Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
A ^PÜJSÁG 1978. február 3. A közoktatás kérdései Több törődéssel - kevesebb pénzzel Iskolai kirándulások és tanulmányi utak A KIRÁNDULÁS vagy a tanulmányi út a tanár számára általában nem valami fényes mulatság. Sokat elvesz a szűkre szabott idejéből, többlet munka a program elkészítése, gond a megszervezése és aggodalom a lebonyolítása, mert egy kiránduláson „mindig adódhat rendkívüli eset”. Ezek ellenére mégsem lehet róla lemondani. A gyerekeknek nagy élmény, az általános műveltség emeléséhez mindenképpen hozzájárul. Több tantárgynál a jobb megértést, megtanulást nagyban elősegíti. A nevelői hatása igen nagy. A középiskolák első osztályaiban az év kezdeti osztálykirándulásoknak különösen jó hatása van a kezdetben heterogén társaság egységes kollektívává való kovácsolásában. A kezdeti „padbarátságok” kiszélesednek. A szakmai jellegű tanulmányutak a szakma oktatásához semmivel sem pótolható lehetőséget adnak. De a tanulók jellemének más oldalról való megismeréséhez igen nagy mértékben hozzájárulnak ezek a közös megmozdulások. A LENGYELI mezőgazda- sági szakmunkásképző intézetnél az 1977—1978-as tanévben az osztályok eddig összesen 32 napot töltöttek el kirándulással, pedig a 16 osztályból akadt olyan, amely még sehol sem volt, mert a kirándulását tavaszra ütemezte. Van viszont olyan, a húsfeldolgozó III. osztály, amely már 7 napot töltött el kirándulással. A fentebb említett 32 napból pontosan 7 olyan, amely nem vett el a tanításból időt, mert szombatra, illetve vasárnapra esett. A legmesszebbre vezető út célja Győr volt, a legközelebbié pedig a Haramiaforrás. A kirándulás anyagi fedezetének megteremtése sokszor a legnagyobb gond. AZ OSZTALYPÉNZBŐL minden tanuló egyformán részesül, de nem biztos, hogy egyformán adott is bele. Ha például valamilyen munkáért kapnak bért a gyerekek és azt teszik a közösbe, máris ez a helyzet, mivel a tanulók egyéni teljesítményei különbözők. Mi, a fentebb említett III. osztálynál úgy jártunk el, hogy — elég laza — normát állapítottunk meg az őszi betakarítási munkáknál. A normáért kapott bér lett közös. Aki túlteljesítette, a többletet megkapta, aki nem. az befizette! Azaz dolgozott a képességei szerint, részesült a munkája szerint. Ne rontsuk el a kirándulást azzal, hogy ez alkalommal hatályon kívül helyezünk egy-két tanulói szabályzati pontot. így például megengedjük a cigarettázást, sőt esetleg az italozást azért, „■hogy jobban érezzék magukat a tanulók”. Ez semmilyen szemszögből nézve sem hoz eredményt, de egycsa- pásra megsemmisíti az egész tanári kar teljes évi munkáját. TANULMÁNYUTAK alkalmával némely esetben a tanuló szakmai tudását jobban elbírálhatjuk, mint felel- tetés alkalmával. Például olyankor, amikor a gyerek számára ismeretlen gyári, üzemi vezetőtől kérdez. Azaz tud kérdezni és a kérdésből kiviláglik, nemcsak a gyereknek a szakmához való vonzódása, szeretete, hanem a hozzáértése is. Ilyen kellemes meglepetésben volt része e sorok írójának is a budapesti közvágóhídon, a fentebb említett III. osztállyal. Ilyenkor mondja a tanár, hogy bármilyen nehézségek támadnak is, de ha csak ennyi eredménye lenne a kirándulásnak, akkor már megérte a fáradtságot. Készfii a vacsora GERGELY PÁL tanár Ha kollégista a gyerek , szülői értekezleten a középiskolákban a szüli lök általában elsősor- üi ___ ban a szaktanárok vél eményét várják, arra kíváncsiak — pedig a kollégiumi nevelő is igen hasznos tanácsokat adhat. Lehet, hogy pontosan nem tud beszámolni arról, hogy miért nem boldogul a gyerek a matematikával, de az emberi erények — vagy gyengeségek sokkal inkább kitűnnek a délutáni szabad időben, az esti foglalkozásokon — mint a tanórákon. Mit lát ma a kollégiumi tanár? — néhány középiskola életébe sikerült betekintenem úgy is, mint szülőnek, és úgy is, mint újságírónak. Az első hónapok súrlódásai után kialakul a közösség, az is eldől, hogy a hálóban kinek a szava nyom legtöbbet a latban — szerencsés esetben —, ha a kollégiumi tanárok, nevelők is segítenek, általában az értelem az alapja a kiválasztásnak. Sajnos egy-egy fiúkollégiumban — a fizikai erő vette át a „döntő szót”. No, nincs is semmi baj, ha az erőt a sportteljesítményekben mérik, annál több a probléma, ha az adott és kapott pofonokban. Az egészséges közösségben ez csak átmeneti jelenség lehet, ha nem az, akkor ez a tény megkérdőjelezi a nevelők rátermettségét is. ____z első nehéz hónapok i után tehát rendeződik aek a sorok, és úgv- ahogy a szekrények is. A lányoknál kevésbé — de a fiúkollégiumokban bizony nagyon is indokolt a rendszeres szekrényvizit. Ennek tapasztalataiból persze mi, szülők is okulhatunk, hiszen nem szívderítő látvány a pupliningekkel telegyűrt polc, a fogmosó pohár és a cipőkefe meg a mosószer egyvelege. A látványból megtanuljuk, hogy a könnyen kezelhető műszálas garbó, pulóver sokkal jobb viselet, hogy célszerű zsebet varrni a szekrények oldalára, ahol elkülöníthetők a különböző rendeltetésű felszerelések. , egtöbb kollégiumban | panaszkodik a konyhait vezető, no, nem azért, .. hogy repetát kérnek a gyerekek, hanem azért, mert nagyon sok a maradék. Olyan mezőgazdasági szakközépiskolában is elhangzott a panasz, amelynek igazán „jó hírben áll” a szakácsnője. Nem éhesek a serdülők? Dehogynem, de ha nem tetszik az ebéd — közel az ABC és a főzelék helyett nápolyit ropogtatnak vagy hideg húsféléket. Nos, ez a panasz is nekünk, szülőknek szólt elsősorban, egyes kollégiumvezetők szerint néhány gyereknek több zsebpénz jut, mint egy kétcsaládos pedagógusnak. Nem egy esetben 500- asok lapulnak a ruhásszekrény kék papírjai alatt. Ez a pénz óhatatlanul könnyelműségre, pazarlásra csábít. Arról nem is beszélve, hogy sokkal egészségesebb, ha a déli meleg főzelékkel töltik meg gyomrukat, mintha nápolyival, csokoládéval. Tehát a pénz megvan, a csábítás kezdődik az édességekkel, folytatódik a cigarettával és egyes kirándulások során bizony résen kell lenni a nevelőnek, hogy ne kóstolják meg az alkoholt. Mi a javaslat? Ne adjunk feleslegesen pénzt a kollégistáknak! BARTA ÉVA Beszédes számok A forradalom előtti Oroszországban csupán minden ötödik gyerek tanulhatott. Lenin keserűen állapította meg, hogy Oroszország népeit a művelődés, a felvilágosodás és a tudás tekintetében a szó szoros értelmében kirabolták. A cári Oroszországban száz férfi közül hatvan, száz nő közül pedig 83 nem tudott írni, olvasni. Az ország végvidékein élő nemzetiségeknek nem volt saját írásbeliségük sem. Ma az ország minden harmadik lakosa tanul: 126,1 millió személynek van felső- és középfokú képzettsége. Az általános képzést és középfokú szakmunkás-képesítést nyújtó iskoláknak 48 millió tanulója van. Az országú főiskoláin több diák tanul, mint az összes európai tőkés állam főiskoláiban. 1976-ban — 1914-hez viszonyítva — a felsőfokú tanintézetekből hatvanszor több szakember került ki. A szovjet ember eszmei nevelésében fontos szerepet tölt be a politikai oktatás. A pártoktatás rendszerében mintegy 20 millió ember tanul, köztük több mint 7 millió párton kívüli. A marxizmus—leninizmus egyetemein 410 ezren gyarapítják tudásukat. A legutóbbi években 42 millióan végeztek különféle közgazdasági tanfolyamokat. A régi Oroszországban mindössze 12 000 tudományos dolgozó volt. Számuk jelenleg a felsőoktatási intézmények tudományos-pedagógiai kádereivel együtt 253 000. A tudományok doktorainak száma 34 600, a tudományok kandidátusainak pedig 345 000. A szocialista magyar társadalom születése (4.) A munkásosztály Á Központi Statisztikai Hivatal vizsgálata szerint 1973- ban az aktív keresők 58 százaléka tartozott a munkás- osztályhoz, 14,6 százaléka a szövetkezeti parasztsághoz, 24 százaléka a szellemi dolgozókhoz és 3,4 százaléka a kisárutermelők- höz. Napjainkban tehát az aktív keresők többségét alkotja a munkásosztály, Munkásosztály Szövetkezeti paraszt Kisárutermelő Tőkés, földbirtokos vagyonából élő összesen: Az MSZMP politikáját folyamatosan a munkásosztály vezető szerepének érvényesítése határozza meg. A párt Központi Bizottsága 1958- ban és 1974-ben kiemelten is foglalkozott a munkásosztály helyzetének elemzésével, az amelyhez soroljuk a statisztikai gyakorlatban a mező- gazdaság szövetkezeti szektora kivételével az összes fizikai dolgozót, valamint a szellemi dolgozók közül a termelés közvetlen irányítóit; művezetőket, technikusokat, diszpécsereket; raktárosokat; forgalmi, szállítási irányítókat. 38,8 50,8 57,1 58,0 8,3 16,0 22,3 24,0 50,7 21,1 3,2 3,4 1,9 0,1 — — 100,0 100,0 100,0 100,0 ebből adódó feladatok megjelölésével. Legutóbb pedig a párt XI. kongresszusán elfogadott Programnyilatkozat állapította meg, hogy „szocialista társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály. Vezető szerepe a szocializmus építésének időszakában mindvégig megmarad, társadalmi befolyása tovább erősödik. Növekszik politikai felkészültsége, általános és szakmai műveltsége. Tevékenységében csökken a szakképzetlen, nő a szakképzett munka aránya. Soraiban emelkedik a magasabb képzettségű munkások száma, új igények és képességek is kifejlődnek, amelyek elősegítik mind több munkás aktív részvételét a termelési folyamatok irányításában, a közéletben, a közügyek intézésében. A munkásosztály szerepe növekszik a szocialista életmód térhódításában és általánossá válásában . is. A munkásosztály általános műveltségének, 1 szakmai képzettségének emelése, új és növekvő szükségleteinek kielégítése nem csupán gazdasági, hanem lényeges társadalompolitikai feladat.” Már az eddigiekben is utaltunk arra, hogy a munkásosztályhoz tartozók száma a szocialista építés időszakában közel . megduplázódott. Ez £ számszerű növekedés pedig elsősorban az ipariépítőipari ágazatokban volt jelentős. Ennek eredményeként a munkásosztályhoz tartozók között 57,6 százalék az ipari-építőipari fizikai dolgozók aránya. Az 1960-as évektől kezdve az ipari fizikai dolgozók száma a korábbinál mérsékeltebb ütemben emelkedett, majd 1970 után némileg visz- szaesett és ugyanezen időszakban az építőipari munkásság növekedése is lassúbbá vált. Lényegében arról van szó, hogy 1970-re az ipari-építőipari munkások száma elérte azt a szintet, amely gazdasági-társadalmi fejlődésünknek megfelel, és a jövőben arra számíthatunk, hogy a fejlett országokra jellemző átalakulási folyamatoknak megfelelően elsősorban a harmadik szektorban foglalkoztatott munkások száma és aránya fog növekedni. Magyarországon korábban elhangzottak olyan nézetek, hogy a munkásosztály nagyarányú számszerű növekedése, valamint azok a társadalmi átrétegződési folyamatok, amelyeknek során a munkás- osztály legjobbjai vezető pozícióba kerültek és a számszerű növekedés főleg parasztok és azok gyermekeinek munkássá válásából adódott, a munkásosztály „fel0—7 osztály 8 osztály Érettségi összesen: Termelés közvetlen irányítója Szakmunkás Betanított munkás Segédmunkás összesen: Míg 1960-ban csak a munkások egyharmada, addig napjainkban már kétharmada végezte el legalább a 8 osztályos általános iskolát, nőtt a szakképzett Aiunkások aránya, és a 30 év alatti szakmunkásoknak már közel egyharmada rendelkezik érettségi bizonyítvánnyal is. A számszerű növekedés tehát nemcsak a munkásosztály arányának, hanem tárhígulását” eredményezték. Ennek a felfogásnak azonban élesen ellentmond az, hogy a számszerű növekedés idősza- - kában, de különösen az elmúlt 15 esztendőben jelentősen nőtt a munkásosztály általános és szakmai műveltségi színvonala. 1949 1960 1970 1973 80 66 40 35 18 30 52 56 2 4 8 9 100 100 100 100 3 3 5 5 29 32 37 40 14 27 31 31 54 38 27 24 100 100 100 100 sadalmi súlyának növekedésével is együttjárt. A munkásosztályhoz tartozók több, mint 90 százaléka a felszabadulás után vált munkássá és úgy, mint tudatát már a fel- úgy, mint tudattá már a fel- szabadulást követően kialakult szocialista társadalmi viszonyok határozzák meg. KOLOSI TAMÁS Következik: A parasztság. Az aktív keresők osztály- és rétegtagozódása (%) 1949 1960 1970 1973 A munkásosztály aktív keresőinek iskolai végzettsége és foglalkozási minősége 1949—1973 (%) Űtban Kaposkeresztúrra