Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-08 / 7. szám

I 6 ^PÚJSÁG 1978. január 8. Mm A dombóvári kesztyűgyár­ban a hét ugyanúgy kezdő­dött, mint bármely másik. Azzal a különbséggel, hogy a szabászok, kesztyűvarrók, művezetők, irodisták „jó reg­gelt” helyett „boldog új évet”-tel köszöntötték egy­mást. Mindenki elfoglalta munkahelyét, a gépek üzem­készen, beolajozottan vártak az indításra, mindenütt ott volt a nyersanyag, a félkész termék. Reggel — és ez is rendszeres — elindult túra­járatára a gyár két teher­autója. — A tamási, a jágó- naki, az ozorai, a taszári és a sásdi bedolgozóközpontok­ba vitték a kiszabott bőrö­ket, a fonalat, és délre már vissza is értek. Rakományuk: kesztyű, amit a bedolgozók varrtak. Negyed nyolckor megjelent a gyárban a dom­bóvári bedolgozók közül az „első fecske”, Mikolovics Gyuláné, hatvan pár autós­kesztyűt tett a meós asztalá­ra. — Szilveszterkor is dol­goztál, Jucika? Hiszen pén­teken is hoztál. — Méltatlan­kodás vagy dicséret volt ez Szabó Istvánná átvevő részé­ről? Ez is, az is vagy talán inkább az utóbbi. — Futotta az időmből, Editkém. Meg aztán meg lett mondva, hogy az idén nagyobb a terv, öt­venezer párral többet kell csinálnunk, mint tavaly. Délig már vagy harminc bedolgozó fordult meg a gyárban, hozta a megvarrt kesztyűket, vitte a kiszabott alkatrészeket. Zökkenőmentes volt az év­kezdet a dombóvári gyárban. Éves tervüket — 400 ezer pár kesztyű — december 9- re teljesítették, vállaltak újabb 23 ezret, de ez is „megnőtt” 30 ezerre. Közben műszaki tanácskozás, műve­zetői értekezlet, szocialista brigádvezetők, szakszervezeti bizalmiak megbeszélése — hogyan legyen 1978-ban meg a 480 ezer pár, mennyiben vannak meg a feltételek, a létszám, új gépek, nyers­anyag, rendelés, hogyan biz­tosítsák a megnövekedett exportigények kielégítését, mit kell még tenni, mit vál­laljanak a jubileumi ver­seny folytatásaként — és reálisnak tűnik az a cél, hogy egyenletes termelőmunka lesz az év végéig a gyárban. Január 2-án a rádió is, a tévé is, majd 3-án reggel a napilapok is tudósítanak az első munkanapról. Hogy itt, ott, amott, mennyire jól in­dult a munka. Amit írunk, az igaz. Mert ahova ilyenkor elmegy az újságíró, vagy te­lefonon érdeklődik, rendsze­rint a valóságnak megfelelő képet kap. Igaz az — amit keddi lapunkban az összeál­lítás címe mond — „Jó év­kezdés a megye üzemeiben”. Az atomerőmű-beruházás ez évi programja 3,6 milliárd fo­rint, a faddi tsz-ben folytat­ták a kukoricaszállítást, a tolnai Gemenc Ipari Szövet­kezetben exportáru-csomago­lással kezdték az évet, a Paksi Konzervgyárban nyu- godtabb, egyenletesebb tem­póra készülnek, a TOTÉV műszaki igazgatóhelyettese arról nyilatkozik, hogyan ké­szültek fel az ütemesebb munkára. De ez utóbbinál nem árt megállni egy szóra. Mintha elütne a szokványtól, önkri­tika van benne, az, hogy a múlt évben bizony nem si­került leküzdeni az építőipar egyik „betegségét”, azt, hogy a lakásátadások zöme ez év második felére vagy inkább az év utolsó hónapjaira ma­rad. És itt nem árt elgondol­kodni nekünk, a sajtó mun­kásainak sem. Talán nincs semmi kivetni való abban, ha az új esztendő első lap­számában csak a jó dolgokról írunk. Vagy mégis? Keres­sük fel azokat az üzemeket, ahol bajok vannak? Vagy ezeket is, azokat is? Mindenesetre: az újévi hangulat elmúlt, és ma már semmiképp sem ünneprontás a gondokról beszélni. Van­nak. És nemcsak a TOTÉV-nél, ahol bizony nem lesz köny- nyű a korábbi gyakorlattal szakítani, és az év folyamán egyenletesen „elosztani” a la­kásátadásokat. Van egy-két ipari szövetkezet, ahol de- I cemberben „fagyszabadság­ra” kellett sok dolgozót kül­deni, különben elfutottak volna a bérszínvonallal. Volt jó néhány üzem, ahol ev végi hajrával, túlórázással sike­rült a tervet teljesíteni. És éppen ezért, nem volt idő, energia felkészülni 1978-ra. Itt szükségszerűen bekövet­kezik a januári—februári tét­lenkedés, lesz február vége — március eleje is, mire „be- rázódnak”, és utána egész évben dolgozhatnak a lema­radások pótlásán. Nyilvánva­ló, hogy — főként ezekben az üzemekben — változásra van szükség. És már most, az év elejétől kezdve mun­kálkodni kell annak érdeké­ben, hogy egyenletes legyen a termelés, és az év utolsó heteiben-hónapjaiban jusson energia a következő eszten­dő megalapozásához. J. J. A kesztyűgyár varrodája, hétfőn reggel Elkészült a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 1978—79. évre szóló akcióprogramja, amely meghatároz­za minden ifjúkommunista jövő évi mozgalmi feladatát. Az országos akcióprogramhoz kapcsolódva a KISZ Tol­na megyei Bizottsága az elmúlt héten fogadta el a me­gye speciális helyzetén alapuló akcióprogram-kiegészí­téseket. — Milyen helyi sajátosságokból adódó feladatok várnak megyénk ifjúkommunistáira? — kérdeztük Ka­marás Györgynét, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkárát. — Az akcióprogram ki­egészítésének készítésekor az volt a célunk, hogy ne fogalmazzuk újjá a központi akcióprogramot, de ne is írjunk újat helyette. Kiegé­szítésünk elsősorban azt cé­lozta, hogy a helyi sajátos­ságokból adódó feladatok is helyet kapjanak minden KISZ-szervezet akcióprog­ramjában. Olyasmire gondo­lok, mint például az „Épít­sük, szépítsük városainkat, falvainkat” akció, amely ki­mondottan Tolna megyei. Konkrét feladatokat adtunk, hogy az alsóbb szintű, vá­rosi, járási KISZ-bizottságok is ilyen feladatokat adhas­sanak tovább az alapszerve­zeteknek. A kiegészítés ké­szítésekor a legszélesebb de­mokratizmust igyekeztünk biztosítani. Véleményt kér­tünk az apparátuson kívül a társszervek vezetőitől, az Ifjú Gárda megyei parancs­nokságától, a KISZ mellett működő különböző munkabi­zottságok vezetőitől. Figyelembe vettük a megyei párt- bizottság cselekvési programjából adódó feladatokat, a fia­talok vállalásait, javaslatait. A KISZ KB akciópragramja négy fontos területet határoz meg. Külön foglalkozik a Ma­gyar Néphadsereg KlS^-szervezeteivel, a főiskolai, egyete­mi KISZ-szervezetekkel, a dolgozó fiatalok szervezeteivel és a középiskolás tanulók KISZ-szervezeteivel. Mi a két utób­bi területre dolgoztuk ki akcióprogram-kiegészítésünket. — A következő mozgalmi év minden tevékenységét a hatékonyság és a minőség jegyében határozta meg a KISZ KB. Ennek a jelszónak kell érvényesülnie a munkában, a tanulásban és nem utolsó sorban, a KISZ-munkában is. Olyan módszereket kell találnunk, amelyekkel tovább lép­hetünk a politikai vitakörök, a politikai oktatás hatéko­nyabb, színvonalasabb elvégzésében. A dolgozó fiatalok ak­cióprogramjához készített kiegészítésünk is ezt célozza. Dif­ferenciáltan foglalkozunk az üzemekben dolgozó, a mező­gazdasági és az értelmiségi fiatalok élet- és munkakörülmé­nyeivel, mozgalmi munkájával. Viszont ezeknek a fiatalok­nak az összehangolt tevékenységét kell biztosítani, hogy munkánk hatékonyságának növelésével, minőségének javí­tásával, fegyelmének megszilárdításával vállalhassunk részt a termékszerkezet fejlesztéséből, az exportkötelezettségeink teljesítéséből, a népgazdasági igényeknek megfelelő munka­erő-gazdálkodási feladatok megvalósításából. — A dolgozó fiatalok alapvető kötelessége mindenek­előtt, hogy munkahelyükön becsülettel helytálljanak. Nem lehet jó KISZ-vezető az, akinek a munkájával problémák vannak. Idén októberben az SZMT-vel közösen megszervez­zük az ipari területen dolgozó ifjúsági és ifjúsági komplex brigádok vezetőinek tanácskozását azzal a céllal, hogy ott a tapasztalatcsere lehetőségét felhasználva a fiatalok egy­másnak átadják a jó módszereket, bevált kezdeményezése­ket. Ugyanezt a tanácskozást 1979 februárjában a mezőgaz­dasági területen dolgozó ifjúsági komplex brigádok vezetői­nek is megrendezzük. Folytatjuk a már jól bevált akciókat, így az Alkotó Ifjúság pályázat kiállítást, a KISZ—RA- DAR-t, a kommunista műszakokat. — A védnökségi munkában továbbra is nagy figyelem­mel kísérjük a Szekszárdi Húskombinát építését és ebben az évben megyei szintűre emeljük a számítástechnikai véd­nökségi operatív bizottságot. Ez utóbbi tevékenysége egy­aránt fontos a dolgozó fiatalok körében, és a tanulók pálya- irányításában. Megyei bizottságunk az idén is nagy figyel­met fordít a Paksi Atomerőmű építkezésen dolgozó fiatalok helyzetének további javítására. Szorgalmazzuk, hogy a dol­gozó fiatalok közül minél többen lépjenek be az Ifjú Gár­dába. Az Ifjú Gárda munkájában is a minőség, a szak­jellegű tevékenység további fejlesztését, a különböző szak­alegységek összehangolt munkáját tűztük ki célul. A me­gyénkben népszerű honismereti mozgalmon belül a megyei múzeummal közösen pályázatot hirdetünk a GYES-en lévő kismamák, az óvodai és bölcsődei dolgozók részére régi gyermekdalok és gyermekruhák gyűjtésére. Az amatőr mű­vészeti mozgalom támogatására továbbra is kiadjuk ösztön­díjainkat, az előadóművészeket különböző rendezvényein­ken szerepeltetjük, viszont elvárjuk tőlük a politikus, agi- tatív műveket és műsorokat. — A tanuló KISZ-fiatalok alapvető kötelessége a tanu­lás. Ezt célozza egy új versenykiírás a „Kiváló tanulmányi közösség” cím elnyeréséért indított versenyy. A címet elért osztályok képviselőinek részvételével a megyei diáknapok idején tanácskozást szervezünk a tanulmányi mozgalom kérdéseiről. A jövőben is fontos feladatként kezeljük a ta­nulófiatalok felkészítését a helyi és az országos építőtábo­rokra. Minden tanulói és dolgozó alapszervezet feladata az úttörők támogatása. Ezen a területen további tennivalóink vannak. Javítani kell a pályairányítás, az üzemlátogatások tartalmi munkáját. A mozgalmi munkát a jövőben még politikusabban, még aktívabban kell végezni. Meg kell a fiatalokkal ismertetni régi és mai mozgalmi dalainkat, meg­tanítani a fiatalokat az együtténeklésre, felismertetni velük ennek szépségét. Sokáig lehetne sorolni tovább a felada­tainkat, de ezt az akcióprogram-kiegészítésünk úgyis tar­talmazza. Megyénk KISZ-fiataljaira a tavaszi időszakban komoly feladatok várnak. A tervezés munkájában az alap­szervezeteknél is a legszélesebb demokratizmust kell ér­vényre juttatni, az akcióporgram megvalósítása érdekében. TAMÄSI JÄNOS Több mint évszázadnyi idő gondja volt Magyarországon a földkérdés. A reformkor, az 1848-as polgári forrada­lom, a századforduló nagy paraszti megmozdulásai, az 1918-as polgári demokrati­kus forradalom tett kísérle­tet megoldására, azaz a pa­rasztság földhöz juttatására. A Magyar Tanácsköztársaság idején úgyszólván semmi erő­feszítés nem történt ilyen irányban, sőt, a nagybirtokok államosítását követően — akkor elhibázott lépésként — termelőszövetkezeteket hoz­tak létre, noha a parasztság földet várt, olyan földet, amelyet tulajdonának tudhat. 1920-ban megszületett a magyar fasizmus agrárpoli­tikáját összefoglaló XXXVI. törvénycikk, amely címe sze­rint ,.A FÖLDBIRTOK HELYESEBB MEGOSZTÁSÁT” volt hivatva szabályozni. Olyan földreform törvényről volt szó valójában, amely a birtokosokat is megnyugtat­ja, de a földet igénylő pa­rasztok reményeinek is teret ad; a földreformot több év­re elnyújtja; a lebonyolítás­nak olyan módját alkalmaz­za, amely a földbirtokosok­nak volt kedvező. A tör­vényt Rubinek Gyula föld­művelésügyi miniszter dol­gozta ki, mégis utódjáról, a törvény végrehajtójáról, Nagyatádi Szabó Istvánról Nagyatádi-féle földreform­ként került a köztudatba. A törvényt előkészítő tár­gyalás 1920. május 12-én volt. Számos aggályoskodó felszó­lalás hangzott el ezen az ülésen. Darányi Ignác föld- birtokos így nyilatkozott: „ ... ha bárki, vagy bármi­csoda törekvés a földet ki tudja vonni lábaink alól, ak­kor azt fogjuk mondani, amit Alighieri Dante mon­dott, hogy hagyjunk fel min­den reménnyel”. Gaál Jenő földbirtokos keserűségét így fogalmazta meg: „Én nagy szerencsétlenségnek tarta­nám, ha Magyarországnak nem volna erős nagybirto­kossága ... Nem lehetünk A törvényjavaslatról ezt követően Csernoch János hercegprímás is így nyilatko­zott : „ ... a mai formájában csakugyan olyan, hogy azt bátran lehet a nemzetgyűlés elé vinni és tőle annak elfo­gadását kérni". Ilyen előzmények után született meg az 1920. évi XXXVI. törvény, amelynek végrehajtásáról a huszas évek közepén és második felében az év utolsó, illetve legelső napjaiban a községi főjegy­zők, jegyzők és bírók jelen­tést küldtek az alispánnak. VÉGREHAJTÁSA TOLNA MEGYÉBEN Tartozunk azzal az igaz­ságnak, hogy megállapítsuk: a parasztság nagy várakozás­sal tekintett a földreform elé, s amikor hosszú huza­vona után a földet szétpar­cellázták, azonnal megkezd­te a munkát, nagy lelkesedés­sel akart magának egziszten­ciát biztosítani. De ... de ha­mar fordult a kocka. Töme­gesen hagyták el a földet, mondtak le régi álmuk valóra váltásáról. Miért? A szálkai körjegyző jelen­tette: „Szálka község föld­igénylői a tőlünk 20 km-re fekvő Sárbáta (Decs) pusztán lettek kielégítve, ami nem valami kedvező megoldás, mert az igénylők szegény em­berek, akiknek rendszerint igás fogatuk nincsen, tehát pénzért kell nekik Szálkáról igás fogatot Sárbátára kül­deni. Ezenkívül fizetni kell holdanként 90—120 kiló bú­zabért, szövetkezeti kezelési díjat, adót, stb. Ha ezt — s a messze fekvő földeken végzendő kézimunkát vesz- szük, a földeket tovább meg­tartani nem érdemes ...” Az aparhantiak is arról panaszkodtak, hogy „a nagy távolság miatt a megmunká­lással járó kiadásokat fedez­ni nem tudják”. A dombóvári jegyző jelen­tette, hogy „a mintegy 250 hold szántónak birtokba adása a mai napig sem sike­rült teljes egészében, mert ezen ingatlanokat már 3 év _ óta egész tavaszon víz borí­totta a Kapos csatorna es a Habt árok kiöntése következ­tében”.-L192 éfL Mjiandu: __ _________.._. . . A v.iuiSzirat alapjául szolgáló jelentés meg­keresés. remJelele stb. száma : Tárgy . Tolnanémedi község elöljáróságát 1 *-» r- í**- * XV y»-—■'•V —, „r „ Tnln:if)/«mcíli 107 V £-■'£- e£—I.aV ­Tulnaoímedi. 192 V ^ a 7r A tolnanémediek jelentése egy kisparaszti respublica, mert akkor nem vagyunk képesek megállni helyün­kön ...” A vitában többen kifogá­solták, hogy a törvényjavas­lat nem mondja meg hol, hogyan, mikor és mennyit fognak kapni az igénylők. A felszólalásokra mintegy vá­laszként a Magyar Földhitel- intézet igazgatója így mu­tatta be a törvényjavaslat lé­nyegét: „Hát kérem, ennek a törvényjavaslatnak egyik principiális része éppen az, hogy ez ne legyen benne ... Méltóztassék csak meggon­dolni, hogy a néptömegeknél milyen könnyen hat a jelszó, ha nem valami lehetőségről, hanem követelményről be­szélünk nekik ... úgy hogy szándékosan, akarattal és helyes intencióktól vezérel­ve mellőzzük ezt a tüzetes körülírást a javaslatban.” Hőgyészről jött a jelentés, amely szerint a juttatott föld rossz minőségű, a duzsiak pedig a nagy vadak kártéte­léről panaszkodnak. A misz- laiak nem bírják fizetni a bíróilag megállapított vétel­árat — de ezt szinte minden községből jelentették. Tolna- némedin vizenyős területen kaptak házhelyet az embe­rek. S mi történt az elhagyott földdel? A jelentésekből kide­rül, hogy a föld túlnyomó többsége a vagyonosabbak­hoz került. Éppen a legsze­gényebb réteg nem kapott semmit a Nagyatádi-féle földreformból. Jól tudta Csernoch hercegprímás, hogy nyugodtan a törvényhozás elé lehet vinni a törvényjavas­latot, elfogadtatását kérve. Ez a földreform meghagyta, sőt megerősítette a magyar nagybirtokrendszert. K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents