Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-15 / 39. szám
2 Képújság 1978. február 15. Közös piaci gondok PANORÁMA fíoy Jenkins borúlátó programbesxóde Az európai gazdasági kö_ zösségek súlyos, megoldatlan problémákkal 'küszködnek — ez a legfőbb mondanivalója Roy Jenkins, a Közös Piac bizottsága elnöke ez évi programbeszédének, amelyet az Európa parlamentben mondott el a közösségek évi jelentésének beterjesztésével kapcsolatban. A legsúlyosabb probléma — hangoztatta — a közösségek gazdaságának általános helyzete. A bizottság előtt két fel. adat áll. Rövid távon sürgős intézkedéseket kell tenni azoknak az iparágaknak a támogatására, amelyek nem versenyképesek. Hosszú távon pedig meg kell valósítani a gazdasági növekedést, amely lehetővé tenné, hogy a Közös Piac a gazdasági fejlő, désben ismét az élre kerüljön, nem pedig hátul kullogjon, mint ahogyan jelenleg teszi. „Az egyetlen megoldás a gazdasági és pénzügyi unió felé való gyorsabb haladás lenne. Amíg ez meg nem történik, állampolgáraink tekin. télyes része munka nélkül lesz.” Jenkins beismerte, hogy a Közös Piac nem volt képes megoldani a mezőgazdasági feleslegek ügyét sem. Közös piaci körökben Jenkins borúlátó programbeszédét kapcsolatba hozzák azzal, hogy úgy tűnik: az Egyesült Államok és Japán az európai gazdasági közösségek háta mögött akar megegyezni a tőkés világ sürgető nehézségeinek leküzdéséről. (MTI). Róma Újabb politikai gyilkosság Rómában kedden reggel újabb politikai gyilkosság történt: géppisztollyal agyonlőtték Riccardo Palma római bírót, az igazságügy-minisztérium alkalmazottját, aki a börtönépületekkel kapcsolatos ügyekkel foglalkozott. Nem sokkal a merénylet után ismeretlen telefonáló felhívta az ANSA olasz hír- ügynökséget, és azt mondotta, hogy a tettet szervezete: a „Vörös Brigádok” elnevezésű terrorcsoport hajtotta végre. A férfihang „a nemzetközi törsztök szolgájának” minősítette a meggyilkolt 63 éves bírót, és közölte, hogy lesújtott rá a „nép ítélete”. A három legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség Rómában tanácskozó országos közgyűlésének résztvevői kedden egyöntetűen megbélyegezték a római bíró ellen elkövetett merényletet. Az olasz szakszervezeti mozgalom határozottan elutasítja az erőszaknak minden megnyilvánulását és újból leszögezi, hogy harcol a demokratikus intézmények ellen irányuló támadással szemben. T alapzat-tárgyalások Kedd esti kommentárunk. Valamennyi hírügynökség jelentette, hogy a francia fővárosban ismét tárgyalóasztalhoz ült egy négytagú görög és egy hattagú török delegáció. Az úgynevezett kontinentális talapzatról folyó több éves, látványos szakításokkal terhes tárgyalássorozat legutóbb tavaly júniusban, az akkor török választások miatt — vagy talán csak azok ürügyén — szakadt félbe. A dilemma lényege: kihez tartoznak a tengerfelszín alatt fekvő vitatott térségek, illetve szigetek. A görögök szerint a dolog egyszerű. A kérdéses tenger- alatti területek általában görög felségvizek alatt húzódnak és ez önmagában is eldönti a vitát. A törökök ezzel szemben a vita fellángolása, 1974 óta azt vallják, hogy e területek — amelyek közül nem egy csak néhány kilométerre van a török partoktól — egyértelműen az ázsiai kontinens „talapzatához” tartoznak, így tulajdonjoguk Ankarát illeti. A most újrakezdődött tárgyalások résztvevői nem véletlenül hangsúlyozzák: a megbeszélések időtartama nem korlátozott és a felek „nem sajnálják majd az időt és energiát” a megegyezés elérésére. Az egymással hagyományosan rossz viszonyban lévő két ország kontinentális talapzatvitája ugyanis erősen „olajszagú”: a kérdés lényege éppen az, hogy ezekben a tenger- alatti térségekben néhány esztendeje tekintélyes mennyiségű olajat találtak. Ez magyarul annyit jelent, hogy a tárgyalások célja az olajkincsen való „igazságos” osztozkodás. Jósolni nem lehet, de ezúttal valóban van remény arra. hogy hosszabb távon a megbeszélések némi eredményre vezessenek. 1. Mind Athén, mind Ankara most viszonylag stabil kormányt mondhat a magáénak. 2. Bizonyos esélyekkel kecsegtetnek a Ciprussal kapcsolatos megbeszélések. 3. A NATO igyekszik nyomást gyakorolni a beteg déli szárny két kulcsállamának közeledéséért. Helmut Schmidt bonni kancellár ennek jegyében ajánlotta fel közvetítő tevékenységét. Waldheim ENSZ-főtitkár gépezete is ebben az irányban igyekszik hatni. Nem utolsósorban ennek az eredménye, hogy márciusban valószínűleg sikerül zöldasztalhoz ültetni a görög es a török kormányfőt Bécsben. Nem vitás, hogy a bécsi tárgyalások sikere vagy kudarca alaposan befolyásolja majd a párizsi megbeszélések kimenetelét is. HARMAT ENDRE BUDAPEST Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta dr. Stefan Jedrychowjskit, a Lengyel Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. BUDAPEST Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának vezetésével kedden küldöttség utazott a Vietnami Szocialista Köztársaságba és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságba. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren a HNIF OT titkárai búcsúztatták. Jelen volt Nguyen Phu Soai, a VSZK budapesti nagykövete. ATHÉN Szpirosz Kiprianu, ciprusi köztársasági elnök kedden négynapos hivatalos látogatásra Athénbe érkezett, hogy tárgyaljon Konsztantin Kara_ manlisz görög miniszterelnökkel és Panajotisz Papa- ligurasz külügyminiszterrel a ciprusi helyzettel összefüggő problémákról. MOSZKVA A szovjet kormány meghívására kedden többnapos, hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Abdusszalam Dzsallud, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam általános népi kongresszusa legfelsőbb titkárságának tagja. A líbiai vezetőt Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és más szovjet vezetők fogadták a szovjet és líbiai állami zászlókkal fellobogózott repülőtéren. A Föld nyugalmának érdekében Tárgyalások az óceánról A szovjet—amerikai leszerelési tárgyalások közé az elmúlt évben újabb megbeszéléssorozat került Jelenleg Svájc fővárosában, Bernben az Indiai-óceánon folytatott katonai tevékenység korlátozásának lehetőségeiről tárgyalnak a két fél szakértői. A cél: annak a lehetőségnek elkerülése, hogy ez a* fontos térség lokozott katonai konfrontáció területévé váljon. Az Indiai-óceán katonai je_ lentőségéről körülbelül lő esztendővel ezelőtt vett először tudomást a világ. Addig általában úgy tartották, hogy a világóceánnak ez a térsége kiesik a hatalmak katonai versengésének centrumából, s nincs olyan nagy fontossága, mint például az Atlanti- óceán északi medencéjének vagy a Csendes-óceánnak, amelyen a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára legfontosabb kereskedelmi hajózási útvonalak húzódnak, illetve, ahol a két nagyhatalom szárazföldi területei a legközelebb vannák egymáshoz. Az Indiai-óceán fontosságára viszont a Szuezi-csa- toma közel tízesztendős lezárása, s ezzel együtt a mind tetemesebbé váló közel-keleti olajexport útvonalának meghosszabbodása hívta fel a figyelmet. Elsősorban az olajútvonalak „biztonságának szavatolá. sa” volt az ürügy a fokozott amerikai haditengerészeti jelenlét indoklásakor is, de nyilvánvaló, az Egyesült Államok globális politikája irányítóinak figyelmét nem kerülte el a nemzeti felszabadító mozgalmak harcának sikere az Indiai-óceán medencéjében. Több mint egvmilli- árd ember lakja ezt a kiterjedt térséget, számos igen fontos nyersanyagot szinte csak erről a területről tud beszerezni az USA gazdasága, s a rakétaerők fejlődésével egyre nagyobb lett az Indiaióceán hadászati jelentősége is. e Arról van szó, hogy az India és Afrika partjai között hajózó rakétahordozó atom- tengeralattjárokról csapást lehet mérni a Szovjetunió jelentős területeire, s képesek szovjet területeket elérni azok a repülőgépek is, amelyek az Indiai-óceánon tartózkodó anyahajókról szállnak fel. Az Egyesült Államok mind, ezt egy olyan támaszpont kiépítésével kívánta kiegészí4 teni. mint a Diego Garcia-i. amelynek létrehozására 100 millió dollárnál többet szánnak. (Szó van arról is, hogy az USA megszerzi Omántól Masira szigetét, ahol jelenleg még a britek tartanak fenn támaszpontot.) A tárgyalások megkezdése előtt az amerikai sajtóban nyilvánosságot kapott CIA- értékelések mind azt igyekez-' tek bizonyítani, hogy a Szovjetunió lényegesen hosszabb ideig és több hajót tart az Indiai-óceánon, mint az USA. Az állításra a Moszkvában megjelenő SZSA című folyóirat válaszolt. A cikk, amely szovjet Amerika-kutató intézet kiadványának januári számában jelent me« bebizonyítja az állítás tarthatatlanságát. A szovjet kutatók kimutatják, hogy az Egyesült Államok lényegesen nagyobb hajóegységeket tart az Indiai- óceánon, mint a Szovjetunió, s rendszeresen a térségbe vezényeli csapásmérő anyahajó. it és tengeralattjáróit, amelyek szovjet területeket veszélyeztetnek. A szovjet hadihajók állomásoztatása a térségben elsősorban azt szol. gólja. hogy ezeket megfigyeljék. Ezen kívül ezen az óceánon keresztül jutnak el az atlanti-óceáni szovjet hajó, had egységei a Csendes-óceánra és viszont. A folyóirat felhívja a figyelmet arra a tényre is, hogy a szovjet flotta többnyire azokban a hónapokban vezényli hadihajóit az Indiai-óceánra, amikor az északi vizek befagynak. Q Ezeknek a tényeknek ismeretében érthető, hogy a Szovjetunió szívesen beleegyezett a térség országai érdekét is szolgáló tárgyalások, ba az Indiai-óceán demilita- rizálásáról. A Washington Post című amerikai lap viszont a minap olyan értesüléseket szivárogtatott ki, amelyek arra utalnak, hogy a Pentagon nem szívesen válna meg hadászati erői egyik legalkalmasabb felvonulási területéről. Hasonló következtetéseket lehet levonni abból a nyilatkozatból is, amelyet Thomas Moorer nyugalmazott tengernagy tett. Az admirális ugyanis azt állította a tárgyalásokról, hogy azok „fölényt biztosítanak az oroszok számára”. Ebben a hangnemben nyilatkoztak az eszmecseréről Kína képviselői is. Az Indiai-óceán helyzetével foglalkozó ENSZ-bi- zottságban helyet foglaló pe. kingi küldött az ismert és titkos katonai támaszpontok létesítését és továbbfejlesztését megkönnyítő „megengedhetetlen cselfogásnák” minősí. tette a tárgyalásokat. Az Indiai-óceánról folytatott kétoldalú megbeszélések" ma még nem hozhatják meg a térség teljes demilitarizálá- sát. A tárgyalásokhoz csat. lakozniuk kellene a part menti országoknak, s azoknak a hatalmaknak is, amelyek itt támaszpontokat tartanak fenn. Az viszont már ebben a kezdeti szakaszban is világos, hogy a béke és nyugalom biztosítása bolygónknak ebben a fontos körzetében fontos az egész emberiség számára. MIKLÓS GÁBOR Húszéves a CIMEA Húsz évvel ezelőtt, 1958. február 15-én, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Végrehajtó Bizottságának egyhangú határozatával született meg a iCIMEA — a Gyermek- és serdülőkori mozgalmak nemzetközi bizottsága. Az elmúlt két évtized számos kiemelkedő jelentőségű közös akció sikerét, a CIMEA-klubok számának gyarapodását és a szervezet nemzetközi tekintélyének megalapozódását hozta magával. A felnőtteket is elgondolkodtatta, s hasonló tettekre ösztönözte például számos olyan nemzetközi szolidaritási akció, amely a gyermekszervezetek keretében bontakozott ki. A ciprusi válság, a chilei ellenforradalmi lázadás, a földönfutóvá tett palesztínai nép és különösen a hosszú, kegyetlen vietnami háború gyermekáldozatainak gyűjtött és küldött iskolaszer, játék, egészségügyi csomag, ruhanemű a tettekben testet öltött nemzetközi szolidaritás melegségét és kézzelfogható segítőkészségét vitte magával. A nemzetközi együttérzés, a különböző országok fiataljainak barátsága, a környezet védelme, a tudás, a tanulás elősegítése — a CÍME A legfontosabb célkitűzései — olyan emberi tulajdonságok és célok, amelyek a felnőtt évekre is hasznos útravalói a mozgalom fiatal résztvevőinek. Ezeket a célokat segítik elérni a CIMEA-klubok is, amelyek száma egyre növekszik hazánkban is. A CIMEA sokrétű tevékenységének másik fő iránya a különböző országok haladó gyermekszervezetei munkájának összehangolása és közös fellépés a gyermekek érdekében. Ennek a tevékenységnek is vannak kiemelkedő eredményei. így például a szervezet kezdeményezésére határozott úgy az ENSZ 31. közgyűlése, hogy 1979-et a „Gyermekek nemzetközi évének” nyilvánítja. A gyermekév nagyszabású rendezvényei közül isa kiemelkedik az algériai világkongresszus és a Budapesten sorra kerülő nemzetközi kormányszintű tanácskozás, amelyek a gyermekek jogainak nemzetközi tervezetét fogják kimunkálni. Erre a jelentős eseményre egyébként a társadalmi és tömegszervezetek külön munkaprogram alapján készülnek. A két évtizedes nemzetközi gyermekszervezet tehát beváltotta az alapításához fűzött reményeket. S bár a mozgalom első generációi már felnőtté válva „kiöregedtek” a CIMEA kereteiből, maga a mozgalom nem öregszik meg soha. Éltetik és fiatalon tartják nemes céljai és az eleven gyermekzsivajtól, a nyiladozó értelem virágaitól színes gyermekszervezetek és -klubok is. Végső búcsú Nemeslaki Tivadartól Kedden a Mező Imre úti temetőben mély részvéttel vettek végső búcsút Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari minisztertől, az MSZMP Központi iBizottsága tagjától. Ravatalánál, a munkásmozgalmi panteonban párt-, ájlami és szak- szervezeti vezetők álltak díszőrséget. Az MSZMP Központi Bizottsága, az országgyűlés és a Minisztertanács nevében Havasi Ferenc miniszterenlök-helyettes búcsúzott az elhunyttól. Munkatársai, s a kohó- és gépipari vállalatok dolgozói gyászát Gácsi Miklós államtitkár tolmácsolta. Zsákmányolt harckocsik A Szomáliái inváziós csapatoktól zsákmányolt harckocsikat mutatott be az etiópjai hadsereg a Diredawa város közelében megtartott nemzetközi sajtóértekezleten. (Képtávírónkon érkezett.)
