Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-07 / 32. szám
1978. február 7. KÉPÚJSÁG 3 Új gazda a szekszárdi borvidéken Közügyünk a szép környezet Saját anyatelep, korszerű ültetvények - és majd palackozás? Beszélgetés dr. Schuler Zoltánnal, a bonyhádi Városi Tanács titkárával Egy rövid hír a MÉM-érte- sítőből: „A Mecsekvidéki Pincegazdaságnak a szekszárdi borvidéken levő valameny- nyi tároló- és feldolgozó létesítményét, azok álló- és forgóeszközeivel együtt átadta a Szekszárdi Állami Gazdaságnak (székhelye Szekszárdi!” A változást a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelte el. A hír tömörségével csak a tartalom súlya vetekszik, s hogy mi van mögötte, annak csak vázlatos ismertetésére vállalkozhatunk. A borhelyzeten teljesen tájékozatlan ember előtt is egyértelmű a mondat jelentése: valamit megváltoztattak, ami nem volt jó, vagy ha jó volt, akkor a változásról a helyzet további javulását várják, nyilván ezért történt az átszervezés. A szekszárdi bor nem mindig elfogulatlan hívei — nyilván a helyzet ismeretében — némi malíciá- val nyugtázzák a dolgok ilyetén alakulását. „Ez a legtisztább, hogy a szekszárdi bornak itteni gazdája legyen!” — így egy szőlősgazda. Mennyiben vállalja (vállalhatja) ezt a titulust az új gazda és milyenek a kilátások? Ezzel a kérdéssel kopogtattunk be a Szekszárdi Állami Gazdaság központjába. Ajándék lónak ne nézd a fogát — tartja a közmondás, de mivel nem egy lóról van szó, hanem jócskán többről, érthető, hogy a gazdaság ágazati szakemberei most a „fogazat vizsgálatával” vannak elfoglalva és kár lenne tagadni, hogy néha fejcsóvá- lással nyugtázzák a látottakat. Nemrég fejezték be a leltározást, most a megörökölt szerződéseket tanulmányozzák — tájékoztatott bennünket Kovács József, az állami gazdaság igazgatóhelyettese. Tehát az átvétel megtörtént, s máris a fejlesztés kérdéseivel foglalkoznak. Ennek szükségességét a mecsekvidéki is érezte, tervezték a nagyobb arányú fejlesztést: ez most az állami gazdaságra maradt. Nem maradt viszont a jövedelem, ami éveken keresztül a szőlőből, illetve a borból befolyt. így amellett, hogy a megbízás kétségkívül egyfajta elismerést is jelent, nem kevés gond örökléséről is szó eshet. A szervezésben nincs különösebb akadály, hiszen a történelmi borvidékhez tartozó A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottsága között létrejött együttműködési megállapodás és munkaprogram alapján az azonos típusú, azonos nagyságrendű tanácsok tisztségviselői részére tapasztalatcseréket kell szervezni. Ennek értelmében a nagyközségi kategóriában január 19-én Hőgyészen rendeztek tapasztalatcserét. Nekünk „egyszerű” választópolgároknak mit adhat és mit jelenthet egy sikeres tapasztalatcsere a tanácsi tisztségviselőknek ? Nehéz lenne felsorolni pontosan. A hőgyészi „ötletbörzén” az volt a kérdés, miképpen lehetne a tanácsi munka hatékonyságát növelni, másutt már jól bevált gyakorlat alapján? A tanácsi munka rugalmas és célszerű módosításaira, új módszerek bevezetésére legjobban azon a területen — a lakosság tájékoztatásának formái, fórumai, tanács, vb, aktívahálózat, fogadóórák, falugyűlések, tanácstagi beszámolók — nyílik mód, amely egyúttal, a tanácsi munka valós népképviseletét, a mindennapi feladatok megismerését hivatott szolgálni. Mindez nélkülözhetetlen kapkilenc termelőszövetkezettel az átvételtől kezdve a telepítésig különböző mélységű együttműködése volt a gazdaságnak és más termelési ágazatokban is van közös programjuk. A szőlőtermesztés területén máris érződik a koordináció szükségessége. Szakembereik is vannak megfelelő képzettséggel és létszámmal. Ami problémás, az a technika, vagyis a pincék, átvevőhelyek felszereltsége, a berendezés állapota. Ez természetesen fantázián túl, pénz kérdése is: egy teljesen új, korszerű, megfelelő kapacitású borkombinát létesítése. — ahol a palackozásig bezáróan a szőlőtermelés egész vertikuma megvalósulhatna — a tanulmányterv szerint több száz millió forintba kerülne. A feltételes mód itt feltétlenül jogos, hiszen nem kerül, mert nincs miből. A tervek szerint a közeljövőben az átvevőhelyek kapacitását növelik. Eddig sok bosszúságot okozott a nagyüzemeknek és a közel ezer hektáron termelő kisgazdaságok borosgazdáinak, hogy szüret idején a hétvégeken jó néhány órás várakozás után tudták csak leadni a szőlőt. A feldolgozó gépsorok kapacitásának bővítésén kívül, automatikus minősítő berendezés üzembeállítása is szerepel az elképzelésekben. Ennek előnye — a vitákat elejét veendő — a nagyobb objektivitás. Ha a beszerzésnek nem lesz akadálya, konténereket is adnak a termelőknek — ezzel az ideiglenes megolcsolatot jelent a lakosság és a helyi tanácsi szervek között. E területeken nem találni annyi jogi korlátot, mint mondjuk a hatósági ügyintézés, ügykezelés esetén, sőt anyagi gátjai sincsenek, mint a lakossági ellátás, általános kommunális, kulturális beruházások területén. Egyszóval ez az a szabad pálya, amelyen megél mindenfajta jobbító kezdeményezés, ha a célja a hivatali apparátus és a választott testületek minél pontosabb együttműködésének megvalósítása. Persze a lehetőségek, a megoldás apróbb módszereidással is próbálják csökkenteni a hét végi torlódást. Ezenkívül a gazdaság központi pincészetében is vesznek át hétvégeken szőlőt. A megnövekedett pincetérrel, illetve tároló kapacitással lehetővé válik, hogy külön pincékben kezeljék a fehér, illetve a vörös borokat és mód lesz a fajta szerinti elkülönítésre is. A borkezelés-forgalmazás- feldolgozás nehezen valósítható meg úgy, hogy a szőlőhöz ne legyen köze az adott gazdaságnak. Az állami gazdaság 1973-ban egyéb okok mellett gazdaságossági tényezők. illetve ezek — vagyis piac hiánya miatt — abbahagyta az oltványok előállítását. Most egymillió vessző oltását tervezik, az így nyert háromszázezer vessző felét saját telepítésre, illetve pótlásra használják, a többit forgalmazzák. A nyolcvanhárom hektáros anyatelepről ötmillió vesszőt tudnak szedni. A fejlesztés itt is pénzkérdés, hiszen a meglévő berendezések elavultak, felújításra várnak. Az idén tíz oltógépet vettek és még tíz érkezik a napokban. A fejlesztés anyagiak mellett még az állandó fizetőképes keresleten is múlik. Ez bizonyára van, hiszen az oltványok választéka évek óta nem kielégítő, a kínált fajták közül csak kevés az, amelyet kipróbáltak a borvidéken. Villányban például egy szaporítóanyag előállító szövetkezet működik, érdemes lenne megfontolni, tanulmányozni hasonló létrehozását, üzemeltetését a nagyüzemeknek. Ami a kistermelőket illeti, a változásnak nincsenek különösebb következményei, hiszen a szőlő- és borátvétel az eddigiek szerint bonyolódik. Tervezik egy — az eddiginél szélesebb körű — tanácsadó hálózat létrehozását. A gazdaság szakemberei a borászati kezelések ismertetése mellett, a termelésben is igyekszenek segíteni a kistermelőknek. és tervezik a növényvédőszer- és műtrágyabeszerzés jobb megszervezését is. Mindezek persze egyenlőre csak elképzelések és a jövő dönti el a megvalósulás mértékét. Eddig a bor-, illetve a szőlőfelvásárlással foglalkozók tevékenysége nem jelentette a borvidék átfogá- sát, most úgy tűnik, erre megvan a lehetőség. ben eltérhetnek — de azonos nagyságrendű szervezetek esetében — mondjuk éppen nagyközségi szinten, volt és van miről beszélni egymás között a vezetőknek. Ez a hőgyészi tanácskozás — amelyet hasonló céllal még követ majd más tapasztalat- csere is — nem marad a szavak szintjén, és gyakorlattá, általános gyakorlattá tudja változtatni a legjobb módszereket, a tanácsi munka hatékonyabbá válhat. A hatékonyság mércéje pedig az a fajta elégedettség lesz, amely a lakosság részéről „nyugtázza” a közösen elért eredményeket... Az elmúlt évben a bonyhádi városi, illetve nagyközségi tanács hetvenhét szabálysértési ügyben hozott döntést. Átlag 883 forint bírsággal sújtották a szabály- sértőket. A város köztisztasága, közegészségügye ellen vétők — tizenhatan — csaknem tízezer forint pénzbírságot fizettek. Parkrongálásért tizenkét szabálysértési eljárást indítottak, a pénzbüntetés összege átlag hatszáz forint volt. Schuler Zoltántól, a városi tanács vb-titkárától kérdeztük meg, hogy a várossá válás, a megnövekvő feladatok milyen hatással lesznek a szabálysértési hatósági munkára, milyen területen kívánnak előre lépni a szabály- sértések elleni tevékenységben. — A várossá nyilvánítás, a felkészülés időszakában az iskolák, az üzemek, a szocialista brigádok kollektíváinak segítségével megszüntettük a város különböző ponjain lévő „illegális” szeméttelepeket. Azokat, ahova a környék lakossága már évek óta rendszeresen hordta a háztartási szemetet. Az a tapasztalatunk, hogy a „nagytakarítás” után a környék lakói továbbra is odahordják a szemetet. Nehéz ellenük a küzdelem, mert szinte lehetetlen rajtakapni a szemétlerakókat. Persze volt már erre is eset. Nemrég Majosról érkezett bejelentés. Az egyik ilyen területre a háztartási szeméttel együtt egy borítékot is kidobtak, amelyen pontosan rajta volt a szemetelő neve és címe. Az ötszáz forintos pénzbírságot azóta már befizette. Ezek a véletlenek a segítségünkre vannak, de aktívan és eredményesen e rossz gyakorlat ellen csak a lakosság segítségével védekezhetünk. Tudomásul kellene venni. hogy mindany- nyiunk érdekében rendeztük annak idején a nagytakarítást. Verseny Vasárnap délelőtt Szek- szárdon a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban adott számot felkészüléséről az a 12 szocialista brigád, amely az üzemi és a területi döntők után eljutott a megyei döntőre. Az Útközben kulturális versenyt már két ízben megrendezte az SZMT, a KISZ, a TIT, a művelődési központ és a megyei tanács művelődési osztálya. Nem mondhatjuk, hogy a szervezéssel nagy sikert arattak. Megyénk szocialista brigádjai közül mindössze 13 üzemből 118 csapat jelentkezett. Olyan „nagy” gyárak, mint az MMG—AM, a MEZŐGÉP, a Bonyhádi Zománcgyár, a TÁÉV és a Szekszárdi Bőrdíszmű szakszervezeti bizottsága egyáltalán nem szervezte meg a mozgalmat. A jelentkezők közül sajnos sok csapat menet közben lemondta a részvételt, pedig Deli Erzsébet, a művelődési központ munkatársa és Sifter József- né, az SZMT csoportvezetője mindent megtettek a brigádokért. A vasárnapi versenyen munkavédelemből, politikai Ismeretekből, népművészetből, ismeretterjesztésből és irodalomból adtak számot a fcsapatok. Már az első fordulóban megmutatkoztak a szervezés hiányosságai. A munkavédelmi kérdések sajnos nem olyan ismeretekre utaltak, amelyekre egy munkásnak közvetlen szüksége lenne. — Úgy tudom, az intézményes szemétszállítás bevezetése körül még vannak problémáik. Nem lehet, hogy ezért működnek az illegális szeméttelepek, gyakoriak az utcai szemetelők? — Tény, hogy saját hibánkon kívül még nem tudtuk a város minden pontján bevezetni a központi szemét- szállítást. Arról van szó, hogy nem tudtunk elég szemeteskukát beszerezni. ígéreteink vannak, hogy a kért mennyiséget a lehetőségek szerint rövid időn belül leszállítják. Azt már elértük, hogy a lakótelepeken, a többszintes lakásoknál mindenütt van szeméttároló edény. A családi házas utcákban viszont minden udvaron ki lehetne alakítani ideiglenesen szeméttárolót, semmi sem indokolja, hogy a szemetet közterületre szórják. Arról nem is beszélve, hogy aki gépkocsival kiviszi valamelyik félreeső helyre nylonzsákban a szemetet, az elvihetné rögtön a város kijelölt szeméttelepére is. — Nem kell bonyhádinak lenni, hogy észrevegyük: az utóbbi időben a városban egyre-másra alakítanak ki új parkokat, zöldterületeket. Ezek védelmére milyen intézkedéseket terveznek? — Szigorítjuk az engedély nélküli közterülethasználatkor a hatósági eljárást. Sajnos egyre inkább elterjedő gyakorlat, hogy az új építkezéseknél közterületre rakják le az építőanyagot. Engedéllyel lenne erre lehetőség, de ha nem engedélyezzük, vagy nem is kérnek engedélyt, szabálysértésnek minősül. A Kodály utcában nemrég elkészült az új út, a költség- vetési üzem dolgozói az út két oldalát parkosították, fűvel vetették be. Már érkeztek be jelzések, és mi is meggyőződtünk róla, hogv sok Mert: hány köbméter levegőre van szüség nehéz fizikai munka végzéskor? Vagy: a vezetőnek mit kell tennie, ha területén munkavédelmi hiányosságot észlel? Ezt egy jó középvezetőnek kell ismernie, nem a munkásnak. A válaszokból kitűnt: ezeket a versenyzők nem ismerik, hiszen a 24 adható pontból mindössze csak 8-at szereztek. Végül: a kérdések és a műsorvezetés lanyhasága miatt nem alakult ki igazi verseny. Unatkozott mindenki, a csapatok sem drukkoltak igazán, pedig a tét nagy volt, az első helyezett 10 ezer forintot nyert. A vetélkedők korát éljük: ma már az országban bárhol ennél pergőbben, érdekesebben le tudnak vezetni egy versenyt, ezért érthetetlen, hogy azok, akik egész évben fáradoztak a mozgalom segítésén, most nem tudtak megfelelő színvonalat biztosítani. A csapatok felkészülése sem volt a legjobb. Egyik brigád az ajánlott könyvek közül egyetlen egyet sem olvasott el. Ugyanakkor a többinél is érzékelhető volt, hogy a kérdésekre csak akkor tudtak helyesen válaszolni, ha a zsűri közbekérdezett. „Az MSZMP KB 1974. márciusi közművelődési határozata is különös hangsúllyal foglalkozik a munkahelyek, a szocialista brigádmozgalom nevelő, tudatformáló jelentőségével. A határozat még egyhelyütt a téglát, a sódert a frissen füvesített területekre szórták le. A Perczel-kertben is nagyon sok parkrongálás — ágak letörése, füvön parkolás autóval és egyéb szabálysértések — történnek. Testületünk korfcepciója, hogy a jövőben az efféle szabálysértéseknél a legszigorúbb elbírálást alkalmazzuk. A törvény adta keretek között a legnagyobb pénzbírságot szabjuk ki az egyéni szabálysértőkre a közösség érdekében. — Ki tehet feljelentést a szabálysértők ellen? — Mindenki. Azt hiszem, a kifejezést is jobb ha pontosítjuk. Nem feljelentést, csak bejelentést kell tenni. Semmiféle formaság nincs. A bejelentőnek aláírnia sem kell semmit. Elég, ha levélben, szamélyesen, vagy telefonon a tudomásunkra hozza, hogy ki, mikor, hol és milyen szabálysértést követett el a közterületek, a parkok ellen. így együttesen, a lakosság segítségével hatékonyabban tudnánk küzdeni a szemetelők, a parkrongálók ellen, mintha csak a saját erőnkre támaszkodunk. Azt hiszem, ez a harc, a város tisztasága, szép környezete mindannyiunk érdeke. — Mit kíván az 1978-as évre? — Talán azt, hogy kevesebb ilyen jellegű szabálysértési eljárásunk legyen. Persze ez a kívánság nem jelenti azt, hogy nem fogunk fellépni a szabálysértők ellen. Ha kell, kétszer annyi eljárást indítunk, mint tavaly. De jó lenne, ha az emberek megértenék, hogy a város szép környezete közügy és nem lenne szükség hatósági fellépésre az ügy érdekében. — Köszönjük a beszélgetést. értelműbbé teszi, hogy a szocialista brigádok munkájának értékelése nem szűkülhet le csupán a termelés területén nyújtott teljesítményekre.” Az előbbi idézet alapján próbálták megszervezni a meghirdető szervek ezt a versenyt. Hogy nem sikerült, nem csak rajtuk múlott. Kevés segítséget kaptak az üzemektől, azoktól, akiknek feltétlenül érdeke, hogy a munkások kulturális felkészültsége is a munkájukkal azonos szinten legyen. Végül háromórás vetélkedésben eldőlt, hogy a 10 ezer forintos fő díjat a Bonyhádi Cipőgyár Fémmunkás brigádja nyerte. Második a Tolnai Selyemgyár Szép szó, harmadik a TOTÉV Rózsa Ferenc, negyedik a Simontornyai Bőrgyár Vak Bottyán, ötödik a Tolnai Selyemgyár Semmelweis, hatodik a TOTÉV Bánki Donát. hetedik a tamási ORION Április 4., nyolcadik a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat Pollack, kilencedik a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat Ifjúsági, tizedik a Dalmandi Állami Gazdaság Kilián György brigádja. Az Útközben ’77 kulturális versenye ezzel lezárult. A megjelent 12 brigád öt-öt tagja dicséretet érdemel, a szervezők sokat tettek, hogy segítsenek, de addig nem tudnak elmozdulni a holtpontról, míg az üzemek szakszervezeti bizottságai ebben a munkában nem segítik őket. HAZAFI JÓZSEF A tapasztalatcsere szemléltető kiállításán — st — A hatékonyság mércéje TAMÁSI izgalom nélküli
