Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
2 Képújság 1978. február 3. Magyar-koreai tudományos egyezmény Genf A leszerelési bizottság ülése Tudósok tapasztalatcserelátogatását, a tudományos kutatómunka eredményeinek kölcsönös megismerését teszi lehetővé egyebek között a Magyar Tudományos Akadémia és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság tudományos akadémiája közötti együttműködés, amelynek két évre szóló munkatervét írta alá csütörtökön Budapesten Cshö Fá Csun, a KNDK tudományos akadémiájának al- elnöke, és Láng István, az MTA főtitkárhelyettese. Az aláírásnál jelen voltak a hazai tudományos élet vezetői, ott volt Kim Ze Szűk, a KNDK budapesti nagykövete. (MTI) A genfi leszerelési bizottság csütörtökön V. I. Liha- csev szovjet nagykövet elnökletével megtartotta 765. ülését. Elsőként Eugeniusz Wyzner nagykövet, Lengyel- ország képviselője szólalt fel. Értékelésében biztatónak nevezte a leszerelési tárgyalások kilátásait és utalt a leszereléssel foglalkozó két- és többoldalú fórumok munkájának felgyorsulására. Az általában biztató és ígéretes kilátásokkal a lengyel delegátus szembeállította a neutronfegyver Európába történő bevezetésére irányuló terveket. Kormányom álláspontja szerint, és ez sok más kormány álláspontjával megegyezik — mondotta Wyzner nagykövet — sürgősen meg kell kezdeni a két- vagy többoldalú tárgyalásokat a neutronfegyver fejlesztéséről és gyártásáról való kölcsönös lemondásról. Nagy-Britannia képviselője a bizottság tájékoztatására benyújtotta a rendkívüli közgyűlés előkészítésével összefüggő munkaokmányt. Georges Marchais választási beszéde Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: — Néhány hét múlva kommunista miniszterek lehetnek tagjai egy olyan francia kormánynak, amely a baloldal közös programját hajtja végre — szögezte le Georges Marchais, a Francia KP főtitkára Raymond Barre miniszterelnökhöz írt levelében, amelyben ismét televíziós vitára szólította a kormányfőt. Marchais hangsúlyozta, hogy az FKP ellen hangoztatott vádak különösen időszerűvé teszik a kormánypolitika és a kommunisták által javasolt alternatíva összevetését. Barre miniszterelnök mindeddig elutasította a tv- vitát, az Antenne 1—2 tv- társaság programjában szerepel azonban egy vita Marchais és a kormány második embere, Alain Peyre- fitte pecsétőr, igazságügyminiszter között. Az FKP főtitkára szerdán este a „nyílt lapokkal” című tv-műsorban nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy az FKP véleménye szerint az intézmények szerepéről kibontakozott vita csak arra szolgál, hogy elterelje a közvélemény figyelmét az alapvető kérdésről, arról, hogy lesz-e változás március után. Kifejezte meggyőződését, hogy ha a szavazást most rendeznék, a baloldal pártjai kerülnének a többségbe és kommunista miniszterek részvételével alakulna kormány. Marchais rámutatott, hogy a kommunisták szemében a március 12-i első forduló eredménye a döntő. Az első forduló eredményétől függ, vissza lehet-e téríteni a szocialistákat a közös programhoz. A kommunisták ugyanakkor, fűzte hozzá, bármely pillanatban készek a. megegyezésre a szocialistákkal, ha azok megteszik a szükséges lépést, visszatérnek az 1972-es közös program jó időszerűsítéséhez. Az FKP főtitkára megerősítette egy korábbi nyilatkozatát, amely szerint egy 21 tagú kormányban a kommunisták hét tárcára tartanának igényt és elutasította Mitterrand érvelését, amely szerint a tárcákat a megválasztott parlamenti képviselők arányában kellene szétosztani. Marchais hangsúlyozta, hogy a szocialisták és a kommunisták egyaránt igazságtalannak tekintik a választási rendszert és az arányos képviselet elve mellett szállnak síkra — ilyen körülmények között a szavazati aránynak kell mérvadónak lennie. Algír Megnyílt a Szadat-ellenes csúcsértekezlet Algírban csütörtökön délután megnyílt a szadati kü- .lönutas politikát ellenző négy arab ország — Algéria, Szíria, Líbia, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság —, valamint a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet magas szintű vezetőinek csúcstalálkozója. Huari Bumedien algériai államfő nyitotta meg a kétnapos találkozót, amelyen részt vesz Hafez Asszad Szíriái elnök, Abdul Fattah Isz- mail, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban kormányon lévő Nemzeti Front egyesített politikai szervezetének főtitkára, Abdusszalam Dzsallud, a líbiai legfelsőbb népi kongresszus legfelsőbb titkárságának tagja és Jász- szer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke. Moamer el-Kadhafi líbiai államfő betegségére hivatkozva távol maradt a csúcs- értekezlet megnyitásától. Szovjet vélemény Belgrádról A megegyezés esélyei A jelek szerint a belgrádi tanácskozás résztvevőinek komoly erőfeszítésre van szükségük a tisztázatlan kérdések megoldásához. Ennek oka mindenekelőtt a belgrádi fórum céljainak és feladatainak különböző értelmezésében keresendő. Őszintén szólva a 3 hónapos határidőnek elegendőnek kellett volna lennie a teljes egyetértés kialakításához. Miközben azonban a Szovjetunió és a többi szocialista ország képviselői figyelmüket az általános európai együttműködés eddigi pozitív tapasztalataira, valamint ennek további elmélyítésére összpontosították, addig az Egyesült Államok és néhány NATO-partnere ‘ alapvetően azzal volt elfoglalva, hogy az úgynevezett „harmadik kosárral” kapcsolatban „számlákat” nyújtson be egyes kelet-európai országoknak. A nyugati félnek bizonyos értelemben könnyebb dialógust folytatni a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Először is azért, mert Moszkva és a többi szocialista főváros politikai irányvonalát nem befolyásolják belső politikai hangulatváltozások. Másodsorban pedig ezt a politikát áthatja az általános európai együttműködés megerősítésére és további fejlesztésére vonatkozó óhaj, annak ellenére, hogy a Helsinkitől Belgrádig eltelt időszakban néhány nyugati ország részéről több negatív megnyilvánulás — gyakran, kifejezetten provokációs szándék — volt észlelhető. A záróokmány természetesen nem kölcsönös „szerelmi vallomás”. Ez a dokumentum szuverén államok nyilatkozata az európai béke megteremtésének elveiről, mely egyben a biztonság és együttműködés felé vezető úton valamennyi európai nemzet közös eredménye. Ezért helyezi az alapvető hangsúlyt a Szovjetunió a politikai együttműködésre, a katonai enyhülésre (leszerelésre). Arra összpontosítja figyelmét, amely a népeket közelebb hozza egymáshoz, és nem azzal foglalkozik, mely elzárná őket egymástól. Ezért lép fel határozottan a más országok belügyeibe történő beavatkozás kísérletei ellen. Politikailag naív dolog lenne feltételezni, hogy Moszkvát komolyan foglalkoztatják az úgynevezett „emberi jogok megsértésével” kapcsolatos támadások. Az Egyesült Államokban az emberi jogok megsértését nem egy-egy példával, hanem bizonyítékok tömegével tudnánk igazolni. Ez azonban nem valószínű, hogy megváltoztatná az USÁ-ban uralkodó helyzetet, ellenben kölcsönös vádaskodásokhoz és ellenségeskedésekhez vezetne. Helsinki történelmi tanulsága a kölcsönös egyetértés. Ez az egyetlen elv, mely elfogadható az egyenlő jogú partnerek együttműködésének kialakításakor. Ezt tudja valamennyi tapasztalt nyugati politikus és diplomata is. Érdemes megjegyezni, egyes nyugati országok diplomatái személyes beszélgetések során elmondták, hogy továbbra is várhatóak olyan akciók és nyilatkozatok, melyeket részben külpolitikai célra, másrészt saját országuk belső ellenzékének meggyengítésére szánnak. Az a tény, hogy ezek a beavatkozási kísérletek folytatódnak, arról tanúskodik, hogy a nyugati országok továbbra sem mondanak le arról, hogy otthon kemény kezűnek tűnjenek. A Szovjetuniónak határozott célja és ehhez van elég kitartása, hogy a belgrádi találkozó záróokmánya megfeleljen Helsinki szellemének és betűjének. Nincs kizárva persze, hogy egyes nyugati résztvevők ismét megkísérlik az „idegek háborúját”. Azt azonban világosan látniuk kell, hogy ily módon egyáltalán nem segítik elő Helsinki határozatainak megerősítését. Nem kétséges, hogy ma egyetlen felelős politikus vezető sem kockáztatja meg, hogy országa „kocsiját” lekapcsolja a „Helsinki—Belgrad — és tovább” express- vonatról. Mivel azonban minden kocsiban van fék is, igyekeznek bizonyítani azt, hogy a haladási sebességre hatni tudnak. Ezzel azonban nagyon nagy felelősséget vállalnak magukra. V. LOMAJKO (APN—KS) Szemtanúk, dokumentumok a chilei junta terrorjáról Dr. Antalffy György nyilatkozata a nemzetközi bizottság üléséről Több mint kétezer embert hurcoltak el Chilében úgy, hogy sorsukról még a legközelebbi hozzátartozók sem tudnak — mondotta dr. An- talffy György, az Országos Béketanács tagja, a Magyar Jogász Szövetség elnöke az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. A chilei katonai junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság Algírban tartott 5. ülésén — amelyen Antalffy professzor is részt vett — szemtanúk, rejtett kamerával felvett filmkockák, doKumentumok döntötték halomra a chilei katonai vezetők állítását, hogy „demokratizálódik” a kormányzat. — Az algíri tanácskozásunkon 40 ország 150 politikusa, jogásza és egyházi személyisége szögezte le: a chilei junta a „kifinomult” módszerek mögött továbbra is fasiszta rendszer. Az emberi jogok lábbal tiprása ma is mindennapos gyakorlat Chilében. Folytatódnak a kegyetlen vallatások, s a nemzetközi, valamint a chilei jog előírásait semmibe véve tartóztatják le és száműzik az állampolgárok százait. A vád közlése és bírósági tárgyalás nél-' kül deportálják az embereket. Az elfogottak sorsáról még a „ legközelebbi hozzátartozók sem tudnak semmit. A nemzetközi bizottságoknak bemutatott dokumentumok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a chilei titkos- rendőrség a kínzásokat és az embertelen bánásmódot intézményesítette. Jellemzőül talán annyit: az állambiztonsági szervek tagjai gyakran a nyilvántartott bűnözőkből kerülnek ki, akik semmiféle bíróságnak nem tartoznak elszámolással ... — A fizikai terrort a junta mindinkább kiterjeszti a politikai és társadalmi élet minden területére. A szak- szervezetek működését formálisan is lehetetlenné tették, s a munkások követeléseire „válaszolva’: szakszervezeti vezetőket tartóztatnak le. Bizottságunk a beszámolók alapján megállapította, hogy a katonai körök az oktatást is szoros felügyeletük alá vonták, s az egyetemek élére a vezetőket a katonai hatóságok nevezik ki. Az egyházak , humanitárius tevékenységét is korlátozzák. Alberto Inesta, Madrid püspöke az algíri ülésen így fogalmazott: „Pinochet, s a junta tagjai azt állítják magukról, hogy keresztények, miközben emberek ezreit gyilkolják meg és vetik börtönbe...” — A politikai elnyomás és a mindennapos brutalitás mellé a chilei nép mintegy 25 százalékának a rendkívüli nyomor jut osztályrészül, és az embereknek több mint a fele a Chilében hivatalosan megállapított létminimum alatt él. Nem véletlen, hogy az elmúlt két évben fokozódott a fasiszta rendszerrel szembeni belső ellenállás, és — ahogy azt Luis Corvalán, a nemzetközi bizottság ülésén hangsúlyozta — a világ haladó erőinek szolidaritása további harcra ösztönzi a chilei népet. — Nem is szabad, hogy lanyhuljon a demokratikus erők tevékenysége, egészen addig, amíg a juntát nem követi az emberi szabadságjogokat tiszteletben tartó kormányzat. Az ülésen 15 tanú vallomása jelentette a figyelmeztető mementót: a fasiszta katonai rendszer „természetrajza” nem változott. A Chilei Kommunista Párt főtitkárhelyettesének, Victor Diaznak a fia számolt be arról, hogy apját háromévi szabályos embervadászat után fogták el a DINA emberei, és sorsáról azóta sem tudnak semmit. Egy magát meg nem nevező angol politikus a bizottság rendelkezésére bocsátotta a rejtett kamerával Chilében forgatott filmjét. A celluloidszalag tanúskodott a chilei börtönökre jellemző állapotokról. Égetett sebektől eléktelenített, megcsonkított politikai foglyokat is bemutattak a filmkockák. — Nemzetközi bizottságunk, mérlegelve a közvetlen bizonyítékokat és a jelentéseket, az ENSZ közgyűlésének határozatára is hivatkozva követeli az összes eltűnt állampolgár bemutatását, valamennyi politikai fogoly azonnali szabadon bocsátását, és az emberi jogok halaszthatatlan helyreállítását. Állásfoglalásunkban leszögeztük, hogy a terror- és bűn- cselekmények elkövetői nem mentesülhetnek a felelősségre vonás alól. A nemzetközi bizottság az elfogadott dokumentumot az Egyesült Nemzetek Szervezetének és a világ valamennyi kormányának megküldi, kérve, hogy politikai és gazdasági lehetőségeiket latbavetve tegyenek meg mindent a chilei nép jogainak helyreállításáért — mondotta befejezésül dr. Antalffy György. Hadügyminiszter kerestetik Csütörtök esti kommentárunk. (Három miniszterének lemondása folytán kormánya átalakítására kényszerül Schmidt nyugatnémet kancellár. Az építésügyi, valamint a tudományos és oktatási miniszterek kiválása a kabinetből nem okozott volna komolyabb politikai problémát, de a hadügyi tárca birtokosának, Georg Le- bernek a távozása már nem tekinthető az adminisztáció rutinlépésének. A szociáldemokrata párt jobbszárnyához tartozó Leber a kormány egyik kulcsfigurája volt, s nem egészen önszántából távozik posztjáról, hanem azért, mert — egy idő óta botrányos ügyekbe keveredvén — pártja számára politikai tehertétellé vált. •Kiderült, hogy a hadügyminiszternek alárendelt katonai elhárító szervezet, a MAD, törvénysértő módon lehallgatóberendezést telepített Leber titkárnőjének magánlakásában Amikor az ügy kipattant, a miniszter először azzal védekezett a parlament előtt, hogy ez „egyedi eset” volt. Utóbb azonban napvilágra került, hogy a MAD több tucatnyi esetben igénybe vette az illegális lehallgatás eszközeit, ami enyhén szólva megkérdőjelezte a miniszter szavahihetőségét. Leber bukásának ez volt a közvetlen kiváltó oka, de más előzményei is voltak. A szociáldemokraták balszárnya már régóta követelte a lemondását. Elsősorban azért, mert túlságosan engedékenynek bizonyult a hadsereg (Bundeswehr) jobboldali beállítottságú tábornokai iránt, s elnézte a „bajtársi szálak ápolását” az aktív állomány tagjai és az egykori hitlerista sereg veteránjai között. Leber először tagadta ezeket a kapcsolatokat, mondván: „magánjellegű akciókról” lehet szó csupán. A (Frankfurter Rundschau hasábjain azonban nemrég egy müncheni antifasiszta csoport gazdagon dokumentálta közleményét, amelyből kitűnik: 11 bizonyítható esetben a Bundeswehr tisztjei — hol egyenruhában, hol civilben — részt vettek az egykori SS-ek bajtársi összejövetelein, s mindig feljebbvalóik jóváhagyásával. Arra is volt példa, hogy náci „háborús hősöket” hívtak meg élménybeszámolóra a kaszárnyába. Lebernek azért is mennie kell, mert az utóbbi időben kezdett kiesni az ellenzéki CDU—CSU kegyeiből, amely pedig korábban bizalmával tisztelte meg. Straussék most liberalizmusát és az éberség hiányát vetik a szemére. Schmidt kancellár — aki nem szívesen válik meg Lebertől — nehéz feladat előtt áll: olyan személyt kell kijelölnie a hadügymi- niszteri posztra, aki a Bundeswehr hidegháborús beállítottságú tábornokainak és az SPD „civil szemléletű” balszárnyának egyaránt megfelel. PÁLFI VIKTOR A karibi országok békekonferenciája Mexikóváros, Fort Péter, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A békeépítők varsói világközgyűlésének határozata szellemében február 1-én Mexikóvárosban megkezdődött a latin-amerikai karibi országoknak a béke, a szuverenitás és a gazdasági függetlenség kérdéseiről folytatandó négynapos regionális konferenciája. Az ünnepélyes megnyitóra, amelynek elnöki tisztét Ro- mesh Chandra, a BVT elnöke látta el, 25 latin-amerikai és karibi ország küldte el delegációját. A kontinens békemozgalmának kiemelkedő jelentőségű rendezvényén megfigyelők vesznek részt a Szovjetunióból, az Egyesült Államokból, Kanadából és Afrikából. Küldöttséggel képviselteti magát a Polisario Front és a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet. Az ünnepélyes megnyitót követően, amelyen Romesh Chandra méltatta a világ békemozgalmának, az antifasiszta és imperializmus-ellenes erőknek az elmúlt években Nyugat-Európában, Ázsiában és Afrikában elért eredményeit, a konferencia 5 bizottsága megkezdte munkáját. A bizottságok munkáját és a végső dokumentum összeállítását kerekasztal-beszél- getések véleménycseréi segítik elő.
