Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

IO NÉPÚJSÁG

1978. február 5.

Babits Amerikában

Megjelenik válogatott verseinek amerikai

kiadása

A Tolnai Könyvtáros új száma

A közelmúltban jelent meg a megyei könyvtár kiadványának, a Tolnai Könyvtárosnak legújabb, 1977 3. száma. Az elsősorban könyvtárosoknak szánt kiadvány ezúttal is tartalmaz olyan írásokat, amelyek nemcsak a „szakmabeliek” számára tartalmaznak ismeretanyagot, de a kívülállók is élvezettel olvashatják. Ilyen például a kiadvány élén álló riport. Vi_ rág F. Éva. a Népújság munkatársa Fehérvizi István mucsfai tiszteletdíjas könyvtárost mutatja be. (Az írás, amely annak idején lapunkban is megjelent, a könyvkiadók, a könyvterjesztők és az újságíró-szövetség pályázatán különdíjat kapott.) Egy másik portré szerzője Ordas Iván újságíró, ugyancsak könyvtárost mutat be: dr. Dán Mihálynét, az SZMT könyvtárának vezetőjét.

Dr. Kisasszondy Éva levéltáros „Költősorsdk a szabadságharc leverése után” című tanulmányában — fényképmásolattal illusztrálva — ismertet egy levelet. Az 1850. november 26-án keltezett levél címzettje Garay János, küldője pedig Arany János. Az irodalommal kapcsolatos elméleti kérdések iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk Csányi László Világirodalmi töprengések című" tanulmányát.

A magyar klasszikusok külföldi fordításainak kutatói és olvasói előtt már ismert név Anton N. Nyerges. A magyar származású, hatvanéves

amerikai egyetemi tanár jelenleg az Eastern Kentucky University professzora. Szülei az első világháború előtt a Dunántúlról, egy Vas megyei faluból vándoroltak ki, mint földművesek. Nyerges hazulról hozott magyar nyelvtudását a bloomingtoni Indiana egyetem bölcsészeti karán használta föl arra, hogy az amerikai egyetemi tudományosság fokozatait elérje. A háború alatt a híres és kegyetlen okinawai tengeri csatában vett részt a csendes-óceáni hadműveletek során. A második világháború befejezése után az oslói egyetemre kapott ösztöndíjat hogy finn-ugor nyelvészeti tanulmányokat folytasson. Négy téli hónapot töltött a rénszarvastenyésztő lappok között, nyelvészeti kutatásokat folytatva. Az ötvenes évek közepén a budapesti amerikai követség sajtó- és kulturális attaséja lett. Ide már magával hozta kétszáz Ady-fordítását és egy százoldalas nagy tanulmányt Adyról. Budapest után Frankfurtba, Tel Avivba és Teheránba került diplomáciai szolgálatba.

A magyar irodalom iránti érdeklődésének és mind az angol, mind a magyar költői nyelvben való tájékozottságának értékes gyümölcse Petőfi és József Attila java költészetének túlnyomórészt verses fordítása, és Arany Toldi trilógiájának prózai fordítása, Valamennyi kötetéhez részletes magyarázó és ismertető tanulmányokat közölt. József Attila-esszéje elismerten a legjobb nyugati tanulmány a nagy szocialista költőről. Nyerges professzor másfél éve Budapesten járva fölvette a kapcsolatot a Petőfi Irodalmi Múzeummal, és az Akadémia Irodalomtudományi Intézetével. Itt megismerkedett a Babits-kutatók- kal, és amennyire a pesti antikváriumokban lehetett, megvásárolta Babits könyveit. Azzal tért vissza, hogy a soron következő magyar klasszikus költő, akit le fog fordítani, Babits Mihály lesz. Nyerges professzor a napokban kelt értesítése szerint már nyolcvan Babits-vers fordításával elkészült, ezeket csak ki akarja egészíteni, és még az idei évben kilátása van az amerikai Babits-kötet kiadására. Babits szülőföldjének olvasói részére idézem leveléből, milyen verseket választott ki Babits költészetéből. Ezek a következők, kötetek szerint összeállítva:

Levelek írisz koszorújából: Hegeso sírja, Hunyt szemmel, Fekete ország, A lírikus epi- lógja.

Herceg, hátha megjön a tél! is!: Ballada írisz fátyoláról, Arany kísértetek, Szonettek, Hephaisztosz, Protesilaos, Klasszikus álmok, A Danai- dák.

Recitatív: Bolyai, Egy rövid vers, Anyám nagybátyja régi pap, A költő életének pusztájáról, Atlantisz, Vakok

a hídon, Illusztrációk mindenféle könyvekhez, Béke és háború közt, Május huszonhárom Rákospalotán, Húsvét előtt.

Nyugtalanság völgye: Előszó, Éji út, Strófák egy templomhoz, A jóság dala, Űj esztendő, Fortissimo, Zsoltár férfihangra, A régi kert, Korán ébredtem, Reggeli templom, Őszi pincézés, Isten fogai közt, Szíttál-e lassú mérgeket? Csillagokig!

Sziget és tenger: Örökkék ég a felhők mögött, Régen elzengtek Sappho napjai, Pesti éj, A jobbak elmaradnak, Petőfi koszorúi, Erdei lakásban, Dal az esztergomi bazilikáról, Szent király városa, A sziget nem elég magas, Önéletrajz, Hazám! Kanizsai Dorottya, Míg kesztyűddel és kalapoddal babrálsz, Utca estefelé.

Az istenek halnak, az ember él: A gazda bekeríti házát, Szobafestés, Dániel éneke, A mandarin réme, A Madonna fakírja, Szentjánosfő, Üj mythológia, Jobb és bal.

Versenyt az esztendőkkel: Az álom kivetett Álmok kusza kertjeiből, Fáradtság, Introibo, Afrika, Afrika, A vetkőző lelkek, A nap nem emlékszik a csillagokra, Verses napló, Mint forró csontok a máglyán, Elgurult napok, Az isten és az ördög.

Üjabb versek: Gyümölcsbe harapva, Balázsolás, Eucha- ristia, Ezerkilencszáznegyven.

Jónás.

Babits lírájának ez lesz első önálló angol nyelvű kötete.

GÁL ISTVÁN

Az elnök az elvált emberek titkolt, s röstellt érzelmessé- gével pillantott a lányra, csaknem úgy, mintha egy elvesztettnek hitt régi családtagjával hozta volna össze a sors. Igyekezett segítőkésznek mutatkozni, de a lány arckifejezéséből megértette, hogy ez kevés, ráadásul minden szándéka ellenére hiányzik belőle a bátorítás. Ez a felfedezés kissé zavarba hozta, és ha nem is bánta meg, de e percben elhamarkodottnak találta azt a gyors igent, amit a művezetőnek adott, amikor az tegnapelőtt félrehívta az ebédlőben. A művezető a régi barátok nyíltságával és követelő hangsúlyával mondta: — A szomszédomban albérletben lakik egy vidéki lány, akit elüldöztek otthonról. Olyan hely kellene neki, ahol nemcsak munkát és fizetést kap. Behívhatnád valamelyik nap, hátha tehetsz érte valamit. Mert te segíteni szoktál az embereken ...

A lány félszegen ült a széken, bizalmatlan volt. Az elnök öregedő, táskás arca árnyékba esett, semmit se tudott leolvasni róla. A szoba bútorzata még raktárszagú volt, még nem szívta magába a hivatal kávé- és dohányillatát. Az erős bútorszag is idegenül hatott a lányra, aki hosszú, copfba font haját a vállán át az ölébe húzta és azt babrálta idegesen. Szemét lesütötte az ugyancsak vadonatúj szőnyegre, s csak pillanatokra emelte föl. Ilyenkor arra gondolt riadtan: kár volt elfogadni a szállásadónő tanácsát, s bizalmatlanabb lehetett volna a művezetővel szemben, aki az üzenetet hozta, mint egy cselszövés titkolódzó részese, hogy reggel fél nyolcra jöjjön be a kátéesz elnökéhez.

— Hol dolgozik? — kérdezte az elnök gépiesen.

— A városi kertészetben.

— Mit csinál ott?

— A gyerekekkel vagyok, akik a nyári szünet alatt a kertészetben dolgoznak.

Az elnök bólintott, s még egyszer elolvasta az életrajzot, amit a művezető Íratott a lánnyal.

„önéletrajzom. A nevem: B. Ilona. Szül.: 1960. augusztus 3. Második általánosba jártam, amikor a szüleim elváltak. Én gyermekotthonba kerültem, majd negyedikes koromban édesanyám hazavitt magához. Akkor ő a tanácsnál dolgozott. Ott a mostohaapámmal és a kisöcsémmel éltünk. Majd 1972-ben édesanyám vérmérgezésben meghalt. A mostohaapám visszament az első feleségéhez, engem nagyanyám a nagybátyámhoz vitt. Majd később az édesapám jött el értem, de a mostohám nem szeretett. Üldözött. Nem egyeztünk, sokszor megvert. Legutoljára is a gyomromba rúgott. Akkor nagyon elkeseredtem és megmérgeztem magam, de idejében kimosták a gyomromat ...”

— Csak az volt az ok, hogy nem egyeztek otthon? — szólalt meg az elnök.

— Mindig azt mondta, hogy éppen olyan élhetetlen vagyok, mint az anyám volt. Én se találom fel magamat az életben. Ide-oda lökdös a sors.

Az elnök figyelmesen, sőt vizsgálva nézte a lányt. Nem kételkedett a szavaiban, de az évek során, mint művezető, később a tanács ipari osztályán, végül mint a kátéesz elnöke, megszokta ezt a nézést. Futólag azonban arra gondolt, hogy valamiképpen le kellene tegeznie, mint a lányait, hogy bizalommal legyenek egymás iránt, de rögtön el is vetette a gondolatot.

A lány zavarba jött a férfi nézésétől. El is pirult. Az is zavarta, hogy virágmintás ruháját kinőtte, valósággal feszült benne a teste, de csak ez az egy ruhája volt. Ebben szökött el otthonról.

— Mióta van a városban? — kérdezte az elnök.

— Már hat hete.

— Akkor még vissza is vihetik, mert kiskorú.

— Nem fognak, mert otthon nem kíváncsiak rám.

— Az apukája sem?

— ö sem.

— ö mit szólt, amikor eljött otthonról?

— Amikor a mostohám legutóbb megvert, este szóltam apámnak, hogy elmegyek, mert nem tudok kijönni a feleségével. Nekem semmit se lehet őmellette, engem mindig csak ver meg üldöz. Én nekem más céljaim is vannak, mert én tanulni szeretnék.

Thiery Árpád:

mIghallgatás

— Mit válaszolt erre az apja?

— Azt válaszolta, hogy ha elmegyek a háztól, akkor oda többé be nem tehetem a lábamat.

— És akkor maga eljött. ..

— Még azon az estén megszöktem. Volt ötszáz forint spórolt pénzem, és úgy gondoltam, hogy nem halogatom tovább. A sorsom otthon már jobb sohase lesz.

— Miért pont ezt a várost választotta?

— Mert már jártam itt és megtetszett. Egyszer még a nyolcadik általános után voltam itt, amikor a porcelánfestészetet. szerettem volna kitanulni, de nem felelt meg a kézügyességem. Legutóbb pedig három hónappal ezelőtt voltam itt, amikor a sportoló lányokkal jöttem.

— Mit sportolsz? — csúszott ki az elnök száján.

— Kézilabdáztam, de most félbeszakadt. A területi spar- takiádon voltunk itt. Akkor olvastam le a hirdetőnél egy kiadó albérleti szoba címét. Gondoltam, ezzel a lakás már meglesz.

— Azt hitte, hogy másfél hónap után is kiadó lesz az a szoba? — hökkentette meg az elnököt a lány gyanútlansága.

— Igen, azt hittem. De mire jöttem, már kiadták a szobát egy asszisztensnőnek.

Furcsa dolog történt az elnökkel. Először azt gondolta, hogy talán a szeme káprázik: a lány arca helyén a kisebbik lányának az arca jelent meg, ugyanaz a nyílt, kerek arc, a mandulavágású szem, az orrhegy durcás pirossága és az elbiggyesztett száj csalódott vonala, ahogyan a kertajtóból utána nézett, amikor végleg elköltözött, és a kapuból egy búcsú- pillantást vetett a házra, ahol húsz évet élt, s ahol a lányai születtek. A furcsa képet hirtelen a nagyobbik lánya váltotta fel, aki ápolónő volt a megyei kórházban, huszonegy éves korára már el is vált a férjétől, komolyan, sőt szemrehányással nézett rá az idegen lány arcából, tekintetét azzal a különös fénnyel övezve, amitől mindig gondolkodóba esett: kinek volt a családban ilyen furcsa, a másik emberre már-már megalázóan néző tekintete.

— Aztán mi történt? — zökkentette ki magát az elnök a feszélyezett hangulatból.

Decsi Kiss János rajza

HEGEDŰS LÁSZLÓ:

REGUN

(Egy regölyi monda nyomán)

A keltáktól maradt földvár fala meredeken bámult a nádra, vízre.

Túl, a Szigethalmon István hada szorongott, lesett és várt: mi segítne?

A követ-vető ágyú nem segít s a nyílnak távol a vár minden pontja. Koppány magát bizton érezte itt, a farkasszemet néző kicsiny dombra

nevetve nézett. Árok, vaskapu s mocsár és víz védte az erős várat.

— így mesélte egy öreg, szépszavú.

S hogy István aztán csellel mégis-támadt. Lehet, itteni várát tényleg védte, ha nem is Koppány, de egyik vezére.

Jégvágók

Heitler László linómetszete

— Szerencsém volt, mert a házinéni tudott egy címet, ahol mindig segítenek az olyan hajléktalanokon, mint én voltam. Odamentem a címre. A hely háromszáz forintba került havonta, és négyen laktunk lányok egy szobában. Voltak olyan napok, amikor ketten aludtunk egy ágyon, de nem volt más választásom. De amikor aztán észrevettem, hogy a kis pénzemet megdézsmálják, akkor rögtön eljöttem.

— Hol van az a ház? — nyúlt az elnök a toll után olyan lendülettel, hogy a lány megszeppent.

— Melyik ház? — kérdezte értetlenül.

— Ahol ketten háltatok egy ágyon és megdézsmálták a pénzedet?

— Ne tessék!... — tiltakozott a lány gyönge hangon.

— Miért ne?

— Mert aztán szerencsém volt, és otthagytam őket. Az utcán találkoztam egy kézilabdás lánnyal, akivel együtt voltunk a spartakiádon. Elpanaszkodtam neki, hogy milyen helyen vagyok. Akkor ő ajánlotta azt a nénit, ahol most vagyok. Eljött velem személyesen. Jóra fordult minden. Ahol lakom, ott a nagymamának van egy unokája, és amikor nyitom a kaput, már szalad is elém.

Az elnök tétovázott, hogy mennyit fedjen fel abból, amit a művezető révén a lányról tudott. Egyfelől megértette, hogy a lány számára ő egy vadidegen ember, s ha kiderül, hogy túl sokat tud róla, még jobban eltávolítja, másfelől azonban, amit tudott, nem volt képes magában tartani.

— Igaz, hogy két hétig összesen csak harminc forint volt a zsebedben? — kérdezte.

— Honnan tudja? — vörösödött el a lány. Hallgatott egy darabig, majd azt mondta: — Amikor a kertészetben az első fizetésemet megkaptam, abból ki kellett fizetni a felmondást a régi lakáson. Azt mondták, hogy erre törvény van. És az új lakásban is fizetni kellett. Több pénzem aztán nem maradt.

— Mit ettél két hétig?

— Naponta egy forintért kenyeret.

— Miért nem szóltál valakinek?

— Kinek? — kérdezte csodálkozva a lány.

— Mit tudom én ... Valakinek ott a házban, vagy a kertészetben...

— Mit szóltam volna arról, hogy csak harminc forintom van? Azt hihették volna, hogy sajnáltatni akarom magamat.

Az <5lnök az életrajz szélére írta a művezető nevét. Valamiért. Aljára a dátumot.

— Tizenötödikén beállhatsz hozzánk. Van ugyan egy rendelet, amelyik kimondja, hogy téged, mert kiskorú vagy, csak csökkentett munkaidőben lehet alkalmazni, de majd kitalálunk valamit. Majd kitanulsz nálunk egy jó szakmát.

— Tanulni szeretnék — mondta a lány. — Sokat szeretnék tanulni.

Az elnök tűnődve ingatta a fejét, mintha máris a jövőt látta volna maga előtt; majd hirtelen elkomorodott.

— És az apáddal mi lesz?

A lány nem tért ki a válasz elől.

— Én már kétszer írtam neki, de ő csak egyszer válaszolt. Azt írta, hogy rendes legyek.

Az elnök felállt az asztaltól, az ablakhoz sétált, s kinézett az iroda ablakán, amely egy régi, omladékos házfalra nézett. Ügy tett, mintha tekintetét a ház falára függesztve erősen törné a fejét, hogy ez csak látszat volt, hiszen már mindent megértett, mindent kitalált, és mindent megoldott, ami lehetséges volt.