Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
IO ^PÚJSÁG 1978. január 8. A sárkány „visszatért” Sokan ismerik a waweli sárkány legendáját. Hajdanában a krakkói domb barlangjában tanyázó szörnyeteg táplálékul a legszebb hajadonokat követelte. Krakkó városa egy furfangos suszterinas segítségével szabadult meg a sárkánytól. Az egykori „Sárkánybarlang” ma vonzó turisztikai látványosság. A tudósok és a bányászok munkájának eredményeként újra feltámadt a krakkói legenda: a Sárkánybarlangba visszatért a „sárkány”, pontosabban — a látogatók nagy örömére — a sárkány szobra. PA—Interpress—KS Krakkó nevezetessége, a sárkányszobor a Wawel oldalában Vlagyimir Szviridov : UilsIsM zergej NyikolajevicsI ljj nak sehogy sem jött M álom a szemére. Ho- UUSiMÍ gyan is alhatott volna, amikor mindenféle kínzó gondolat motoszkált a fejében. Szergej Nyikolajevics ide-oda forgolódott, az életről töprengett és szenvedett. Már régen nem töprengett ilyen erősen. Erre az éjféli töprengésre és izgalomra pedig tulajdon feleségének, Nyi- nának különös viselkedése adott okot. Egy évvel ezelőtt, amikor Szergej Nyikolajevics először ment vidéki kiküldetésbe, Nyina ezt rendkívül .rosszallóan fogadta, még sírt is. Tegnap azonban Nyina váratlanul maga érdeklődött az iránt — mégpedig valahogy igen gyanúsan —, hogy ő mikor készül vidéki kiszállásra. Sőt, mi több: a dátumot is pontosan tudni akarta. Szergej Nyikolajevics mindezt azonnal megjegyezte, és ugyancsak szöget ütött a fejébe a dolog. Csak nem képes ez az asszony!:... — e szörnyű gondolatra Szergej Nyikolajevics igen pocsékul érezte magát. Dehogy, ostobaság — próbálta meggyőzni saját magát, de sehogy sem sikerült. Biztosan szeretője van! És féltékenységtől gyötrődve kétségbeesetten beharapta az ajkát. Nyina most bizonyára éppen erről az alakról álmodik! De hát Nyina megtudta, hogy én meg Galina Petrovna? ... Akkor mindennek vége! — motyogta magában és lázas sietséggel fontolgatni kezdte, vajon rendelkezhet-e felesége ilyen kompromittáló adatokkal. De azután megnyugodott: felesége semmit sem tudhat, ez lehetetlen. ö ugyanis a konspiráció legszigorúbb szabályai szerint alakította Galina Petrovná- val viszonyát. Az asszony szemében ő szigorúan titkos munkát végző fizikus volt, és Galina Petrovna nem ismerte a címét, még az igazi nevét sem tudta — Gyimá- nak szólította. Szergej Nyikolajevics ritkán járt Galina Petrovná- hoz — havonta körülbelül egyszer, amikor kiküldetésre utazott. Tehát ha Galina Petrovna nem jöhet számításba, akkor csak egyvalami maradt —, hogy a felesége megcsalja, Szergej Nyikolajevics lassan lépkedett az egyik sarokból a másikba. Gondolatban a hitvesi hűtlenség legvissza- taszítóbb képeit rajzolta maga elé, és haragjában a fogát csikorgatta. Másnap közölte feleségével, hogy két napra kiküldetésre utazik, és szokás szerint elment Galina Petrov- nához. Az asszony örömmel fogadta váratlan megjelenését. — Ez aztán a meglepetés! Szergej Nyikolajevics elővett az aktatáskájából egy üveg „Gurdzsant”-t meg egy doboz csokoládébonbont. — Miért vagy ilyen komor? — érdeklődött Galina Petrovna. — Történt valami? — Ugyan mi? — felelt kérdéssel, szórakozottan Szergej Nyikolajevics, — Sok a munkám: kísérletek, meg mindenféle vesződség. — Figyelmes pillantást vetett az asszonyra, és hirtelen düh fogta el: Én itt éldegélek ezzel a nőszeméllyel, ni csak, hogy kikente-kifente magát, még műkontyot is feltűzött, valóságos szépségkirálynő! Az én Nyinám pedig most alighanem valamilyen mákvirággal enyeleg. Minden asz- szony egyforma. — Mi van veled, drágám? Talán sugárzás ért? — aggodalmaskodott Galina Petrovna. Szergej Nyikolajevics azonban — se szó, se beszéd — kiment a lépcsőházba, és hangosan becsapta az ajtót. Elhatározta, inkognitóban, váratlanul hazatér, hogy saját szemével győződjön meg mindenről. y Előbb telefonált. Nyina nem vette fel a kagylót. Akkor Szergej Nyikolajevics határozott léptekkel hazafelé indult. A lakásban csend volt, csak a hűtőszekrény rázkódott össze olykor zúgva. Bizonyára elment valahová, villant át Szergej Nyikolajevics agyán a gondolat. Benyúlt a hűtőszekrénybe — és elképedt. Abban páralepte konyakos és boros üvegek, ínycsiklandó hideg falatok sorakoztak, s mindez irigységet keltett benne, amikor pedig a kedvenc tortájára is rábukkant — bősz harag és felháborodás fogta el. Nyina vagy két’ óra múlva jött haza. — Már megérkeztél! — kiáltotta örömmel és átölelte a férjét. — Csak holnapra vártalak. Szergej Nyikolajevics bizalmatlanul mustrálta a feleségét. — Nos, hogy tetszem, megjárja? — Nyina fordult- perdült, hogy megmutassa a frissen készült, divatos frizuráját. — Talán megmagyaráznád, mit jelent mindez? Bor, torta, új frizura — sziszegte a foga között Szergej Nyikolajevics. Vagy valamilyen ünnep van? — Persze, hogy ünnep van — nevetett az asszony. — Holna lesz a születésnapod. A kedvenc tortádat is megvettem. — Ó hát persze egészen megfeledkeztem róla — motyogta a férfi. — Űristen, én itt ülök tétlenül — csapta össze a kezét Nyina —, te meg biztosan éhes vagy?! — Gyorsan összecsapok valamit, jó? — és kiszaladt a konyhába. Szergej Nyikolajevics pedig szorosan bezárta az ajtót és feltárcsázta Galina Petrovna telefonszámát. :WJssMi álocska, én vagyok, ■ á Gyima. Bocsáss meg, | kérlek, amiért olyan gorombán viselkedtem. Egészen kimerültem. Ezek a kísérletek, meg a sok vesződség, magad is tudod, tönkreteszik az ember idegeit. Igen, a következő héten okvetlenül benézek. Viszontlátásra. Csókollak. Szergej Nyikolajevics halkan felnevetett — nehogy meghallja a konyhában a felesége —, és letette a kagylót. (Gellért György fordítása) JÁKÖI ATTILA: Mikor így hívott Cserhát József síremlékére Lelkemben még a régi ucca, valaki még a nótát fújja. Viszem magamban azt a házat, belülről nincs seb, csak alázat. Valaki tüzet gyújtott bennem, s most azt kell nékem újra tennem; amit a vén kövek mesélnek, és tisztára mosom a képet: Árva madár röppen az ágról bennem egy csukott sír kitárul; bennem egy ajtó megcsikordul, a hold, mint kulcs, most visszafordul. Zúzhatja száj, tépheti végkép, viszem tovább egy sír emlékét... A költő most is él s finom angyalhaját megsimítom, messziről hallom a szavát, mégis harsog a messzin — át; s arra gondolok, boldogan: mikor így hívott: — „Kisfiam!” Ifj. TÖTTÖS GABOR VERSEI ŐSZI BOTLADOZAS felgyűrt gallérú hosszú esték házunkat a bandzsító ködből előkeresték, s hazafelé visznek fénylő lámpa-gombok az utcán a horkoló dombra szaladnak és fényükért már lesben áll a hajnal BALLADATÖREDÉK Ágnes asszony lepedőjét (a Patyolat) mossa mossa Arany János — népi ülnök — önérzetét szmoginges város hordja Ágnes asszony lassan őrül (a várakozásban) haja habos patakba őszül A KLASSZIKUS HAJLAMÚ HANGYA Tegnap délután, az őszülő fűben, egy hangya meg én, átfutottunk Macbeth nagyjelenetén. (...) járkálok — alany az állítmányok között — jelzőimet évszakokra bíztam születésem bérlet a megsemmisüléshez itt állok mondatba fogottan isa mégis szavakkal épülök isa mégis kimondatok Adil Rahimov: Legfőbb kincsünk az idő Elkéstem a munkából. Belépek a műhelybe, hát éppen a főnök jön szembe, Ha- szan Mehtijevics. Zavaromban elpirultam. — Hm, hm — köszörülte komoran a torkát Haszan Mehtijevics, aztán jeges hangon megszólalt: — Szép kis munkaerő, mondhatom. Majd a föld alá süllyedtem szégyenemben. — Hány óra? — Nyolc óra múlt tíz perccel — feleltem csöndesen. — És hánykor kezdődik a műszak? — Nyolckor — suttogtam még halkabban, szememet bűnbánóan lesütve. — Látom, nem vagy fajankó. Jól tudod, hogy létezik a világon munkafegyelem, amely mindenkire egyformán kötelező. Rendnek kell lenni. Minden perccel takarékoskodni kell... Haszan Mehtijevicsből ömlött a szó. Hosszasan fejtegette a percek fontosságát. Meggyőzően és szívélyesen, hevesen és oktatóan, szavainak időnként széles mozdulatokkal adott nagyobb nyo- matékot. Hol csöndesre fogta a hangját, hol meg úgy dü- börgött, akár a hegyi patak. Utalt egy bizonyos értekezlet bizonyos előadásának bizonyos kitételére, idézte egy bizonyos tekintélyes újság bizonyos cikkének hosszú és okos mondatait, hivatkozott egy bizonyos brosúrára, amelyben arról esik szó, milyen kárt okoznak a termelésnek egyes lelkiismeretlen dolgozók. Már egészen elzsibbadt a lábam. Irigykedve néztem a gépük fölé hajló szakikat. Az enyém is ott állt két lépésnyire, fémesen csillogva, mozdulatlatul. Éreztem, hogy kiszáll belőlem minden erő. A szemem előtt elsötétült a világ. A főnök atyáskodó váll- veregetése térített magamhoz — No. világos minden? Mosolyfélét erőltettem az arcomra. Nyilván igen gyászosra sikerülhetett, mert Haszan Mehtijevics azt mondta: — Látom, hogy furdal a lelkiismeret a ballépésed miatt. Jegyezd meg, hogy tíz perc a termelésben nagy dolog. Tíz perc alatt műhelyünk például kétszáz munkadarabot készít, gyárunk pedig----A zt hittem, rögtön elájulok. — Vésd jól az eszedbe, hogy becsülni kell minden másodpercet! Amikor befejezte, rogyadozó térddel kullogtam a géphez. Ebben a pillanatban megszólalt az üzemi rádió: — Elvtársak, ebédszünet. Most hallgassák meg Haszan Mehtijevics Kalantorov előadását a „Legfőbb kincsünk az idő” című sorozatból. Elveszítettem az eszméletemet. Fordította: Zahemszky László Egy néprajztudós műhelyéből 1MI1I Berze Hagy János levélhagyatéka Dr. Berze Nagy János néprajztudós neve és munkássága már jól ismert a hazai és nemzetközi néprajztudományi körökben. Tolna megyének és Szekszárd városnak is jelentős szerepük volt, illetve van dr. Berze Nagy János néprajztudós életében, néprajztudományi munkásságában és megbecsülésében is. Ismeretes, hogy Heves megyében, Besenyőteleken 1879. évben szegény pásztor gyermekeként született. Még gimnáziumi tanuló és egyetemi hallgató korában magyar néphagyományokat, főleg népmeséket gyűjtött, amelyeket műveiben tudományosan fel is dolgozott. A tanügyigazgatás területén 1905. évtől különböző állomáshelyeken és beosztásokban dolgozott. Közben 1919. novemberétől 1924. július 31-ig mint Tolna megye vezető tanfelügyelője Szekszárdon működött. Emlékére 1971. évben Szekszárdon egy új utcát róla neveztek el. E működési ideje alatt is lankadatlan tudományos szorgalommal gyűjtötte Tolna megyében a magyar néphagyományokat és elmélyült néprajzi tudományos kutató és alkotó munkát végzett. Legutóbb 1939. október 31-én történt nyugállományba vonulásáig Baranya megye és Pécs város vezető tanfelügyelője volt. Néprajzi tudományos működését az előírt hivatali munkája mellett önként, csak szabad idejében, csakis mellékfoglalkozásként és minden állami támogatás nélkül fejtette ki. A legjelentősebb művei Pécsett, 1946. évben bekövetkezett halála után jelentek meg. Néprajzi tudományos munkássága közben több folklórtudóssal és kutatóval levelezett, — azonban hozzá is fordultak több alkalommal néprajzi ügyekben felvilágosításért és tájékoztatásért leveleikkel nemcsak tanárok, tanítók, nyelvészek és történészek, hanem magyar és külföldi egyetemi tanárok is. Fontos tudományos érdek volt megtudni azt, hogy tudományos munkájában kikkel levelezett és hogy a magyar népmesekincs tudományos nemzetközi ösz- szehasonlító módszeres elemző kutató munkájában milyen tudományos célok és érdekek megismerése vezették? Nem kevésbé fontos volt tudni azt is, hogy a levélírók a leveleikben milyen tudományos kérdésekben vártak tanácsot vagy véleményt tőle? A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága abból a célból, hogy a néprajztudományi munkája végzésében többször szükségessé vált levelezésében rejtőző tudományos indítékai, érdeklődési köre és munkamódszere is a néprajtudomány és a közművelődés számára ismeretessé válhasson, — a tudományos levélhagyatékát „Egy néprajtudós műhelyéből” című műben Eger, Gyöngyös, Jászberény, Pécs, Szekszárd és Tolna megye Tanácsai Végrehajtó Bizottságainak közös anyagi támogatásával dr. Bánó István főiskolai tanár és dr. Fülöp Lajos főiskolai docens tudományos szerkesztésében és elemzésében kiadta. Külön értéke még e kiadványnak az, hogy a tudományos kutatás érdekeire való tekintettel Berze Nagy János ösz- szes kiadott és még kiadatlanul maradt munkásságának a jegyzékét is tartalmazza. A dr. Berze Nagy által írt és hozzá küldött levelek értéke — a tudományos szerkesztők megállapítása szerint — nem azonos. Az általa írott leveleknek nagyobb a jelentőségük, lényegesen nagyobb szerepük is van a Berze-életműnek és az életmű hátterének a megrajzolásában. Levelei rendkívül szorgalmas, a tudományos érdekek felderítését célzó tudományos kutatómunkáját és ebben való elmélyülését bizonyítják. A közreadott tudományos levelekben kibontakozik egyéniségének rajza, fokról-fokra végigkísérhető tudományos életútja, kapcsolata a hazai és külföldi tudományos szakemberekkel. Leveleiben jól tükröződik az az olthatatlan tudásvágy, amellyel könyvigényét kielégítette. Levelezése szinte kizárólag a tudományos munkásságával kapcsolatos. Több levele van, amely egy-egy problémakör olyan tömör összefoglalását adja, mint egy szűkre szabott, szakembernek szóló értekezés. Levelei bepillantást adnak a kor tudományos viszonyaiba, rávilágítanak a néprajztudomány problematikájára, a kutatás területeire, irányaira, Berze Nagy János tudományos módszerére, terveire és intencióira, valamint külön ama megfeszített munkájára is, amelyet a magyar néphagyományok gyűjtése és tudományos feldolgozása érdekében a korában uralkodó felfogással szetnben kifejtett. A tudományos levélhagyaték nyomdai kiadása eszköz dr. Berze Nagy János néprajztudós életének és munkásságának jobb és részletesebb megismeréséhez, de értékeléséhez is.
