Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

1978. február 19. ^PÜJSÁG 7 Dunaföldvári közös vállalkozás Ötmilliós rekorderedménnyel zártak A tavaszi fagyok alaposan megcsípkedték tavaly a du­naföldvári tsz-ek közös vál­lalkozásának szőlőit, mégis rekordtermést tudott betaka­rítani, és ennek alapján most olyan eredménnyel zárta az 1977-es évet, amilyenhez ha­sonló még nem volt a vállal­kozás történetében. A telepítés 1961-ben kez­dődött a dunaföldvári határ­ban a három termelőszövet­kezet által létrehozott vállal­kozásnál. összesen 163 hek­tár a szőlőterület, mással nem is foglalkoznak, és' a borszőlő aránya elenyészően kevés. Az ültetvény területe változatosan dombos és sík, s ahol fagy érte a szőlőket, ott néhol csak 25 mázsa ter­mett hektáronként. Máshol viszont kimagasló eredmény született, például 157 mázsás hektáronkénti termés ■ egy táblán. Az átlag mindenkép­pen jónak mondható: 86,54 mázsa egy-egy hektárról. A 140 vagon szőlő felét a paksi pincészetnek adta el a kö­zös vállalkozás, 14 százalékát értékesítette csomagolva, ét­kezésre, főként Budapestre szállítva. A többi szőlő, te­hát mintegy 36 százalék az Izsáki Állami Gazdaságba, il­letve Szobra került a tsz-ek közös vállalkozásához, szörp­készítés céljából. Sohasem volt még ilyen nagy az árbevétel: 11 millió 739 ezer forint és az ered­mény is rekord: ötmillió­ötvenhétezer forint. Ebből egymilliót térítettek vissza a három alapító termelőszövet­kezetnek. A vállalkozás dolgozói ezekből a szövetkezetekből kerülnek ki, csaknem kivétel nélkül. Meglátogattunk kö­zülük néhányat a szőlőben. Főként asszonyok végzik a metszést. Kerékpárral járnak ki a határba, reggel 8 órától délután 3-ig dolgoznak, nincs náluk meleg étel, ésak ter­moszba töltött tea. Mráz Sándorné, Tregó Istvánná és Meleg Imréné, a Virágzó Tsz tagjai tizedik éve dolgoznak a vállalkozásnál. Régen is értettek a metszéshez, azóta pedig elsajátították a magas­művelésű ültetvény gondozá­sának tudományát. Képün­kön ők láthatók, munka köz­ben. G. J. Fotó: Gottvald Metszik a szőlőt Szabadidő-öltönyök A tavalyinál mintegy negy­venmillió forint értékűvel többet, összesen százhatvan­millió forint értékű sportru­házati cikket készít_kivitelre az idén a Szekszárdi Szabó Szövetkezet. Ebből huszonhá­rommillió forint értékű sportruhát a tőkés, a többit a szocialista országokba készí­tik. Az első szállítmányokat: Hollandiába ballonkabáto­kat, valamint az NDK-ba kü­lönböző műbőr kabátokat, farmer- és szabadidő-öltö­nyöket csomagoltak. Bulgá­riába és a Szovjetunióba sportruházati cikkeket és far­merruhákat varrnak. Gondol­nak a hazai ellátásra is, a Budaflox aynagából szabad­idő-ruhákat, női kötényeket készítenek. Az idei export­terv teljesítésében kiemelke­dő részt vállaltak a szekszár­di szövetkezet Baranya me­gyei : elsősorban dunaszek- csői, továbbá lánycsóki, maj- si és magyarbólyi üzemének dolgozói. A dunaszekcsői üze­met az idén tovább fejlesz­tik. (B. L.) nap egybeessék, a szolgálatot jól ellásá'k, és kisegítsenek — ha szükséges — más állomá­sokat. És: tavaly minden dol­gozó kivehette évi szabadsá­gát! Az állomáson dolgozók át­lagkeresete háromezer forint fölött van. Tavaly két fiatal képzését fejezték be. Végh István mér_ nők főtiszt lett, kisszékelyi fiú, Hazai Fülöp a dombóvá­ri forgalmi szakközépiskolát végezte el, Nagyszékelyből indult, Pincehelyen vált vas­utassá, mindketten Simontor- nyán, az állomáson szolgál­nak. Békő József anyja pénz­táros, apja váltókezelő az ál­lomás „előneveltje”, szintén vasutas lesz. „Úgy adjuk a MÁV-nak áz embereket, ahogy kívántatik. Mindig a legjobbakat választjuk a je­lentkezők 'közül, akiket vas­úti tisztnek, iskolákra aján­lunk.” Aradi István állomásfőnök tizenkét éve szolgál Pincehe­lyen, tagja a községi tanács­nak, a TIT helyi szervezeté­nek és a kertbarát körnek az elnöke. A polgári védelem egyik versenyén öttagú csa­patával megyei első helye­zést ért el, nemrég számolt be a községi pártvezető­ség előtt az állomás munká­járól. A felvételi épületben szolgálati lakásban él, két leánya van. egyik az ALU- TRÖSZT-nél közgazdász, a kisebbik az Óra- és Ékszer Vállalatnál, Budapesten cso­portvezető, szintén főiskolát végzett. Az állomásfőnök tíz éve vásárolt egy kis darab föl­det a pincehelyi hegyen, híres szőlőiből a környék hobbiker­tészei tucatszám viszik a ne­mes, oltani való rügyet. Az elmúlt év őszén, az egyik forgalmista elfogott egy, a tévében is körözött személyt. A közelmúltban az állomás dolgozói a töltőállomáson be­következett műszaki hiba mi­atti gázömléskor hősies men­tő-megelőző munkát végez­tek, a tűzoltóság kétezer fo­rint jutalomra érdemesítette őket. Különben az állomás csen­des, télies hangulatú. Jó lenne egyszer eljönni ide. amikor virágoznak a ró­zsák, sárgakavicsos a park útja. Most tél van. Fázósan bú­junk a kabátba, a főnökkel végigjárjuk az állomást, át­tekintünk a gázosokhoz, néz­zük a gabonások szép-rende­zett telepét, s figyeljük an­nak a vonatnak a nehéz zaka­tolását, amely Budapest felől érkezik, és a mozdonyvezető tiszteleg a forgalmistának, aki egyre adja a jelt, le-fel mozgatja a tárcsát, szabad az út Pincehelyen. PÁLKOVACS JENŐ ' A felvételi épület előtt szép egyenruhás fiatalember áll, kezében a tárcsa; szabad utat jelez, és a mellette álló idő­sebb vasutas is tisztelgésre lendíti kezét, előttük, a har­madik vágányon régi-régi Dodge személygépkocsiból alakított sínbusz suhan el. A fehér-feketére föstött sínbusz hátsó üléséről visszaköszön­nek. A főnök, meg a szolgálat- tevő fogadta-menesztette a pécsi igazgatóság helyettes vezetőjét, aki éppen Tolna- némedi térségében egy, a közeljövőben kezdődő nagy munka terepét volt meg­szemlélni. De mindezeket már a ragyogóan tiszta felvé­teli épületben tudom meg Aradi István állomásfőnöktől, aki harmincöt éve szolgálja a vasutat és mindössze öt (!) napig volt beteg: 1971. no­vember 10—15-ig. Tréfásan magyarázza a csendes délelőttöt: — Tudja, az a helyzet, ha a kaposvári csodadoktor va­lami újabb híre leér ide, ak­kor legalább ötvennel több a napi utasforgalmunk. Egyébként a pincehelyi ál­lomás a negyedik kategóriá­ba tartozik, Fővonali állo­más, létszáma huszonkét fő, és naponta közel hatvan vo­natot fogadnak-indítanak, s évente negyvenezer tonna árut adnak fel — indítanak, — s ennek egyharmadát már letudták az év első hónapjá­ban, a fuvaroztatókkal fenn­álló kifogástalan kapcsolat révén. Ehhez a nagy feladat­hoz tudniillik az előszállítás az egész MÁV sarkalatos pontja, nem is készültek kü­lönösebben, „jó szóból ért a magyar” elv alapján intézték el az akciót. A MÁV nagy gépezetében a huszonkét személyes állomás kicsi csavar — szokás mon­dani vasutasok között. De ennek a kollektívának is fon­tos feladata, része van az egész szállítási mechanizmus­ban. Ezen a napon Zsiga József segédellenőr a forgalmi szol­gálattevő, ő a szocialista bri­gád vezetője. Takács Katalin, a legfiatalabb dolgozó, az állomáson, személy pénztáros, a dolgozók gimnáziumában a második osztály hallgatója. Kug’i Lajosné négy éve az állomási rend, tisztaság őre, ő tavaly — egy igazgatósági versenyben elért jó helyezé­sért (— A tiszta állomásért) nyolcszáz forint pénzjutalmat kapott. László Ferenc felvi­gyázó és Borbély János fel­vigyázó az állomás két vé­gén a váltótoronyban szolgál. Fehérvári István főfelügyelő, árupénztáros, Lizák István főellenőr — két éve van visz - sza a nyugdíjig — a raktár- nok. Ez a szolgálatban lévő állomány, no meg a főnök, Aradi István főfelügyelő. Az állomási szocialista bri­gád tulajdonképpen négy cso­portból áll, hiszen a munka­rend ezt kívánja meg. A ri­portkészítés idején pihenőben volt Bíró József ellenőr, Kuntler László segédfelvi­gyázó és Kövér János segéd­felvigyázó részbrigádjai. Beszéljünk egy kicsit az állomásról — mondom a fő­nöknek, miután abban álla­podunk meg, hogy az állomás fontos része a község gazda­sági, politikai és kulturális életének is, azaz szerves rész a nagyközségben. Kezdjük: A huszonkét dolgozó közül tizenkettő Ki­váló dolgozó jelvény birtoko­sa, tehát a létszám hatvan százaléka kiváló. A szocialis­ta brigád 1967-ben alakult, négyszer tüntették ki: kétszer ezüst-, kétszer aranyjelvény- nyel. (Az ember hajlamos azt hinni, hogy egy bronz, meg egy ezüst után arany kö­vetkezik. Nem.) A falon ott az igazolás, dr. Szabó Tibor vasútigazgató aláírásával: Ki­váló szolgálati hely, azaz ál­lomás. A váltókezelők, általában a dolgozók többsége 45—58 év közötti, a fiatalabbak, a for­galmi szolgálattevők 25—35 között járnak, Takács Kati­ról, a legfiatalabbról ne mondjuk el évei számát, ha mondunk valamit csak any- nyit: vőlegénye vasúti tiszt, és jövőre lesz az esküvőjük. Az állomási dolgozók átla­gos szolgálati ideje több mint 23 év! Baleset az utóbbi tíz-évben nem volt. „Mindenütt, ahol nem utasítás szerűen és nem céltudatoan hajtják végre a szabályzatokat, törvényszerű­en bekövetkezik a baleset. — mondja a főnök. Az állomás egész területén nagy a rend. Arra töreked­tek, hogy pénz nélkül tegyék az állomást, s környékét ott­honossá, széppé, barátságos­sá. A dolgozók havi szolgálati beosztását a szocialista bri­gád egyik tagja állítja össze. A munkabeosztás így lehető­vé teszi, hogy négv-öt szabad­Ai állomás szokatlanul csendes. A váróteremben még csillog a felmosórongy nyoma, a kályhában tűz ég. Jó meleg van itt Az utasok kiskabátban ücsörögnek. Az állomás előtt autóbusz várja utasait, benne a sofőr, meg a kalauz — szundikálással ütik agyon az időt, volt ide­jük beszélni, kifogytak a szó­ból. ■' - ■ ' ' ' ' Az állomás épülete Aradi István állomásfőnök A forgalmi szolgálat ebben a helyiségben dolgozik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents