Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-25 / 48. szám
2 ^PÚJSÁG 1978. február 25. Közös álláspont Péntek esti kommentárunk. Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója írja: Két államfő: Bumedien algériai és Asszad szíriai elnök, két kormányfő: Ali Nasszer Mohammed Hasszani dél-jemeni miniszterelnök és iDzsallud, a Líbiai Általános Népi Kongresszus főtitkárságának tagja, valamint két magas rangú arab politikus: Khaddam szíriai külügyminiszter és Tarik Azisz, Irak elnökének különmegbízottja moszkvai látogatására került sor azóta, hogy Szadat egyiptomi elnök meghirdette különutas politikáját és tárgyalásokat kezdett Izraellel. A nevek felsorolása is mutatja, hogy a Szadat politikája ellen összeforrott arab országok vezetői a kiéleződött válság miatt fontosnak tartják a helyzet közös értékelését a Szovjetunióval,' a közös álláspont kialakítását. A szovjet—szíriai közös közlemény a világszocializmus és a nemzeti felszabadítási mozgalomnak a békéért, a biztonságért vívott harcban való összefogása jelentőségét hangsúlyozza általában — a moszkvai tárgyalások mindezt konkrétan, a jelenleg leginkább robbanásveszélyes körzet, a Közel-Kelet ügyeiben bizonyítják. A tárgyalásokon pontosan meghatározták a Szovjetunió és a haladó arab országok közös álláspontját. Ennek lényege: a különutas tárgyalások nem vezethetnek eredményre, nem hozhatják meg a tartós és igazságos rendezést a Közel-Keleten — viszont súlyosan ártanak az arab nép érdekeinek, az imperializmus kezére játszanak, engedményt, sőt ösztönzést nyújtanak az agresszornak. Az átfogó rendezés tehát csupán olyan módon valósítható meg, ha kidolgozásában valamennyi érdekelt fél részt vesz, beleértve a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet, a palesztinai arab nép egyetlen jogos képviselőjét. A rendezés alapelveit a tárgyalásokon több ízben is összefoglalták. Leonyid Brezsnyev három fő feltétéit jelölt meg. Először is: az agresszornak feltétel nélkül és haladéktalanul ki kell ürítenie minden megszállt arab területet. Másodszor: el kell ismernie a palesztinai arab nép elidegeníthetetlen nemzeti jogait, beleértve az önálló nemzeti állam létrehozására és a földjükről elűzött palesztinok hazatelepülésére vonatkozó jogát. Harmadszor: garantálni kell a térség minden állama és népe számára a szuverén és biztonságos állami létet. Ez magától értetődően Izrael államra is vonatkozik. A rendezés módja a genfi tárgyalások felújítása lehet — valamennyi érdekelt részvételével. Fontos eleme volt a moszkvai tárgyalásoknak, hogy azokon szó volt az északkelet-afrikai konfliktusról is. A haladó arab államok nem fogadják el a reakciós erők propagandájának érvelését, miszerint Szomália, a támadó fél valamiféle „egységes arab” érdeket képviselne — igaz, a Szovjetunió nem is várta el tőlük, hogy elítéljék Sziad Barré magatartását. A szovjet fél, amely támogatást nyújt a megtámadott Etiópiának, egyetértett az arab államok képviselőivel abban, hogy a viszálynak haladéktalanul véget kell vetni, a fegyveres konfliktust meg kell szüntetni és a problémákat békés úton kell — és lehet — rendezni. A jelenlegi helyzet ugyanis egyaránt árt mind az arab, mind az afrikai népek érdekeinek, lehetőséget teremt az imperializmusnak arra, hogy a zavarosban halászva próbálja érvényre juttatni befolyását — ez pedig egész Afrika érdekeit veszélyezteti. A magyar vezetők üdvözlő távirata A FEBRUÁRI GYŐZELEM 30. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Gustáv Husák elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, Lubomír Strougal elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének Prága Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, egész dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önöknek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának és népeinek az 1948-as februári győzelem 30. évfordulója alkalmából. Három évtizeddel ezelőtt Csehszlovákia forradalmi erői marxista—leninista élcsapatuk, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével legyőzték a reakciós erőket, kivívták a munkásosztály hatalmát és ezzel az ország a szocializmus építésének útjára léphetett. Népünk őszinte megbecsüléssel és tisztelettel tekint azokra a kimagasló sikerekre, amelyeket pártjuk vezetésével a testvéri Csehszlovákia népei a fejlett szocialista társadalom építésében elértek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szocialista országok közösségének megbecsült tagja, s eredményesen járul hozzá a béke, a biztonság és a társadalmi haladás ügyéhez az egész világon. A Magyar Népköztársaságot és a Csehszlővák Szocialista Köztársaságot a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alaDián a testvéri barátság és a szoros együttműködés szálai fűzik egybe. Pártjaink együtt küzdenek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom céljainak valóra váltásáért, egységének erősítéséért. Kedves Elvtársak! A csehszlovák munkásosztály győzelmének történelmi jelentőségű évfordulóján további eredményes munkát kívánunk a csehszlovák kommunistáknak. Csehszlovákia népeinek, a CSKP XV. kongresszusán elhatározott feladatok megvalósításában. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. * Az évforduló alkalmából Púja Frigyes külügyminiszter táviratban üdvözölte Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminisztert. A Munkásőrség Országos Parancsnoksága és más tömegszervezetek is táviratot küldtek a partnerszervezeteknek. (MTI) Hat nap februárban Csehszlovákia harminc évvel ezelőtt néhány nap alatt a polgári demokratikus köztársaságból átalakult népi demokratikus állammá. A február 20-tól 25-ig tartó hat nap az új társadalmi berendezkedésért folytatott harc csúcspontját jelentette. Tulajdonképpen ezalatt a nem egészen egy hét alatt dőlt el a „ki kit győz le” kérdése a haladó erők javára. Csehszlovákiban három évvel a háború befejezése után koalíciós kormány irányította az országot. A miniszter- elnök Klement Gottwald, a Csehszlovák Kommunista Párt elnöke volt, miután az 1946-os választásokon a párt szerezte meg a legtöbb szavazatot és ezzel a parlament legerősebb pártjává vált. A Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével megkezdődött a társadalom demokratikus átalakítása. 1945 őszén államosították a nagyipart, a bankokat, hozzáláttak a földreformhoz és ezzel megfosztották gazdasági hatalmától a nagyburzsoáziát. Harminc évvel ezelőtt a csehszlovák polgári pártok vezetői úgy látták, elérkezett az idő arra, hogy megállítsák a további demokratizálást, első lépésként kiszorítsák a kormányból a kommunistákat. Szemük előtt nyilván Franciaország és Olaszország példája lebegett, ahol néhány hónappal ezelőtt a felszabadító harcok vezető erejét, a kommunista pártot kiszorították a hatalomból. 1948. február 20-án a prágai kormány rendkívüli ülése anélkül végződött, hogy egyáltalán elkezdődött volna. A három polgári párt miniszterei ugyanis — 12-en a 26 tagú minisztertanácsból — beadták lemondásukat. Ezzel kirobbant a nyílt kormányválság, amely hat nappal később új kabinet megalakításához, a burzsoázia vereségéhez vezetett. A polgári miniszterek arra számítottak, hogy távozásukkal munkaképtelenné válik a kabinet —, ami végül is a rendkívüli választások kiírását eredményezi majd. A kommunista párt kezdettől felmérte a burzsoá miniszterek lemondásának lehetséges veszélyeit, és arra törekedett, hogy a kormányt olyan politikusokkal egészítsék ki, akik támogatják az addigi demokratikus fejlődés folytatását. Gottwald miniszterelnök a prágai Óvárostéren százezres tömeg előtt kérte a cseh és szlovák munkásokat, földműveseket és értelmiségieket arra, hogy támogassák a kommunista párt harcát a működőképes és demokratikus kormány létrehozásáért. A köztársaság elnöke, Eduard Benes, akkor még nem fogadta el a burzsoá miniszterek lemondását és a kommunisták ezért ennek kieszközlésére mozgósították a dolgozókat. Megalakították a fegyveres munkásmilíciákat, amelyek legfőbb feladata a gyárak védelme volt, de szükség esetén a fegyveres ellenforradalmárok ellen is harcba lehetett volna küldeni őket. Annak ellenére, hogy a munkásság fegyverben volt és mozgolódtak a reakció földalatti fegyveres szervezetei is, a februári kormányválság teljesen békésen zajlott le. Az erőviszonyok egyértelműen a kommunista párt vezette demokratikus erőknek kedveztek. Február 25-én Klement Gottwald ismét felkereste Benes államfőt, hogy arra kérje: fogadja el a polgári miniszterek lemondását és ezzel tegye lehetővé az új kormány megalakítását. A csehszlovák rádió délben bemondta, hogy a köztársasági elnök elfogadta a lemondásokat. A hír ekkor még nem volt igaz, csak néhány óra múlva vált valósággá, de hallatára a prágaiak, élükön a fegyveres milíciával, a város központjába, a Vencel- térre vonultak. Gottwald miniszterelnök rövid beszédben így számolt be az államfőnél tett látogatásról: „Közölhetem önökkel, hogy a köztársasági elnök úr úgy fogadta el javaslataimat, ahogyan azokat benyújtottam. A köztársasági elnök úr aláírta mind az elbocsátó, mind pedig a kinevező okiratokat és azokat pár perc múlva magam is ellenjegyeztem. A köztársasági elnök úr számára nem volt könnyű a döntés, ami már abból is látható, hogy elég hosszú ideig mérlegelte és fontolgatta a dolgot. Mindennek ellenére elismerte az intézkedés szükségességét és elkerülhetetlenségét. És főképpen azért, ismerte el, mert látta, hogy ez a nép kívánsága, akarata és hangja.” 1948 februárjában győzelmet arattak a kommunista párt vezette haladó és demokratikus erők. Ezt követően meggyorsult a népi demokratikus fejlődés: tavasz- szal államosították a kül- és nagykereskedelmet; májusban elsöprő többséget szereztek a választásokon a hazafias erők; nyár elején egyesült a két munkáspárt, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt. Októberben pedig jóváhagyták az első ötéves tervet. A cseh és szlovák nép februári győzelmének eredményeként Csehszlovákia végérvényesen a kialakuló szocialista közösség országai közé lépett. Pártvezetők látogatásai Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken Zala megyébe látogatott. A megyeszékhelyen Varga Gyula, a megyei párt- bizottság első titkára és Újvári Sándor, a megyei tanács elnöke tájékoztatta Zala gazdaságpolitikai helyzetéről és terveiről. Utána Biszku Béla a megyei vezetők társaságában Nagykanizsára utazott, ahol felkereste a Hevesi Sándor Városi Művelődési Központot, s annak tevékenységével ismerkedett.. A program az Egyesült Izzó nagy- kanizsai gyárában tett látogatással ért véget. A gyárlátogatás után Biszku Béla pártnapon találkozott a dolgozókkal, s időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről adott tájékoztatást. * Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese pénteken előadást és konzultációt tartott az egyetemi, főiskolai KISZ- vezetők gazdaságpolitikai aktíváján a Semmelweis Orvostudományi Egyetem új elméleti tömbjében. Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára pénteken részt vett a Magyar Nők Országos Tanácsa ügyvezető elnökségének ülésén. Erdei Lászlóné, a nőtanács elnöke beszámolt a Magyar Nők Országos Tanácsa 1977 márciusában tartott II. konferenciája óta végzett munkáról és a további feladatokról. A vitában felszólalt Borbély Sándor, tájékoztatót adott időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről, s a közelgő nemzetközi nőnap alkalmából tolmácsolta a Központi Bizottság jókívánságait a magyar nőknek. LAPZÁRTA BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Alekszej Kosziginnek, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének a karagandai bányaszerencsétlenséggel kapcsolatban. BELGRAD Mohammed Daud, az Afgán Köztársaság elnöke háromnapos, hivatalos látogatásának befejeztével pénteken elutazott Jugoszláviból. A Tito elnökkel folytatott tárgyalásairól közös közleményt adtak ki. Szadat egyiptomi elnök Iszmailiában fogadta Atherton amerikai külügyminiszter-helyettest, aki Kairó és Jeruzsálem között közvetíteni próbál (Képtávírónfcon érkezett) Hírek Csádból Az utóbbi időben megszaporodtak a Csád Köztársaságról szóló sajtójelentések, amelyek vagy az ország Líbiához való viszonyával foglalkoznak, vagy a FROLINAT (Csád Nemzeti Felszabadítási Frontja) harci sikereiről számolnak be. Közép-Afrikában helyezkedik el a majdnem 1,3 millió kní-’ területű, közel 4 millió lakosú Csád Köztársaság. A népesség 50 százaléka szudáni néger, 36 százaléka arab, észákon hausza nyelv- csoportba tartozó negroid népek élnek. A mai Csád Köztársaság területén élő szudáni négerek szultánságait 1900 és 1913 között a franciák hódították meg. Az országot, az Ouban- gui Chari gyarmathoz csatolták, majd 1958-ig a Francia Egyenlítői Afrika föderatív részévé tették. Csád 1958-tól autonóm köztársaság. 1960. augusztus 11-től független ország lett. Az alkotmány értelmében Csád elnöki köztársaság, ahol az elnök egyidejűleg kormányfő is. A diktatórikus elnöki hatalom ellen 1965-től az ország északi részén felkelés bontakozott ki a FROLINAT vezetésével. Csád elmaradott agrárország. Az ország területének 41 százalékát hasznosítja a mezőgazdaság, ez az ágazat foglalkoztatja az aktív népesség 80 százalékát. Az exportnövények (gyapot, gumiarábikum és földi mogyoró) termelése főleg francia és belga monopóliumok kezében van. Belső szükségletre rizst, kölest, cirkot, búzát, kukoricát termelnek. Iparát elsősorban mezőgazdasági nyersanyagot feldolgozó üzemek alkotják. Az élelmiszer-üzemek mellett néhány textil-, háztartásigép- és téglagyár is megtalálható. Ásványkincsek feltárása alig kezdődött meg, az ország uránium-, bárium-, ón-, olaj-, kősó-, wolfram- készleteinek felkutatása folyamatban van. — TERRA — A munkásmilícia felvonulása 1948 februárjában a prágai Óváros téren
