Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-24 / 47. szám
2 'KÉPÚJSÁG 1978. február 24. / Asszad moszkvai tárgyalásairól Elutazott a szíriai államfő Becs Haderőcsökkentési tanácskozás Csütörtökön Bécsben Wolf_ gang Behrends nagykövetnek, az NSZK küldöttségvezetőjének elnökletével megtartották a közép-európai haderők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalás- sorozat 161. plenáris ülését. A tanácskozás egyedüli felszólalója dr. Ingo Oeser nagykövet, az NDK delegációjának vezetője volt. Beszédében Oeser nagykövet rámutatott arra, hogy a szocialista országok által előterjesztett javaslatok lehetővé teszik az előzetes konzultációk eredményein alapuló, valamennyi résztvevő ország számára elfogadható egyezmény kidolgozását. Csütörtökön elutazott Moszkvából Hafez Asszad, az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke. Hafez Asszad a szovjet vezető testületek meghívására párt- és kormányküldöttség élén tett hivatalos, baráti látogatást a Szovjetunióban. A szíriai államfőt Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők búcsúztatták a két állam zászlóival fellobogózott vnu- kovói repülőtéren. — Rendkívül hasznosak és sikeresek voltak moszkvai tárgyalásaink, amelyekén beható véleménycserére nyílt alkalmunk Leonyid Brezs- nyevvel, Alekszej Kosziginnel és más szovjet vezetőkkel — jelentette ki Hafez Asszad, az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke a szovjet sajtó képviselőinek csütörtökön, mielőtt elutazott Moszkvából. A szíriai államfő köszönetét fejezte ki a szovjet vezetőknek, s a szovjet népnek azért az állandó, következetes és elvi támogatásért, amelyet az összes megszállt arab terület felszabadításáért és a Palesztinái arab nép törvényes jogainak helyre- állításáért küzdő arab népeknek nyújt. — Moszkvai látogatásunk minden tekintetben megfelelt a hagyományos szovjet— szíriai barátság megszilárdítása és az együttműködés elmélyítése érdekeinek — jelentette ki Hafez Asszad. Eltemették a hősi halált halt bányászokat Szaljut-6 Új típusú rádióteleszkóp Csütörtökön délután kísér, ték utolsó útjukra Tatabányán a 12/a aknában tragikus körülmények között elhunyt 26 bányászt. A gyász jeleként 26 fekete lobogó övezte a bányaigazgatóság épülete melletti Mártírok terét, gyászlobogók lengtek a középületeken, a városi temetőhöz vezető utak mentén. Már a szertartást megelőző órákban sok ezren vonultak a temetőkertbe, hogy leróják kegyeletüket. A temető bejáratától a sírhelyekig munkásőrök és ifjúgárdisták sorakoztak fel. A gyászinduló hangjai után . A belgrádi találkozón részt vevő 35 ország képviselői hosszas vita után munkatervben rögzítették a hét folyamán végzendő tevékenységüket, mely szerint csütörtökön és pénteken a küldöttek egy-egy plenáris ülést tartanak. A szocialista országok ehhez azzal a kikötéssel járultak hozzá, hogy a munkaterv keretében fennSimon Pál nehézipari mi. niszter vett búcsút a bányászoktól, tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány őszinte részvétét, a Nehézipari Minisztérium dolgozóinak együttérzését. Gál István, a Tatabányai Szénbányák igazgatója a szénmedence bányászainak nevében mondott búcsút. A hősi halottak munkatársai a felcsendülő bányászhimnusz hangjai mellett engedték le a koporsókat, majd a gyászolók tömege koszorúkkal és virágcsokrokkal borította be a sírhantokat. maradó időt a belgrádi találkozó befejezésével kapcsolatos összes kérdések két. és sokoldalú megvitatására használhassák fel. Megfigyelők a sajtóközpontban annak a várakozásuknak adnak hangot, hogy már pénteken a plénum elé kerülnek a két- és sokoldalú konzultációk eredményei. Az elméleti tudományok — az asztrofizikai vagy a csillagok és csillagrendszerek keletkezésével foglalkozó kozmogónia-kozmológia — és a gyakorlati tudományágak — például a meteorológia — számára egyaránt rendkívül nagy jelentőségű a Szaljut—6 űrállomáson üzembe helyezett rádióteleszkóp, amelynek segítségével a milliméternél kisebb hullámhosszú, más szóval infravörös sugárzásokat lehet vizsgálni. A BSZT—1 elnevezésű rádióteleszkóp ugyanis olyan megfigyeléseket tesz lehetővé, amelyeket a Földön nem lehet elvégezni. A világűrből érkező, igen gyenge sugárzásokat ugyanis ebben a hullámtartományban a Föld atmoszférája, annak vízpáratartalma elnyeli. Az űrállomáson a folyékony héliummal működő berendezés biztosítja a műszerek kellő hűtését is. Az abszolút nulla fokhoz közelálló, mínusz 269—270 fokos hőmérsékletű hűtésre azért van szükség, hogy a rádióteleszkóp érzékelő berendezéseiben elfojtsák a sugárforrások megfigyelését gátló egyéb jeleket. Ha az űrhajósok rádiótávcsövüket a csillagokra, csillagrendszerekre irányítják, akkor új adatokat szerezhetnek ezekről az eddig csak kevéssé ismert hullámtartományban. Ha viszont a Földre irányozzák, akkor jól tudják vizsgálni az atmoszféra legfelsőbb rétegeinek jelenségeit, például a troposzférában lévő vízpára meny- nyiségének alakulását. A tudósok véleménye szerint ebben a rétegben keletkeznek a ciklonok. így a páratartalom módosulásából — más megfigyelésekkel összevetve — képet lehet alkotni a várható veszélyről, pontosabbá lehet tenni a meteorológiai előrejelzéseket. Mivel a rádiótávcső berendezései az ibolyántúli sugárzást is észlelik, az új eszköz alkalmas az atmoszféra ózonrétegének vizsgálatára is. Az utóbbi időben számos olyan tudományos vélemény látott napvilágot, hogy az ózonréteg az iparosodás, a gépesítés miatt veszélyben van — ezt most az eddiginél pontosabban lehet majd vizsgálni. Belgrádi munkaterv Barátok közt ..................................... E gy szovjet alakulatnál Tolna megyében A kapunál szolgálatot teljesítő tiszt nem tudott az érkezésünkről. Szabályos tisztelgés és barátságos kézfogás után telefonon hívta fel a parancsnokot, hogy bejelentse: keresik. A hosszú lábú fiatal tizedes — akinek az volt a feladata, hogy az alezredes elvtárshoz kísérjen — katonás ütemet diktált a laktanya épületeit összekötő járdán. A csípősre fordult február frissen esett havát lapátoló kiskatonák igencsak megnéztek bennünket, ahogy zakóban szaporáztuk a lépést a kísérőből mintegy előőrssé vált fiú után. A parancsnok éppen élőt- ' tünk érkezhetett, mert még a köpenyét sem volt ideje felakasztani. — Kintről jövök, a laktanya tereprendezési munkáit ellenőriztem — mondja a bemutatkozás, hellyel kínálás után. Mosolygós szemű, szikár, középkorú férfi. A helyettese jóval fiatalabbnak tűnik — őrnagy. — Arról szeretnénk írni, hogy az önök egysége, mint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok egyik része, milyen kapcsolatban van a községgel, a járással, megyénkkel? Még jóformán be sem fedeztük a kérdést, széles gesztussal egyszerre válaszoltak: — Kitűnő! — Majd mint aki példával is bizonyítani tudja az állítását, az ujjain számolja: — Vannak közös rendezvényeink. Gyűlésekre meghívnak bennünket, kultúrműsorokat rendezünk, együtt kirándulunk, sport- • versenyeket rendezünk. Van amikor a mi kultúrcsopor- tunk lép fel a megye egy-egy településén, máskor kórusok, zenekarok, tánccsoportok szerepelnek itt a laktanyában. A nagy politikai évfordulók tiszteletére rendezett ünnepségeken kölcsönösen elmegyünk egymáshoz, közösen koszorúzzuk meg az emlékműveket. Legutóbb például a pálfai termelőszövetkezet zárszámadására voltunk hivatalosak. Persze nem csak ünnepelünk együtt, a munkában is segítünk egymásnak. Kinek mire van éppen szüksége. Ha minket hívnak, örömmel megyünk. Akár egy összetorlódott mezőgazdasági munkában való részvételre, akár egy társadalmi munkában való park, vagy játszótér építéséhez. A magyar elvtársakhoz is bátran fordulhatunk. Igazán mondom: a legőszintébb jóindulattal segítenek. Hogy miben? Hát ha például csinosítani, korszerűsíteni akarjuk a laktanyát és elakadunk valamilyen anyag beszerzésével, azonnal segítenek. Segítenek akkor is, ha olyan szakipari munkát kell elvégezni, amihez vagy szakemberünk, vagy felszerelésünk nincs. Itt van például ez a szoba, ezt is magyar szobafestők csinálták, de sokat segítettek az úszómedencénk készítésénél is. Nem volt még olyan kérésünk a járás, a község vezetőihez: Rigóczky István, Hor- nyák László, dr. Kiss Frigyes, Széles István, Jendrelo- vics Ferenc elvtársakhoz, amit ne teljesítettek volna. De ugyanezt a jóindulatot tapasztaljuk a megye vezetői részéről is. Közösen megbeszéljük a feladatainkat. Valóban zökkenőmentes, elvtársi a kapcsolatunk. A találkozásaink mindig emlékezetesek. Nagyon sok jó barátunk van. Higgyék el, se szeri, se száma a jó együttműködés példáinak. — A tiszteknek itt él a családja is. Ők hogyan találják fel magukat? — Jól. Az asszonyok között is kialakult a barátság és az igen sokoldalú tapasztalatcsere. Kicserélik a főzési, gyermeknevelési tapasztalataikat. A családias találkozókon megismertetik egymást a magyar és az orosz konyha remekeivel, aztán ki-ki egyedül is kipróbálja, amit tanult. A gyerekek? Tolmács nélkül is jobban beszélgetnek, mint sokszor a felnőttek tolmáccsal. — A jó légkör nyilván hasznára van a szolgálati feladatok ellátásának is. — Természetesen. Az elmúlt évben elsők lettünk a laktanyák versenyében. Most mi őrizzük a vándorzászlót. — Sok munkával szereztük meg, nem is engedjük át másnak — vélekedik a parancsnok helyettese. — Az egységünk, amelyben a Szovjetunió mintegy hatvan nemzetiségét képviselik a fiatal katonák, 1944- ben alakult, az ukrajnai harcok idején. Részt vett a háborúban. A most itt szolgálatot teljesítő fiatalok szülei bizony még átélték a háborút. Egyébként, milyen a véletlen: a bátyám húsz évvel ezelőtt ebben a laktanyában volt sorkatona. Azóta, ha otthon vagyok szabadságon Moszkvában, mindig részletesen be kell számolnom neki az itteni életről, a fejlődésről. — A magyar fegyveres testületekkel milyen a viszony? — Egyetlen példa: van egy magyar katonai testvéregységünk. Ők is kiválóak lettek a legutóbbi értékelésnél. Szíves szóval invitálnak: nézzük meg a laktanyát. A katonás rendben sorakozó ágyak, a vadonatúj ruhák, a ragyogó tisztaság mind-mind azt tanúsítják: fegyelmezett emberek, kulturált körülmények között élnek itt. Az étteremben ebédhez tálalnak. A konyhából gyomor- kordító illatok lengedeznek. Ma tantermi foglalkozások vannak. A klubszoba is csak később népesül be. Addig pihennek a könyvek, a folyóiratok. Az udvaron ismét neki kell gyűrkőzni a frissen esett hónak. Egy mongolos képű fiú míg utat enged — az üveg alatti fényképeket nézi: a nyáron készültek, ha jól látom valamilyen közös táncos összejövetel lehetett itt a községben. (F. I.) Koszorúzás Budapesten A Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta megalakulásának 60. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. Képünkön: Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára és Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője koszorúzott. (Képtávírónkon érkezett.) Díszünnepség Szekszárdon (Folyt, az 1. oldalról.) a nép kezébe vegye a haza, a megye sorsának irányítását. Horváth elvtárs részletesen elemezte a felszabadulás óta elért eredményeinket. Megállapította: elért eredményeinkre joggal büszkék lehetünk. Ezekre az eredményekre építve szüntelenül tovább javíthatjuk a lakosság életkörülményeit, egészség- ügyi, kulturális és szociális ellátottságát. Népünk tudja, mindazokért az eredményekért, amit mi és más szocialista országok elértek, húszmillió szovjet ember áldozta életét a frontokon és a hátországban. Népünk ezt az óriási áldozatot nem feledi, soha el nem múló hálával adózik ezért a Szovjetunió hős népeinek. A Vörös Hadsereg győzelme teljesítette ki azt a barátságot, amely a két nép között már korábban kialakult. E barátságot vérrel pecsételte meg az a sok ezer K. Papp József Az ünnepséget követően fogadás volt, amelyen pöhár- köszöntőt mondott K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára. K. Papp elvtárs pohárköszöntőjében méltatt^ a szovjet hadsereg dicsőséges hatvan évét, amely a nép, a nemzetközi proletariátus szolgálatában telt el. Hangsúlyozta: azt a szovjet hadsereget ünnepeljük most, amely biztosította, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményei mindörökre éljenek, s amelynek katonái voltak a magyar internacionalisták és ’ amely hadsereg elhozta népünk számára is a szabadságot. — Azt a hadsereget ünnemagyar internacionalista, akinek hősi emlékét kegyelettel őrzik Szibériában, a Távol-Keleten, a Volga vidékén és a Szovjetunió más területein. A felszabadulást követően a Szovjetunió legjobb barátunkká és szövetségesünkké vált, olyan barátunkká és szövetségesünkké, amellyel közösek örömeink, gondjaink, vezérlő eszméink és céljaink. Pártjaink, országaink, népeink kapcsolatai internacionalisták és testvériek. Közös eredményeinknek köszönhető, hogy az imperialista agresszív törekvésekkel ma már hatalmas, korszerűen felszerelt, a lenini elvek alapján egységesen szervezett és működő, kiképzését és fegyverzetét tekintve szilárdan egységes katonai koalíció áll szemben, amelynek fő ereje a 60. születésnapját ünneplő szovjet hadsereg. A díszünnepség az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. pohárköszöntője peljük most, amely születésekor is több volt, mint egy nép hadserege. A nemzetközi proletariátus hadserege volt akkor, és az napjainkban is. örülünk, hogy e hadsereg képviselőivel együtt ünnepelhetünk. Kívánunk önöknek, parancsnokoknak és katonáknak, önökön keresztül az egész szovjet népnek sok sikert a kommunizmus építésében, a népek barátságának erősítésében — mondotta K. Papp József,, majd ezekkel a szavakkal emelte poharát: — Dicsőség és hála a nagy szovjet népnek, tisztelet és megbecsülés fiainak, a szovjet hadsereg katonáinak és tisztjeinek. Etiópia * Folytatódik az ellentámadás Az etiópiai hadsereg egységei két nap alatt több mint 100 Szomáliái katonát semmisítettek meg az ország déli részén elterülő Szidamo tartományban. A hírt az Ad- disz Abeba-i rádió jelentette be, hangoztatva, hogy az ellenség a halottakon kívül sebesültekben is érzékeny veszteségeket szenvedett. Hozzáfűzte, hogy az etiópiai hadsereg valamennyi arcvonalon folytatja az ellenséges erők felmorzsolását. Szidamo a Szomáliái csapatok által lerohant ogadeni térséget alkotó négy tartomány egyike. A tartomány rr a°a több száz kilométerre esik a Harar—Diredawa— Jijiga vonaltól, az etiópiai ellentámadás fő frontszakaszától.
