Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-25 / 48. szám
1978. február 25. Képújság 3 ■WSW, Tolna Csatlakoztak a mnnkaverseny-felhiváshoz (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Nagy várakozás előzte meg a selyemgyári szocialista brigádvezetők 1978. évi első értekezletét. E tanácskozás volt ugyanis hivatott eldönteni, hogy mely kollektívák szolgáltak rá az arany, ezüst és egyéb szocialista brigád címekre. Ez egy új formája az üzemi demokráciának, mert eddig a címeket a termelési tanácskozások ítélték oda. A brigádvezetők felelősségét nagymértékben növelte, hogy az esetleges helytelen döntés néhány száz forinttal is megrövidíthette egy-egy brigád jó néhány tagját. Az aranyjelvényes szocialista brigádok ugyanis az előző évi átlaglétszámra fejenként 800, az ezüstjelvényes 600, míg a bronzjelvényes szocialista brigádok 400 forintot kapnak. Az összegek személyenkénti meghatározását maga a szocialista brigád végzi, differenciált formában. Fadgyas István gyárigazgató az 1977. évi eredmények ismertetésekor köszönetét fejezte ki a szocialista brigádoknak azokért a nagyszerű eredményekért, melyeket az év során elértek. Mint mondotta: gyáregységünk — szinte valamennyi termelési feladatát túlteljesítette, s úgy néz ki, hogy üzemünk a belső érdekeltségű nyereségtervét szintén túlteljesítette. Kérte, hogy tolmácsolják a gyárvezetés köszönetét valamennyi brigádtagnak és dolgozónak. Az 1978. évi feladatok ismertetésénél külön hangsúlyozta: ebben az évben még nagyobb feladatokat kell megoldanunk, mert a termelési és minőségi célkitűzések maradéktalan teljesítése mellett, minden lehetséges eszközzel segítenünk kell a beruházás megvalósítását. Ezt követően Major János- né munkaverseny-felelős részletesen ismertette a szocialista brigádok 1977. évi vállalásait és teljesítését, valamint az üzemrészek múlt évi felajánlásait és teljesítését. Wolf György megbízott üszb-titkár tett javaslatot a címek odaítélésére. A minden irányú elemző értékelést igen alkotó vita követte, majd egyhangúlag a 17 brigádot az alábbiak szerint minősítették: 14 szocialista brigád „aranyjelvényes” fokozatot, 2 szocialista brigád „ezüstjelvényes” fokozatot ért el, 1 szocialista brigád a „szocialista” címet viselheti. Schmelcz Lajos, az üzemi pártszervezet titkára gratulált a brigádoknak, majd kérte, hogy ez a nagyszerű munkalendület 1978-ban se csökkenjen. A szövődéi szocialista brigádok nevében Papp József- né, a „Szép szó” szocialista brigád vezetője csatlakozott a Láng Gépgyár dolgozóinak felhívásához, majd Illés Istvánná, a terjedelmesítő „Lenin” szocialista brigádja nevében az alábbi felajánlást tette: 1. A vállalat által előírt 1750 to. terjedelmesített fonaltervet maradéktalanul teljesítjük. 2. Az előírt minőségi terv I. osztályú részarányát túlteljesítjük. 3. Munkánk hatákonyságát úgy kívánjuk 1978-ban növelni, hogy az engedélyezett létszámhoz képest megtakarítást érjünk el. 4. Üzemrészünk brigádjai részt vesznek a DH munka- rendszer hibafeltárásában, s konkrét javaslatokkal segítjük a szervezés sikerét. A nagy tetszéssel fogadott felajánlást a brigádvezetők egyöntetűen magukévá tették. Az 1978. évi felajánlások teljesítésének elősegítése érdekében a KISZ-szervezet külön akciót indít, melyet az év végén külön értékelnek — hangsúlyozta Hermann Erzsébet, az üzemi KlSZ-bizott- ság titkára. A szocialista brigádvezetői értekezlet 1978. évi első tanácskozása igen lelkes hangulatban ért véget. SCHÄFFLER ÁDAM Egy kis városgazdálkodás „Városgazdálkodni” — ezt természetesen nem lehet. Szócsinálmány, amit én fabrikáltam, azzal a hátsó gondolattal, hogy így az olvasó majd jobban figyel az alább következőkre. Jegyzőkönyv alapján írom és félek, hogy mint annyiszor a jegyzőkönyvek történetében, ez se lesz túlságosan szórakoztató. Szekszárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban foglalkozott a szekszárdi városgazdálkodási vállalat tevékenységével, „különös tekintettel a köz- tisztasági feladatok ellátására”. A városgazdálkodási válla, lat tevékenysége a megye- székhelyen nagyon sok em. bért érint és érdekel. Magam is közéjük tartozom, így a beszámoló olvastán sehogy nem sikerült az érdektelen, ség leplébe burkolóznom. Nem szoktam városgazdálkodni, így alább csak a laikus jegyzetei kerülnek egy vb-beszámoló margójára. A vállalatnak tavaly közel 92 millió forint árbevétele volt. Ennek több mint fele a távhő- és melegvíz-szol. gáltatásból származott, mely. lyel kapcsolatban eddigi ismereteim szerint a város különböző negyedeiben cseppet sem egyöntetű (egyöntetűen jó) a közvélemény. A lakbérek 12 millió forintot hoztak, amiből azt a követ, lceztetést kell levonni, hogy nem lakunk drágán. A vállalat 2681 lakásbérlemény - nyel rendelkezik, tehát egy merőben elméleti „átlaglakás” havi bére 384 forint volt. A lakóházak felújítására kevés volt a pénz, mindösz. sze 5 millió 396 ezer forint. Éppen ezért tavaly az épületeken nem végeztek tmk (tervszerű hibamegelőző karbantartás) munkákat és a termelési osztály szabad kapacitásának zömét közületi megrendelésű munkákra for. dították. Ez nem mondható jó hímek. Az sem bíztató kicsengésű mondat, hogy „a fűtőművek meglévő kapacitása, figyelembe véve a várható fogyasztói belépéseket, elégtelenné vált”. Várhatták volna a fogyasztók belépését, netán várták is, vagy esetleg nem tudtak róla? A vállalat — melynek dolgozói közül 27,4 százalék tartozik a „nem fizikai” állományba — létszámhiánnyal küzd. Bármilyen tisztességgel dolgoznak is a meglévők, kevés például az úttisztító munkás. Intézményes szemétszállítás 130 utcában, 3550 lakóépület közül 2931- ből folyik. Ez 82 százalékos szervezettségi arány. Nemrégiben egész oldalas cikkben foglalkoztunk a megyeszékhely környezetvédelmi problémáival. Nos, a vállalat — saját bevallása szerint — környezetet is szennyez. „A hulladékot gyakorlatilag talajvízbe rakjuk, a talajvízmozgás során jelenlegi ismereteink alapján nem tudjuk milyen mértékű, milyen körzetben — akaratunktól függetlenül — szennyezzük el a környezetet.” Ezenkívül a nagyon hasznos és jól bevált átmosás az elöregedett városi csatornarendszernek se tesz jót. „A mosás során az iszapos víz a csatornaszemeken át jut a csatornába, ahol nincs nagy vízáramlás, és emiatt a homok és a nehezebb fajsúlyú anyagok lerakódnak.” A szeméttelep nem diszkért, ezt mindenki tudja. De azt mi is csak utólag tud. tűk meg, hogy itt „a dózer sok műszaki hibája miatt a hulladék nem volt folyamatosan ledózerolva, így a te. lepkezelő és családja kedvező feltételek közt guberálha. tott. A nagyobb haszonszerzés reményében okozott szándékos tüzet (tavaly) áp. rilis 21-én.” A szükséges személycserék megtörténtek, bízzunk a jobb jövőben. Az idei tél, ahogy az Magyarországon már megszokott, szeszélyesnek mutatkozik. A városközpont gépi és kézi hóeltakarítása a vállalat feladata. „A feladatok végzéséhez a szükséges létszám és gépi kapacitás nem áll rendelkezésünkre.” Amennyire megítélni tudjuk, a lakosság bokát törni nem akaró részének társadalmi összefogása sem. A beszámoló alapján a végrehajtó bizottság megfelelő határozatokat hozott. Még nem volt rá példa, hogy ilyesmi ne történt volna meg. O. I. Elkészültek a tervek Felüljáró Szekszardon Az UVATERV elkészítette a Szekszárd, Damjanich utcai felüljáró és a Szekszárd— Várdomb összekötő út tervét. Az út és a felüljáró építési munkáit megelőző bejárás február 28-án lesz. Ez a bejárási időpont egyben azt is jelenti, hogy eddig az időpontig "a szekszárdi Városi Tanács információs irodájában közszemlére teszik ki a terveket, amit bárki megtekinthet. A Damjanich utca, Szekszárd legszélesebb utcája, utolsó nyugodt telét éli. Még ebben az évben megkezdődik itt a közút és az utca meghosszabbításában a vasúti felüljáró építése. Fotó: Bakó Jenő Hálánk és a világpiac (3.) A termelő és a külkereskedelmi vállalatok együttműködésében sok kedvező, fejlődésre utaló jelenséggel találkozhattunk az elmúlt időszakban. Számottevően megnövekedtek az ipari vállalatok, különösen a jelentős mértékben exportra termelő vállalatok vezetőinek külkereskedelmi ismeretei. Ma már nehezen képzelhető el olyan vállalati vezetés, amely (legalábbis a saját termékeit, valamint a termeléshez felhasznált fontosabb import cikkeket illetően) eredményesen tudna dolgozni a külső piaci helyzet folyamatos és alapos ismerete nélkül. A statisztikák azt jelzik: külkereskedelmi céllal nagyobbrészt az ipari szakemberek utaznak. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a külső piacot, áruink külföldi fogadtatását, a versenytársákat, a termékeinkkel szemben jelentkező igényeket, sőt a külföldi műszaki fejlesztési tendenciákat is a korábbinál sokkal alaposabban megismerjék. Emellett az utóbbi időben javult a külkereskedelmi vállalatok által a termelőknek adott tájékoztatás is, elsősorban a napi munkát érintő kérdésekben. A termelő vállalatokat felügyelő ágazati minisztériumok és a Külkereskedelmi Minisztérium egyaránt nagy gondot fordít arra, hogy erősödjék a vállalati együttműködés szervezettsége, összehangoltsága. Az éves feladatok koordinálására a vállalatok közös akcióprogramot készítenek, meghatározva a termelés és a külkereskedelem legfontosabb feladatait. A korábbinál harmonikusabb kapcsolatok kialakulását segítette, hogy az elmúlt években változott a külkereskedelmi vállalatok be'ső szervezete is: olyan egységeket hoztak létre, amelyek a nagyobb termelő vállalatokkal való összehangoltabb együttműködést, a korszerűbb értékesítési formák alkalmazását szolgálják. Az eredmények ellenére a termelő és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatainak javításában még sok a tennivaló. Régóta vitatott a külkereskedelem jövedelemszabályozási, érdekeltségi rendszere. A gondot alapvetően az okozza, hogy a külkereskedelem, jellegénél fogva viszonylag kis létszámú apparátussal dolgozik, és igen nagy forgalmat bonyolít le. Nehéz olyan rendszert kimunkálni, amely a különböző, egyébként külön-külön jogos követelményeknek (a külkereskedelmi vállalatok munkájának hatékonyságával arányos jövedelemképződés; az ármunka minőségi színvonalának növelésében való érdekeltség stb.) egyidejűleg és egyetlen szabályozás keretében elégítsen ki. A jelenlegi szabályozás — s ezzel sok termelő és külkereskedelmi vállalat egyetért — nagymértékben forrása a vállalatok közötti érdekellentéteknek. A termelők például joggal kifogásolják, hogy a külkereskedelmi vállalatok munkája számukra túlságosan drága. Egyebek között arra hivatkoznak, hogy a külkereskedelmi ágazatba tartozó vállalatok 1977-re várható bruttó nyeresége meghaladja a 10 milliárd forintot, miközben bérköltségük az 1 milliárd forintot sem éri el. De nem alaptalan a külkereskedelmi vállalatok ellenvetése sem, nevezetesen: a bruttó nyereség nagyobb részét, mintegy 85 százalékát a költségvetés elvonja. Á jelenlegi szabályozás tehát a külkereskedelmi vállalatokra valamiféle „adóbeszedő” szerepet juttat. A probléma megoldására több javaslat készült: az eddigi kísérletek azonban nem hoztak eredményt. Az illetékes irányító minisztériumokra vár az a feladat, hogy a különböző szempontokat, az eddiginél jobban összeegyeztethető megoldásokat dolgozzanak ki. A termelő és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatainak formái az utóbbi években differenciáltakká váltak. Jellemző például, hogy a korábban széles körben alkalmazott egyszerű bizományi üzletek a teljes exportforgalomnak mindössze 20 százalékát ölelik fel, s jelentősen növekedett a vállalatok közös érdekeltségét elvileg jobban érvényesítő társasági üzletek, illetve a nyereség- érdekeltséggel kombinált bizományi üzletek aránya. Ennek ellenére szinte csak kivételesen fordul elő, hogy a külkereskedelmi vállalat az ipar önköltségi kalkulációját ismerné — ehhez ugyanis a gyártónak nem fűződik érdeke — és annak alapján tudná kialakítani az értékesítési árra vonatkozó javaslatát, figyelembe véve a gyártáshoz felhasznált anyagok belföldi és külkereskedelmi ára között mutatkozó esetleges különbséget is. A probléma mögött jelentős mértékben a limitárak rendszere húzódik meg. A limitár az a minimális eladási ár, amelyet a termelővállalat minimálisan érvényesíteni kíván, s az azon felüli többlet árbevételből a külkereskedelmi vállalatot meghatározott arányban részesíti. A gyártó a limitárat magasan, a külkereskedő pedig alacsonyan akarja megszabni. Kétségtelen, hogy ez a rendszer — legalábbis az esetek egy részében, ahol a limitárak valós és nem formális funkciót töltenek be — segíti az alaposabb külkereskedelmi ármunkát, de nyilvánvalóak az együttműködésre gyakorolt kedvezőtlen hatásai is. A problémakör átfogó, mélyreható értékelésével kellene megtalálni a különböző érdekeket optimálisan kielégítő megoldást. Ennek keretében kellene megvizsgálni azt a termelővállalatok részéről hangoztatott észrevételt is, amely szerint a külkereskedelmi vállalatok jelenlegi érdekeltségi rendszerében túlzottan erős a volumenérdekeltség, a külkereskedelmi munka minőségi vonásainak elismerése viszont a szükségesnél gyengébb. A Központi Bizottság október 20-i határozata többek között irányelveket tartalmaz a termelő- és a külkereskedelmi vállalatok együttműködésének fejlesztésére is. Ez fontos feltétele annak, hogy a termelési struktúra, a termelés és az export gyártmányszerkezete fejlesztésé- / nek, a hatékonyabb értékesítési és beszerzési munka kialakulásának nagy feladatait sikerrel megoldjuk. K. Ny. J. (Vége). Megvizsgálják a népi ellenőrök A pénteki megbeszéléssel kezdődött meg Tolna megyében a tejtermeléssel, -felvásárlással és -fogyasztással kapcsolatos népi ellenőri vizsgálat. Az országos helyzetet mérik fel az ellenőrök, ennek része ez a megyei fölmérés is. A vizsgálat igen széles körű lesz, mert a termeléstől kezdődően egészen az iskola- tej-ellátásig terjed ki. A megyében körülbelül száz népi ellenőr vesz részt a munkában, amelynek összegezésére április közepén kerül sor. /
