Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-10 / 8. szám

1978. január 10.

tÍÉPÚJSÁG 3

Papírt hatalmas kockává préselő bálázógépek, gyűrött fémlemezeket, vasdarabokat teherautóra rakó markológépek zajától hangos a szekszárdi MÉH-telep. Az év elejétől lázas munka folyik a dél-dunántúli MÉH szinte valamennyi telepén.

Az előző évet a vállalat megyei telepei jól zárták. Az előző évinél szinte mindenütt több, újra feldolgozható hulladékot gyűjtöttek össze. A dombóváriak a bázis évinél

öt százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le. Pakson a költözés ellenére tíz százalékkal fejelték meg az elmúlt évi eredményeket. Szekszárdon összességében némi — kétszázalékos — lemaradás volt, de ezt az okozta, hogy a mezőgazdaság 1977-ben az előző évinél kevesebb vasat, s helyette több fémlemezt hozott. A mennyiséget nézve így ötszáz tonnával több, 7500 tonna vasat és fémlemezt adtak át a feldolgozó iparnak, de ez a lemez alacsonyabb ára miatt forintban kétszázalékos lemaradást okozott. Nőtt az átvett papír mennyisége is. Míg 1976-ban 1400 tonnányit vettek át, tavaly elérték az 1500 tonnát.

Az év során korszerűsödött, bővült a vállalat Tolna megyei telepein a gépesítettség is. Üj rakodógépek, bálázógépek étkeztek.

Fotó: Sz. L.

KSZE

Felkészülés

az idei eure

Sikeres évet zártak a KSZE partnergazdaságai. Ez a megállapítás kívánkozik az értékelések élére. A termelési rendszerben legnagyobb területtel a kukorica termesztésével foglalkoznak. Száztizenöt gazdaság — az ország különböző területein — 110 ezer hektáron termesztett kukoricát a KSZE tagjaként. A hektáronkénti átlagtermés — rendszerszinten — 13 mázsával meghaladta a bázisátlagot, a tavalyi év ennyi többlettermést hozott a gazdaságoknak.

Az eredmények összehasonlításánál kiderült, hogy a Tolna megyei állami gazdaságok és tsz-ek jó munkát végeztek a földeken, hiszen a tíz megyére kiterjedő rendszerben a legnagyobb termésátlagot érték el. A legkiemelkedőbb eredményt a sióagárdi tsz, az alsóten- gelici, a Hőgyészi Állami

Gazdaság és a paksi Duna- menti Egyesülés Tsz produkálta. A felsorolt gazdaságokban 75 mázsa felett volt a kukorica átlaga.

Bár a tavaszi munkák megkezdéséig még jó néhány hét van, a rendszer megkezdte a felkészülést az idei termesztésre, hogy a .tavalyihoz méltó eredmények szülessenek. Megkezdődött a kukorica-vetőmagok átvétele. Előbb a külföldi származású — hazai előállítású — hibridek vetőmagját szállítják a gazdaságoknak, többek közt jó néhány megyei gazdaságnak is. Elkészültek a kísérletek tervei.

A búzatermesztés helyzetét már ismertettük lapunkban, említésre méltó azonban a rendszerben termesztett másik tápnövény, a napraforgó, hiszen országosan is kimagasló eredménnyel zárták a múlt évet a taggazdaságok. A szerződött terület az 1976-os évihez viszonyítva megduplázódott; összesen 12 000 hektáron folyt nagy olajtartalmú napraforgó termesztése. Az elért rekord azt jelenti, hogy a napraforgó-termesztéssel foglalkozó rendszerek közül a KSZE érte el a legmagasabb átlagot országosan.

Ezen a területen is megkezdődött a felkészülés. A termelés szempontjából fontos folyamat, hogy terjedőben vannak a napraforgó- hibrid fajták. Nagy olajtartalmú, magas potenciális termőképességű, egyöntetű állományt adó hibridek vetőmagját elsősorban olyan gazdaságok kapják, amelyek eddigi eredményeikkel igazolták, hogy a román, francia, jugoszláv fajták igényéhez igazodó, megfelelő technikai, technológiai szinttel rendelkeznek.

Minigép

vagy nagyüzem?

Mini expressz fehérjefeldolgozó berendezés prototípusát készítette el a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár. Ez a gép alkalmas arra, hogy a sertéstelepeken elhullott állatokból magas fehérjetartalmú takarmányt készítsen, amit kukoricadarával keverve feletethetnek a hízókkal. A berendezés 123 ezer forintba kerül. Ahol megvásárolják, az elhullott állatokat helyben feldolgozhatják, nincs szükség dögkút- ra, s nem utolsósorban pótolják a drága importfehérjét. Az így előállított takarmányt főleg a kényszervágásra ítélt, úgynevezett „technikai selejt” sertéseknek szánják. A hírek szerint igen nagy az érdeklődés a gép iránt a sertéstartó gazdaságokban.

A szakemberek véleménye ebben a kérdésben viszont nem egységes.

Mert az igaz, hogy az elhullott állatokat újra hasznosítani — népgazdasági érdek. De nem biztos, hogy minden üzemben olyan hozzáértéssel tudnák üzemeltetni a minigépet, hogy az állategészségügyi követelményeknek maximálisan eleget tegyenek. A gép — amint azt állítják — sterilen dolgozik. De rendkívül sok múlik azon, hogy a kezelésével megbízott dolgozók az állategészségügyi előírásokat precízen betartják-e vagy sem. Mert ha történetesen a fertőzést okozó vírus, kórokozó újra az állatok takarmányába jut — nagyobb a kár, mint a haszon.

Megyénkben egyébként Dombóvár környékén még ebben, vagy a következő öt éves tervben állatifehérie-ta- karmányokat előállító üzem építését tervezik, ahol korszerű higiénés körülmények között alakítják át takarmánnyá az elhullott állatokat.

Az ISV mindenesetre partnergazdaságainak ajánlja a minigépet. Addig azonban, amíg üzemi tapasztalatok nem állnak rendelkezésünkre, nehéz eldönteni, hogy érdemes-e expressz feldolgozót vásárolni, vagy pedig központi telepek építésével járunk jobban.

—a —a

• •

Oregvédelem

Nem olyan régen úgy adódott, hogy rövid időre vendége lehettem egy magára maradt idős bácsinak az Anna-völgybert meghúzódó maroknyi kolónia egyik szoba-konyhájában. Akarva se tudnám elfelejteni azt az igyekezetei, ahogy jócskán megkurtult mozgási képességével, asztmás mellkasával serénykedett a hamvadó parazsú tűzhely mellett. Valamikor, erős férfi korában, a szomszédos hegyet apasztotta, s a finoman szitáló porral szívta tüdejébe a levegőt. Gondját most a szomszédasszony gyermekgondozási segélyen levő lánya viseli — mintha az öreg lenne a másik gyermeke. Jobban telik így a magányban mindig ugyanazt az arcát mutató idő. Kerül az asztalra ebéd, s mi kell más egy lassan mindennel leszámoló embernek? — gyakran vacsorára is marad néhány falat.

A gondozásért, hivatalos nevén, házi szociális gondozásért, hétszáz forintot kap a fiatalasszony: jól jön kiegészítésnek a GYES mellé. Csakhogy egykettőre elszalad ez a harminchat hónap, s a környéken nincs asszony, aki az emlékei, régi levelei, kitüntetései között matató bácsikát majd ellássa. Nem az akarat hiányzik az öregből, az erő hagyta cserben. Még annyi sem maradt mutatóban, hogy elvigye valamikor szilaj lábait az olyannyira imádott patak partjára, a boltba, vagy ha kedve- tartja — s a nyugdíja sem ellenzi — az italboltba egy sörre.

Mi lesz vele? Mi lesz a munkáséletük végére megrokkant, elhasználódott, társtalanul maradt többi öreggel? Akik ott hasaltak a lövészárkokban két világháborúban, erejük megfeszítésével dolgoztak, kuporgattak, gyerekeket nemzettek, szültek — mi lesz velük? Mi lesz velük? — kérdezem. Pedig tudom a leckét: „társadalmi gondoskodással kell bearanyozni öreg napjaikat”. Valamennyi tanácskozásnak, amely a szociális gondoskodás hogyanjait vitatja meg, ez a summázata. A tapasztalatok azonban lomha igyekezetről árulkodnak. A gyakorta emlegetett példák, akár a fehér hollók, s főleg túlságosan tetszetősek. Legbeváltabb forma az öregek napközi otthona. Bekerülni azonban a legtöbb helyen semmivel nem könnyebb, mint például az orvostudományi egyetemre. S akkor még nincs, aki megtisztítsa ünnepek előtt az egyedül élő öregek ablakát, felvágja a fát, behordja az utcáról a vizet, koccintson születésnapon, ünnepkor. Arról nem beszélve, hogy vasár- és ünnepnapokon az öregek napközije is szünetel, márpedig akkor is kellene a főtt étel.

A házi szociális gondoskodás is lényegében gyerekcipőben topog. Megszállott vagy kevésbé megszállott szervező gondozónők — fizetésük nem különösen magas, pedig jó néhányuk- nak tíz falu öregei miatt fáj a fejük — járnak házról házra, s próbálják rábírni a jóságos szomszédokat, hogy ugyan nyitnák már rá az ajtót Józsi bácsira vagy Erzsiké nénire, aki olyan egyedül él. Még fizet is érte a tanács. Aztán ha ráállnák: vagy kijönnek egymással, vagy nem. A gondozást s a vele járó terjedelmes adminisztrációt többnyire olyanok vállalják, akik még — úgy ahogy — bírják magukat: ám hamarosan nekik is jól jönne majd egy kis segítség. Leginkább a pénzért teszik, a mellékesért a napi egyszeri látogatást. Így az esetek többségében éppen a legválságosabb pillanatokban nincs senki az öregek mellett.

Kisipari módszerrel nem oldódik meg az öregvédelem, csak elszánt, következetes, szervezett társadalmi összefogással. A brigádok többnyire húzódoznak az ilyen jellegű feladatoktól, legfeljebb egy-egy akciót; festést, tüzelőlehordást, karácsonyi ajándékozást vállalnak magukra. S ki ne feledjem: évente egyszer, öregek napján fehér asztal mellé invitálják az egykori szakikat az üzembe. Az öregek meg ott ülnek meg- illetődötten, s zavartan kémlelik, ki hiányzik megint a tavai^ még ittlévők közül...

Köztudott, mennyi és milyen sokfajta teher nyomja a vállukat. De ezek között az öregekkel való törődés semmivel sem kevésbé fontos, mint például a már gyakorlatban is polgárjogot nyert gyermek- és ifjúságvédelem. Az esetlegesség a szociális gondozásban éppen olyan ártalmas, mintha a beteg hetente csak egyszer kapná meg a felgyógyulásához naponta nélkülözhetetlen gyógyszert. Vagyis az öregvédelem folyamatos — divatos szóhasználattal élve —, állandó tennivaló. Lelkiismeretünk s az a tény, hogy előbb-utóbb valamennyien gondozásra szorulhatunk, diktálja ezt. Még akkor is, ha az öregek olykor rigolyásak, gyanakvók, s bizony nem fogadják el bárkitől az ételt, a jó szót.

KERTÉSZ PÉTER

Simontornyán

tervek a Haladás fölszámolására.

A Topogd

Vágni lehet a füstöt. Itt, ahol a féldecihez üvegből isszák a sört, hűsítőt kérni illetlenség. Hosszúlépésért interveniálok a csaposnál. Neki szeme se rebben, hanem a törzsvendégek gyanúsan méregetnek.

— No, még egyet.

— Nem kell, már a nyolcadik decinél tartok.

— Afenét.

— Jani bácsi, igaz?

— Csak nyolc féldeci.

— Akkor lehet még egy, de csak egy még, mert én is csak egy ember vagyok, ha másfél lennék, akkor jöhetne több is, de akkor több fizetést is vinnék haza.

A látottak alapján, nem visz haza még fél fizetést se.

Amint ácsorgók és szopogatom a hosszúlépést, hozzámlép egy atyafi, akiről később kiderült, hogy a leg- hírhedtebb simontornyai család tagja, s megkérdezi: „Ugye maga nem idevalósi?” Megmondom, hogy nem. mire azután kezdett érdeklődni, mivégre keveredtem erre. Közöltem vele, hogy ehhez ugyan semmi köze, de ezt már csak elmenőben bátorkodtam mondani.

Megjártam a vasúti talponállót, amit a vb-titkár „késdobáló”-nak aposztrofált.

— Miért, ott kést szoktak dobálni?

— Néha még mást is.

Ekkor semmit se hajigáltak. Azért igyekeztem úgy állni, hogy fal legyen a hátam mögött. Kérdem egy magányos vendégtől, aki az ajtó melletti jobb sarkot támasztja idülten és ingatagon, miért a nagy ricsaj.

— Uram, mi nagyot hallunk. — S úgy néz keresztül rajtam, mint a levegőn.

ni , gs § í ■■ ,■ m n 'v

A Zöld vadász

A Haladásban hallottakat

— amelyek megdicsőítették Kokót a klasszikus pofonért

— nem volt módom kontrollálni, mert a Zöld vadász éppen zárva volt. Ugyanis csak hétvégeken üzemel délután és este, egyéb napokon a délutáni órákban zárva tart.

Amíg nézegetem az utcatáblákat, keresem az inkriminált szórakózóhelyet,

elémcsapódik egy húszévesforma ifjú:

— Uram, adjon kölcsön egy bélást.

Ilyen összegből nem csinál ügyet az ember, szó nélkül zsebbe nyúlok és átadom a kétforintost. Ö is zsebbe nyúl és számolni kezd.

— Még hatvan fillér hiányzik.

Adok egy forintot.

Ekkor, úgy tűnik, meg akarja szolgálni, s kérdi:

— Kit keres?

— A Zöld vadászt.

— Ott, egy kicsit följebb. Maga rendőr?

— Nem.

— Hát.

— Szomjas.

— Ne menjen, zárva van. Jöjjön szombaton.

— Szombaton már nem leszek itt.

— Kár. Az egy jó hely.

(A későbbiekben megtudom, hogy embert ott még nem öltek, csak néhány évvel ezelőtt onnan indult utolsó útjára egy öreg juhász. Ittasan, teli bukszával engedett két nő csábításának. Elmentek, s néhány nap múlva ráakadtak az öreg juhász holttestére az akácfák között, a domboldalon, a Malom utca irányában. A folytatás: tíz év a tettesnek.)

— Magát hogy hívják? —

kérdem az ifjút, remélve, hogy a „kölcsön” bélésért választ kapok. Kapok is;

— No, menjen a fenébe.

A bögrecsárdák

„Meg lehet-e fél deci pálinkáért halni?”

Nemrégiben levelet kaptunk Simontornyáról, amelyben többek között ez a drámai kérdés is elhangzik. Nos, fél deci pálinka valóban lehet gyilkosság előidézője, különösen ha az már sokadik, s különösen, ha olyan ember kapja, aki potenciálisan alkalmas a legszörnyűbb bűncselekményre is.

Igen ám, de azt a féldeci pálinkát oda is kell adni.

iZámbó Józsefnek odaadták, Zámbó József ölt. Azóta már büntetését is megkapta.

— Hány zugkocsma, amolyan bögrecsárda működik a községben?

B. L.: — Legalább tíz, de annál több is. Nem lepődnék meg, ha valaki azt mondaná, hogy huszonöt.

P. I. kereskedelmi vezető: — Nehéz lenne megszámolni. Nagyon sok. De vigyázzunk, borkimérési engedélyt lehet kapni. Megvannak erre a törvényes keretek. Nem is azokkal van a baj. A decizők és a féldecizők okozzák a gondot.

A község határában 900 katasztrális hold a zártkert. Ennek körülbelül 40 százaléka szőlő. Simontornyán tehát sok bor terem. A bortermelők többsége idős ember, aki termését nem fogyasztja el, hanem áruba bocsátja. Mégpedig kis tételekben, decizve. Nem kevesen pálinkát is árulnak, ugyancsak decizve, vagy féldecizve.

A kocsmákban nincs január 1-től a reggeli órákban szeszes ital, de a bögrecsárdákban?

A kérdést többeknek föltettem. A vállvonogatáson túl nem jutott senki.

Ember alatti életforma

H. K. pedagógus elém tesz egy listát. Harminc név sorakozik rajta, harminc gyereké, valamennyien az általános iskola tanulói. Mindegyikük neve mögött a magyarázat.

— Harminc gyerekünk veszélyeztetett körülmények között nevelkedik. De legalább háromszor ennyi még a hátrányos helyzetben lévő gyerekek száma.

Végigolvastam a listát, miért veszélyeztetett ez a harminc gyerek. Van ott minden, de a legtöbb az alkoholizmus. Rúgott, vert, ütött gyerekek ezek.

— Kivezető út?

— Kivezető út? Talán a nevelőotthon. Mert fontos a családi nevelés, de ez a család nem család.

Igen, minden inkább, csak ne ez.

LETENYEI GYÖRGY

A társadalmi vezető, a tanácsi vezető, a rendőr és pedagógus, a kétkezi munkás és a kultúra ápolója egyként állítják: Simontornyán a kelleténél több a kocsma. Közülük legtöbbnek legfőbb ideje lenne lehúzni a rolóját. Meg a bögrecsárdák rolóját is le kellene húzni.

Kevesebb lesz a nyereség? Nem! Több lesz < a NYERESÉG!

A vasútállomásra induló teherautókra vashulladékot raknak a markológépek