Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

1978. február 1. "rÍÉPÜJSÁG 3 Munkaerőgondok a bőrgyárban Elég néha belelapozni a Nép­újságba ahhoz, hogy a Si- montomyai Bőrgyár munka­erőgondjairól tudomást sze­rezzen az ember. Gyakori a hirdetés, miszerint a gyár munkásokat toboroz 'bőrgyár- tó munkahelyekre, biztosítja a környékről és a távolabbi településekről — Volán-já­rattal, vagy saját rounkás- gzállító autóbuszaival a je­lentkezők beszállítását, felvé­tel előtt — kívánságra — be­mutatják a leendő munka­helyet. A gyár munkaügyi emberei járják a községeket, tanácsokkal, téeszekkel tár­gyalnak, munkaerőügyben. Sok faluban ott vannak a plakátok, a gyár hívja az embereket, dolgozni. Hol vannak már azok a „régi szép idők”, amiről Ben- kő János, az üzemi pártve- zetőség tagja beszélt a párt­vezetőség ülésén? Amikor protekció kellett ahhoz, hogy aki akart, bekerülhessen a gyárba. És ha egyszer beke­rült, megbecsülte magát, éle­te végéig biztosítva volt a tisztességes megélhetése. — Ma megszerezni sem könnyű a munkaerőt, ám megtartani meg egyenesen művészet. A munkaerőhelyzetet a munkahelyi légkörrel össze­függésben tárgyalta meg ülé­sén az üzemi pártvezetőség. Amint az Csapó Jánosné igaz_ gatóhelyettes beszámolójá­ból és a vitából kitűnt, nincs könnyű helyzetben a gyár. Évek óta küzd munkaerő­nehézségekkel. Egyrészt, ott a nagy beruházás, oda is sok munkáskéz kell. És a re­konstrukció most már befe- ^ jező szakaszába lépett, az új korszerű gépek nagy részét már a termelésbe állították. Nagymértékben kell nőnie a termelésnek, ennek fedezete egyrészt az, hogy az új gé­pek termelékenyebbek, ám szükség van a létszám növe­lésére is. Tavalyra 320 ezer négyzetméter felsőbőrrel nőtt az éves terv, ezt — nem ke­vés nehézséget leküzdve — teljesítették. Az idén még nagyobb lesz a plusz. És ami a munkaerőhelyzetet illeti, cseppet sem kedvezőek a ki­látások. A vezetőség tagjai nem vi­tatták, sőt, sokoldalúan alá­támasztották azt a közismert igazságot, hogy a munkahe­lyi légkörtől függ nagymér­tékben, hogy van-e kedvük az embereknek dolgozni, van-e kedvük nemcsak a ré­gieknek, hanem az újonnan felvetteknek is itt maradni. Bár a törzsgárdatagok (a beruházásnál ez az arány 25, a gyártásnál 80 százalék) nemigen válnak meg munka­helyüktől, azért vigyázni kell rájuk is. Annál bonyolultabb feladat az újak megnyerése, a gyárban maradásra bírása. /Példák sorával bizonyítot­ták a felszólalók, hogy a jó munkahelyi légkör alapfelté­tele a megfelelő munkaszer­vezés. Ahol rend van, van anyag, szállítóeszköz, bizto­sítva van az egész nyolc órá­ra a munka, nemcsak hogy nem lehet lógni, hanem dol­gozni, keresni is lehet. De fontos az is, hogy a munká- sdkkal, mint emberekkel is foglalkozzanak a vezetők. Néha elég egy jó szó, dicsé­ret, hogy egész napra „fel­dobja az embert”. Am laza­ságot szül, ha nincs elegendő kocsi a félkésztermék to­vábbszállításához, gyakran elromlik a gép. E téren sok a tennivaló. A gyári karban­tartók kapacitásának nagy részét a beruházással kapcso. latos munkák teszik ki, el­hanyagolták — kényszerű­ségből — a meglévő beren­dezések rendszeres felújítá­sát. Az idei év — és a kö­vetkező esztendők — felada­ta, hogy miután a beruházás munkaerőigénye csökken, a megmaradó régi berende­zéseket' ütemszerűen felújít­sák. Nagy a gyárban a munka­erőmozgás. 1976-ban 250 fel­vétel volt, csaknem ugyan­ennyi a kilépés. 1977-ben ez a szám 300 fölé emelkedett. És a kilépők túlnyomó több­sége az újonnan felvettek kö­zül került ki. Éppen ezért a vezetőség úgy foglalt állást, hogy a felvett új dolgozók megtartására kell nagy fi­gyelmet fordítani. Sok az új ember a beruházásnál. Bár ezdk nagy része — több ve­zetőségi tag vélekedett így — megszokta az építkezést, sza­bad levegőn szeret dolgozni, bizonyára sikerülne közülük nem eggyel megszerettetni a bőrgyári munkát és végleg idekötni az üzemhez. Sajnos, nem kapott a veze­tőség képet arról, hogy a ta­valy kilépett közel háromszáz új dolgozó általában miért ment el. Nyilván tekintélyes számmal akadt köztük meg­rögzött vándormadár, akiért nem is kár. Ám feltehető, hogy sokan nem azért jöttek, hogy pár hetet, hónapot dol­gozzanak. Végleg „lehorgo­nyoztak” volna a gyárban, ha megtalálják a számításu­kat, ha felfigyel valaki prob­lémáikra, orvosolja jogos pa­naszukat. A vezetőség tagjai egyetér­tettek azzal a tájékoztatással — és többek konkrét példák­kal meg is erősítették’— hogy a munkahelyeken általában jó a légkör. Rendszeresen kapnak a dolgozók — min­den szinten — információt a feladatokról, a gyár helyzeté. ről. hatékonyon működnek a munkahelyi demokrácia fó­rumai, a dolgozók észrevéte­leit, javaslatait figyelembe veszik, az esetleges panaszo­kat orvosolják. Ami hiány­zott, és csak „szőrmentén” került szóba: Milyen gondok foglalkoztatják az újonnan f elveiteket? Egyáltalán, a művezetők, csoportvezetők, akik közvetlen irányítóik a munkásoknak, hogyan fog­lalkoznak velük? — „Kicsit elfáradtunk az év végére a menetközbeni nehézségek le­küzdésében, a nap mint nap felmerülő problémák meg­oldásában, a sok túlórában — mondta összefoglalójában Szántó Györgyné, a pártve­zetőség titkára — és valahogy a művezetők, csoportvezetők kimaradtak. Pedig rajtuk áll, vagy bukik minden". Nem a közvetlen munka- irányítók mindennapi mun­káját kellett ezúttal elma­rasztalni. Ám jobban kell fi­gyelni arra — és az eszközök széles skálájával biztatni-ösz- tönözni —. hogy nagyobb fi­gyelmet fordítsanak a nagy keservesen toborzott új dol­gozók beilleszkedésére, meg­tartására. Bizonyára van jó pár művezető-csoportvezető, akinek megvan erre a kiala­kult módszere, akinél meg­maradnak az újak, viszont akad bizonyára nem egy olyan is, akitől „megszök­nek”. Ha az előbbieket meg­dicsérné, az utóbbiakat el­marasztalná a vezetés, vagy még inkább kicserélhetnék ta­pasztalataikat, előrevinné az ügyet. És érvényre jutna a pártvezetőség állásfoglalása: 1978-ban nagy figyelmet kell fordítani a munkásfelvételen túlmenően, az új munkások megtartására. J. J. ünneplőben a tsz-iroda felé (Folytatás az 1. oldalról) A zöldbabot és a paradicso­mot tavaly viszont már kon­ténerekbe szedték. A szövet­kezet vezetősége úgy határo­zott, hogy kivágja a szőlőt, mert gyakran kapott a terület fagyot és kevés szőlőt szüre­teltek. A szövetkezet ez év elején megkezdte a magyartarka szarvasmarha-állomány Hol­stein Friez fajtával történő keresztezését. Országos ta­pasztalatok bizonyítják, hogy a keresztezett állomány jó tartási és takarmányozási körülmények között öt-hat- száz literrel haladja meg a magyartarka állomány ter­melését. A szarvasmarha­létszám 546, ebből 216 a te­hén. Az egy tehénre jutó éves tejtermelés tavaly 3480 liter volt. A szarvasmarha-telepet nem szükséges bővíteni. A sertéstelep bővítése és kor­szerűsítése viszont időszerű, hisz 1982-ben ötezer hízott sertést kell kibocsátani. A gépműhely munkájában vál­tozatlanul sók problémát ókozott a már krónikus al­katrészhiány, s az erőgépek műszaki állapota sem a leg­jobb. A szövetkezet elmúlt évi gazdálkodása termelési és pénzügyi vonatkozásban a téesz fennállása óta a leg­eredményesebb volt. Az álta­lános vagyoni és pénzügyi helyzet kiegyensúlyozott, a termelési eredményekkel arányosan fejlődik. Az egy dolgozó tagra jutó havi átlag- kereset 3774 forint. A mözsi Uj Élet Termelőszövetkezet az 1977. évi gazdálkodását 15 millió 294 ezer forint tiszta nyereséggel zárta. Képviselőnő, otthon kában Magaspart utca 7. Tolnának szép ez a része. A háromfele is futó utca egyik ágának házai a holt Dunára néznek. A Duna az égre. A part fiatal nyárfali­getének fái a víztükörbe. De nem azt kérdezik, hogy „ki a legszebb a világon”, hanem azt; rügy bontást ígér-e már az a madárpityegés, aminek se vége, se hossza reeeel óta. Jó lenne, ha nem lenne ilyen kihalt a part, hanem gyere­kek, nyugdíjasok, pecások né­pesítenék be napközben, át­adva helyüket estére kelve a fiataloknak. A nagyközségnek ez a fer­tálya a selyemgyár tövébe esik. Ebből és a vízközeiből, Most nehéz egy kicsit egyik-másik öregebb ház kül­leméből sem nehéz kitalálni, hogy itt valamikor hajósok, halászok, munkásemberek él­tek. Itt lakik Bolvári Józsefné országgyűlési képviselő is, az ezerágon elfoglalt közéleti személyiség, aki mem régóta nyugdíjas. Ha ez az utóbbi státusz meg nem illeti 60 nap híjával 42 éves munka után, aligha találkozhattam volna vele otthon. Otthonká­ba öltözötten és ezúttal házi­asszonyként is. Meg úgy, hogy hajlandó magáról beszélni. A közélet fórumain mindig a többiekről, arról beszélnek hazánkban a hozzá hasonlók, ami közös dolog. Ezeken a fórumokon nincs lazítás, el­kalandozás a tárgytól, csak szolgálat van, aminek feszes a fegyelme. — Most nehéz nekem egy kicsit — hallom az ismerős hangot és szokatlanságával vág mellbe a panaszkodás nyíltsága. Sokan gondoljuk azt, hogy a köztiszteletben állók, a sokak által szeretet­tek Atlasz mai utódai és nincs számukra olyan nehéz, ami miatt zokszavuk eshetne. Kényelmes önzés ez a ré­szünkről, illő lenne megválni tőle, hiszen az ember akkor is ember, ha vállalásaival, közhasznú életművével kima­gaslik a többi közül. Neki is fáj, hogy szerettei közül el­ment egy fiatalon, kettő most beteg. Értük szorul össze a szív naponta többször, mi­közben meg kell tanulni nyugdíjasmódon élni és reg­gel hat óra helyett nyolckor kelni. Beteg a mama, aki 77 éves és alig várta, hogy nyug­díjba menjen a lánya. Gyó­gyulásra kötelezett a menye, aki őt nem is csak anyósának tekinti, hanem elvesztett édesanyja helyett anyjának. * Süt azért a nap. Ildi és Ka­ti a két unoka és Ili, a foga­dott únoka személyében. Ta­nítás után ide jönnek, rend­szerint farkaséhesen, teli az iskolai élet szenzációival. Ha itt vannak, nincs idő szomor­kás mélázásra és a nagyma­mának kevesebbszer jut eszé­be az is, hogy mi lehet most bent a gyárban. Eljönnek-e csakugyan az elvtársak, ha bármiben a segítségükre le­het? Igaz, eljöttek már egy­szer. Sikerült is megoldani a fóliagondokat. — Mit főzzek holnap, gye­rekek? — hangzik naponta a tanácskozásra szólító kérdés. A címzettek élvezik, hogy személyük fontosságának tel­jes tudatában dönthetnek. A nagymama pedig örül, hogy nem kell törnie a fejét. El­döntik a gyerekek mit kíván­nak a családi asztalon látni. Nézem a konyhát, amiben a nyugdíjas gyárigazgató ko­rábban legfeljebb, mint ven­dég szerepelt. Háziasszony- kodásra vajmi kevés ideje Eljöttek egyszer . . . jutott. Most az övé a pará­nyi birodalom, amit nem hiába neveznek csak egysze­mélyesnek. Eddig ez a fel­ségterület döntően Szűcs né­nié volt, akinek a meg. nem szűnő biztatások ellenére sem jutott ideje arra, hogy dél­utánonként ledőljön szunyó­kálni. Pedig a mamák, ha munkásasszonyok voltak és közelebb járnak a nyolcvan­hoz, mint a'hetvenhez, nyu­godtan kisajátíthatnák ma­guknak csak pihenésre az időt, de még a napsütést is minden becézgetésével. * Bolvári Józsefnében egyéb­ként nincs semmi, amire azt mondhatná az ember, hogy „olyan képviselős”. Kati ma­radt, Kati néni, Bolvári elv­társnő, Bolváriné asszony, akihez egyáltalán nem or­szágos,- hanem icike-picike „jaj meg ne hallja más!”- ügyekben is el lehet jönni akárhányszor 1958 óta. 1958 —1978. Ez öt ciklust jelent. Ennyiszer választották újra, mert Magaspart nem is any- nyira magas, de aki itt lak­ván észbetartja honnan jött, hova érkezett, mi a dolga, az messzire lát innen, sok min­dent érez saját ügyének. Ar­ra lehet számítani. Kérdezem, emlékezik-e még, mi volt az első olyan közbenjárást. intézkedést igénylő probléma, amivel fel­keresték még újdonatúj kép­viselőként? Nem. nem emlé­kezik. De első képviselő­élményeként sokszor emle­gette meg, milyen kérlelhe­tetlen szigorral ültették két órahosszán át. amikor Ben- ke Valériához, az akkori mű­velődésügyi miniszterhez akart bejutni. Csak a saját nevét mondta megérkezéskor, mire hellyel kínálták. így telt el a kétszer 60 perc. Ak­kor elcsípte a rá se hederítő cerberusok egyikét. — Benke elvtársnő Tolna megyei képviselőtársam. Be kell jutnom hozzá! Jámboran megdorgálták, hogy „miért nem ezzel kezd­te?” * Rengeteg a virág a szerény külsejű, de okos beosztású házában és szemet gyönyör- ködtetően gondozott a szőlő a parányi kertben. — Az ásás, permetezés az enyém — szólal meg a férj, aki szívélyes házigazda, ki­tűnő feketét tud főzni, de egyáltalán nem bőbeszédű. — A többi, a babusgatás már a feleségem dolga. — Tényleg így van, na­gyon szeretem a szőlőt. És újabban kézimunkázom is, pedig utoljára talán iskolás­lány koromban kézimunkáz­tam ... Nem kell megkérdeznem, hogy miért. — Milyen volt az elköszö- nés a gyártól? Szeretem a kertet — Én nem akartam, senki sem akarta, valahogy mégis elérzékenyedtünk. Még az utódom, Faggyas elvtárs is, pedig előtte még ő mondta, hogy „nehogy aztán könnye- zés legyen!” Azóta, többször meghallga­tott magnószalag őrzi a nyug­díjba vonuló tiszteletére ren­dezett ünnepséget. Mondhat­nám úgy is, egy szocialista karrier történetét, egy kom­munista asszony helytállásá­nak példázatát. Szűcs Katit 14 évesen az édesanyja ké­résére vették fel a gyárba, a mamától tanulta meg a mot­ringolást és emberi tartásban azt a feszességet, amire a mozgalom később építhetett. Volt 1945 után szakszervezeti vezető, majd párttitkár, vé­gül igazgató. De nem sokat kopott alatta az igazgatói szék és soha sem várta meg, hogy bárki előre köszönjön neki. Utcán és lent az üzem­ben, vagy kint a választó- kerületben is, csak így: — Hogy vagy Mari? — Mi van a gyerekkel Józsikám? — Elintéződött már az az ügy Ilonka? Mostanában néha csodát látnak a környéken lakó tol­naiak. A Bolvári házaspár sétálni indul, mert erre is jut idő. Ha meg kitavaszo­dik, a csábítás is nagyobb a jövés-menésre. Majdhogy­nem zavarba jönnek, amikor azt kezdem firtatni, hogy ugyan mikor sétálgattak utol­jára például tavaszi estéken? — Jaj, de régen volt! — Nem is állították meg akkoriban annyian a felesé­gemet és annyiféle dologgal! — mondja Bolvári József. Hát igen. Váratlan betop- panás, a megállítás, a hívás, azok a belülről kötelező megjelenések, amelyeket a képviselőnek adott bizalom tesz kötelezővé... A gyár­igazgató nyugdíjba mehetett, a képviselő nem. Közéleti munkájához azonban nagyon nagy energiát kölcsönöz a to­vábbiakban is a „Katink”, tulajdonviszonyt kifejező el­nevezés. Csak múljanak el a családi gondok, mert lehet, mégis nagyon nehéz egy szí­vet annyifelé osztani... LASZLÖ IBOLYA Fotó: KOMÁROMI Zarszamadas Mözsön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents