Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-25 / 48. szám
u Képújság 1978. február 25. CSALÁD-OTTHON Fűtés hideg vízzel Hogyan tornásztassuk a csecsemőket Szakemberek körében nagy feltűnést keltett a Budapesti Kertészeti Egyetem zöldségtermesztési intézetének bejelentése: fóliaházakban hideg vízzel is fűthetünk. Ezzel a módszerrel jelentősen csökkenthető a zöldséghajta- tás költsége. A drága olaj, gáz, vagy széntüzelésű kazánok helyett egyszerűen csak hideg vizet kell használni. Kísérletekkel igazolták, hogy egy hektár fóliaház fűtéséhez, mínusz húsz Celsius fok külső hőmérséklet esetén percenként 3 köbméter víz szükséges. Ugyanezt a hőmennyiséget csak tíz OTG olajgenerátorral lehet biztosítani. így az új módszer gazdaságosságán nem vitatkozik senki. A nagyüzemekben is hozzákezdtek megvalósításához. Főként a meglevő fóliaházakat alakítják át. Mivel házilag is könnyen elkészíthető, a vállalkozó kedvű kiskerttulajdonosoknak is javasolható ez a természtés- technológiai újdonság. Mi a vízfüggönyös fóliasátor? Dupla tákarású fóliaház. A kettős takarás között harminc-negyven centiméteres távolságot kell biztosítani, ahol szórófejekkel állandóan permetezzük a hideg vizet. A belső fóliatakaráson végigcsurgó víz hőt ad le, s ezáltal kedvező körülmények között fejlődhetnek a különböző zöldségfélék. A két eltérő nagyságú fóliaház egymás fölé helyezése némi többletkiadás, de ez elenyéA háziasszonyok többsége ma is kissé tartózkodó az üvegedényekkel szemben, tapasztalataik ugyanis arra mutatnak, hogy az üveg könnyen törik és nem bírja a meleget. Valóban, ha a közönséges üveget körülbelül 70 C fokos hőmérsékletkülönbség éri, elreped. A háztartási hőálló üvegedényeket azonban más sző az energiaköltség megtakarításához viszonyítva. A vázépítésnél felhasználhatjuk a megszokott anyagokat, a fa, a műanyag vagy alumínium bordákat. A kisebb, tehát belső fóliaházra ráhúzzuk a fóliát a haj tatás megkezdése előtt. A fólia rögzítését a talaj felszínén vízszintesen végigvezetett léccel oldhatjuk meg. Elföldelni nem kell, mert így fóliából is kialakíthatjuk a fűtővizet összegyűjtő csatornát. Arra kell ügyelni, hogy kis árkocs- kát készítsünk előzőleg a földfelszínből, melynek lejtése lehetővé teszi a víz állandó lefolyását. Ezzel a módszerrel olcsón megoldhatjuk a víz elvezetését. Emellett jobban szigetel a fólia a két ház között, s a visszafolyó víz megmaradt hője még fűti is a talajt. A melegítő hatás a talajban átterjed a külső fóliaházon túlra is, ahol a havat is elolvasztja. A belső fólia gerince fölé kell elhelyezni a vízvezetékrendszert. Ez nem más, mint szórófejekkel ellátott műanyag cső. A gerinc fölött végigvezetett műanyag csőre másfél méterenként 10 milliméter átmérőjű menetes lyukakat kell fúrni. Ezekbe a lyukakba csavarhatjuk be a műanyag szórófejeket. A gerinc fölött végigvezetett műanyag csőre másfél méterenként 10 milliméter átmérőjű menetes lyukakat kell fúrni. Ezekbe a lyukakba anyagból és más technológiával gyártják, ezért ellenállóbbak a hirtelen hőmérsékletváltozásokkal szemben, s jobban tűrik a koccanásokat is. Hátrányuk a hagyományos edényekkel szemben, hogy a hőenergiát rosszabbul hasznosítják; füleik átforrósodnak (nem hőszigeteltek); „megfoghatatlanul” kis csavarhatjuk be a műanyag szórófejeket. A csőrendszerbe 1,2 atmoszféra nyomással kell a fűtésre használható hídig vizet eljuttatni. A szórófejekből a vizet a belső fóliaházra permetezzük. A fagyászveszély miatt nagyon gondosan kell szigetelni a kúttól a fóliaházig vezető csővezetéket — legjobb erre üveggyapotot használni. Ezután kezdhetünk hozzá a külső fóliaház takarásához. A bordák mentén húszharminc centiméter mélységben kiássuk a földet és ebbe fektetjük a fólia alsó részét. Földet szórunk rá, majd visszahajtjuk, ezzel aztán jól megfeszíthetjük az egész fóliát. Végezetül földdel gondosan letakarjuk. Fontos, hogy a fóliaházak végeinél is dupla takarást készítsünk a hőszigetelés biztosítása miatt. Az így elkészített dupla falu fóliaházban a külső hőmérséklettől függetlenül hajtathatunk, főként hidegtűrő zöldségféléket. Ha tíz Celsius fokos víz áll rendelkezésünkre, s ezt használjuk fel a fűtésre, mikor a külső hőmérséklet mínusz 15—20 fők körül mozog, akkor a belső fóliaházban 5—8 fok mérhető. A víz szivattyúzása és a rendszerbe történő áramoltatás villanyenergiát igényel, de ez nem befolyásolja jelentősen a költségeket. SZALAY CSILLA méretűek; végül használatuk nagyobb gondosságot igényel. Ám előnyeik sem elhanyagolhatók: az edény, amellett hogy főzésre-sütésre szolgál, különösen gusztusos tálalásra ad módot; a fedeles edényekben remekül lehet a kész ételt hűtőszekrényben tárolni; végül főzés közben is figyelemmel lehet kísérni Férfiaknak Lezseren vagy katonásan — állítják a divattervezők a férfiak öltözködéséről szólva. A világos modell lezser stílusú, kényelmes vonalai miatt az idősebb korosztálynak is ajánlható. A katonás, amely fekete és keki szín kombinálásával készült, ingkabátból és buggyos szárú nadrágból áll, inkább a különlegességet kereső fiataloknak való viselet. Fotó: kz asztalon az ételt, anélkül, hogy a fedőt emelgetni kellene. A Nagyító februári számában megjelent teszt szerint az átlátszó üvegből készült hazai, szovjet és Jobling márkájú angol edények „jó” minősítést kaptak (úgyszintén a Jobling opáledények is), a csehszlovák Simax márká- júak pedig „közepest”. (Rimái) Már az első életévekben, sőt, hónapokban megkezdődik azoknak az alapvető képességeknek a kialaulása, melyek befolyásolják az em. bér alkatát, testtartását, ügyességét. A szülők és nevelők fontos feladata, hogy megteremtsék a gyermekek számára a legmegfelelőbb körülményeket, amelyek közt ezek a képességek opti_ málisan kifejleszthetők. E képességek olyan magabiztosságot eredményeznek, melyek az élet folyamán minden területen éreztetik jó hatásukat. Az egészséges, pici gyermek óriási mozgásigényét ki kell elégíteni, sőt, ügyes, szakszerű irányítással célsze. rűen ki lehet használni, ha korának, fizikai és szellemi képességeinek megfelelő, aktív alapmozgásformákra serkentjük. Ez azonban nem nevezhető a szó igazi értei, mében „tornának”, ezért a továbbiakban a kevésbé ismert, de találóbb meghatározást használjuk, a „mozgásfejlesztés”-t. Az egészséges csecsemő általában élénk és jómozgású, ébrenléte ideje alatt szór. galmasan „munkálkodik”, ha erre módja van. A környezeti hatások e természetes, harmonikus mozgásérzékét jól vagy rosszul befolyásolhatják. Tevékenységei során fokozatosan megismerkedik az alapmozgásformákkal, (átfordulás, ülés, kúszás-mászás, állás-járás, stb.). E helyzetek gyakorlása közben értékes tapasztaltokat szerez, megismerkedik saját képes, ségeivel, fejlődik alkalmazkodóképessége és így lehető, vé válik, hogy felvegye a kapcsolatott környezetével. Ebben az időszakban elsősorban az a feladatunk, hogy biztosítsunk tág mozgási lehetőséget részére. Tegyünk köréje nem sok, de jól meg. választott játékot, mely különböző mozgásra serkenti. Ne legyünk hiúk, és türelmetlenek. Nem minden csecsemő fejlődik egyformán. Ne ültessük fel, ne állítsuk fel, ne járassuk idő előtt. Várjuk be, hogy egyedül — saját próbálkozásai folytán — érje el ezeket a helyzeteket, mozgásokat. E próbálkozások során fejlődik izom. zata a legtermészetesebb módon. Kivételt képez a korszerű szemléletnek megfelelő hasrafordítás. Tapasztalat szerint a hasonfekvés erősíti a törzs izomzatút, csökkenti a légúti megbetegedések lehetőségét és elősegíti a kapcsolatfelvételt a környezet, tel. A csecsemő izomzatúnak fokozottabb fejlesztése érdekében kihasználhatjuk természetes reflextevékenységeit is. Ez úgy fröténik, hogy hasznos, aktív mozgásokra serkentjük. Nincs szükség arra, hogy a csecsemővel erőltetett tornamozdulatokat végezzünk. Nem kell lábait, karjait hajlítgatni, vagy fejjel lefelé lógatni, stb. Az ilyen, részére természetellenes moz. gásokban a csecsemő csak passzívan vesz részt, amiből nem sok haszna, esetleg kára származhat. (Kivételt képeznek a mozgássérült gyermekek, de ők szakszerű kezelést igényelnek.) Másként áll a helyzet a járni kezdő, tipegő gyemek- kel. ök már nagyjából túl vannak az alapmozgások elsajátításán. Szellemi fejlődésük révén lehetővé válik, hogy szót értsünk velük. Ügyeljünk azonban arra, hogy koruknak megfelelő fogai, makkal irányítsuk mozgásaikat. Itt is mellőzzük a „tor. na” szót. E foglalkozás csupán abból álljon, hogy adott lehetőségekhez alkalmazkodva, egyszereű, játékos mozgásötleteket találjunk ki részükre. Olyan mozgásokat, melyek ügyességüket, bátorságukat, leleményességüket; egyensúlyérzéküket és ezáltal biztonságukat fejlesztik. Csak addig foglalkozzunk a gyermekkel, amíg az neki örömet okoz, soha ne erőltessük! A járni kezdő gyermeknek törzs, és alsóvégtag izomzata még kialakulatlan, ezért hasznos, hogy az ügyességfejlesztő gyakorlatok mellett erősítsük ezeket az izmokat is. DR. IVÄNYI MARTA Üvegedény a konyhában és az izennyolc évesen kerültem Kecskemétre és lakóként először városba. Korábban csak bejártam Kiskunhalasra, a tanyavilágból, és legelőször azt mondanám el, hogy micsoda különbség van a kettő között. Amíg bejársz valahová, reggel iskolába, vasárnap vagy szombaton este moziba, kultúrba, addig ott látogató vagy. Még-. csak nem is vendég. Pontosan jó az a szó, hogy bejáró. Semmi sem a tiéd. Érzelmileg értve. Nem hasonlítod ösz- sze az épületeket, eldöntendő, hogy melyik a szebb, nem kritizálhatsz semmit, elfogadod az egészet úgy, ahogy van. Aláveted magad a hatásoknak, mindnek, rossznak és jónak, mert csodálod a várost, te, az isten háta mögött lakó. Csodálod, ámde nem szereted: nem a tiéd, hanem a benne lakóké, örüljenek neki azok, vagy bosszankodjanak hibái miatt. Ahogy csodáltam Kiskunhalast, és kritikátlanul fogadtam el tőle mindent, úgy tekintettem föl a városi lányokra is. Szépnek, okosnak, jónak és izgalmasnak hittem mindent — vagyis elérhetetlennek. Próbálom megmagyarázni. Odakint a tanyán a lányok igencsak vastag lábikrájúak, tömzsiderekúak, vállasak, keménymellűek, de ha nem, akkor legalábbis izmoskarúak, barnabőrűek, pirospozsgásak. Ez többnyire az életformájukból következik. Pici koruktól kint szaladgálnak, kora ifjúságuktól dolgoznak a mezőn, ahol tető alá még akkor se nagyon jutnak, ha elered az eső. S mikor Halasra kezdtem járni, középiskolába, a város csodáival együtt az egészen más körülmények között növő és élő lányokat is elfogadtam csodálatosnak. így lett szememben előkelő a sápadtság, horpadtmellűség, a vékony derék, a pipaszár láb... ha legalább arra jutottam volna, hogy ez egyfajta szépség, amaz pedig egy másik fajta! De én nem: ha valamelyik városi lány nem felelt meg a „szabványoknak”, akkor nem fogadom el igazinak! Csodáltam őket, ámde nem. szerettem. Nem mertem szeretni. Harmadikos koromban egy városszéli lánynak kezdtem udvarolni, aki, ugye, már majdnem tanyai, de a körülményeit tekintve legfeljebb falusi — és szóval oda akarok visszatérni, hogy mennyivel más érzés volt, mikor kollégiumi lakóként Kecskemétre kerültem. A változás azalatt a pár hét alatt játszódhatott le bennem, ami a főiskolai felvételi, és az évkezdet között eltelt: nem vagyok alábbvaló! Minden ősöm pásztorkodott vagy földet túrt, én pedig most mérnöknek készülök! összesen tizennyolc éves voltam, mikor az anyám készítette általvetővel leszálltam a kecskeméti nagyállomáson. Fiatalság és kíváncsiság — azt hiszem, ez a két szó nagyon összeillik. Emlékszem, a délutáni vonattal érkeztem, és éppen csak ledobtam a cuccot a kollégiumban, máris be a városba... Az Izsáki úton indultam, de nem mindjárt a közepének, hanem előbb becsavarogtam a Máriaváros zegzugos, néhol hirtelen kiszélesedő utcáit, elcsudálkoztam azon, hogy a Leninváros szép házait miért a ZIM-gyár kéményeinek torkába rakták, körbekerültem a Műkertbe vezető sétányhoz, aztán átvágtam a vasúton, Kunszabó Ferenc Az új városlakó megcsudáltam a Hunyadiváros kertes villáit, átjöttem a Ceglédi úton, bekeveredtem az épülő Széchenyi-város félig kész rendjébe, a Hitel, Világ, Stádium utcákba, és végig nem féltem, hogy eltévedek, mert a városközép magas házai, tornyai mindenhová kitekintettek rám. A Budai kapunál leültem egy kőre, néztem a torlódó forgalmat az akkor még rendezetlen csomóponton, aztán megvacsoráz- tem a Kisbugaci csárdában — és csak utána mentem be a főtérre. eültem egy padra, pihenni. Arra rezzentem föl, hogy egy karcsú, szőke lány sétál el előttem, s valamivel távolabb leül. Úgy éreztem nekem hangsúlyozza magát! S hogy sokáig ne gyötörjön a kétség, odamentem hozzá, a két kezemet zsebre vágtam, és azt mondtam: — Csípem az alakod, bébi!... — No hát ezen ő is úgy elcsodálkozott, mint most maga, de ketten együtt sem any- nyira, mint jómagam. Ha valaki akkor délután, akár egy perccel előbb is azt mondja, hogy ezt megteszem, körülröhögtem volna... — És hol tanultad ezt a hülye dumát?! — így vágott vissza. S ezzel egálba is kerültünk, körülbelül. Kölcsönösen nyeltük zavarainkat, majd maga mellé nézett a padra, én pedig leültem, és azt mondtam, hogy Halason, a gimiben. De nem hitte. Igazad van, mondtam, a tévében hallottam. Kérdezte, mikor, melyik műsorban? Hallgattam, és már azon voltam, hogy felállók, otthagyom, okoskodjon másnak, de hirtelen úgy belém szúrt, hogy attól ugrottam fel. Azt mondja: — Te tanyasi vagy?... — Honnan a jóistenből veszed?... — Fölnézett nagy, kerek szemekkel: — Csak nem akarod letagadni?! — Ezt már nem bírtam ki. Otthagytam. Még szerencse, hogy szó nélkül, mert ha odamondok valami eredeti hazait, akkor nemcsak arról győződhet meg, hogy a magyar préri közepéről jöttem, hanem másnap ráadásul szégyellhetem magam. A tanévnyitón derült ki, hogy ő is gólya. Úgy tettem, mintha nem ismerném meg, de odajött. — Mi van, mondom, az angyalodat látod? Még jobban nevetett: — Na látod, erről már elhiszem, hogy otthon tanultad, a tanyán... — Ha nem lány lennél, most betürülnék egyet!... — Miért, ez sértés? — Nem sértés, de te úgy mondod, már másodszor! — És akkor nevetett a legjobban, hogy ő nem bántó szándékkal mondja, hanem mert valóban látja rajtam, és ennek örül annyira! Ugyanis, hobbija a néprajzi gyűjtés!... Falfehér lettem az ijedelemtől: Látja rajtam?! Mi a keserves tetűből látja?! Még végig is nézegettem magamon, de hangosan csak ennyit mondtam, hogy: na, hát engem nem szúrsz fel a gombostűdre! Vagy valami ilyesmit. Megfogta a kezem, húzott magával. Kifelé mentünk az Izsáki úton. A nagy házak hamar elmaradtak, aztán a beépített utcák is, és fél óra múlva majdnem otthon éreztem magam: kint jártunk, a várost övező tanyavilágban, ö mesélt. Hogy kecskeméti, s talán a dédapja, meg annak a nagyapja is itt született, orvosok voltak, meg ügyvédek, meg tisztviselők... Egy őse éppen Katona Józseffel szolgálta együtt a várost... Minden mondatával kisebb lettem. És éreztem, nem dicsekszik, csak meg akarja magát ismertetni. S valóban, mikor a Halasi úton visszafelé jöttünk, kérdezgetni kezdett rólam, de én bizony csak bakkantottam ezt, azt. A jófenét tudjak magamról, meg a szűkebb pátriámról mesélni? Akkor megint ő beszélt. Már beértünk a városba, és idegenvezetett engem. Minden utcáról tudott valamit, de szinte mindegyik házról. Ez elképesztett: itt minden téglának története van?! S mikor pár hónap múlva megkérdezte, mikor megyünk ki hozzánk, megrémültem. Mit tudjak mutogatni Kökönyösön?... Sokáig nem vittem ki, csak eljegyzés előtt. Mert azt úgy illik mifelénk, de az itteni őspolgári családoknál is. — Kivittem, és nagyon élvezte az egészet, az egyik tehenünk épp akkor ellett, hát a kisborjúba egészen beleszeretett. Mindenért lelkesedett, a szénapadláson ócskaságok után kutatott — de a harmadik napon már láttam rajta, hogy igen fáradt. Kérdeztem is tőle visszaút- ban. Elismerte. Azt mondta, nem tudott aludni. De mitől? Elgondolkodott: Talán éppen a szokatlan csendtől. No de- hát, ez elég sovány vigasz. Hát akkor a sok új benyomástól. De ezt sem fogadtam el, mert Sopronban például együtt voltunk először, és prímán aludtunk. Mondott még ilyet is, olyat is, de mind el is vetettük. A végén abban állapodtunk meg, hogy kideríthetetlen, de a tény attól még tény marad. Azóta persze megszokta, és talán valami otthonos érzése is kialakult. De a gyerekeinknek már föltétlenül. zok egész évben ott lennének, szívesen... de, hogy mondjam: én már nem. Hazamegyek, nem mondomf és jókat beszélgetünk a szomszédokkal, hülyéskedünk a testvéreimmel, meg mindenfélét segítek az öregemnek, úgy mint régen — de egész évben ott lakni?! Már elképzelhetetlennek tartom. S ha ma ismeretlent kalauzolok Kecskeméten, rengeteg történetet tudok az utcákról, az épületekről, s néha lokálpatriótább vagyok, mint az apósom. Biztosan benne van ebben az újonnan jött túlbuzgalma is, mert meg akarom hálálni neki — mármint a városnak —, hogy nem csak befogadott, hanem meg is szerettette magát: a saját érzelmeimből következően egycsapásra, és a feleségem révén tartósan. Talán már örökre.
