Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

KÉPÚJSÁG & 1978. február 19. m i ése A X. magyar játékfilm, szemlét február 13. és 18. kö­zött rendezték meg — ismét Pécsett. Baranya székhelye ezernél is több olyan vendé, get fogadott, akik számára nem közömbös a magyar film helyzete, eredményei. ZSÚFOLT PROGRAM A hazai és külföldi alkotók, kritikusok, filmforgalmazási szakemberek ezúttal minden korábbinál dúsabb program­ban válogathattak. A döntés sokszor nehéz volt, mert von­zóbbnál vonzóbb programok kerültek; sorra ugyanabban az időpontban. A filmkritikusok és a for­galmazók számára az egyik legfontosabb sorozat az volt, amelyben megismerkedhettek azokkal a magyar filmekkel, amelyeket 1978-ban mutatnak be a mozik. A tizenkét új film rendezője és címe: Fáb- ri Zoltán: Magyarok, Zsom­bolyai János: Kihajolni ve­szélyes, Dárday István: Film­regény, Dömölky János: Amerikai cigaretta, Sára Sán. dór: Nyolcvan huszár, Schif­fer Pál: Cséplő Gyuri, Gaál István: Legato, Gazdag Gyu­la: Kétfenekű dob, Mihályfi Imre: Közös bűn, Rózsa Já­nos: Csatatér, Rényi Tamás: K. O. Alkalom nyílott arra is, hogy azokat a filmeket újra megnézhesse a közönség, amelyeket a múlt évben mu­tattak be. Rendkívül érdekes programot állítottak össze a szervezők külföldi filmekből is. Sok érdeklődőt vonzottak a Balázs Béla Stúdió új film­jei, a filmművészeti főiskolá­sok vizsgafilmjei. Bemutat, kozott a Pannónia Filmstú­rek, a szokásosnál is több szó esett a filmek és a közönség kapcsolatáról. Ebben az év­ben kiemelt feladata lesz a MOKÉP-nek, hogy a magyar moziüzemi vállalatoknak, a filmek látogatottságával tö. rődjön. Erre annál is inkább szük­ség van, mert mint kiderült, a magyar filmek eljuttatása a nézőkhöz sokszor nem „ola­jozottan” történik. Mit ért. sünk ezalatt? Minden filmről meg lehet állapítani előre, hogy melyik rétegét érdekli majd leginkább a társadalom­nak. így kézenfekvő, és cél­szerű lenne, ha legelsősorban is azoknak a figyelmét hív­nák fel a filmre, akikről fel­tételezhető az érdeklődés. A figyelemfelkeltés széles körű, hagyományos módszere­in is van javítani való. A filmalkotók és szociológusok véleménye az, hogy a film­propaganda anyagok színvo­nala alig közepes, márpedig a vizsgálódások tanulsága szerint sok múlik rajtuk. Bí­rálat érte a reklámsajtót is. Sokkal kevesebb szó esett arról, hogy milyen mélyebb okai vannak a magyar film és a hazai közönség alig ja­vuló viszonyának. Igaz, sok­szor elhangzott már, hogy a filmek nem találkoznak kö­zönségük igényeivel, de arról most sem kaptunk hírt, hogy vajon elemezték-e valahol, hogy mi ennek az oka? Tö­rekednek-e arra, hogy a film. gyártás tartalmi szerkezete valamelyest változzon, hogy féken tartsák azok alkotói szándékát, akik nyilvánvaló­an téves módszerekkel, soro­zatban gyártják az elhibázott filmeket? ÚJ BIZOTTSÁGOK A „körön belül” való vizs­gálódásról tehát nem esett szó, de örömmel értesült mindenki arról, hogy az alko­tó. aktívan foglalkozva a for. galmazás kérdéseivel, három bizottságot hoztak létre, ahol tulajdonképpen a közönség­teremtés, alakítás kulcskér­déseivel foglalkoznak. Igen, ez is roppant fontos tétel a magyar film és közön­A filmszemle központja az új pécsi hotelben, a Pannóniá­ban volt dió, volt olyan vetítés, ahol a televízióban készült filmek közül láthatott néhányat a közönség. Több közönség—alkotó találkozóra került sor, és két nagy tanácskozásra, mely a magyar filmtermés tavalyi színvonalát, illetve a filmek­nek a közönséggel való kap­csolatát igyekezett elemezni. Ha hozzátesszük, hogy Pécs valamennyi múzeuma várta a látogatókat, orgonahangver. sely és balettest várta a fesztivál vendégeit, érthetővé válik, hogy zsúfoltnak nevez­zük a filmszemle-programot. Mindez természetesen csak dicsérhető, hiszen így — aki akarta — hasznosan, kamato. zóan tölthette a fesztivál he­tét. az Érdeklődés fokozása Talán mert a vendégek kö­zött sokan voltak különféle filmforgalmazási tevékeny­séggel foglalkozó szakembe. ségének viszonyában: milyen lehetősége van arra, hogy az egyszerű érdeklődőből filmet értő ember váljon, s minden, ki megtanulhassa, hogyan le-, hét élvezni azt a többletet, amelyet a jó filmek azon túl adnak, hogy eltöltjük velük az időt. A pécsi közönség — és a pécsi szervezők? — minden­esetre azt bizonyították, hogy a magyar filmeknek is van tábora. Élénk érdeklődés mel­lett került sor a tavalyi és az idei filmek vetítéseire. Nagy sikert arattak az olyan fil­mek is, amelyek művészi igé­nyességgel készülve nem tar. toznak a könnyen-gyorsan befogadható alkotások közé. A magyar filmek szemléjét jövőre Budapesten rendezik meg, remélhetően folytatva az idei pécsi filmszemle jó kezdeményezéseit. . r. f. E. „A gyermek egy időben él a családban, az iskolai közös­ségben és a társadalomban. Ezeknek a nevelési tényezők­nek az együttműködése tehát nem önkényes óhajból, ha­nem természetes igényből fa­kad” — írja a HiNF Országos Tanácsa a szülői munkakö­zösségekhez intézett levelé­ben, amelyben ajánlásokkal szolgál az 1977/78-as tanév feladatainak megoldásához. A levél azokhoz a feladatokhoz kíván gyakorlati útmutatót adni, amelyeket az oktatási miniszter határozott meg tan­évnyitó utasításában. A szü­lői ház és az iskola kapcsolatának kerete a szülői munka- közösség, amelynek munkáját a Hazafias Népfront irányítja. Kiss Istvánná tanár, a Magyar Nők Országos Tanácsának tagja, a HNF megyei bizottsága mellett működő szülői munka- közösségi munkacsoport vezetője. Neki tettük fel a követ­kező kérdést. — Hol tartanak a megyében a szülői munkaközösségek, melyek a leghasznosabb kezdeményezések, ötletek, amelyeket másutt is hasznosíthatnak és miben kell előrelépni a munka- közösségeknek? — Évenként rendszeresen megtartja a HNF a tanévet indító szülői munkaközösségi megbeszéléseket. Ezeken a ta­nácskozásokon a munkaközösségek vezetői vesznek részt, akik minden évben hasznos tapasztalatokról számolnak be és nagy lelkesedésről tesznek tanúbizonyságot. Az idei tanév kiemelt feladata a felkészülés az új tan­tervekre. A szülők szeretnének segíteni gyerekeiknek a ta­nulásban, de ők még annak idején egészen más rendszerben tanulták például a matematikát. A szülők iskoláját az idén több helyütt éppen arra használják fel, hogy megismertessék a szülőkkel a komplex matematikát. Minden járásban mű­ködik a szülők iskolája, különféle tematikákkal, esetleg TIT- előadás igénybevételével. Merem állítani, hogy a részt vevő szülők éppen olyan izgalommal tanulnak, mint a gyerekek az iskolában. Érde­kes, hogy erre a minden hónapban tartott foglalkozásra' zö­mében az apák járnak. Nem így a szülői értekezletekre! Mint­ha létezne a szülők között olyasfajta munkamegosztás, hogy az apa a felelős az értelmi nevelésért, minden másért pedig az anya. Szeretnénk elérni, hogy a szülői értekezleteken több apa vegyen részt. És itt hadd mondjak el még valamit. Jó lenne, ha a szülők nem csupán a jegyeket firtatnák. Az isko-' Iában a tanuló egész személyiségfejlődését értékelik a peda­gógusok. Nem biztos, hogy éppen a tantárgyi tudás a legfon­tosabb eleme a gyerek személyiségének. Ezért is lényeges, hogy a szülők tisztában legyenek az úttörő- és az ifjúsági mozgalom célkitűzéseivel. Ha túdják mi mindent tesz a gye­rekük a közösségért, talán megváltoztatható az osztályozás­centrikus szemlélet is. Ennek a tanévnek az elején megismertettük a munka­közösség-vezetőkkel az Együtt — egymásért úttörőakciót, és a KISZ Edzett ifjúságért mozgalmát. Nemcsak ebben, de min­den más kérdésben is a szülői munkaközösségek egyik leg­fontosabb feladata, hogy közvetítsen az iskola és a munka- közösségben nem dolgozó szülők között. Szerepe lehet ennek a tankötelezettségi törvény végrehajtásában, a hátrányos hely­zetű gyerekek segítésében. Ha időben érkezik jelzés a munka- közösségnek vagy az iskolának, hatékonyabban lehet segíteni és nincs is olyan hivatalos íze az intézkedésnek, ha a szülői munkaközösség teszi, mintha az iskola kényszerül közbe­lépésre. A rendszeres családlátogatásokba is bevonható a szülői munkaközösség. Anyagiakban a szülők eddig is rendszeresen támogatták az iskolát. Elég e kérdéskörben utalni az üzemi és iskolai kapcsolatokra, amelyeknek ezer élő formája létezik. Egy lépés előre, ha rajok vagy őrsök vannak kapcsolatban szocialista brigádokkal. De többet kellene tenni a munkaközösségeknek abban, hogy a nevelésbe is bekapcsolódjanak a szülők, ismer­jék meg a korszerű tanulási módokat. Még mindig az írásbeli feladatokat oldják meg előbb a gyerekek, holott a megtanu- landók alkalmazása az írásbeli munka. Mindezeket meg­ismerhetik a szülők a nyílt napokon, óralátogatásokon és a nevelési értekezleteken. Mindenfajta kezdeményezésre van példa megyénkben, csak nem mindenütt terjedt még el mind­egyik módszer és nem .vált rendszeressé a kapcsolat a szülők és az iskola között. Felépítik a sportudvart a szülők, gyerekek, pedagógusok együtt, de csak Mözsről tuaok, ahol szombatonként együtt mozognak a levegőn mindannyian. Másutt a pedagógusok sportolnak a gyerekekkel. Szekszárdon rendszeressé váltak a lakótömb körüli vetélkedők. Mindenütt nagy sikere van az effajta „megmozdulásoknak”. Segíthetik a szülők a pálya- választást is, ha egy-egy csapat gyereket elvisznek a saját munkahelyükre, vagy az iskolában tartanak pályaismerteté­seket. Itt-ott osztályfőnöki órát tart szülő, vagy e tárgykör­ben, vagy a családi életre nevelés részkérdéseiről. Mindenben számítunk a kommunista szülők aktivitására és segítségére. E téren kialakult gyakorlata van annak, hogy politikai vitaköröket felelős vezetők tartanak gyerekeik osz­tályában, de nem vezetőként, hanem mint szülők. A szabad idő helyes eltöltéséhez is hozzájárulhatnak a szülői munkaközösségek. Elég itt csak a kirándulásokat emlí­teni, vagy az általános iskolások szabad szombatjait. Jó lenne, ha minél több szülő segítene ezeken a szombatokon levegőre vinni, megmozgatni a gyerekeket. Egyre több a gyakorlati jel­legű szakkör. Ezek munkájába is bekapcsolódhatnak a szak­ember szülők. Jó úton halad, szerintem, a megyében a szülői munka- közösségek tevékenysége. Van pezsgés, most már ennek szé­lesítésére lenne szükség, minél több iskolában, minél több szülő kapcsolódjon be a munkába. Eddig inkább az iskola kö­zeledett a családi házhoz. Jó lenne, ha a folyamat megfordul­na és a szülők mennének a munkaközösségek közvetítésével, minél több ötlettel az iskolákhoz. — IHAROSI — Tolna megyében a felsza­badulás előtt nagy számban laktak német ajkúak. Úgy­szólván a megye minden ré­szében megtalálhatók voltak, de különösen a gyönki járás­ban (a mai tamási járás ke­leti részén) és a völgy ségi já­rásban (a mai bonyhádi já­rás). A XVIII. század első fe­lében több hullámban érkez­tek elődeik, hogy a török ál­tal pusztított, a kuruc idők­ben pedig tovább puszuló vi­déket ismét benépesítsék; a jó talajú, vizekben, erdőkben, vadban gazdag tájékot újra termővé tegyék, felvirágoz­tassák. A történelem folyamán voltak olyan társadalmi té­nyezők, amelyeknek az volt az érdekük, hogy a békés együttélést a viszálykodással cseréljék fel. S Tolnában is jó eszköznek bizonyult ehhez a nacionalizmus. Arra, hogy miként tudja megmérgezni egy község életét a naciona­lizmus, jó példa volt Zomba. A tolnai dombok egyik forgalmas völgyében fekszik Zomba. Innen ágazik az út a megyeszékhely felé. út vezet innen a járási székhelyre, Bonyhádra, s itt visz az út a megye nyugati részébe is. E közséág nyugalmat váratlan incidens zavarta meg 1923 decemberében — kiújultak a magyar és a német lakosok között az ellentétek. A vi­szály konkrét oka az volt, hogy ki hova ülhet a temp­lomban. 1924. február 15-én készült el az esemény vizsgálatával Vajda József detektív. Rész­ben az ő jelentéséből, részben pedig a plébános feljelentő iratából szedett adatok segít­ségével mutatjuk be az ese­ményt. A detektív általános leírás­sal kezdi a jelentését. Meg­állapítja, hogy a Dörn család alapította a zombai plébáni­át, amelyhez 3 falu és 14 puszta tartozik. A hívők száma Zombán: 980 magyar és 1000 német család. Arról is ír a nyomozó, hogy 150 év óta van a viszály a község lakói között. Mindannyiszor kiújulnak az ellentétek, ahányszor új plébános kerül a faluba. A jelentés meg­állapítja azt is, hogy ezúttal a viszály oka: a lakosság egyik vagy másik csoportja hol helyezkedhet el a temp­lomban. Az első 6 padban — a szokásjog alapján — a ma­gyarok ültek, a többi padban a németek. A két padcsoport között hely (állóhely) a ma­gyar menyecskéknek volt fenntartva. „Több ízben történt már kísérlet a német ajkú hívők részéről, hogy ezen változta­tás történjék, de a magyar­ság többsége folytán szívó­san ragaszkodott a szerzett jogaihoz. Az elhelyezkedési rend a régi szokás alapján az, hogy a padsorok előtt jobb­ról a német lányok, balról pedig a magyar lányok egé­szen a szentélyig, középen pe­dig az első vonalban a ma­gyarok, azok után pedig a német menyecskék állottak. Ezen rend lett a legutóbbi botrány által erőszakosan megzavarva” —-.írta a főszol­gabíróhoz címzett jelentésé­ben a plébános, Kün Lajos. MISE CSENDŐRFEGYVEREK ÁRNYÉKÁBAN A nyomozó leírja, hogy 1923. december 8-án a német menyecskék önkényesen ki­szorították helyükből a ma­gyar menyecskéket. Másnap, december 9-én reggel érke­zett a hír a plébánoshoz, hogy a németség szervezetlen felvo­nul a misére és kiszorítják a templomból a magyarokat. Kün plébános a csendőrőrsöt azonnal értesítette, ahonnan 3 tagú járőr érkezett. Fegy­veresen végighallgatták vol­na a misét. Jelenlétük nem akadályozta meg a templomi zavargást. Mikor a hívők a templom, ban helyeiket igyekeztek el­foglalni a német menyecs­kék megismételték az előző­napi erőszakosságot és a magyar menyecskéket erő­szakkal el akarták távolíta­ni a fent jelzett helyükről. Ezen erőszakosságban a né­met menyecskéket a németi férfiak is támogatni igyekez­tek. A csendőrség nyomban in­tézkedett a templomban, hogy megakadályozza azt, hogy botrány legyen a temp­lomban A SZEKSZÁRDI KENDERGYAR — ÉS A REMÉNYEK A Közérdek 1909. február 13-i számában vezércikket szentelt a megyeszékhely iparosításának. „Kenderfel­dolgozó gyár Szekszárdon” címmel közölt írásban olvas­hatjuk, hogy elmozdult a holtpontról Szekszárd iparo­sításának ügye. „A szegedi kenderfeldolgozó gyár — il­letve az Union-bank — amint megírtuk — hajlandó itt minálunk is 2 millió ko­rona befektetéssel egy ilyen gyárat felállítani.” S hogy a városi képviselő- testület szőlő- és borcentrikus szemléletű tagjait is meg­nyugtassa és az ügynek meg­nyerje, a fentiekhez még hoz­záteszi : „A várostól, égvesektől semmi anyagi támogatást nem vár, megfizeti még a té­lek árát is, egyedüli kíván­sága csak az, hogy legalább 1800 katasztrális holdnak kendertermése álljon rendel­kezésére”. Kenderfeldolgozű gyár Szekszúrtíon. A gyárak a népek, a nemzetek éle­tében éppen olyanok, mint a tápláló vér­ijeitek az egyes embernél, vagyis a létnek, az életnek előfeltételei. Megmondom egy nemzet nagyságát, vagy szegénységét, ha S árkéményeit megszámlálom; kifejezői. imérai ezek a haladásnak, a fejlődés mekkora voltának; az ipari termelés tulaj­donképpen egy olyan óriási tükör, amelyben meglátszik minden nemzetnek voltaképpen való összes kultúrája. A gyár tehát a nemzeti nagyság fundamentuma, ezért minden gyáialapkás hazafias feladat. S amint nem boldogul, csak tengődik, elmarad az a nemzet, amely­nek nincsenek gyárai, éppen úgy elmarad, eísatnyul az a vidéki nagyobb, vagy* kisebb város isi hói ÍT templom búgó harangján kívül, uem a bömbölő gőzsípok jelzik a munka reggelét és a delet, vagy a pihenés esti idejét. Szekszárdnak évszázadokon át a föld­művelés, a szőlőtermelés adta az életbe már­tásához szükséges kenyeret. 'Á magasabb kulturigények, a megélhetés drágasága, a rossz termelési és értékesítési viszonyok azonban mindinkább megdrágítják a ineg- clhete-t. u*»y hogy valóban itt az ideje a kei esetforrások kibővítésének. Hogvne üd­vözölne teh.it itt mindenki lelkes örömmel minden olvanléle mözffaJmptú amclv iw>m. A gyártelepítés lelkes kez­deményezője és a kenderter­melés egyik szervezője a tu­dós közgazdász, ifj. Leopold Lajos ózsáki nagybérlő, aki jól tudta, mit jelent az ipar a városnak. Sokat várt tőle, de nem annyit, amennyit a cikk szerzője remélt. „Egy egész vidék boldogu­lása függ az actio sikerétől — írja a szerző —. A gyárba jövő, s onnan elmenő, körül­belül 1000—1500 vasúti rako­mány teheráru ugyanis han­gosan fogja követelni a most oly mizerábilis vasúti össze­köttetés sürgős refomját, egy egész környéket hoz élénk összeköttetésbe Szek- szárddal, s mivel mégis csak olcsóbb a vízi út, legsikere­sebb sürgetője lesz a Sió ha­józhatóvá tételének”. S a szerző, a városi hon­atyákkal együtt úgy gondol­ta, mindezt mások pénzén... K. BALOG JÁNOS káról, amelyet ifin Leopold Lajos ózsáki nagybérlő folytat egy Szekszárdon felálli- 441 tandó kendéi feldolgozó gyár létesítése ügyében. _ ^ A szegedi kenderfeldolgozó gyár — i ka illetve az Union-bank; amint már megírtak. n> hajlandó itt minálunk is .? millió korona befektetéssel egy ilyen gyárat felállítani. A "í* várostól, egyesektől semmi anyagi támoga- j tást nem vá«\ megfizeti még a telek árát ér is, egyedüli kívánsága csak az. hogy tői legalább 1800 katasztrális holdnak kender- tcl termése állfon rendelkezésére. Ie; Hála Istennek, a gyár létesítése szép *z eredménynyei halad -a maga utján Magától tm a lelkes kezdeményezőtől tudjuk, hogy a *«- felállítás bizonyossága 99 százalék az: 1-íiez. Jjj Ma már 1300 katasztrális holdon való I en kender termelés van biztosítva s hihető, ko hogy a meg hiányzó 500 hold ő nemsokára íe<? jegyezve lesz. Ifi.' Leopold Lajos, Vilczel Sándor, Molnár József gazíi. egyleti titkár Kjl társaságában, a múlt héten járta be a Sár- ** közt, ahol különösen Dec sen és Alsónyékén m nagy érdeklődést tálait. Jövő ,a»árnap ismét folytatja körútját, ami*to bizonyára kő teljes siker koronázza fáradozását. va Semmi kétségünk eziránt ; egyszer ke már a mi földmivelö s földbirtokos népünk re! is felébred iethargiájábóV ' mert a kender- a . termesztéssel való foglalkozás nem utolsó a hói jövedelmezőség teki-áeiébin. kai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents