Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-08 / 33. szám
1978. február 8. Képújság 3 Az út apró huppanójánál felvág a reflektor fénye, megvillan egy pillanatra az áthúzott tábla: Szekszárdi. Vége a városnak. Hat-hét kilométerrel arrébb maszatos fények hívására fordulunk le a műútról. A város szélét keressük és nem azt, amit tábla jelez... V * Dagasztjuk a sarat a kendertelepen. Az első kis ház nyitva hagyott kapujával nincs sok vesződség — talán csukni sem lehet — és máris a küszöbön topogunk. Nincs dallamcsengő, még a hangos jó estétre is csak későn érkezik válasz. Két lépés a szoba, ahonnét kócosfejű kisfiú jön a hívatlan vendég elé. — Apu etet — mondja, cuclis üveggel a kezében. A belső szobából követelőző babasírás hallatszik. Hamarosan nyílik az előszoba ajtaja, üres vödrökkel a kezében belép a házigazda. Túl a formaságokon hamarosan már a szobában beszélgetünk Brávácz Tihamérral, arról, hogy milyen az élete itt túl a városjelző-táblán — egy „városlakónak”. * Hosszú, mély szippantások a cigarettából, mintha nehéz sóhajok lennének. A panaszra nem szokott száj nehezen formálja a mondatokat — mert magáról kell beszélnie — és gondokról, amiből van elég. Messziről indulnak a gondolatok, éppúgy, mint a velem szemben ülő negyvenéves ember. —t Ütkotró volt az apám Berényben, a Balaton partján. Szakma, felsőbb iskola, nekem akkora ábránd volt a három testvérem mellett, hogy talán az egész Balaton is belefért volna. Tizenöt évesen — 1952-ben már dolgoznom kellett. Kanyarog az élettörténet, néha — mintha, meg is szorulna a szolgálati lakás szűk falai között... úgy, mint az idevezető műút a szederfák szorításában. , A mérföldkövek? A betongyár után kendergyár — még Keszthely mellett — aztán hatvanhárom óta itt kinn,/ a város szélén a kendergyárban, ma olyan villanyszerelő mindenesként. Végig maga mellett egy asszonnyal — akit most Kékesen gyógyítanak az asztmából. Huszonhat évet húzott le a kenderiparban az asszony. A két nagylány — idehaza — két pici gyerekével. Ügy látszik, a szerencsét vagy a balszerencsét is örökölni lehet — mint mondjuk hatszáz négyszögöl szőlőt. Csak nem tudom, melyik görnyeszti jobban meg az embert. Brávácz Tihamér mégsem tud igazán panaszkodni. 1963 óta párttag és munkásőr. .. A lányok — a munka és a család miatt gyakrabban, naponta mennek a városba, de Kicsik cs kisebbek Brávácz Tihamér, bár ő is városlakó, jó ha kéthetente túljut a várostáblán. — Nehezen mozdul az ember, hiszen vasárnap csak három járat van oda-vissza. Hétközben meg? Épp ma délután zörögtek rám bentről az üzemből, hogy menjek már, mert a zarándok-gép tengelye eltörött — és áll a műszak. * Apránként kerekedik ki a válasz arra a kérdésre, hogy hogyan élnek. Közösen csinálunk leltárt. Először arról, hogy mi van, aztán arról, ami nincs. Az előbbinek volt könnyebb a végére jutni. Kezdjük hát azzal. Él itt harminc család, valamennyien ehhez hasonló szolgálati lakásban. Van egy bolt, hetente háromszor kap kenyeret — és inkább csak cigarettáért érdemes átszaladni. Van közlekedés — naponta ötször, vasár- és ünnepnapokon háromszor. Tengernagy a sár, ha az idő puhít rajta egy kicsit. Tengernyi a szemét is, hisz az elszállítása vagy valamilyen megsemmisítése lehetetlen — az ottla- kók számára. Bejegyzés a személyigazol- ványba: lakhelye: Szekszárd. Akik itt élnek, valójában messze élnek a várostól. Házigazdám a küszöbig kísér. » Mögöttünk csukott szemű házikók, előttünk az út. Már Szekszárd központjában fut a kocsi, amikor a rendőrlámpa vörös fénye megállít bennünket. Jókedvű társaság kanyarodik elénk a mozi felől. Eszembe jut iménti vendéglátóm mondandója a legutolsó moziról, amit láttak. Akkor a Talpuk alatt fütyöl a szél című filmet játszották. Valamikor tavaly ilyentájt. — Gy. V. Gy. — Fotó: Bakó Jenő A városi párt-vb megtárgyalta Nőpolitika a dombóvári Nyolc évvel ezelőtt —--------- született a Közp onti Bizottság nőpolitikái határozata, majd három hónap múlva a kormány is határozatot hozott a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról. A határozatok hosszú távra szólnak, megvalósításuk nem is lehetséges egy-két év alatt. Ezért szükséges időnkint napirendre tűzni, hogy hol tartunk. A dombóvári városi pártvégrehajtó bizottság legtuób- bi ülésén — kilenc, száznál több nődolgozót foglalkoztató ipari üzemben tartott vizsgálat tapasztalatait elemezve — tárgyalta meg, milyen előrehaladás történt, melyek a további tennivalók. A kilenc üzem dolgozóinak csaknem a fele nő. Köztük háromban a túlnyomó többség. A jelentés készítésekor abból indult ki a napirend előadója, a városi tanács elnökhelyettese, hogy a nőpolitikái határozatok megvalósítása össztársadalmi feladat, amelyből jelentős rész hárul a munkahelyekre, de az élet- körülmények javításában a lakóhelyi szolgáltatásokat, fejlesztéseket szervező tanácsra is. Az általános kép: mindenütt intézkedési terv készült, ezeket folyamatosan „karbantartják”, évente megvizsgálják, számonkérik a végrehajtást. Sok történt az elmúlt nyolc esztendő alatt, ezt tükrözi számos statisztikai adat a nők tanulásáról, a magasabb végzettséget elértek arányának növekedéséről, a bérfejlesztésekről. Ami ez utóbbit illeti csaknem mindenütt a férfidolgozók átlagbére magasabb a nőkénél. Ám itt figyelembe veendő, hogy egy sor magasabb képzettséget igénylő, vagy nehéz fizikai munkakört férfiak töltenek be, aminek bére magasabb. Az előbbin hosszabb távon elérhető a nivellálódás, az utóbbinál nem. Az újonnan belépő férfi és női dolgozóknál nincs eltérés. Érthető, hogy a Láng gyárban az osztályvezető, üzemmérnök férfiak havibére magasabb az ugyanilyen beosztásban lévő nőkénél — hosszabb gyakorlattal, nagyobb szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Ám az öt portás közül az egyetlen férfi 275 forinttal többet kap, mint a négy nő átlagosan, már nehezebben magyarázható. A fizikai dolgozóknál szinte mindenütt tudatosan törekszenek az egyenlőtlenségek felszámolására. Tavaly a szakmunkás férfiak átlagosan 45 fillér, a nők egy forint béremelést kaptak, a betanított munkások 53, illetve 60, a segédmunkások 29, illetve 56 fillér béremelésben részesültek. A szakképzés, továbbképzés terén még sok a tennivaló. A kilenc üzem ezerötszáz nődolgozója közül 1230- nak nincs szakképzettsége, köztük munkaköréhez 165- nek lenne szüksége szakmai képzettségre. A tanulásra számításba vehető nők 16 százaléka tanul tovább — a korábbinál magasabb ez az arány, azonban még messze van a szükségestől. Itt kell előrelépni. A gyes-en lévők közül néhányan tanulnak — főleg közép-, vagy felsőoktatási intézményben — a többi azonban visszatérte után nehezen illeszkedik be. Keresni kell a megoldást, azon túlmenően, hogy időnként felkeresik, összehívják a kismamákat, vagy alkalomszerűen megajándékozzák őket. A vezetői munkakörök betöltésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a megfelelő vezetői képességgel bíró nők ne kerüljenek a férfiaknál hátrányosabb helyzetbe. 1975-ben 37 nő dolgozott vezetői munkakörben, 1977-ben 177, csaknem ötször annyi. Ám nem mindenütt léptek előre. A száz nőt foglalkoztató Dombcalor Ipari Szövetkezetnél egyetlen egy nő sincs vezető beosztásban, a fatelítőnél mindössze egy. A város dinamikus fejlődése keretében nagy erőfeszítéseket tett a vezetés az életkörülmények javítására, a kereskedelmi ellátás, szolgáltatás fejlesztésére. Űj boltok, vendéglátóipari egységek nyíltak, gyorstisztító szalont hoztak létre, fejlesztették a háztartási eszközök kölcsönzését. Jelenleg is folynak tárgyalások több szolgáltató szervvel. Szabályozták az üzletek nyitva tartási rendjét, jobban igazodnak ma már a dolgozó nők munkaidejéhez. A közétkeztetésben a nődolgozóknak csak egyharmada vesz részt, a jelenlegi kapaüzemekben citás azonban lehetővé tenné ennek megkétszerezését is. Szervezésen és meggyőzésen múlik e lehetőség kihasználása. Bővítették a bölcsőde-, óvoda- és napközihálózatot — nagyrészt társadalmi összefogással. Ma már jogos bölcsődei igényt nem kellett elutasítani férőhely- hiány miatt, de az óvodai és iskolai napközis igényeket még nem tudja a város kielégíteni. Van tehát az elkövetkezendő évekre még sok tennivaló. Sokat tett a város a nők foglalkoztatási lehetőségeinek növelése terén, az utóbbi években több száz női munkahelyet létesítettek. Ám úgy ítéli meg a párt-vb és a tanács, hogy a bedolgozók számát több üzemben növelni lehetne. Itt ugyanis van még munkaerő-tartalék. A fejlődés ellenére még sok a tennivaló a munkafeltételek, a szociális és egészségügyi ellátás terén. így például szükséges főállású üzemorvosi állás megszervezése. Több számadat szerepel a jelentésben, valamennyi figyelemre méltó. Néhány azonban különösen az. Bizonyítva a nődolgozók helytállását, fegyelmezett munkáját. A vizsgált kilenc üzem dolgozóinak csaknem fele nő. Közülük 1976-ban hetet, 1977-ben négyet kellett fe- gyelmileg felelősségre vonni. A férfiak közül 31-et, illetve 29-et. Az 1500 nődolgozóból 711 vesz részt a közéleti tevékenységben (párttag, KISZ-tag, szakszervezeti tisztségviselő, vöröskeresztes aktíva stb.). Mindez azonban nem------------- tükröződik a kitüntetésekben. 1976-ban 22, 1 977-ben 53 nő részesült különböző kitüntetésekben, férfi 51, illetve 95. Egyik évről a következőre javult az arány — ez előre mutat — ám még korántsem tekinthető igazságosnak. Nyolc év alatt jelentős haladás történt. A nőpolitikái határozatokat azonban még sokszor elő kell venni, végrehajtásukat felülvizsgálni — pontosabban: a mindennapi munka szerves részének tekinteni — míg teljes mértékben megvalósulnak. \ J. J. Pénz Helyett ötlet Új árucikk, új ár Abból a célból, hogy a központi szabályozás irányelvei maradéktalanul érvényesüljenek a vállalati árképzésben, az Országos Anyag- és Árhivatal közleményben hívta fel a gazdálkodó szervek figyelmét a január elseje után forgalomba hozott, szabad árformába tartozó új termékek árának helyes kialakítási rendjére. Az új cikkek árképzésekor a vállalatok akkor járnak el helyesen, ha az 1978. január elsejei termelői árrendezés, és a múlt év második félévi központi béremelésék miatti költségnövekedésüket a nyereség csökkentésével ellensúlyozzák. Csak így érhető el, hogy az új termékek ára ne legyen aránytalanul magas a már forgalomban lévőkhöz viszonyítva. Az ezzel ellentétes árképzést vagy alkalmazást az indokolt haszon mértékét meghaladó nyereség forrásának tekintik az ellenőrző szervek. Akkor jut tehát tisztességtelen haszonhoz a vállalat, ha január elseje után olyan termékkel jelentkezik, amely a forgalomban lévő rokon, illetve helyettesíthető cikkeknél aránytalanul drágább. Vajon lesz-e a siránkozásból műszaki fejlesztés? Aligha. Pedig sok vállalatnál siránkoznak ezekben a napokban, amikor a beruházásokat visszafogó intézkedésekről van szó. Igaz, ami igaz, az elmúlt évben alaposan megnőttek a vállalati beruházások. Hogy ennek káros következményeit elkerüljük, ebben az évben nem lehet nyakra-főre beruháznunk. Az újításoknak, ésszerűsítéseknek most ebből a szempontból is jóval nagyobb a jelentőségük, mint eddig volt. A vállalati dolgozók szellemi potenciálja olyan erő, amely beruházások nélkül is előre viszi a műszaki fejlesztés ügyét. Sokat segít ebben az újítási feladatterv, ami akkor igazán jó, ha nem a műszaki fejlesztési tervtől függetlenül jön létre, hanem ahhoz szorosan kapcsolódik. A tapaszCsatlakoztak a — Versenyfelhívás. A dombóvári Alkotmány Termelő- szövetkezetben dolgozó Gagarin szocialista brigád — mely a Népköztársaság Kiváló Bri_ gádja cím tulajdonosa — csatlakozott a Láng Gépgyár ez évi versenyfelhívásához. Vállalják, hogy csökkentik a tálatok azt mutatják, a jól megfogalmazott vállalati problémák mindig rátalálnak megoldójukra. Volt már arra is példa, hogy nem kellett a vállalatnak költségbe vernie magát, a műszaki fejlesztési tervbe állított beruházás helyett az egyik vállalati ezermester megtalálta az egyszerű és olcsó megoldást. Mindehhez nem kell más, mint jól összeállított újítási feladatterv. Hasonló lehetőség a dolgozók ötleteinek érvényesítésére az ötletnapok szervezése. Nemritkán hangzik el olyan ötlet, amely az egymástól függetlenül gondolkodó újítók agyában nem született volna meg. A vállalati tervek teljesítése nem mindig csak beruházásokkal érhető el. A szellemi kapacitások kiaknázása a vállalati műszaki fejlesztés bőséges tartaléka. GŐZ JÓZSEF láng-gyáriakhoz malacelhullást, takarékoskodnak az abrakkal és az energiával, növelik a tenyész- anyag-kibocsátást. A brigád felhívta a szövetkezetben dolgozó brigádokat, hogy a tervteljesítés érdekében kapcsolódjanak a Láng gépgyáriak versenyfelhívásához. „Hogy élünk?" A város szélén
