Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-07 / 32. szám

A ^PÚJSÁG

1978. február 7.

Moziban

Miért éppen „Ök ketten”? Miért nem ők négyen vagy ők heten? Talán ez az első, amit az ember Mészáros Márta filmjeiben észrevesz: nála csak a nőkre jut figyelem. Űj filmje fókuszában is két asszony szerepel, pedig szerepelhetne két házaspár vagy Jcét család is, hiszen a két nő elrontott élete mögött két elromlott házasság, felborult családi élet van.

Mészáros Mártát általában feministának minősítik, önmagában az, hogy mindenekelőtt a nők társadalmi helyzete, pszichológiai és szexuális problémái érdeklik, még nem jelent feminizmust. A nem éppen hízelgő jelzőre azért ad okot a rendezőnő művészete, mert elfogult a nőkkel szemben, az ő tükrében minden női hősnek eltűnnek a negatív jellemvonásai, minden cselekedetük magyarázatot kap, majdhogynem felmagasztosul.

Legújabb filmje — amelyről sok helyen megírták, hogy rendkívüli sikert aratott külföldi bemutatókon — ezenkívül még egy komoly hiányosságról tanúskodik. Az

alakok, a háttér, a helyszín nem hiteles. Ez sok hazai filmnek hibája, és a hitelesség nagyon kevésnek erénye. Márpedig maga a jó, helyesen megérzett, valódi problémára tapintó filmötlet sem ér semmit anélkül, hogy ne töltenék fel az alkotók valódi élményanyaggal. Anélkül, hogy ismernék a mai munkásnők életét, gondjait, egy munkás- szálló életének hétköznapjait, miliőjét, nem lehet hitelesre formálni a filmben. A „realitást” nem lehet elintézni azzal, hogy kivonul a stáb egy valódi munkaterápiás intézetbe, és „natúrba” lefotog- rafálnak egy elvonókúrái kezelést.

A filmtörténet hitelességét megkérdőjelezte egyébként néhány szembeszökő következetlenség, de a filmnéző tanácstalan volt akkor is, amikor a fiatalabbik asszony férjének figuráját kellett megítélnie. Elviselhetetlen alkoholista, ellenállhatatlan férfi, félreismert zseni, kisiklott életű munkás, mindent megértő entellektüel? És ha mindebből a fele igaz, hogyan

tud lelkesedni egyértelműen primitív, hisztis, csúnya hitveséért, aki ráadásul a bajban elhagyja, s csak egy-két szeretkezés idejére tér vissza? De utóbbi nőszereplő szintén varázsos hatással van a szép, konszolidált életű, ám egyébként joggal „buta tyúknak” titulált igazgatónőjére, aki befogadja a saját szobájába — kislányával együtt — noha az ifjű hősnő kizárólag csak sértegeti és pimaszkodik vele.

A film rövid összefoglalói azt ígérik, hogy az ök ketten két asszonyról szól, sorsuk találkozásán keresztül a házasságok belső problémáiról, a nő szerepéről a házastársi kapcsolatban, és azon túl is — a társadalomban.

Aki az ök kettent megnézi, megállapíthatja: igen, tulajdonképpen erről van szó. És mégis hiányérzettel térünk haza.

VIRÄG F. ÉVA

Rádió

Azt beszélik...

Aki nem fiatal se embernek, se újságírónak, azt óha. tatlanul kell, hogy érdekelje ifjabb pályatársainak teljesítménye. Ez az érdeklődés a szakmai féltékenységtől

ugyan teljesen mentes, de némi nosztalgiától már nem az. Semmi nem lévén új a nap alatt, mi ismétlődik majd velük a sok minden közül, ami velünk már megtörtént? Melyik jó szándékkal készült, érdekes, szép írásukat felejtik majd el éppúgy az olvasók (rádióhallgatók), mint a miénket, akik régóta tudjuk, hogy mennyire a mának, és

nem az örökkévalóságnak (= egy 1—2 havi emlékezet) dolgozunk.

Nos, a fiatal újságírók, riporterek elmúlt vasárnapi „Azt beszélik ...” műsora a Kossuth-adón ezzel kapcsolatban sok megnyugtatással szolgált. Elsősorban az okos kérdések jóvoltából. Hiszen okos dolog (mert közérdeklődésre tarthat számot) megkérdezni a kulturális minisztert, hogy léteznek-e mesterségesen alacsonyan tartott könyvpéldányszámok; a

bankszakembert, hogy hamisítják-e a 100 és 500 forintos

bankót; a fizikust, hogy egy leeső mesterséges hold milyen veszélyeket rejt magában az emberiség számára; a kohászati szakembert, hogy nem növeljük-e indokolatlanul acélgyártásunkat; az egészségügyit pedig arról, hogy valóban stagnál-e nálunk az átlagos életkor?

A válaszok sorrendjében: csak a krimiknél, de ott is 100 ezer példány a minimum, illetve maximum. A forintot nem hamisítják. A lezuhant 3 amerikai és 1 szovjet mesterséges hold gyakorlatilag

nem okozhatott sugárszeny- nyeződést. Az acélgyártás fejlesztése átgondolt. Életritmusunk már kevésbé, mert 1000 férfi közül, akik 45—49 életévükben vannak, eggyel több hal meg, mint tíz éve.

A válaszadók gyakorlottabbak voltak, mint a kérdezők, az összekötő zene legfeljebb csak mérsékelten mondható sikerültnek. Az „Azt beszélik ...” jó műsor, mely csak akkor térhet tévútra, ha szerkesztőinek szeme előtt túlságosan is közel lebeg majd a „168 óra” példája, mely rokon jellegű — csak éppen kevésbé fiatal újságírók és riporterek csinálják. (Az olvasó tájékoztatására: ez a szakma az „öreg” fogalmát nem ismerheti: — mondják az idősebbek.)

O. I.

A szocialista magyar társadalom születése (7.)

Az osztálykülönbségek kiküszöbölése felé

Eddig elemzéseink azt bizonyítják, hogy társadalmi szerkezetünk fejlődésének alaptendenciája a tőkés társadalomtól örökölt osztályegyenlőtlenségek felszámolása, az osztályok közeledése. Társadalmunk két nagy osztályának, a munkásosztálynak és a parasztságnak közeledése, a közöttük lévő osztálykülönbségek csökkenése, a parasztság vázolt társadalmi integrációja és az értelmiség elkülönülésének mérséklődése egyaránt az osztályok közötti különbségek megszűnésének irányába mutat.

Ezt a folyamatot igazolja az is, hogy azokban a háztartásokban, ahol legalább két aktív kereső van, csak a háztartások 46 százaléka egységes az aktív keresők osztályhelyzete szempontjából és 54 százalékban különböző osztályhelyzetű emberek élnek egy háztartás, egy család keretei között. A több keresővel rendelkező háztartások közül 900 ezer homogén. Ennek 61 százalékában csak munkás, 12 százalékában csak paraszt, 25 százalékábán csak értelmiségi és egyéb szellemi és 2 százalékában csak kis- árutermelő aktív kereső van. A vegyes összetételű háztartások száma több, mint 610 ezer, tehát meghaladja a több keresős homogén háztartások számát. A vegyes összetételű háztartások számának növekedése mellett ugyanakkor

ezek belső összetételének átalakulása is figyelemre méltó. Ma már kétszer annyi munkás-szellemi háztartás van, mint munkás-paraszt háztartás.

Ezen munkás-szellemi háztartások többségében a szellemi háztartástag nem értelmiségi szellemi dolgozó. A szakalkalmazottak és irodai dolgozók ugyanis munkájukban és létviszonyaikban már napjainkban is sok tekintetben közel állnak a munkás- osztályhoz. Ez az úgynevezett egyéb szellemi réteg napjainkban az aktív keresők mintegy hatodát teszik ki, és az e réteg, valamint a mun- kásosztájy ■ szellemileg legkvalifikáltabb rétegei közötti közeledés azt eredményezi, hogy szélesedik az mezsgye, amelyben a szellemi és a fizikai munka megkülönböztetése egyre inkább értelmét veszti.

Az osztályok közeledése, az osztályok közötti különbségek mérséklődése és — belátható időn belüli — megszűnése tehát napjaink strukturális fejlődésével minden vonatkozásban bizonyítható. Az osztályok közeledésénél azonban — tapasztalataink szerint — hosszabb időszakot vesz igénybe azoknak az osztály jellegű különbségeknek és egyenlőtlenségeknek megszüntetése, amelyek nem különíthetnek el egyszerűen osztályokat, azonban eredetükben az osztályegyenlőtlenségekre, a korábbi osztályszerkezetre vezethetők vissza.

Ezek az osztály jellegű különbségek viszonylag erőteljesen kifejeződnek a társadalom egyes konkrét intézményrendszereiben, a településszerkezetben, az iskola- rendszerben. a lakásviszonyokban, az egészségügyi rendszerben stb. A korábbi

osztályegyenlőtlenségeket közvetlenül örökítik tovább ma még bizonyos származási és örökölt vagyoni egyenlőtlenségek is.

Tudjuk azonban azt is, hogy az itt jelzett egyenlőtlenségek csak részben vezethetők vissza a szocialista építést megelőző társadalom- szerkezetre.

A munka, a hatalom és ebből következően az életviszonyok egyenlőtlen megosztása a szocialista társadalom építése során is fennáll. Ebből következően a szocialista ter- ' melési viszonyok funkcionálása során is egyenlőtlenségek — bár nem osztály jellegű és nem antagonisztikus egyenlőtlenségek — jönnek létre, amelyek nemcsak az adott egyének, hanem bizonyos vonatkozásban gyermekeik számára is különböző lehetőségeket biztosítanak.

Mivel társadalmunk szerkezetében az örökölt egyenlőtlenségek mellett egyre nagyobb szerepe van a szocialista építés során létrejött társadalomszerkezetnek és az ebből fakadó társadalmi különbségeknek, különös figyelmet kell fordítanunk társadalmi rétegződésünk jelenlegi állapotának vizsgálatára, a szocialista építés során létrejött társadalomszerkezetet meghatározó mechanizmusok elemzésére. Ez mindenekelőtt a társadalompolitika és a gazdaságpolitika struktúra alakító, illetve befolyásoló szerepének analízisét, a technikai fejlődés és a munka- megosztás alakulásának a társadalmi struktúrára gyakorolt hatását és az úgynevezett „másodlagos gazdaság”, tehát a társadalmilag szervezett termelésen és elosztáson kívüli keresőtevékenységek és jövedelem-átcsoportosulások és a társadalmi struktúra közötti összefüggések vizsgálatát jelenti.

Az itt jelzett osztály jellegű egyenlőtlenségek egyik tipikus példájaként említhetjük meg a város és a falu közötti különbséget. A város és a falu közötti különbség nem egyszerűen az eltérő települési jelleg következtében volt és részben maradt is osztály jellegű különbség. A város és a falu az eltérő történelmi fejlődés következtében különböző termelési viszonyok hordozója volt, és ezekre a különböző termelési viszonyokra épültek rá azok a társadalmi különbségek, társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek a két települési forma között osztály jellegű egyenlőtlenségeket teremtet- tck

KOLOSI TAMÁS

(Következik: Város és falu)

Tv-napló

Két emlékezetes műsor

A bunker, ami már szerdán este elkezdődött, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ha ugyan egyáltalán voltak ilyenek. Zsoldos Péter nem először rán- dul át a zenéből a tud. fant. bizonytalan világába, s ezúttal is fejcsóválva néztük. Persze az is hozzájárul, hogy új műfajról van szó, melynek játékszabályai még felderítetlenek, azt viszont tudjuk, hogy nem így kell csinálni. Pedig itt minden volt, a vakbélgyulladástól a gyilkosságig, mégis, valami fáradt unalom lebegett a véget alig érő folytatások felett. Azóta is törhetjük a fejünket: egy új műfaj születésénél bábáskodtunk, vagy a műsorpolitika kudarcának voltunk tanúi?

Az első rész utáni negyedóra viszont igazi élmény volt: Az én apám olyan, mint egy költemény, szerkezetének biztos vonala, dinamikája, a megoldás keresetlen egyszerűsége igazán költői magaslatokba emeli. Igaz, helyenként nem a legmegfelelőbb helyen szólt a Mendelssohn-hegedűverseny, a lassított felvételek is nehezítették, de az egész, apró hibái ellenér.e is, emlékezetes műsor volt. Szinte szavak nélkül idézett fel egy sorsot, de szavakra nem is volt szükség, mert a kép mindent el tudott mondani. A maga tömörségében, ci- comátlan egyszerűségében egy ki nem mondott sors részesévé tett bennünket. A forgatókönyvet Balogh Márta írta, a rendező-operatőr Várszegi Károly volt.

A Joseph Haydn életéről szóló film nemzetközi összefogással készült, s arra példa, hogy miként lehet a jó értelemben vett ismeretterjesztést művészi célok szolgálatába állítani. Mert ez a film, szándékát tekintve, ismeretterjesztés, hiszen egyetlen célja, hogy végigkísérje Joseph Haydn életét, munkásságát. Ám közben egyre nagyobb területet fog át, rövid, lényegre törő nyilakozatok hangzanak el, mi pedig, miközben tetszetős képek vezetnek át Haydn életútján, bepillantást kapunk a nagy mester művészetébe. Ismert dallamok csendülnek fel, de közben megértjük a film legfőbb mondanivalóját is: Mozart és Beethoven mellett mostohán bánunk Haydn művészetével.

Nagyon szép film volt, de tegyük hozzá, nálunk épp az utóbbi években történtek eredményes kísérletek Haydn népszerűsítésére, midőn a Hanglemezgyártó Vállalat egyik operáját és zongoraműveit, valamint vonósnégyeseit megjelentette.

CSÄNYI L.

Könyv

G. Garda Márquez: J Száz év magány

Legyünk őszinték, nem tartozik a legmindennapibb események közé, ha egy család rendkívüli szépségű, fiatal nő tagja ámuló hozzátartozói szeme láttára felemelkedik az udvarról és eltűnik a levegőégben. Az se megszokott, hogy egy öreg cigány szanszkrit nyelven, de Augustus császár magánhasználatú titkosírásával, illetve a spártai katonaság módszerével rejtjelezve vesse papírra jóslatait. 115 és 145 éves öregasszonyok se szaladgálnak minden faluban. Földhözragadt fantáziánk legfeljebb a hazajáró halottak tudomásul vételéig terjed, bár azt már minden nehézség nélkül elfogadjuk, hogy egy apának tizenhat fiát ugyanazon a napon lőjék homlokon. Emberirtásra a közelmúlt európai évtizedek is kínáltak néhány utánozhatatlan példát.

Garcia Márquez remekművében azonban a fenti (és még cifrább) apróságokon fenn se akadunk, összefolyik benne mese, mítosz, helytörténeti dokumentum, család- történet, álom és valóság. A dél-amerikai irodalomról még mindig lényegesen kevesebbet tudunk a kelleténél. Az olvasó valóságos meg- könnyebülést érez, amikor egy olyan író munkája kerül a kezébe, aki gátlástalanul le meri, és tetejébe le is tudja írni mindazt, ami megfordul a fejében. Próbálja valaki — akár kicsiben — utána csinálni, nem könnyű feladat. Hozzátéve, hogy a „fej” alatt itt egy roppant kiterjedt csaIád összesített érzés- és élményvilága értendő. A Ma- condóban élő bonyolult Buendia családé, a családot fenntartó Ursula Buendia asszonyon keresztül. (A családokat általában az asszonyok tartják fenn.)

A valóságot nemcsak fényképpel, kopírpapírral, netán hitelesített jegyzőkönyvekkel lehet ábrázolni. G. Garcia Márquez — ez a kolumbiai író, akiről nem sokat hallottunk —, erre egyáltalán nem is törekszik. Az vesse rá az első követ, akinek még soha egyetlen álma nem közelített a valósághoz, vagy a valóság a rémálmaihoz. Éppen, mert ezek is, ebben az alig több mint 400 oldalas regényben minden benne van. Honalapítás, egy falu felemelkedése és bukása, polgárháborúk végtelen sora, sztrájk, banántársaság, születés, halál, szerelem (ez utóbbi minden mennyiségben), az emberek egymással és önmagukkal való vívódása, örök magányosságuk is.

A disznófarokkal született csecsemők, leólmozott ládában a tulajdon holttestüket postára adó nagyatyák, szanszkritül írogató cigány mágusok ellenére, ez a regény realista, csak a realizmust nem szabad túlságosan szűkén értelmezni. Úgy véljük, a „remekmű” jelző az imént nem volt túlzás. Amivel persze korántsem akartuk azt állítani, mintha minden remekmű könnyű olvasmány lenne. Ez sem az.

(ordas)

Jövő héten a Túl a félelmen című francia filmről írunk