Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-08 / 33. szám
A ÜÉPÚJSÁG 1978. február 8. • • A ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Korengedményes nyugdíj Pintér Gábor dunaföldvári olvasónk arról érdeklődik, hogy jár-e számára koréngedményes nyugdíj. Kérdésére a Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója, Nagy Zoltán az alábbiakat válaszolta : „...Az 1975. évi II. T. 40. §. (1) bekezdése értelmében a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzők korkedvezményben részesülnek. A korkedvezményre jogosító munkaköröket jegyzék tartalmazza. Csak e jegyzékben feltüntetett munkakörben dolgozó részesülhet korkedvezményes öregségi nyugdíjban. Ön segédmunkásként dolgozik a dunaföldvári ÁlFÉSZ-nél. Ez a munkakör nem ad lehetőséget korkedvezményes öregségi nyugdíj megállapítására. Korengedményes nyugdíjat igen kivételes esetben a munkáltató javaslatára a munkaügyi miniszter enge- délvo/het." éjszakai pótfék Mészáros Sándor Kakasdról azt kérdezi, hogy részére jár-e éjszakai pótlék. Panaszára a KPM Közúti igazgatóság vezetője, Tajnafői Sándor válaszolt. „...Levelében a téli időszakban végzett éjszakai munka pótlékának és ünnepnapokon végzett közúti akadályelhárítási munkák (síkosság elleni védekezés, hóeltakarítás) túlóradíjának elszámolásával kapcsolatban tesz fel kérdést. Kérdéseinek alapján munkaidő-beosztását megvizsgáltattam. MegállapítotTelefonszámunk: 129-01, 123-61. tam, hogy 1977. december hónapban 29 túlórája került elszámolásra, összesen 428 forint értékben. Ez alaklommal is tájékoztatom, hogy a KPiM Közúti Igazgatósága nem a vállalati munkarend szerint gazdálkodik, hanem rá a Munka Törvénykönyve és végrehajtási utasításainak a 141967. (XI. 9.) Mü. M. sz. rendeletének előírásai vonatkoznak. Az igazgatóság a téli időszakban 12 óra szolgálat után 24 óra szabadidő kiadásával biztosítja az előírt törvényes munkaidőt. A téli időszakban éjszakai pótlékot és heti pihenőnapon végzett munkáért külön pótlékot az igazgatóság nem fizet. A havi törvényes munkaidőn túl végzett munkáért túlóradíjat fizetünk abban az esetben, ha a szabad idő kiadását a szolgálati időbeosztás akadályozza...” Jel zókürt Beke Ferenc Nagymányokról több család nyugalma érdekében irt szerkesztőségünknek. A Mecseki Szénbányák igazgatója, Garamvölgyi János válasza: „...Kérdéses panaszt megvizsgáltattam és annak eredményeként a panaszos részére kedvező megoldásként az erősebb hangú gőzsíp használata 1978. január 1-től kezdődően megszűnt, azt le is szerelték. A leszerelt jelzőkürt indokolatlan használóival szemben a brikettgyár vezetősége a szükséges fele- lősségrevonást folyamatba tette.” Forgalomkorlátozás Molnár János bonyhádi olvasónk leveléből idézünk. „...Bonyhádon lakom, a Bartók Béla út 64-es számú házban. Sajnos, ez kb. 3 kilométerre van az iskolától, munkahelytől. Kerékpárral járunk, vagyis csak jártunk addig, amig a műúton meg volt engedve. Azért tiltották le a lassú forgalmat a hatosról, mert zavarta a közlekedést. Azt mondták, hogy közlekedjünk a mellékútvonalon, mivel helyi járat nincs. Ez az út 1952 óta, vagyis amióta az új elkészült, nincs karbantartva, teljesen el van hanyagolva. Ha esik az eső, vagy a hó, járhatatlanná válik. December 13-án orvoshoz mentem kerékpárral, sajnos megállított a rendőr és felirt. Ipari tanuló vagyok és naponta 6 kilométert gyalogolni nem kellemes. Ösztöndíjamból nem tudnám kifizetni a büntetést..." Panaszosunknak a Tolna megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztálya az alábbi választ adta: „Tájékoztatom, hogy a levelében írt forgalomkorlátozás — amely a 6-os számú fő- közlekedési útra vonatkozik — indokolt. A kérdéses mellékút karbantartása a bonyhádi Városi Tanács feladata. A Molnár János által elkövetett szabálysértés miatt felelősségre vonásra nem került sor.” Szekeres Béláné nagyszekelyi olvasónk azt panaszolja, hogy nem folyósították részére a családi segély különbözeiét. Levelét továbbítottuk a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóságának Budapestre, ahonnan az alábbi választ kaptuk: „...A panaszlevélre válaszolva közöljük, hogy családi segélyének összegét a 128 —6/1977. sz. tanácsi határozat alapján számoltuk el. E határozat szerint az ön jövedelme 1977- július 1-től 1977. október 31-ig havi 1442 forint volt, amelyet a fennálló rendeletek értelmében három személy esetében 2380 forintra lehet kiegészíteni. Tehát elszámolásunk az alábbiak szerint alakult: Járt: 1977. VIII. hó 938 Ft. 1977. IX. hó 938 Ft. 1977. X. hó 938 Ft. 1977. XI. hó 938 Ft. 1977. XII. hó 1250 Ft. 1978. I. hó 1250 Ft. összesen: Kapott: 6252 Ft. 1977. VIII. hó 842 Ft. 1977. IX. hó 842 Ft. 1977. X. hó 842 Ft. 1977. XI. hó 842 Ft. 1977. XII. hó 842 Ft. 1978. I. hó 842 Ft. összesen: 5052 Ft. Megillette tehát a kettő közötti különbözet, amely 1200 forint, s azt az ön címére ki is utaltuk. Amennyiben az ön jövedelme nem 1442 forint volt 1977. július 1-től 1977. október 31-ig, kérjük, szíveskedjék kérelmével a nagyközségi közös tanács vb-hez fordulni (Pincehely) és kérni a határozat módosítását.” Ml VÁLASZOLUNK Pályakezdő jogáig: szók munkába lépéséröl szól az igazság- VJ ügyminiszter 1 '1978. (1. 28.) IM számú r rendelete. amely szerint munkáltatók — a társadalmi szervezeteket kivéve — az egyetemek nappali tagozatán végzett pályakezdő jogásszal jogi egyetemi végzettséget igénylő munkakörben munkaviszonyt vagy munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyt csak pályázati rendszer keretében létesíthetnek. A munkáltató előbb felügyeleti szervének köteles bejelenteni, hogy a következő évben végző pályakezdő jogászok részére hány állásra kíván pályázati felhívást kiírni, majd a felügyeleti szerv által engedélyezett állásokra a pályázati felhívást minden évben augusztus 31-ig megküldi valamennyi jogi kar dékánjának. A megküldött pályázati felhívás nem vonható vissza, a meghirdetett feltételek nem változtathatók meg, és az állás nem pályakezdő jogásszal nem tölthető be. (A meghirdetett feltételek megváltoztatását a felügyeleti szerv az igazságügyminiszter előzetesen beszerzett jóváhagyásával engedélyezheti.) A jogszabály megjelöli természetesen, hogy a pályázati felhívásnak mit kell tartalmaznia, majd pedig a pályázónak miként kell eljárnia. A rendelkezéseket az 1977. január 1. után végzett jogászokra kell alkalmazni. A szórakoztató zenészek és előadóművészek munkaidejéről és munkafeltételeiről szóló korábbi jogszabály módosítja a munkaügyi miniszter, a belkereskedelmi miniszter és a kulturális miniszter 4/1978. (I. 28.) Mü. M. —Bk. M—KM. számú együttes rendelete, amely táblázatban tünteti fel a zenészek, énekesek beosztása és személyi kategóriája 'szerinti napi bérének alsó és felső határát, kimondja, hogy „próba idejére külön díjazás nem fizethető”, szabályozza a lemezbemutatók munkaidejét, munkafeltételeit és munkabérét is. A fenti két jogszabály a Magyar Közlöny idei 5. számában jelent meg. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Kereskedelmi Értesítő f. évi 2. számában megjelent arra a közleményre, amely a gépjárművek üzemeltetési tevékenysége ellenőrzésének tapasztalatairól ad tájékoztatást, s amely szerint az üzemeltetők nem fordítanak gondot a gépjárművek használatával kapcsolatos ellenőrzési feladatok megszervezésére, a bizonylati fegyelem betartására, a menetlevelek vezetése hiányos, ennek következtében az üzemanyagfogyasztás megnyugtatóan nem ellenőrizhető, az üzemanyag-megtakarításra ösztönző premizálási rendszert nem, vagy nem megfelelő módon alakították ki, az észlelt üzemanyag-túlfogyasztás megszüntetése iránt nem intézkednek megfelelő gondossággal, stb., de a magántulajdonú személygépkocsik belföldi hivatalos kiküldetésére vonatkozó korlátozó rendelkezések megszegésére is gyakran kerül sor. Utalunk arra, hogy a fentiekhez hasonló szabályszegések felelősségre vonáshoz vezetnek. DR. DEÁK KONRÄD a TIT városi-járási szervezetének elnöke A szocialista magyar társadalom születése (8.) Város és falu Már utaltunk arra, hogy általában Kelet- és Közép- kelet-Európában és így Magyarországon is, a kapitalista fejlődés megkésettsége és korlátozottsága lényegesen erősebben konzerválta város és falu különbségét, mint az a nyugat-európai fejlődésben történt, és a szocialista építés kezdeti időszakában a nemesi-úri és a polgári társadalom kettőssége helyébe a falusi és a városi társadalom kettőssége lépett. A város és a falu termelési viszonyai közötti különbség felszámolásában mindenekelőtt két tényező játszott döntő szerepet. Egyfelől a mezőgazdaság szocialsta átszervezése, amelynek következtében a falusi társadalomban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, másfelől pedig a feszített ütemű iparfejlesztés, amely a falusi lakosság jelentős részét az iparba vonzotta és ennek következtében „városi dolgozóvá” tette, azonban lakóhelyük továbbra is a falu maradt. Ennek következtében ma már a falusi lakosságon belül is kisebbségbe kerültek a mezőgazdaságban dolgozók és a falusi népességen belül a városi népességhez hasonló arányúvá vált a munkásosztály. Míg országosan az aktív keresők 57,1 százaléka tartozik a munkásosztályhoz, addig ez az arány a községi aktív keresők között kereken 55 százalék. Ennek ellenére közel sem mondhatjuk ma még, hogy a városi és községi népesség társadalmi összetétele kiegyenlítődött. A különbséget azonban nem a munkásosztályhoz tartozók aránya adja. A városok és a községek társadalmi szerkezete közötti különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy a városokban — különösen Budapesten — sokkal több a szellemi foglalkozású, mint a községekben, ezzel szemben Budapesten lényegében nincs, a vidéki városokban pedig elenyésző kisebbséget alkot a termelőszövetkezeti parasztság. Bizonyos különbségek a munkásosztályon belüli rétegek területi elhelyezkedésében is vannak, és pedig nemcsak abban, hogy a mező- gazdasági munkások túlnyomó részben községi lakosok, hanem abban is, hogy a szakmunkások inkább a városokban, a betanított és segédmunkások inkább a községekben összpontosulnak. KÜLÖNBSÉGEK AZ ÉLETMÓDBAN Viszonylag jelentős különbségek maradtak fenn város és falu között az ott élők életviszonyaiban is. A mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaságokra már többször utaltunk és ezek a gazdaságok döntően a faluhoz (de nem csupán a parasztsághoz) kapcsolódnak. Mivel az ezekben a gazdaságokban töltött napi munkaidő átlagosan 3— 4 óra, ezért azt is mondhatjuk, hogy a falusi lakosság átlagosan lényegesen többet dolgozik, mint a városiak. A jövedelmi kutatások viszont azt mutatják, hogy ezzel a többlet munkával nem feltétlenül jár többlet jövedelem. 1972-ben a községi lakosság egy főre jutó havi jövedelme elmaradt a városi lakosságétól, és ez nem egyszerűen az eltérő foglalkozási szerkezetből adódik, hanem szinte minden társadalmi rétegnél megfigyelhető. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a községi háztartások ezt a városiaknál alacsonyabb jövedelmet úgy érik el, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságból származó jövedelmekkel lényegesen kiegészítik a munkaviszonyból származó jövedelmeket. A háztáji és kisegítő gazdaságokból származó jövedelmek aránya a paraszti háztartásokénál 38, a kettős jövedelmű háztartásoknál 24 és a munkásháztartásoknál 16 százalék. A társadalmi juttatásokból az átlagosnál lényegesen kisebb mértékben részesülnek a paraszti és kettős jövedelmű háztartások, árpolitikánk pedig szintén érinti őket. Ugyanez — ha kisebb mértékben is — a falun élő munkás és szellemi háztartásokra is igaz, és ezek a tényezők tovább növelik a falusi népesség anyagi hátrányait. A községi népesség hátrányos helyzetét fokozza a falvak városoknál gyengébb infrastrukturális és kulturális ellátottsága is. Tény, hogy ebben a vonatkozásban is óriásit léptünk előre a szocialista fejlődés során. A lakások villannyal vagy gázzal való ellátottságában ma már csak minimális a különbség város és falu között. A lakások vízvezetékkel vagy csatornával való ellátottságában azonban nagy az egyenlőtlenség. Míg Budapesten 89, és a vidéki városokban 60, addig a községekben csak 19 százalékos a lakások vízvezetékkel és csatornával való ellátottsága. Ehhez tartozik az is, hogy míg a budapesti lakásoknak 66, a vidéki városokban lévőknek 38, addig a községi lakásoknak csak 10 százaléka bérlakás, tehát a községi lakosság rákényszerült, hogy lakásproblémáit szinte teljes egészében önerőből oldja meg. EGÉSZSÉGESEBB TELEPÜLÉSI SZERKEZET A települési szerkezet meglévő egyenlőtlenségek között meg kell említenünk még a magyar településstruktúra két további jellemzőjét is. Az egyik Európa legtöbb országától megkülönböztető jellemző, hogy a népesség igen nagy része, mintegy 20 százaléka tömörül a fővárosban és Magyarországon, a többi város nemcsak a lakosság száma, hanem a városiasodottság szintje, a lakosság összetétele és társadalmi helyzete tekintetében is különbözik a fővárostól. Budapest ilyen fokú túlsúlyának különböző történeti okai vannak. Gazdasági és politikai vezetésünk úgy ítéli meg, hogy ez a helyzet inkább hátrányos, mint előnyös jelenség. Ezért tudatosan arra törekszik, hogy egyes vidéki városokat olyan módon fejlesszen, hogy fokozatosan a főváros „ellenpólusaivá” váljanak (bár Budapest jelentőségét a belátható időben nem fogják elérni.) Elsősorban öt városra összpontosítjuk a fejlesztést, amelyek Budapesttől körülbelül egyenlő távolságban, félkör alakban helyezkednek el (Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc). Ezek a kiemelt nagyvárosok a fővárossal együtt a centrumát jelentik az ország hat tervezésigazdasági körzetének, amelyek a közigazgatási jellegű megye-rendszer mellett a regionális tervezés egységei. Hazánkban ugyanis az ország kis területe ellenére még mindig vannak — bár éppen az elmúlt 15 évben jelentősen mérséklődtek — a regionális különbségek. Pusztán példaként említjük meg, hogy az ország keleti felén lévő alföldi megyék infrastrukturális ellátottsága jelentősen elmarad az ország nyugati felén lévő dunántúli megyékétől. Ez azonban már egy újabb magyarországi sajátossággal is összefügg. A TANYAPROBLÉMA A településstruktúrával kapcsolatos különleges probléma Magyarországon az úgynevezett tanyasi népesség helyzete is. A tanyák, amelyek különösen a XIX. században fejlődtek ki Magyar- ország egyes részein, elsősorban az Alföldön, egyedülálló lakó- és gazdasági épületek, amelyek a hajdani egyéni parasztgazdaságok földjeinek közelében helyezkedtek el. A tanyai kitelepülés előnye volt a megművelendő földek egyszerűbb megközelítése és jobb lehetőségek kínálkoztak az állattartásra is. A legutóbbi népszámlálás idején 1970-ben az ország lakosságának mintegy 6 százaléka volt tanyasi lakos. A tanyasi népesség sok vonatkozásban hátrányosabb körülmények között él. Rosz- szabb a közművesítettség, távol vannak az iskolák, az orvosi rendelők stb. A tanyasiak hátrányos helyzete miatt az elmúlt évtizedekben sokszor felvetődött az a célkitűzés, hogy a tanyavilágot rövid időn belül felszámoljuk. Valóban gyors ütemű volt a tanyai népesség csökkenése. (1949-ben még a lakosság mintegy 20 százaléka élt tanyán), az ország egyes részein azonban meglehetősen nagy életképességet mutatnak a tanyák. Elsősorban ott, ahol intenzív szőlő- és gyümölcs- termelés folyik a tanyák körüli háztáji földeken és szakszövetkezeti gazdaságokban. Ugyanakkor a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek is kialakítanak új külterületi lakóhelyeket — amelyek bizonyos vonatkozásban hasonlítanak a tanyához — amikor a települések belterületén kívül szerveznek üzemegységeket, ahol bizonyos népesség állandó jeleggel lakik. Az ilyen tanyasi és szocialista nagyüzemekkel kapcsolatos külterületi népesség feltehetően a jövőben még hosszabb ideig fennmarad, ezért e lakóhelyek infrastrukturális ellátásának fejlesztése, az ottani életkörülmények javítása szükséges. Szocialista építésünk 30 évében tehát jelentősen csökkent a város és a falu közötti osztály jellegű egyenlőtlenség, azonban települési szerkezetünk még ma is viszonylag jelentős társadalmi különbségeket, egyenlőtlenségeket hordoz és hazánk lakosságának fele a ma még hátrányt jelentő községi lakosok közé tartozik. KOLOSI TAMÁS (Következik: 9. Nyitott és mobil társadalom.)
