Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
8 KÉPÚJSÁG 1918. február 19. Sza I j ut-Szojuz Miről álmodik az űrhajós? Horvátország Firenzéje Groznan, a „művészek városa” Jugoszláviában, az Isztria félszigeten csodálatos természeti környezetben helyezkedik el. Az első írásos adatok Groznanról 1102-ből származnak, de a történészek szerint a város már a rómaiak korában is létezett, az eredeti neve Grisiniana volt. A város fejlődése az el. ső világháború után megtorpant. Népessége csökkent, a lakosság az Adriai tengerpart nagyobb településeire költözött. Aleksandar Rukavina művész 1964-ben javasolta, hogy a pusztulóban lévő várost adják át a művészeknek. Tervét elfogadták, és 1965-ben Groz- nant hivatalosan a „művészek városává” nyilvánították. Joggal nevezik Groznant „Horvátország Firenzéjének”. A művészeket vonzotta a hegycsúcsra épült kis város építészete, keskeny utcái, az ismeretlen mesterek csodálatos alkotásai, valamint a település és környékének eseménydús történelme. A képzőművészeken kívül 9 éve minden nyáron fiatal zenészeknek, komponistáknak is otthont ad a város. A jövőben fiatal írókat, költőket és színészeket is meghív, nak. (BUDAPRESS—TANJUG) — Csak úgy, mint máskor, erdőkről, folyókról, mezőkről ... — A gyermekeimről, feleségemről, anyámról... — Néha a startról. Persze csak úgy. mint kívülálló... — Soha sem szoktam álmodni, sem otthon, sem a világűrben ... Több űrhajóstól kaptam ezeket a válaszokat. És nem véletlenül faggattam őket. Tegnap, az első rádiókapcsolat idején Romanyenko egyszer csak azt mondja: — Jól aludtunk, normális, mély álmunk volt. Georgij még álmodott is ... Nem sikerült kideríteni, hogy Grecsko mit álmodott... A repülésirányító központ engedélyt adott a Szaljut—6 személyzetének, hogy délelőtt 10 óráig aludjon, ám az űrhajósok már reggel hét óra. kor jelentették, hogy készen állnak a munkára. — Állapotunk észrevehetően javult — jelentette Jurij Romanyenko — fokozatosan hozzászokunk a súlytalansághoz. „HALLGASSATOK ZENÉT!” A központból, adott riportjainkban már elmondtuk, hogy a repülés első napjaiban a súlytalansági állapot milyen erősen támadja a szervezetet. Az űrhajós fájdalmat érez... Az orvosok hétfőn azt javasolták Romanyenkó- nak és Grecskónak, hogy tartózkodjanak a hirtelen mozdulatoktól, egész testtel forduljanak. Keddre már mind a két űrhajós túljutott a súlytalansági állapot krízisén, az akklimatizálódási folyamat meggyorsult. Ebéd után a személyzet három és fél órás szabad időt kapott. Az orvosok azon nyomban beavatkoztak: — Minél kevesebb mozgást ... — Talán a plafonon heve- résszünk? — tréfált Jurij. — Szedjétek elő a magnószalagokat és hallgassatok egy kis zenét — javasolta a központ. — Olvassatok, hiszen van könyvtár... Az orvosok utasításait pedig be kell tartani. — A személyzet ezen a napon megérdemelte a pihenőt — mondotta Viktor Blagov, az űrrepülés helyettes irányi, tója. Romanyenkónak és Grecskónak a starttól kezdve a mai napig keményen kellett dolgoznia. Üzemképessé kellett tenniük a Szojuz— 26 berendezéseit, és biztosítaniuk kellett a normális feltételeket az űrállomáson. Az egész ciklus három szakaszra osztódik. Először is meg kellett teremteni a Szó. juz energiaellátását a Szal- jutról. Aztán fel kellett szerelni például a légvezetéket. Ez egy ventillátorral ellátott műanyag cső, amelynek egyik végét a külső falhoz erősítették, a másikat pedig bevezették a megfelelő nyíláson keresztül. Most az űrhajóban és az űrállomás belsejében azonos a légkör, a légnyomás. Ez nagyon fontos, mert a hőmérsékleti különbség miatt könnyen megfázhatnak az űrhajósok. HÍREKET ADUNK A második szakasz — folytatta Blagov — a kozmikus lakóház berendezése. Bekapcsolták az energiaszolgáltatás ellenőrzőrendszerét. A Szal- juton működni kezdett valamennyi ventillátor, hogy ne maradjon benne úgynevezett állott légzóna. A Szaljut—6 jelenleg már nem automatikusan, hanem az ember által irányított orbitális állomás. Ezt a munkát természetesen a repülés első napjaiban kellett elvégezni. Világos, hogy ezek után Romanyenkónak és Grecskónak pihenésre volt szüksége. Ezek után került sor a harmadik szakaszra — a műszerek és berendezések üzembehelyezésére. Szerda este az űrhajósok j elentették a központnak: — Mindennel készen vagyunk. Valami utasítás van? — Nincs. Minden pontosan a program szerint folyik. Derék fiúk vagytok. Most pedig híreket adunk ... A Szaljut legénysége minden este megkapja a hazai és a külföldi híreket. Természe. tesen a repülésről szóló sajtóanyagok rövid kivonatát is... V. GUBARJEV Ivóvíz a hegyekből Szakemberek vizsgálatai és a mindennapos tapasztalatok bizonyítják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság vízkészletei szűkösek. Míg a természetes vízkészletekből a világ egy-egy lakosára átlag 12 ezer köbméter jut, az NDK-ban mindössze 900 köbméter az egy lakosra eső víz- vagyon. A patakoknak, folyósnak, tavaknak évente mintegy 17 milliárd köbméter a vízhozama, száraz időszakban azonban gyakran csupán 6—8 milliárd. Az évi csapadék az ország területére egyenletesen elosztva mindössze 60 centiméter mély vízfelületet képezne. Ugyanakkor a vízigény rendkívüli tempóban nő. Az évi vízszükséglet 1971 és 1975 között 7,2 milliárdról 7,9 mii. liárd köbméterre emelkedett, 1990-ig további 150—160 százalékos növekedéssel számol, nak. Ebből jelentős rész jut a háztartások vízfelhasználására. A most folyó ötéves tervidőszakban megépülő, illetve modernizálásra kerülő 750 ezer lakás magától értetődő járuléka a hideg-meleg folyóvíz. A nagyvárosok s újonnan létesült települések ellátására modern víztávvezetékrendszert építenek ki. A Harz-hegységben például az évi csapadék átlag 1400 milliméter, ettől keletre azonban alig 500 milliméter. A különbséget az „Elbaue-Ost. harz” vezeték segítségével egyenlítik ki. Távvezetéken érkezik a jó ivóvíz az Ohra völgyzáró gáttól, Tambach- Dietharztól Weimarba, Erfurtba, Jenába. Egy másik földalatti vezetékkel töltik fel a colbitzi vízmű kútjait. Az elmúlt években a falusi ivóvíz-ellátásra is több mint 7200 kilométer új vezetéket fektettek le. Százmilliárd rubel lakásépítésre Moszkvában jelenleg 16 négyzetméter szoba-alapterü. let jut egy személyre. Az ennél kisebb lakásban élők jogosultak lakásigénylésre. A szövetkezeti lakásokhoz 10 százalékot kell befizetni előre és ez módot ad rá, hogy az emberek az országos átlagnál kedvezőbb lakásba kerülhessenek. A Szovjetunióban az utóbbi negyedszázadban csaknem 250 millióan költöztek nagyobb lakásba: 1951—55-ben 30.6 millióan, 1956—60-ban 54 millióan, 1961—65-ben 54,6 millióan, 1966—70-ben 54,9 millióan, 1971—75-ben 56,1 millióan és a tervek szerit 1976—80-ban további 55 millióan. szinte háromszor költöztek új lakásba. Természetesen ezek mindig minőségileg magasabb szintű cserék voltak. Az állandósult lakásigényt az is magyarázza, hogy a háború utáni időkben a városi lakosság száma megkétszereződött. Így hát kitolódott a lakásgondok megoldása, de ma már elmondhatjuk, hogy ez a probléma néhány év múltán lekerül a napirendről. Mire alapozzuk ezt? A városi lakosság mintegy 80 százaléka már önálló lakásban él, és a lakások számú a népesség növekedésénél sokkal gyorsabban emelkedik. Minden városban kidolgoz, ták a távlati fejlesztési terveket. A helyi tanácsok megjelölték, hol, mit és mennyit építenek. Az állam rendelkezik az építőipari bázissal, amely több mint 400 házgyá. rat, több ezer különféle tervező és tudományos kutató intézetet foglal magába. A jelenlegi ötéves tervben az állami költségvetés mintegy 100 milliárd rubelt irányoz elő a lakásépítésre, ez 25 milliárd- dal több, mint az előző tervidőszakban, bár évente átlagban 2,2 millió lakás készül el továbbra is. A beruházás nagyobb összege azzal függ össze, hogy az új típustervek alapján komfortosabb otthonok készülnek, beépített bútorokkal, modern kommunális ellátással. ALEKSZANDR GYEDÜL Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ez idő alatt gyakorlatilag a Szovjetunió minden lakosának -javult a lakáshelyzete. Az adatok tanúsítják, hogy a lakások száma évente átlag 2,2 millióval gyarapszik. Mi hát akkor a magyarázata annak, hogy egyelőre még mindig nem elegendő a lakás? A Szovjetunióban a második világháborúban 1710 várost leromboltak, teljesen megsemmisült 70 ezer falu. Így 25 millió ember teljesen fedél nélkül maradt, és 1945- ben egy városi lakosra csupán 5 négyzetméter szoba- alapterület jutott. A helyzet alapvetően meg. változott a 60-as évek végére, amikorra nagy teljesítményű lakásépítő-ipar alakult ki. Így magasabb komfort fokozatú otthonok épülhettek. Ennek is szerepe volt abban, hogy az utóbbi negyedszázadban az emberek Komfortos szovjet otthonok épülnek (Fotó: Szovjet Panoráma — KS) Matematikusok és számítógépek Több ezer tudós, számítás- technikai szakember, tanár és főiskolai előadó a tagja a nemrégiben alapított bolgár matematikus-szövetségnek. Elnöke Ljubomir Iljev akadémikus, a komplex matematikai elemzésben elért ered. ményeiről világszerte ismert tudós, a Matematikusok Világszövetségének alelnöke. A fizika mellett a matematika a leggyorsabban fejlődő tudományág Bulgáriában. 1944 előtt e tudományágnak csupán néhány képviselőjét tartották számon. A szófiai egyetemen például mindösz- sze öt professzor, két docens és három tanársegéd dolgozott a fizika-matematika tanszéken. Igaz, köztük olyan hírneves tudósok tevékenykedtek, mint a matematikai analízisben, az űrmechanikában és ballisztikában kitűnt Kirill Popov, Ivan Cenov és Ljubomir Csakalov. Ma az akadémiai intézetekben és a szófiai egyetemen az oktatás és a kutatás három fő irányban fejlődik: a matematikai szerkezetek kutatása, a számítástechnikakibernetika és a matematikai modellezés. Munkájuk eredménye, hogy a világon az elsők között alakítottak ki Bulgáriában saját elektronikus számítóközpontot. A matematikai-mechanikai intézetben szerkesztették meg a világpiacon keresett Elka elektronikus számítógépet és a Vitosa nevű gyors- számológépet. A szocialista országok tudományos akadémiáival együttműködve dolgoznak a bolgár matematikusok a számítógépek továbbfejlesztésén. A cementgyártás gondjai Világszerte óriási építkezés figyelhető meg mindenütt. Lakások, üzemek, erőművek, autósztrádák, repülőterek nőnek ki a földből, s akár hagyományos, akár korszerű módszerekkel folyik az építkezés, hallatlan mennyiségű cementet használnak fel. 15 év alatt a világ cementtermelése megkétszereződött. Sok más iparággal ellentétben a cementgyártásnál nem a nyersanyag — a mészkő — jelenti a szűk keresztmetsze. tét, hanem a gyártás rendkívül nagy energiaigénye és a környezetet súlyosan veszélyeztető porszennyezés. A cementgyárak a széntüzelésű erőművek után a legtöbb port kibocsátó üzemek, nagymértékben szennyezik környezetüket. Ma a környezetvédelem, ezen belül a levegőszennyezés meggátolása napról napra sürgetőbb, ezért a portalanítás a cementgyárak kiemelt feladata lett. Képünkön: tavaly kezdte meg működését a lengyelországi Gorazdze-ben Europa egyik legnagyobb cementgyára, amelynek építésénél környezetvédő berendezésekről is gondoskodnak, hogy minél kevesebb szennyeződés jusson a levegőbe.
