Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
IO KÉPÚJSÁG 1978. február 19. IRODALOM KUTI HORVÁTH GYÖRGY Repül az űrhajó repül az űrhajó szép szép viszi az ember üzenetét viszi az ember örökös vágyát csillagot látni csillagra szállván szép ez a nemes emberi szándék szívemben én is csillagra vágynék csillagról csillagra ujjongva szállnék ha tudnám, hogy itt a földön mindenki társra talált s hogy itt már nincs és sosem lesz szegénység JÁKÖI ATTILA FÁJ Szájnak fáj, hogy sosem csókol, fáj, hogy kilépek a hóból; Szívnék fáj, ha Szívet bántott; minden élő jóbarátod. Fáj, hogy Csillag lemenőben, a fák szobra fáj az őszben. Hegyek tüdeje haldokol. Fáj: egy sírra késő csokor. Szememnek fáj e fehérség, rikkantsa ki piros vétkét Tavasz-madár s vállra szálljon, hogy a MINDEN — semmin — fájjon. Fáj, hogy a vers megíródott s nem lehetek mégsem .boldog, mert az az Egy, Aki elment, ma is kavarja a tengert.... Babits Európai olvasókönyve Babits sok°ldalú érdeklő------------- dése a különböző e urópai irodalmak iránt még diákkorára - nyúlik vissza. Már pécsi gimnazista korában kiváló görögös és latinis. ta volt. Apja franciára tanít, tatta, ezt gyakorolhatta otthon is franciás műveltségű nagynénjével. Németből azonban nem volt meg a középiskolai alapvetése. Az egyetemen a magyar—latin— francia szakot választotta. Szegedi tartózkodása idején jutott először angol és améri. kai könyvek birtokába. 1908. ban kérvényt adott be a kultuszminiszterhez egyévi párizsi ösztöndíjra. Saját költ. ségén tett tanulmányutakat, Olaszországba többször is, de járt Bécsben, Svájcban és Franciaországban még 1914 előtt. Az első világháború idején eljutott Csehországba is. A húszas-harmincas évek. ben kedvenc Olaszországába többször is elment, járt kétszer Németországban, Svájc, ban gyakrabban. Görögországban és Angliában, ahová annyira vágyott, azonban sohasem. A Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság vezetőivel, Szabó Ervin, nel és Dienes Pállal való ba. rátsága és Jászi Oszkárral való ismeretsége irányította figyelmét az európai egység eszméjére. Jászi kérte tőle Leibnizről szóló portréját, Szabó Ervin pedig Kant Örök békéjének fordításával bízta meg, — így keletkezett tanulmánya a kanti világállamról. Fennmaradt nem is egy, hanem két fogalmazványa az európai államszövetség, ahogy Babits nevezte vagy az európai egyesült államok, ahogy Jászi hívta, magyar barátainak egyesületéről. Ezt valószínűleg Romain Rolland a Szellem interna- cionáléja néven szervezkedő, hasonló célú mozgalma nyomán óhajtották megalapítani, de az októberi forradalom túlhaladta. A Nyugat 1934. január 1-i számában Julien Benda „Be. szédek az európai nemzethez” című könyvét ismerteti. Amikor Babits ezt a Bendával vitatkozó írását közrebocsátotta, már javában dolgozott Az európai irodalom történetének első kötetén. Létrejöttéhez több meg nem valósult kezdeményezés adhatott ösztönzést. 1918-ban Jászival együtt Európai Szemle címmel akartak angol nyelvű folyóiratot indítani. A harmincas évek elején a hozzá közelebb álló írói csoportosulás, az esszéírók ún. Hétfői társasága európa címmel akarta saját orgánumát létrehozni. Ugyanakkor a humanizmus iránt érdeklődő fiatal tudósok „az európai öntudat filológiáját” hirdették meg. Babitsot európai irodalomtörténetének a tudományos könyvkiadás terén addigi példátlan sikere a XIX. és XX. századot ismertető második kötet megírására késztette. Közben máris fölmerült egy kiegészítő szöveggyűjteménynek, Az európai irodalom olvasókönyve megszerkesztésének ötlete. Ennek a roppant tervnek, az addig legterjedelmesebb magyar világirodalmi antológiának ötletéről tudtommal hárman voltunk értesülve: Gellért Oszkár, mint kiadó, Halász Gábor, mint főmunkatárs és e sorok írója. Nekem Halász Gábor nemcsak megmutatta Babits jegyzeteit hozzá, hanem halála után megengedte, hogy „Babits és az angol irodalom” című doktori disszertációmba 1942-ben az angol részleteket bevegyem. Első nyomtatott emléke ide írt rövid ismertetésem: „Az Európai Irodalom Története megjelenése és nagy sikere után Babits tervbe vette egy kiegészítő antológia, az Európai irodalom olvasókönyve összeállítását. Európai iroda, lomtörténete tárgyalási sorrendjében egy iskolai füzetbe rovogatta a hatalmasra méretezett munka vázlatát, könyvének vonatkozó oldalszámaihoz rögtön odajegyezve a felhasználható fordításokat és a munkába állítható műfordítókat.” Halász Gábor könyvemet------------- a Magyar Csillag 1 942 karácsonyi számában há_ rom oldalon ismertette „Babits, az olvasó” címmel. Itt részletesebb fölvilágosítást adott Babitscsal közös munkájukról, magát mint a segítőkész könyvtárost jellemezve az- együttműködésben. Babits terveiről jól értesült tájékoztatást tudott adni: „Európai irodalomtörténetét csak úgy érezte teljesnek a költő, ha megfelelő példatár is ábrázolja jellemzéseit; egy iskolai füzetben, könyvének meneté, hez alkalmazkodóan összeállította a bemutatandó írókat, a felhasználható fordításokat, és érdekes ötlettel, az illető alkotóra vagy műre vonatkozó nevezetes tanulmány címét is, amelyből szintén idézni akart. Engem boldoggá tett azzal, hogy az érdemes részletek, alkalmas fordítások összeválogatásában, a hiány, zók megjelölésében segítségemet kérte: Ö éppen Esztergomban nyaralván, nem juthatott oly könnyen a magyar átültetésekhez, mint én könyvtári foglalatosságomban. Munkám eredményét magam is az átadott füzetbe jegyeztem és vele külön levelekben közöltem ... Terve az volt, hogy a meglévő, valamennyire jó fordításokat felfrissíti, a fiatal műfordítógárdát foglalkoztatja és egy csomó részletet maga újra fordít .. . Ha a sors közbe nem szól, egy olvasmányos élet emlékeit, egy alkotó élet stílusélményeit felvonultathatta volna a maga gyönyörűségére és a mi okulásunkra. Nagyszabású terv volt, talán ebben a stíluselemző formában túlméretezett is, hiszen új irodalomtörténetté nőtt volna fejtegetése. De ő mindig a legnagyobbra vállalkozott, a feladathoz mérte erejét, a vállalkozás szédüle. tén lendületét.” Én tehát annakidején Halász Gábornál Babits itt említett füzeteit láttam az ő töltőtollas kézírásával. A könyvemhez fűzött tanulmányban említett levelek most kerültek elő. Babits Európai olvasókönyvének csaknem teljes görög fejezete az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába jutott Basch hagyaték, ból került elő. Halász Gábor levelei ott található rendkívül kevés megmaradt iratai közül kerültek kezembe. Könnyű volt a hat Babitshoz intézett levél címzettjét és tartalmát azonosítani. Halász Gábor a húszas-harmincas évek fordulóján már éveken át ismertette és dicsőítette csodált mesterét éppen a Nyugattal szemben álló folyóiratokban (Magyar Szemle és Napkelet). 1932-től a Nyugat egyik vezető munkatársa. Babitsétól eltérő nézetei nemegyszer vitákra ad. tak alkalmat. Az egyik éppen Babits európai irodalom- történetének bírálata volt. De többször tapasztalt elvhűsége és gerincessége mellett éppen nagy világirodalmi készültsége miatt esett Babits választása rá, mint tervezett új művének főmunkatársára. Halász Gábor, mint az Országos Széchényi Könyvtár tisztviselője, hatalmas könytvári anyagismerettel rendelkezett. Ha a tervezett, több ezer oldalas antológia nem is valósult meg az eredeti elképzelésben, töredékeiben mégis testet öltött. Az Athenaeum angol, francia, német, olasz és orosz irodalmi kincsesházai bevallottan a Ba- bits-féle álom részleges megtestesülései. Illyés Gyula francia antológiájában is megköszöni Babits sugalmazását: „Vállalkozásunk elsősorban Babits Mihály emlékének tartozik köszönettel. Az ő fejében fo- gamzott meg először az Európai olvasókönyv terve. Oku. lássál, meghatottan forgattam jegyzeteinek a francia irodalomra vonatkozó részét.” A Magvető Könyvkiadó------------—-------- fölismerte B abits kezdeményezésének jelentőségét, és külön kötetben adja ki most az Európai ol- vasóköny megmaradt vázlatát és töredékét gondozásom, ban. GÁL ISTVÁN Műteremsarok Meczyslaw Dobrynin: Helyszíni közvetítés A meleg júniusi reggel ébresztett fel, no meg egy hang valahonnan a fal mögül: — Posmiek, fáradjon a házi telefonhoz! — Egy pillanat — feleltem — máris megyek... Álmosan' odacsoszogtam a megfelelő helyre, a falhoz, és finoman megkopogtattam a vízvezetékcsövet. — Halló, itt Posmiek. — Jó reggelt! Hogy szolgált az éjszakai nyugalma? — hallottam valahonnan a konyhából vagy a fürdőszobából átszűrődő hangot. — Köszönöm, jól — válaszoltam. — De kihez van szerencsém ?... — Szymon Chranacz vagyok, a negyedikről. A következő ügy miatt háborgatom. Tudja, ma este igen kedves hölgyvendéget várok és szeretnék___, hogy úgy m ondjam .... megfelelő környezetet varázsolni a lakásomba, önnek pedig, mint hallottam, sztereo lemezjátszója van, meg sok remek lemeze .... — Igen, ami igaz, az igaz. — Hát én arra kérem, legyen szíves ma este bekapcsolni egy hangszórót a konyhában, a mosogatónál, egy másikat pedig a fürdőszobában. Rendben van? — Hát persze, szívesen megteszem, de zavarok támadhatnak a vonalban. Hiszen ön elég messze lakik tőlem: három emelettel följebb. Chranacz azonban mindenről előre gondoskodott. — Már beszéltem az útvonalba eső szomszédokkal. Megígérték, hogy 18 és 20 óra között nem használják a vízvezetéket. Csák a hatodik emeleten van egy kis baj... Hallja, hogy csöpög a csap Kobayséknál ? A konyhából valóban ütemes csepegés hallatszott. — De megígérték, hogy rongyot kötnek a csapra — nyugtatott meg Chranacz. — Nos hát — mondtam —, akkor megegyeztünk. Várhatja az esti műsort! — Köszönet és hála — felelte Chranacz —, várom! Messziről vízcsobogás hallatszott. Akkor én is meghúztam a fogót és eleresztettem a vizet, annak jeléül, hogy a beszélgetés véget ért, s a vonal szabad. A lakók reggeli toalettje a villanyborotvák surrogása közepette folytatódott. Mindenütt teáskannák zúgtak, és a lakók hasztalanul kérlelték egymást: — Halkítsa már azt a rádiót! E szokásos hangzavar jegyében kezdődött a társasházban az új nap .... GELLÉRT GYÖRGY fordítása A Nyugat múzeuma Budapesten a Városmajor utea 48 b alatt nyílt meg a Nyugat című irodalmi folyóirat múzeuma. Képünk a kiállítás egyik termét mutatja be: Fémes Beck Vilmos: Kaffka Margit mellszobra Húzz ki a pácból! — Egy nyelven beszélünk, Marat-aga — harsogta a telefonba Karrijev —, és maga még mindig nem képes felfogni, hogy nem tehetem. Folyton csak a magáét hajtó, gat ja. Nem fogok a maga kedvéért törvénybe ütköző dolgot cselekedni. Inkább nevelje meg a csemetéjét, hogy a saját erejéből javítsa ki a ketteseit. Itt az ideje, hogy a kölyök végre megtanuljon szárazdada nélkül élni... Szó sem lehet róla! Dühösen lecsapta a kagylót, aztán kényelmesen elhelyezkedett a díványon és az újságjába mélyedt. Tekintete megakadt a „Húzz ki a pácból !” című cikken, amely a „szocialista összeköttetéseket”, az elvtelen segítség- nyújtást állította pellengérre maró gúnnyal. ,,Jó, hogy nem adtam be a derekamat” — gondolta magában, amikor hirtelen felpattant az ajtó, és a felesége zuhant be feldúltan a szobába. —• Jaj nekem! Micsoda sze. rencsétlenség! — jajveszékelt Durszum-edzse. — Miket zagyválsz itt ösz- sze-vissza? Miféle szerencsétlenség? — Szegény kisfiam ... a mi édes gyermekünk... — zokogott az asszony —, a rendőrségre került... Elgázolt valakit.... Hányszor kértelek, hogy ne vedd meg neki azt az átkozott kocsit! — Azért ne óbégass! — mordult rá Karrijev és feltárcsázott egy számot. — Te vagy az, Mergen-aga? Hogy szolgál a kedves egészséged?... Köszönöm kérdésed, jól vagyunk, csak Orazifckal történt egy kis malőr... Bevitték a rendőrségre ... Nagyon kérlek, húzz ki a pácból, öreg fiú ... Köszönöm ... köszönöm ... Igazán kedves vagy ... Karrijev feltárcsázott egy másik számot is: — Aman Amanovics? Szalam alejkum! Aman Amanovics, segítsen a szegény rokonon ... Nem, nem, csak Oraziknak van egy kis kellemetlensége ... Valami bárnész fajankó nékiszaladt a kocsijának.... Most bent csücsül a rendőrségen... Igazán megtenné? Nagyon hálás vagyok önnek ... Még le sem tette a kagylót, amikor betoppant Oraz. —• Csakhogy itthon vagy, édes kisfiam! — rohant hozzá Durszun-edzse és könnyezve átölelte. — Elengedtek? — Mi van veletek? — ál- mélkodott Oraz. — Honnan kellett volna hogy elengedjenek? — Hát a rendőrségről... — szipogta az anyja. — Mutasd magad, ugye nem történt semmi bajod, amikor az a holdkóros a kocsid alá feküdt ... — Ugyan, mi jut eszetekbe, nem ütöttem én el senkit — csodálkozott Oraz. — Gépjármű ellenőrzés volt, műszaki vizsgára . kellett vinnem a kocsit. Az pedig ugyanabban az épületben van, ahol a rendőrség. — Csak most kapott észbe, hogy miért olyan izgatottak a szülei: — Ahá, hát ezért emlegettétek a rendőrséget! Karrijev mérgesen ráförmedt a feleségére: — Látod, milyen pánikot keltettél, te őrült! Én meg jól beugrottam neked, és fölöslegesen háborgattam egy csomó derék embert. Majd még azt hiszik, hogy provokálni akartam őket. A végén még megharagusznak, aztán szeretném tudni, ki fogja a drágalátos magzatodat kihúzni a pácból, ha egyszer tényleg a nyalkára hajt valakinek?! (A türkmén szerző írását oroszból fordította: Zahemszky László.) Lippai Tamás rajza
