelyet természetesen társa­dalmi és gazdasági fejlődé­sünk ütemétől függően előbb- utóbb megszüntethetünk. Csakhogy miközben ezek a viták folytak, a bejárók szá­ma egyáltalán nem csökkent. A 70-es évek elejére már el­érte az egymillió főt és nap­jainkig csupán a bejárás nö­vekedésének gyors üteme csillapodott valamelyest. Je­lenlegi munkaerőhelyzetünk­ből, ipari fejlődésünk távla­taiból pedig egyértelműen arra következtethetünk, hogy a bejárókra még hosszú ideig szükség lesz. Visszaszo­rításuk, erőteljes létszám- csökkentésük meglehetősen irreális elképzelés. Mindez vi­lágosan jelzi, hogy a bejárás „átmenetisége” nagyon is tar­tós, állandó tendenciát je­lent. Következésképpen fel kell készülnünk arra, hogy a bejárásban az ideiglenesség helyett a tartósság dominál viszonylag hosszabb időszak­ban. Mindez más megvilágításba helyezi a bejáróéletmódot is. Tudomásul kell vennünk, hogy egymillió dolgozó, az aktív keresők 20 százaléka hosszú ideig marad bejáró. Életf ormá j uk, életvitelük. ugyan jelentős mértékben el­tér a helybenlakók életétől, de ez az eltérő, kivételes élet­mód egymillió ember számá­ra az általánostól a kialakult, megszokott stabil életformát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents