Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-16 / 40. szám

2 Képújság 1978. február 16. Kádár János és Losonczi Pál fogadta Michael Manley-t (Folyt, az 1. oldalról.) Michael Manley délben nemzetközi sajtókonferenciát tartott a Duna Intercontinen­tal szállóban. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta, tási Hivatalának elnöke kö­szöntötte a miniszterelnököt, aki- ezt követő nyilatkozatá­ban hangsúlyozta: magyaror­szági látogatásában a két or­szág közötti gyümölcsöző kap­csolatok fejlődése fejeződik ki. Itt tartózkodása során hasznos tárgyalásokat folyta, tott a nemzetközi élet idő­szerű kérdéseiről, így az eny­hülésről, a leszerelésről, az új gazdasági világrend meg­teremtéséért folytatott harc­ról, valamint a magyar—ja­maicai kapcsolatok széles kö_ réről. Elvi jelentőségűnek, nagyon értékesnek minősítet­te azokat az eszmecseréket, amelyeket Kádár Jánossal, Losonczi Pállal és Lázár Györggyel folytatott. A Budapesten most aláírt négy magyar—jamaicai egyezményről szólva hangsú­lyozta: a dokumentumokban foglaltak megteremtik a gya­korlati együttműködés gyors fejlesztésének alapjait, intéz­ményes kereteit. A Jamaicában magyar vál­lalatok közreműködésével épülő timföldgyár előtervé. nek elkészítésére vonatkozó megállapodás jelentőségével összefüggésben utalt arra, hogy hazájában — a nyugati félteke fejlődő országainak történetében első ízben — nagyszabású komplex vállal­kozás valósul meg, amely a bauxit kitermelésétől a tim­földgyártáson, az alumínium- kohászaton át az alumínium­termékek értékesítéséig a tel­jes folyamatot felöleli. Ez a vállalkozás a benne résztve­vő országok együttműködé­sén, ilyen irányú integráció­ján alapul, mindenféle mul­tinacionális vállalat részvéte­le nélkül. A Budapesten most aláírt szerződéssel magyar szakértők közreműködésével — elkészül a komplex prog­ram jamaicai vonatkozásai, nak kivitelezési terve. Országa helyzetéről szólva a miniszterelnök elmondotta, hogy 300 éves gyarmati múlt után 1962-»ben nyerte el füg­getlenségét. Korábban — a harmadik világhoz tartozó országok többségéhez hason­lóan — nagymértékben füg­gött a nyugati gazdasági rendtől. Az 1972-ben hata­lomra került Népi Nemzeti Párt kiegyensúlyozott gazda­sági fejlődést kíván megvaló­sítani az országban. Ennek segítésére kapcsolatokat épít ki a harmadik világnak azok. kai az országaival, amelyek hajlandók az együttműködés­re, és kapcsolatainak szélesí. tékére törekszik a szocialista országokkal is. Gazdaságfejlesztési tervei­ben — Jamaica mezőgazdasá­gi ország lévén — a legjelen­tősebb feladatok a mezőgaz­daság előtt állnak. Jelenleg Kádár János fogadta Michael Manley jamaicai miniszter­elnököt (Képtávírónkon érkezett) nagyarányú földreformot va­lósítanak meg. Mezőgazda­ságfejlesztési terveik valóra váltásában hasznosítani kí­vánják többek között a ma­gyar mezőgazdasági szövet­kezeti mozgalomban szerzett tapasztalatokat is. Jelentős célokat tűztek maguk elé az ország iparosításában is. Az új világgazdasági rend megteremtésére irányuló tö­rekvéseket érintve Michael Manley rámutatott: az alap­anyagokat termelő országok áldozataivá válnak a csere­arányok romlásának, ugyan­akkor a fejlett gazdaságú or­szágokban uralkodó infláció súlyosan hat az alapanyagok exportjára. Michael Manley és kísérete szerdán elutazott Budapest­ről. A jamaicai kormányfőt — aki Lázár György meghí­vására hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban ün­nepélyesen, katonai tisztelet- adással búcsúztatták a jamai­cai és magyar zászlókkal dí­szített Ferihegyi repülőtéren. A vendégek búcsúztatására megjelent Lázár György, s politikai, gazdasági, kulturá­lis és társadalmi életünk több rrfás vezető személyisége. Ott volt Benjamin Clare is. A repülőtérre érkező ven­dégeket Lázár György szívé­lyes kézfogással üdvözölte. Díszjel harsant, a 'katonai egység parancsnoka jelentést tett Jamaica kormányfőjé­nek, majd felcsendült a ma­gyar és a jamaicai himnusz. Michael Manley Lázár György társaságában ellépett a díszegység előtt és köszön­tötte a katonákat. A vendé­gek ezt követően üdvözölték a búcsúztatásukra megjelent magyar közéleti vezetőket. Jamaica miniszterelnöke és kíséretének tagjai kézfogás­sal vették búcsút a Budapes­ten tanuló jamaicai diákok­tól. Az ünnepélyes búcsúztatás a katonai egység díszmeneté­vel ért véget. Közös közlemény Lázár Györgynek, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének meghí­vására Michael Norman Manley, Jamaica miniszterel­nöke 1978. február 13. és 15. között hivatalos látogatást tett Magyarországon. Michael N. Manley minisz­terelnököt fogadta Kádár Já­nos, az MSZMP KB első tit­kára és Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Lázár György és Michael N. Manley a barátság, a köl­csönös egyetértés és meg­értés szellemében megbeszé­lést folytatott a két ország helyzetéről, a kétoldalú kap­csolatokról és a kölcsönös ér­deklődésre számot tartó idő­szerű nemzetközi kérdések­ről. A látogatás során kereske­delmi egyezményt, műszaki­tudományos együttműködési megállapodást, kulturális és tudományos együttműködési egyezményt írtak alá. A két miniszterelnök kifejezte meg. győződését, hogy az aláírt do­kumentumok hozzájárulnak a kölcsönösen előnyös kereske­delmi, gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztéséhez, a két nép szellemi értékeinek cse­réjéhez, népeink életének és munkájának jobb megisme­réséhez. A nemzetközi helyzetet át­tekintve megállapították, hogy az enyhülés a nemzet­közi élet meghatározó ténye­zőjévé válik, az kedvező fel­tételeket teremt a haladás és a világ valamennyi népe szá­mára. Egyidejűleg rámutat­tak arra, hogy az imperialis­ta és a rekaciós erőik a fegy­verkezési verseny fokozásá­val, új tömegpusztító fegy­verfajták kifejlesztésével és a háborús légkör szításával a nemzetközi enyhülés meghiú­sítására törekednek. Teljes mértékben egyetér­tettek abban, hogy az európai bizonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának elvei alapján megvalósuló európai enyhülés pozitív ha­tással van a világ valameny- nyi földrészére. Hangsúlyoz­ták, hogy a politikai enyhü­lést követnie kell a katonai enyhülésnek, a leszerelési tár­gyalások eredményes folyta­tásának. Ebben a tekintetben döntő jelentőségűnek tartják a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának alaku­lását. A két miniszterelnök meg­győződését fejezte ki, hogy szükséges a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok igazságos és méltányos rendezése, mely a szuverén egyenlőségen és a kölcsönösen előnyös együtt­működésen alapszik. Határo­zottan támogatják a fejlődő országoknak egy új gazdasági világrend megteremtésére irányuló erőfeszítéseit. Az afrikai fejleményekkel kapcsolatban történelmi je­lentőségűnek tartják a konti­nens elnyomott népeinek fel­szabadító harcát, aggodalmu­kat fejezték ki az Afrika szarvában kialakult helyzet miatt, egyetértettek abban, hogy a konfliktusokat az an- tiimperialista szolidaritás szellemében kell rendezni. A felek egyetértettek ab­ban, hogy Latin-Amerika or­szágainak fellépése közös ér­dekeik, gazdasági, független­ségük védelmében nemcsak Latin-Amerika, hanem a tár­sadalmi haladás érdekét is szolgálja. Nagyra értékelik a kubai nép harcát a haladá­sért, és elítélik a Kubával szemben alkalmazott gazda­sági blokádot és kereskedel­mi diszkriminációt. Kifejezték azt a meggyőző­désüket, hogy a közel-keleti válság igazságos és tartós rendezése csak akkor lehet­séges, ha az izraeli csapato­kat kivonják az összes, 1967- ben megszállt arab terület­ről, biztosítják a palesztinai arab nép törvényes jogait. Mindkét kormány támogatja • a genfi konferencia összehí­vását. A két miniszterelnök alá­húzta a szocialista országok harcának döntő jelentőségét a békéért, a biztonságért és a haladásért, az imperializmus ellen. Az el nem kötelezett orszá­gok mozgalmát a nemzetközi kapcsolatok és az igazságos nemzetközi gazdasági rend létrehozása fontos és pozitív tényezőjének tekintik. Michael N. Manley, Ja­maica miniszterelnöke köszö­netét fejezte ki a baráti fo­gadtatásért, amelyben ma­gyarországi tartózkodása alatt részesült. Hivatalos, ba_ ráti látogatásra hívta meg Jamaicába Lázár Györgyöt, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökét, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. (MTI). Erősödnek a szovjet-líbiai kapcsolatok Brezsnyev és Dzsallud megbeszélése Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítja jelenti: A közel-keleti kérdésről, az északkelet-afrikai helyzetről és a Szovjetunió és Líbia kapcsolatairól folytatott meg­beszélést Leonyid Breznyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke Ab- dusszalam Dzsalluddal, a Lí­biai Arab Szocialista Népi Állam általános népi kong­resszus főtitkárságának tag. jával. Dzsallud kedden érke­zett Moszkvába, hivatalos lá­togatásra. A kiadott közlemény sze­rint a nemzetközi kérdések közül a legnagyobb figyelmet a közel-keleti helyzetnek szentelték és megállapítot­ták: az egyiptomi vezetés kü­lön tárgyalásai Izraellel sú­lyos kárt okoznak annak a harcnak, amelyet az arab népek az izraeli agresszió kö­vetkezményeinek felszámolá­sáért folytatnak. E tárgyalások megnehezítik azt, hogy a Közel-Keleten tartós és igazságos békét hoz­zanak létre. Dzsallud ezzel kapcsolatban tájékoztatta Brezsnyevet arról a tárgya­lásról, amelyet Líbia és más arab államok, valamint a Pa. lesztinai Felszabadítási Szer­vezet vezetői a közelmúltban Algírban tartottak. Az itt lérejött határozatok tovább­fejlesztik a Tripoliban*meg_ tartott tanácskozás határoza­tait, gyakorlati intézkedése­ket jelentenék arra, hogy megakadályozzák az egyipto­mi vezetés kapituláns politi­káját és összefogják a haladó arab országok sorait. Mindkét fél aláhúzta an­nak fontosságát, hogy az arab világ haladó erői kon­szolidálódjanak, megszilár­duljon együttműködésük ter­mészetes szövetségeseikkel az imperializmus elleni harc­ban, a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi or­szágával. Az északkelet-afrikai hely­zet megvitatása során mind Brezsnyev, mind pedig Dzsallud megállapította: a fegyveres konfliktus folytató­dása ebben a térségben csu­pán az imperializmus és a reakció erőinek érdekeit szolgálja. Azt a meggyőződé­süket fejezték ki, hogy Etió­pia és Szomália konfliktusá­nak békés rendezése elősegí­ti a térség valamennyi orszá­gának szabad és független fejlődését, az egymás bel- ügyeibe történő be nem avat. kozás, a szuverenitás és a te­rületi integritás kölcsönös tiszteletben tartása alapján. Leonyid Brezsnyev és Ab- dusszalam Dzsallud megelé­gedéssel szólt arról, hogy erősödik a Szovjetunió és Lí­bia együttműködése. Mind­ketten aláhúzták: a két or­szág 'kész minden téren elmé­lyíteni és kiszélesíteni kap­csolatait. Megvitatták e ba­ráti kapcsolatok továbbfej­lesztésének néhány kérdését is. Brezsnyev és Dzsallud meg­elégedéssel állapította meg, hogy a két ország viszonyá­ban jó hagyománnyá alakul­nak a legmagasabb szintű ta­lálkozók és kapcsolatok, amelyek hozzájárulnak a Szovjetunió és a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam ba­rátságának, sokoldalú együtt­működésének gyümölcsöző fejlődéséhez. A találkozó meleg, szívé­lyes légkörben ment végbe. (MTI) Leonyid Brezsnyev vendégével, Dzsallud líbiai kormány­fővel (Képtávírónkon érkezett) Nyugat-berlini jelentés A halai oka : heroin EGY UTCAI, nyilvános il­lemhely fülkéjében találtak rá a lányra. Ott adta be ma­gának a halálos injekciót. Huszonhárom éves volt, s egy túlságosan nagy adag heroint fecskendezett be magának. Szándékosan, mert elege volt abból az életből, amelyet szétrombolt a kábítószer? Vagy csak „álmodni” akart minden eddiginél szebb ál­mokat, s elvétette a mérté­ket? A rendőrség ez esetben sem tudta megállapítani. Búcsúlevelet ez a lány, a he­roin 1977. évi 94. nyugat­berlini áldozata sem hagyott hátra. Még aki szándékosan tölt halálos adagot a fecsken­dőbe, sem ír búcsúsorokat. Búcsú nélkül lépi át azt a mezsgyét, amely amúgy is alig választja el a haláltól. 1976-ban kezdtek felfigyel­ni rá, hogv a nemzetközi kábítószer-kereskedelem las­san kivonul Amszterdamból, hírhedt európai központjá­ból és Nyugat-Berlinben üti fel a főhadiszállását. 1976- ban ötvennégyen haltak meg a városban heroin következ­tében, távaly a százat is meg­közelítette már a számuk. 1978-ban is vannak már áldo­zatok. S természetesen vala­mennyien fiatalok, hiszen idős heroinista egyszerűen nem létezik. Aki rászokik er­re a rendkívül erős méregre, aligha öregszik meg. Ma már legalább ötezerre becsülik azoknak a nyugat-berlini fia­taloknak a számát, akik ha­lálra ítéltként élnek. Pillana­tok és véletlenek műve, hogy közülük ki lesz a következő áldozat és ki húzza még né­hány évig^ viszonylag hosszú ideig. SZÓ SINCS róla: a város vezetőit és a rendőrséget is egyre inkább nyugtalanítja a jelenség. Egymást követik a razziák. A város főutcájáról, a Kudammról, ahol a híres és előkelő Kranzler cukrász­da előtt csoportosultak, már elűzték őket. A műszaki egyetem menzája .glőtt azon­ban hiába razziáznak szinte naponta, a kábítószer-keres­kedők megtalálják a fogyasz­tókat és a fogyasztók a ke­reskedőket. Másképpen nem is lehet. Aki egyszer rászo­kott a heroinra, nem tud nélküle egy fél napig sem él­ni. Aki keményen benne van — három-négy év után min­denki ott tart már, aki egy­szer elkezdte —, annak ha­vonta legalább 5000 márkát kell költenie a méregre. Ez pedig tenger pénz. Csak bűn- cselekmények útján lehet hozzájutni. A legegyszerűbb még, ha az illető maga is heroinügynökké válik, s a megbízóik szolgálatában na­ponta négy adagot elad má­soknak, „kezdőket” verbuvál, s akkor ő is megkapja a ma­ga részét. A legtöbbször azonban még súlyosabb bűn- cselekményeket is elkövet­nek. Rablások, a lányok kö­rében virágzik a prostitúció. És a rendőrség? Szüntele­nül razziázik például a Jahn- parkban. Tragikomikus, hogy a heroinalvilág éppen az egészséges életmód apostolá­nak, a német sportmozgalom atyjaként tisztelt férfiről el­nevezett parkban, annak szobra előtt ütötte fel főhadi­szállását. Ma már szinte órán­ként megjelenik a rendőrség, d: ez sem riasztja el a he­roinistákat. Nem riaszthatja el, mert a kényszer erősebb. S a hatóságok tulajdonkép­pen óvakodnak is attól, hogy őrizetbe vegyék azokat, akik mint fogyasztók megszegik a törvényeket. Az elvonókúrák­ra ugyanis se hely, se pénz, se módszer. Igaz, hogy a nyugat-berlini szenátus nagy felhajtással bejelentett egy kábítószer elleni programot, de az erre fordított milliók jó része néhány kétes, magát jótékony célúnak álcázó ke­reskedelmi vállalkozásnak jut. Ügyes szélhámosoknak, akik azt állítják, hogy hatá­sos módszerrel rendelkeznek a leszoktatásra. Mégpedig olyan drasztikus eszközök se­gítségével, amelyet csak ma­gánintézetek használhatnak, a hatóságok által fenntartot­tak nem. A nyugat-berlini Szocialis­ta Egységpárt, felelősséget- érezve a város fiatalságának sorsáért, javaslatokat dolgo­zott ki a kábítószer elleni küzdelemre. Követeli, hogy a rendőrség végre derítse fel azokat a milliomosokat, akik a heroint terjesztik. Követeli megfelelő speciális egészség- ügyi intézmények berendezé­sét, amelyek képesek és al­kalmasak valóban tudomá­nyos alapon az elvonókúrák­ra. A legfontosabbnak azon­ban a megelőzést tekintik a város kommunistái. Felhív­ták a figyelmet, hogy azt a reménytelen helyzetet, ami­lyen sok tízezer nyugat­berlini fiatal sorsa, kell első­sorban megszüntetni. A fiata­lok azért keresnek ilyen mó­don menekülést a valóságból, mert abban munkanélküliség, reménytelenség, elidegenedés a sorsuk. ARRA az állításra pedig, amivel a város vezetői véde­keznek, s amely szerint a vi­lágon mindenütt terjed a kábítószer, nagyon egyszerű döntő ellenérvet találni. Egyetlen szocialista ország­ban sem keríthette hatalmá­ba a fiatalokat sem a heroin, sem más kábítószer. Ezek szerint tehát a fő okot mégis csak a társadalmi rendszer­ben kell keresni. PINTÉR ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents