Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-13 / 11. szám
19*8. január 13. «ÉPÜJSÁG 3 Bővül, fejlődik a BVK szekszárdi gyára Gfrnfcéyel vagy nélküle Az elmúlt esztendő második felében több új extru- dáló gépsorral gyarapodott a Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyáregysége. Decemberben szerelték össze a hangszigetelő műanyagburkolatot előállító sort, most az üzemi próbái folynak, de odébb már szerelik az NDK-ból érkezett újabbakat, amin elsősorban műanyag rolók elemeit készítik. Ha kész lesz, hozzálátnak egy újabb összeállításához, amelyik már Szekszárdon van, s az udvaron, ládákban csomagolva várja a szerelőket. Egyidőben a géppark gyarapodásával a tárolóterületet is korszerűsítik. A Szekszárdi Állami Gazdaság dolgozói egy fedett tárolószint építenek, dunaújvárosi elemekből, így hamarosan tetővel védik az üzemcsarnokból kikerült kész termékeket az időjárás viszontagságaitól. Hogyan függ össze a kenyér minősége a nyomdai kapacitással? Tulajdonképpen sehogy, ám ha jól utánagondolunk, kiderül bizony, hogy a kérdés korántsem indokolatlan. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adatai szerint évente 650—700 millió egy- és kétkilós kenyeret sütnek hazánkban. Minden egyes kenyérhez nyomdai termék társul, egy cédulácska, amelyen feltüntetik a gyártás helyét, idejét, a kenyér fajtáját, a szabványszámot. Ahány kenyér, annyi cédula, illetve több, mondják: rengeteg megy pocsékba. Egy szó, mint száz: költséges mulatság ez, évente milliókba kerül. Ismerve a honi nyomdák kapacitását, felvetődhet a kérdés: vajon mi szükség van ilyesmivel is terhelni őket? (A sütőipar nyolc hónapos előrendeléssel kapja meg a kért céduláit.) Ám túl ezen, sokkal elgon- dolkoztatóbb, hogy évente sok tízezer munkaórát emészt fel a kenyerek cédulázása, mivel ezt a műveletet nehéz gépesíteni. A cédulázás mellett kar- doskodók azt állítják, hogy a kenyérre ragasztott csöppnyi védjegy a vevők érdekét szolgálja. Tetszetős érv, csupán azt hagyja figyelmen kívül, hogy legalább olyan fontos volna a cédula a csaknem húszforintos mákostekercsen, a fonott- és a kakaós kalácson. Hogy azokon mégsincs? Hja, kérem, azokra nem kell. Miért? Egyszerű a válasz: azokra nem szokás címkét biggyeszteni. A kenyérre igen. Akkor is, ha történetesen a kétkilós veknit négyfelé vágják a boltban, s cédulás darab legfeljebb egy vevőnek jut a négyből. A kenyérre akkor is kell cédula, ha valamely panaszról egyetlen perc alatt kideríthető, hová címezzék! S még akkor is, ha csütörtök déltől kezdve valótlanságot állít a cédulácska. Ez utóbbi megjegyzés magyarázatra szorul. Nos, tessék. Szombaton általában két. szer annyi kenyér kerül az üzletekbe, mint egyébként szokásos, s ráadásul a boltok jóval hamarabb bezárnak, mint a hét többi napján. Azért, hogy zavartalan legyen az ellátás, már csütörtökön déltől elkezdik gyártani a „szombati” kenyeret — természetesen szombati cédulával. Naponta emberek százainak ad tehát fölösleges murikát ez az indokolatlan előírás, olyan körülmények között, amikor mindenütt, a sütőiparban is krónikus munkaerőhiány nehezíti a termelést. Székesfehérvár és Kaposvár kenyérgyárából — ideiglenes engedéllyel — száműzték e babramunkát. És csodák csodája: nincs reklamáció. Mért is lenne, amikor javult a kenyér minősége azóta, hogy a szakembereket nem terhelik fölösleges teendőkkel. F. Gy. Pártbizottsági ülések Az 1977. évi tervteljesítés és az ez évi feladatok Tegnap két járási pártbizottság, a paksi és a tamási tartott ülést és tárgyalta meg — a Központi Bizottság 1977. december 1-i és a megyei pártbizottság 1977. december 13-i ülésén hozott határozat alapján a népgazda, sági terv 1977. évi teljesítésének tapasztalatait és az ez évi feladatokat. Elfogadták az 1978. évi cselekvési programot. Tamási járás Az én szakmám Ajánlás: Szakmát könnyű, de egy életre szóló hivatást csak körültekintően szabad választani. Talán Wirt Éva öccse tudná legjobban megmondani, hogy egy fodrásznak készülő lány milyen nyűgös tud lenni, amikor a testvérén akarja gyakorolni a jövendő szakmát. Mert mi is szeretett volna lenni a bátai kislány, ha nem fodrász, hiszen arról beszélt mindenki, a többi lány is azt szerette volna. Aztán a szükség, meg hát a sok lebeszélő szó használt. Éva sokszor hallotta: Túljelentkezés van ott, nem juthat mindenki oda. Hallgatott a szüleire. Szakácsnak jelentkezett. — Otthon sokat főztem, gyakorlatilag ami a háztartásba kell étel, azt már ismertem, de hogy egy nagy konyhán ez hogy megy, fogalmam sem volt — mondja. Az első találkozás Szekszárdon a Garay étterem konyhájával lebilincselő volt. A hatalmas tűzhelyek, az üstök, a fazekak, az em- bernyi főzőkanalak elbűvölték. Az első hónapok lázasan teltek, volt mit megismerni. — Végül a szakmát a kollégáim, illetve az idősebb szakemberek, a főszakács és a Rózsika néni szerettették meg velem. — Mivel? — Azzal, hogy ők is szerették. — Mi a különbség az otthoni és a munkahelyi főzés között? — Rengeteg. Otthon gon- dolomra és szokás szerint rakjuk bele az alkotó részeket az ételbe, bent a konyhán pedig minden a szigorú előírások szerint történik. Ha száz adagra főz valaki, akkor ahhoz megfelelő mennyiségű sót, paprikát és egyéb fűszert kell belerakni. Wirt Éva már harmadikos, fél év múlva szakmunkás. A jövőn is gondolkodott, Szeretne esti tagozaton tovább tanulni, a vendéglátóipari szakközépiskolában. Arra a kérdésre, hogy otthon mit szólnak a főztjé- hez, így válaszolt: Anyu dicsérte, de apu azt mondta, hogy a jó magyaros étel többet ér. Hiába, ő ezt szokta... — Van ám ennek a szakmának is rossz oldala — mondja —, de az a kevés mosogatás nem számít. Most az önkiszolgálóban dolgozom, és jó nézni azt, amikor az én főztömet választják a vendégek. hj — mgy Paksi A paksi járási pártbizottság ülésén Hornyák László titkár ismertette a Központi Bizottság határozatát, fűzött szóbeli kiegészítést a végrehajtó bizottság beszámolójához. A járásban — a pártbizottság és a pártszervezetek cselekvési programjainak végrehajtásával tovább erősödtek a gazdasági élet területén még 1976-ban kibontakozott kedvező vonások, amelyek megnyilvánultak a tervfegyelem javulásában, körültekintőbb szervezettségében, a termelékenység és a gazdaságosság növelésében. Kiemelten foglalkoztak az üzem- és munkaszervezéssel a községpolitikai és községfejlesztési feladatok teljesítésével, az üzemi demokrácia további szélesítésével, a járási átlag alatt termelő üzemek gazdasági problémáival. A járás ipara — összességében túlteljesítette előirányzatait, ám nőtt a differenciáltság az egyes üzemek között. Ez utóbbinak okai néhány üzem technológiai elavultsága, a sokrétű profil, szervezési fogyatékosság. Az üzemek többségében nagymértékben nőtt a termelékenység, javult a készletgazdálkodás. Ám vannak lemaradók is. A pártbizottság állást foglalt: egyedi bérpreferenciális kéréseket nem támogat a jövőben. Előfordultak csoportos munkahely-változtatások, ezek mögött régóta elhanyagolt szociális ellátási, vagy üzemen belüli egyenetlen bérfejlesztési problémák húzódnak járás meg. Ezeket az állapotokat nem szabad minden áron konzerválni, mivel ez akadályozná az egészséges profilváltozásokat, az optimális üzemméretek kialakulását, a technikai fejlődést és végső soron a hatékonyság növelésének emelne gátat. Javult az iparban az eszközhatékonyság, a normák rendszeres karbantartása terén azonban még sok a tennivaló. Tavaly is és a jövőben is kiemelten foglalkozik a pártbizottság az atomerőműberuházással. A mezőgazdaságban meggyorsult a fejlődést, a termésátlagok csaknem minden terménynél meghaladják az előző évit. Gond még mindig az átlagok közti nagy szóródás — ez növekedett 1977-ben. Van azonban nem egy ellenkező példa is, néhány szövetkezet — bár tárgyi adottságai nem változtak — egyik évről a másikra 14—17 mázsával növelte az őszi búza hektáronkénti átlagát. Itt tehát még nagy a tartalék, ami a vezetés színvonalának emelésével tárható fel. Nőtt a szarvasmarha- és a sertésállomány, emelkedtek a hozamok, javult a férőhelykihasználás. Sok a tennivaló az . állategészségügyi helyzet javítása terén, a mezőgazdaságban a termelés kereteinek kibővítését elsősorban az állattenyésztési ágazat termelésének növelésében látja a pártbizottság. A szövetkezetek egy része kevés fejlesztési alapot képez, inkább a részesedési alapot növeli. Ez akadályozza a technikai fejlesztést, fel kell lépniük e jelenség ellen a pártszervezeteknek. A megyei pártbizottság A tamási járási pártbizottság kibővített ülésen tárgyalta meg az 1977. évi gazdaságpolitikai feladatok tapasztalatait és az 1978. évi népgazdasági terv járási feladatait. A pártbizottsági ülés munkájában részt vett Horváth József, a megyei párt- bizottság titkára és Lukács István, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese is. Jankó Jánosnak, a járási pártbizottság titkárának megnyitója után János Jeromos, a járási pártbizottság első titkára adott tájékoztatót a Központi Bizottság és a megyei pártbizottság határozatáról és a határozatok végrehajtásával kapcsolatos tennivalókról. A végrehajtó bizottság beszámolóját írásban kapták meg a pártbizottság tagjai. A beszámoló rámutatott, hogy a fő figyelmet a járás területén a termelés növekedésének gyorsítására, a hatékonyság fokozására, s a gazdaságos, exportképes termelés növelésére, a munkaerő hatékony foglalkoztatására, a tehénlétszám és tejtermelés, zöldségtermelés emelésére fordították a tárgyalt időszakban. Az alapszervezetek az előbbi éveknél konkrétabban határozták meg saját feladataikat, nagyobb követelményeket állítottak a gazdasági élet irányítói elé. Ennek következtében a járás gazdasági helyzetét 1977-ben a dinamikus fejlődés jellemezte. Az ipari üzemek jelentős részében átlagosan 10 százalékkal, egyes üzemekben ennél is nagyobb mértékben nőtt a termelési érték. Ugyanakkor néhány üzem, például a tamási VEGYÉPképviseletében Somi Benjamin végrehajtó bizottsági tag, MESZÖV-elnök vett részt és szólalt fel az ülésen. SZER, a gyönki MEZŐGÉP és a tamási Vegyesipari Szövetkezet nem ért el olyan eredményt, mint 1976-ban. Az ipari üzemekben 194 szocialista brigád 2487 tagja több mint 36 millió forint többlettermelésre tett felajánlást. Vállalásaikat teljesítették. A beruházásokat illetően megelégedéssel nyugtázta a pártbizottsági ülés, hogy elkészült* a tamási és gyönki ipari szövetkezeteknél az új üzemcsarnok. Befejeződött az ORION-üzem helyreállítása. Simontornyán, a Bőrés Szőrmeipari Vállalatnál elkezdték az új üzemcsarnok építését. Tamásiban átadták az új mentőállomást. Elkészült a tamási új gimnázium és kollégium. Tervszerűen halad a gyönki általános iskola két lépcsőben megvalósuló beruházása. A mezőgazdaság termelési szerkezetében nem történt lényeges változás. A növénytermesztés területén búzából és kukoricából elérték a tervezett szintet, napraforgóból kevesebb, cukorrépából alacsonyabb termés- mennyiséget takarítottak be az üzemek, mint 1976-ban. A termelőszövetkezetek szarvasmarha-állománya több mint 3, a sertésállomány közel 9,5 százalékkal nőtt. A pártbizottsági ülés foglalkozott a járás lakossága életszínvonalának alakulásával is. Megállapították, hogy a járásban a lakossági bevételek az elmúlt évben 8 százalékkal növekedtek a megelőző esztendőhöz viszonyítva. A beszámolót és a többi tájékoztatót tartalmas vita után elfogadta a tamási járási pártbizottság. Szerelik az új extrudáló sort A Szekszárdi Állami Gazdaság szakemberei a tároló- szin tetejét állítják össze
