Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-03 / 29. szám

1978. február 3. rlÉPÜJSÁG 5 Legalább középiskolás fokon Jogásznemzet ? A XIX. század második fe­le tájékán, amikor a fokoza­tosan földjüket vesztő föld- birtokosok ivadékai ellepték a jogi karóikat, divat volt az­zal hivalkodni, hogy „jogász­nemzet vagyunk”. Természe­tesen nem voltunk, hanem legfeljebb csak a sok millió koldus országa, viszont a bű­vös ,,'Dr.” (akárhány eszten­dei „mezei” munkával, vagy­is egyetem mellé járással sze­rezték^ meg), névjegyre is nyomható belépőt jelentett a „jobb középosztályba”. Közhelyek Tán mondani se kell, hogy az idők múltával se váltunk jogásznemzetté, ami egyéb­ként teljesen felesleges is lenne. Az viszont már nem, hogy legalább a jog alapfo­galmaival tisztába legyünk, amiről pedig honfitársaink többsége esetében szó sincs. A jog — magatartási szabá­lyok bonyolult gyűjteménye — átszövi egész életünket. Az még nem fenyeget különö­sebb veszedelemmel, ha vala. ki netán másodszori olvasás­ra érti meg az alábbi egysze­rű szöveget, mely az 1974-ben kiadott Polgári peres eljárás című kötet 525. oldalán talál­ható : „Törvénysértően járt el a megyei bíróság, amikor a fel. peres korábbi perben tett nyilatkozatának — melyben az I. és II. r. alperesekkel szemben keresetétől elállóit — anyagi jogi hatályt tulaj­donított.” Minden szakmának meg­van a maga, elsősorban csak bennfentesek számára érthető zsargonja. A jog szinte időt­lenül régi. természetes, hogy a fentihez hasonlókat első­sorban a jogászoknak kell ér­teniük és értik is. Az már veszélyesebb, hogy a mindennapi élet átlagpol­gárának jogi műveltsége (ide tartozunk legtöbben) legfel­jebb közhelyek mélységéig hatol. A közhelyek származá­sa lehet nagyon előkelő, de jogsegély-szolgálat se vélet­lenül jött létre, eredményes­sége bebizonyosodott tény. Beszéltem ügyésszel, aki ma­holnap már bizakodik, hogy kissé más jellegű munkakö­rét a jövőben egyre keveseb­ben tévesztik össze az ügyvé­dekével. — Ha elvesz valaki a tás­kádból ezer forintot, az mi­csoda? — kérdeztem nemré­giben legifjabb utódomat. Tétovázás nélkül válaszolt: —' Lopás! — És ha valaki az utcán talál egy pénztárcát, benne ezer forinttal? — Szerencse! válasz. hangzott a száli frankoktól származik. Azt a vitathatatlan — és többnyire megbocsájtóan hangsúlyozott tényt, misze­rint „Tévedni emberi dolog”, legelőször az idősebb Seneca foglalta írásba. „A nyomtató ökörnek ne kösd be a szá­ját” Pál apostol Timotheus- hoz írt I. levelében olvasha­tó, de már ő is Mózestől pla­gizálta. Az a kevéssé erköl­csös elv, miszerint „Kéz ke­zet mos” az i. e. 540—450 közt matuzsálemi kort élt görög Epikharmosztól származik. Az Alkotmányban rögzített és a mai nemzedéknek már magától értetődő „A mun­kához való jog”-ot először Francois Marie Charles Fou­rier szögezte le. Ebből ennyi elég, mert a többi a sok. Mindennapi példák Beállít az Állami Biztosító­hoz egy állampolgár és azzal döbbenti meg a jogtanácsost, hogy jött a szomszédja, mé­lyen övön alul történt meg- rúgásáért kiszabott másfél ezer forintos kártérítést kifi­zetni. Az Állami Biztosító tbsy 91^BBSS ISÄiii tartalmi értékük már haj­szálvékonyra kopott. Amikor valaki békétlen egy súlyosabb bűnügyben ho­zott bírói ítélettel kapcsolat­ban, akkor könnyen kimond­ja, hogy: „Szemet szemért, fogat fogért!” Ez mégcsak nem is László királyunk tör­vénye, akire sűrűn ráfogják, hanem jóval korábbról, a lad ügyvédhez, mert kiderül, hogy otthona telekönyvileg nem is ott áll, ahol valójában. Áldetektív tart házkutatást egy megszeppent családnál, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy házkutatást írásos pa­rancs birtokában még ma­gukat kellően igazoló rend­őrök is csak hatósági tanú jelenlétében tarthatnak. Milyen ügyben, mivel, ki, mikor, hová, kihez fordul­hat, ezek lennének a min­dennapi élet könnyebbé té­telének nélkülözhetetlen alap­elemei. Hiába volt Magyar- országon 1970-ben 27 567 (me­gyénkben 363) állam- és jog- tudományi képesítésű sze­mély, ők ezen magukban ke­veset segíthetnek. Ki segíthet ? A tanácsoknál ügyfélszol­gálati irodák működnek, jó istápolói a hiányos állam- igazgatási ismereteknek. A Családunkban még nem fordult elő, hogy 1000 forint­tal bélelt bukszát találtunk volna, tehát én is elmulasz­tottam fiamat felvilágosítani a talált tárgyakkal követendő eljárásról. De az iskola leg­alább ennyire. Zentai And­rás, a szekszárdi Garay Gim­názium igazgatója beszélge­tésünk során teljesen egyet­értett abban, hogy a jogi alapismereteket legalább kö­zépiskolás fokon el kéne kez­deni a fejekbe csepegtetni. — Tanulóink egyelőre a „Világnézetünk alapjai” tan­tárgy során kapnak ebből, de édeskeveset. Olykor meghí­vunk TIT-előadókat, vagy az osztályfőnöki órákon csur- ran-cseppen valami. Ezt nem az igazgató mond­ta, de tegyük hozzá, hogy csak akkor, ha az osztályfő­nök maga jogilag művelt. — A jogi alapismeretek az új tanterv szerint csak váz 1979—80-as tanévben kerül­nek sorra a gimnáziumban. ORDAS IVÁN nem szab ki ilyen jellegű ősz- szegeket, a látogatónak né­hány házzal odébb kellett mennie a Társadalombiztosí­tási Igazgatósághoz. Egy - minden tiszteletet megérdemlő idős iparos há­zat vásárol. Csináltat (drá­gán) egy magánjogi szerző­dést valamelyik zugírásszal. Aztán később döbbenten sza­Jobban tennéd, ha előbb megnéznéd, mit kaphatsz ezért Nagy János karikatúrái. Jótett - alamizsnaként A hét végén, a tömegköz­lekedés egyszerű utasaként tapostattam magamat én is egy távolsági járaton. (A' busz útirányát azért titkolom, mert szándékom máskor is utazni ezen a vonalon.) Derékig kendős néni ka­paszkodott fel az egyik köz­ségi megállóban. Már jócskán elhagytuk a falu határát, amikor jegyváltás kapcsán kiderült, hogy az idős nő úti­célját képező tanyai bejáró­ban nem áll meg a járat. A néni szívós alkudozásba kezdett a mogorva kalauzzal. A magasabb szempontok éber őre azonban lyijthatat- lannak bizonyult — és dör­gő hangon fegyverezte le a nénikét: — Mit gondol, mi lenne, ha ez a busz ott állna meg, ahol valamelyik utasnak ép­pen dolga akad? Ez kérem nem emberség kérdése! A busz haladt tovább. Mi, utasok a célunk felé — a néni a kétségbeesésbe, a ka­lauz a kötelességteljesítés csúcsai felé... Az egyik megállóban „sto- pos” integetett a gyorsjárat­nak. Már jól elhúztunk, mi­kor a kalauzunk rákiáltott a sofőrre: — Állj meg, hisz ez a Jan­csi! Úgy tűnik, néha szeren­csés dolog Jancsinak lenni, mert a busz valóban féke­zett, és bevártuk a futva ér­kezőt. A kalauz megérezve, hogy valami magyarázattal tartozik, félhangosan közölte az utasokkal, hogy „szegény gyereknek csak másfél óra múlva lenne busza”, ha nem veszik fel. És hát... ember­ség is van a világon... A néni, az elhallgattatott figyelmetlen utas, most rend­kívül ébernek bizonyult, mert szinte diadalmasan szólt a kalauznak: — Akkor én is érdemiek talán az emberségből egy ki­csit?!. .. A kalauz morrantott, mint akinek nincs ínyére a tetten­érés: — Jól van mama, magát is letesszük... Eddig a történet. Egy pillanatig sem hiszem, hogy az öreg néni, miközben a tanyabejáró sáros útját ta­posta, az emberi lélek mély­ségeiről tűnődött. De az sem valószínű, hogy a kalauz utólagos embersége túlzottan meghatotta. Ez érthető is. Látszatcselekvés volt az egész. Millió esetben tapasz­taljuk ezt a fajtáját a jótett­nek — amikor is kalapunk mellé dobott fityingként ré­szesülünk valamely „hatal­masság" ajándékosztó kegyé­ben. Ilyenkor berzenkedünk, mint az önérzetes koldus. És — igazunk van! A segítő- készséget, az emberiességet, nem lehet alamizsnaként széthinteni — sem kalauz­nak, sem hivatali főnöknek, sem hentesnek —, egyáltalán, senkinek, bármily rangban „tündököljön” is az illető... — gyvgy — Középületek új szerepben A megüresedett középüle­tek közművelődési és közok­tatási célokra történő fel- használásáról hozott határo­zatot a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1977. április 20-án. Ennek megfe­lelően a múlt év júniusában elkészült a konkrét adatokat magába foglaló hasznosítási terv. A költségeket a megyei fejlesztési alapból, illetőleg helyi erőből és társadalmi munkából fedezik. Mi valósult meg azóta a hosszabb távú elképzelések­ből megyénkben? Bonyhádon a járásbíróság volt épületében 1 millió 230 ezer forintos költséggel nyolc tantermet alakítottak ki, amely a II. számú általános iskola bővítését szolgálja. Kölesden az óvoda szom­szédságában álló, állami tu­lajdonban lévő házban 25 óvodás részére rendeztek be egy foglalkozási termet. Kö­lesden ezzel megoldódott az óvodai férőhelyek problémá­ja. Az átalakításra fordított összeg itt 250 ezer forintot tett ki. ^ Dunaföldváron a községi pártházban 75 személyes óvoda kapott helyet, 1 millió 800 ezer forintért. Ugyancsak Dunaföldváron egy másik 75 fős óvodát is átadtak, amelyet 1 millió 300 ezer forintos be­fektetéssel, felvonulási épü­letekből nyertek. 1978 szeptemberére terve­zik a bonyhádi malomkas­tély rendbehozatalát, itt szintén 75 óvodás fér majd el. Remélhetőleg a gyönki kas­tély ügyében is történik vég­re előrelépés. A kastélyban jelenleg a helyi termelőszö­vetkezet takarmánykeverő üzeme működik, néhány he­lyiséget pedig tsz-irodaként használnak. Az épület mű­emlék jellege és a környezet- védelmi előírások egyaránt indokolttá teszik, hogy a za­jos, poros, szennyvízkibocsá­tó üzem kikerüljön a község belterületéről. A gyönki ta­nács 1977 októberében tett már lépést ennek érdekében, de még mindig kérdéses, hogy a termelőszövetkezet vé­gül is milyen feltételek mel­lett lesz hajlandó kivonulni az épületből. Ha a kastély szabaddá válik, körülbelül 8—10 millió forintos költség­gel, száz gyerek elhelyezésé­re alkalmas, általános iskolai diákotthont alakítanak ki benne. A megye településein lévő megüresedett, vagy a jövőben megüresedő középületekből az 1980-ra várossá fejlődő Pakson találunk legtöbbet. Az 1980-tól 1985-ig terjedő időszakban a tervek között Pakson az alábbi közművelő­dési és közoktatási jellegű át­alakítások szerepelnek: A járási rendőrkapitányság épülete városi, járási úttörő­házként funkcionál majd. A tervezett költség 600 ezer fo­rint. A járási hivatal és a községi tanács épületében 200 fős középiskolai kollégiumot hoznak létre. A költség elő­reláthatólag 2,5 millió forint. A járási pártbizottság épüle­tébe a zeneiskola költözik — költsége kb. 600 ezer forint. A jelenlegi ifjúsági házból MHSZ-székház lesz, egymil­lió forint ráfordításával. A Deák Ferenc ház révén pedig kiállítóteremmel és falumú­zeummal gyarapodik Paks. Ez az átalakítás kétmillióba kerül. Üveg Parádsasvárról Az Üvegipari Művek parádsasvári üveggyárából a termé­kek 70 százalékát nyugati országokba exportálják. A csiszolóműhelyben Festik az üvegeket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents