Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
2 7ÉPÜJSÁG 1978. január 8. Hétfő: Carter elnök megbeszélései Űj-Delhiben Deszai indiai miniszterelnökkel — Kettészakadt az indiai Nemzeti Kongresszus, Indira Gandhi új pártot alapított — Ecevit kapott megbízást az új török kormány megalakítására. Kedd: A lengyel külügyminiszter Moszkvában — Carter Szaud-Arábiában tárgyal — Bumedien algériai elnök Irakba utazott. Szerda: Szadat és Carter találkozása Asszuánban, az amerikai elnök tovább ment Párizsba — Begin elégedetten nyilatkozott a Cartertől kapott tájékoztatás után — Tárgyalások Rómában a kormányválságról. Csütörtök: Mitterrand nyilvánosságra hozta a francia szocialisták választási programját. Péntek: Carter Párizsban találkozott Francois Mit- terrand-nal — Amerikai közlések egy hármas, amerikai— egyiptomi—izraeli „elvi nyilatkozat” kimunkálásáról a Közel-Kelettel kapcsolatban. Szombat: A „Szadat-ellenes” arab front csúcstalálkozójának készületei tovább folynak — Schmidt kancellár Bukarestben tárgyal — Waldheim Törökországba érkezett a ciprusi tárgyalások előkészítésére. A hét 3 kérdése Carter amerikai elnök befejezte a fél világot felölelő körútját, amely még a múlt esztendő utolsó napjaiban kezdődött. Párizs és Brüsszel volt a két utolsó állomás, ahol a Fehér Ház urának a nyugat-európai, a közös piaci és a NATO-problémákat kellett számbavennie. Hogyan tekint ma Amerika Nyugat-Európára? Ennek az „atlanti világnak” — és ugye milyen tágak a földrajzi fogalmak? — a legkeletibb csücske a Fekete-tengerre és a Földközi-tengerre néző Törökország. A hetek óta tartó kormányválság most megoldódni látszik. Mi várható az új Ecevit-kormánytól? Az indokínai félszigeten testvérháborúvá alakul-e a vietnami—kambodzsai konfliktus? — Ez a kérdés joggal nyugtalanítja a haladó világot, amely visszaemlékezhet arra, hogy néhány éve még együtt harcolt a két nép az amerikai imperializmus ellen. 1. Hogyan tekint ma Amerika Nyugat-Európára? Abban a pillanatban, amikor Carter elnök Párizsba érkezett, a washingtoni pénzügyi hatóságok több mint 20 milliárd dolláros alap létesítését jelentették be az ingadozó dollár értékének biztosítására. A hírrel a dollár árfolyama elmozdult a mélypontról, ahová a múlt héten jutott, a nyugat-európai (és a japán) pénzemberek pedig föllélegeztek. A túl alacsony dollárárfolyamok ugyanis addig sok gondot okoztak Frankfurtban és Párizsban, Londonban és Zürichben: például azzal, hogy megnehezítették a nyugat-európai exportot Amerikában, ugyanakkor megnövelték az amerikai termékek konkurrencia-lehetőségeit Nyugat-Európában. Carter elnök a megenyhült pénzügyi-gazdasági légkörben nagyobb hitelt követelhetett szavainak, amelyekkel az USA és Nyugat-Európa kötelékeinek szoros voltáról szónokolt. E mellett nyilván tudatosan keresett történelmi jelképeket is: ezért látogatott el Normandiába, az 1944. júniusi amerikai partraszállás színhelyére. íme, Amerika nem hagyja cserben Európát... Giscard d’Estaing, a francia köztársasági elnök is elkísérte erre a történelmi-politikai kirándulásra. Az ötödik köztársaság első elnöke, De Gaulle tábornok aligha tette volna meg ezt: ő sohasem bocsátottá meg, hogy Eisenhower, a szövetséges haderők főparancsnoka és a partraszállási hadművelet (az „Overlord”) irányítója őt nem vonta be az előkészítési munkába és csak akkor engedte meg, hogy megjelenjék Normandiában, amikor az amerikai, brit és kanadai csapatok már rég megvetették lábukat francia földön. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár egyiptomi vendéglátójával, Anvar Szadat elnökkel folytatott tárgyalásokat. (Képtávírónkon érkezett.) Carter nagy érdeklődést tanúsított Mitterrand, a szocialisták vezetője iránt: ki tudja, 1978. márciusában olyan helyzet is előadódhat, hogy a baloldal győz a francia választásokon, az sincs kizárva, hogy a szocialisták eredményének külön súlya Mitterrand-t teszi meg miniszterelnökjelöltnek. .. Párizs után az amerikai elnök Brüsszelben fejezte be fél világ körüli körútját. Különösebb újdonságot a belga (és közös piaci, no meg NATO-) fővárosban tett látogatása nem hozhatott. Természetes az USA elkötelezettsége Gromiko szovjet külügyminiszter meghívására Moszkvában tárgyalt vendéglátójával Wojtaszek lengyel külügyminiszter (Képtávírónkon érkezett.) a NATO mellett, amely az amerikai imperializmus érdekei szerint tevékenykedik, az is magától értetődő, hogy az európai gazdasági közösségtől együttműködési készséget, nem pedig vetélytársi törekvéseket vár el az USA valamennyi monopóliuma. Különösen Brüsszelben sajnálták — s ezt egy hónappal ezelőtt NATO- és közös piaci diplomaták e sorok írójának őszintén elmondták —, hogy egyhónapos késedelemmel került sor Carter útjára és ottani látogatására. Ha december elején jött volna, mint ahogyan ez az eredeti tervben szerepelt volna, a közös piaci csúcsértekezlettel és a NATO miniszteri tanácsülésével egybe lehetett volna hangolni, s akkor nagyobb súlya, messzehangzóbb visszhangja is lett volna, mint így. , 2. Mi várható az új Ecevit-kormánytól? Igen, Törökország — „atlanti ország”, még ha sok ezer kilométerre van is az Atlanti-óceántól... Bizonyos „atlanti érdekek” is jelentkeznek akkor, amikor sürgetik a ciprusi kompromisszumos megoldást, az Égei-tenger olajmezőinek felosztását, hogy így a görög-török ellentétet legalábbis enyhíteni lehessen, ha éppen felszámolni még nem is. Aztán az sem közömbös az atlanti világ szempontjából, hogy Törökországban — a NATO számára veszedelmesen! — felgyülemlett az elégedetlenség az Egyesült Államok kongresszusának makacssága miatt. A washingtoni Capito- liumon változatlanul nem (akarják megszavazni a Törökországnak szánt katonai segélyprogramot. (Márpedig a NATO legutóbbi ülésén egy török újságíró kérdésére maga Luns, az észak-atlanti szövetség főtitkára is kénytelen volt elismerni, hogy az amerikai utánpótlás elmaradása a török hadsereg ütőképességét rendkívüli mértékben visz- szavetette, s tulajdonképpen a NATO-t is meggyöngítette.) A török politikának állandó tényezője, hogy — NATO- tagság ide vagy oda — nem zárkózik el a Szovjetunióval való kapcsolatok fejlesztése elől. Szovjet segítséggel számos nagy ipari beruházás épül Törökország területén, legutóbb pedig a Fekete-tenger alatt a föld mélyén található ásványi kincsek közös kiaknázásának terveit is megkezdték megvalósítani. Az Ecevit-kormánytól várni lehet, hogy tovább halad ezen az úton. Visszatérve a török—görög viszonyra: valószínű, hogy most már valóban megindulnak a tárgyalások Athén és Ankara között. Mindkét részről szilárdabb belpolitikai helyzetű kormány kezdhet alkudozásba. (Emlékezetes, hogy az ősszel Görögországban választások voltak, ezek Karamanlisz miniszterelnök helyzetét megerősítették.) Most Ecevit .is a népi támogatásra hivatkozva láthat hozzá a döntő tárgyalásokhoz... 3. Testvérháborúvá alakul-e a vietnami—kambodzsai konfliktus? Visszaemlékezem a versailles-i Vietnam-világkonferen- ciára: vagy hét éve párizs mellett a haladó erők világméretű seregszemléjére került sor, békeharcosok és tudósok, politikusok és művészek, tömegszervezetek képviselői ezerszámra gyűltek össze, hogy követeljék az amerikai agresz- szió abbahagyását, Vietnam és általában Indokína népeinek függetlenségét, békéjét. Kambodzsai küldöttekkel beszéltem ott, akik hitet tettek Délkelet-Ázsia népeinek közös, antiimperialista céljai mellett, elkötelezték magukat a közös harcra. És most testvérháborúra kerülne sor a tegnapi harcostársak között? A kambodzsai magatartás mozgatórugói ma még kevéssé ismertek. Csak egymás mellé tudja az ember állítani azt a tényt, hogy a kambodzsai vezetők Kína barátságát keresik, hogy a pekingi példához igazodnak, hogy a kínai befolyásnak engednek, illetve e befolyás kiterjesztésének útját egyengetik. Vietnam kész bármikor és bármilyen szinten tárgyalni a két ország között felmerült problémák megoldására — közölték a hét végén Hanoiban. A külügyminisztérium ilyen értelmű nyilatkozata a szocialista Vietnamnak azt a határozott törekvését tükrözte, hogy nem engedi testvérháborúvá fajulni a helyzetet. Ha át is lépték a kambodzsai határt a vietnami egységek, amint Pham Van Dong, a VSZK miniszterelnöke hangsúlyozta, ezzel önvédelmi akciót hajtottak végre csupán. A határok kérdéséről — s egyébként tudnivaló, hogy rögzített határok a két ország között sohasem voltak! — sürgősen tárgyalásokat kell kezdeni. PÁLFY JÓZSEF Cyrus Vance sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) Adlai E. Stevenson szenátor rámutatott, hogy a korona és a koronázási ékszerek visszaadása az amerikai nép kötelessége volt, s az erre vonatkozó döntést az amerikai emberek támogatják. Lee H. Hamilton képviselő kifejezte meggyőződését, hogy Carter elnök döntése helyes volt. Hozzáfűzte: örömmel jöttünk Magyarországra, s azzal a várakozással távozunk, hogy mindkét ország kölcsönös előnyére fejlődni fognak az amerikai—magyar kétoldalú kapcsolatok. Ezután az amerikai delegáció nem kormányzati tagjai — köztük az amerikai magyarok képviselői: Szent- Györgyi Albert Nobel-díjas tudós, Gombos Zoltán, egy clevelandi lapkiadó vállalat tulajdonosa, Elmer Charles, a William Penn egyesület elnöke és mások nevében George G. Higgins lelkész nyilatkozatot tett: „Az elnöki küldöttség tagjaiként mi is részesei voltunk annak az eseménynek, amelynek során Szent István koronáját és a koronázási ékszereket visszajuttatták a magyar kormánynak és a magyar népnek. Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket azért a vendégszeretetért, amelyben itt részünk volt. Nehéz egyszerű szavakkal tolmácsolni azt az érzést, amely eltöltött bennünket azon az ünnepségen, amelyen Carter elnök képviseletében vettünk részt. Reméljük, hogy a korona visszajuttatása tovább fogja erősíteni a magyar és az amerikai nép, a magyar és az amerikai kormány kapcsolatait.” George G. Higgins lelkész hozzáfűzte: Éltünk a lehetőséggel, hogy minél több emberrel találkozhassunk Budapesten. Nagy megelégedésünkre, szolgált, hogy találkoztunk különböző személyekkel, köztük a magyarországi katolikus, protestáns és izraelita egyházak képviselőivel, akik örömmel fogadták a korona visszajuttatását. Ezt követően Cyrus Vance az újságírók kérdéseire válaszolt. A Népszabadság tudósítójának kérdésére válaszolva az amerikai külügyminiszter a magyar—amerikai kapcsolatokat jónak minősítette. E kapcsolatok erősödnek olyan események eredményeként, mint amilyen a korona és a koronázási jelvények visszaadása volt. — Számos kérdést már megoldottunk, olyan lépésekkel. mint például a kulturális és tudományos együttműködési megállapodás megkötése, a családegyesítési ügyek intézése, az utazási eljárások egyszerűsítése, a két kormány tagjainak kölcsönös látogatásai. Nagy várakozással tekintek kapcsolataink további fejlődése elé. Megbeszéléseket folytatunk több kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésben. Ilyenek a kereskedelemmel, a gazdasági együttműködés fejlesztésével összefüggő kérdések. Nemzetközi síkon szintén több, kölcsönös érdeklődésre számot tartó terület van. Kapcsolataink tanúsítják, hogy a különböző politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedésű országok is együtt tudnak működni a kölcsönös előnyök alapján. Az NBC amerikai televíziós társaság tudósítójának kérdésére — hogy miért most határozták el a korona visszaadását — Cyrus Vance rámutatott: — Amikor az új kormányzat hivatalba lépett, az elsők között vitattuk meg a korona visszaadásának ügyét. Döntésünk, úgy véljük, helyes volt, tükrözi a két ország, a két nép javuló kapcsolatait. Az amerikai ABC televíziós társaság riportere megkérdezte, milyen esély van arra, hogy a magyar—amerikai gazdasági kapcsolatokban érvényesítik a legnagyobb kedvezmény elvét? Vance válaszában elmondta, hogy erről is szó volt a magyar vezetőkkel folytatott mostani megbeszéléseken. Az eddigi eszmecserék biztatóak. Bízom abban, hogy a jövőben haladást tudunk elérni. A Magyar Televízió riporterének kérdésére válaszolva a külügyminiszter pozitívnak értékelte a belgrádi találkozót, a záróokmány megvalósításával kapcsolatos széles körű véleménycserét. Kiemelte, hogy a helsinki záróokmány végrehajtása állandó folyamat és a belgrádi találkozó ennek első lépése. Reményét fejezte ki, hogy várhatóan két év múlva sor kerül a következő hasonló jellegű találkozó összehívására. Megjegyezte: nyilvánvaló, hogy a belgrádi találkozón vannak nézetkülönbségek. A lényeg az, hogy a párbeszéd folytatódjék. Az amerikai Time magazin az amerikai kormányzat kelet-európai politikájáról érdeklődött. Cyrus Vance rámutatott: a kormányzat arra törekszik, hogy javítsa a kelet-európai országokkal fennálló kapcsolatait. A UPI tudósítójának kérdésére válaszolva Vance méltatta a magyar kormány gyakorlatát a családegyesítési ügyekben. Ez is pozitív tényezője kapcsolataink alakulásának — fűzte hozzá. A Magyar Rádió munkatársa a kulturális egyezmény végrehajtásáról érdeklődött, arról, hogy milyen lépéseket tesz az amerikai fél a magyar kulturális érték bemutatásának növelésére. Cyrus Vance: Személyes meggyőződésem, hogy a növekvő kulturális csere fontos mindkét ország számára. Budapesti nagykövetünket megkértük, hogy az illetékes magyar szervekkel együttműködve tegyen javaslatot a kulturális és tudományos egyezményben megfogalmazott elvek megvalósítására. A Mali Köztársaság sajtójának állandó budapesti tudósítója — többek között — a Közel-Keleten kialakult helyzettel kapcsolatban tett fel kérdést a külügyminiszternek. Válaszában Cyrus Vance kifejtette az ismert amerikai álláspontot. A sajtóértekezlet után az amerikai küldöttség a repülőtérre hajtatott. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes külügyminiszter, Bugár János- né, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, valamint az országgyűlés, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa több tagja, a magyarországi egyházak és a társadalmi élet több képviselője. Jelen volt Pilip M. Kaiser, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete és Esztergályos Ferenc, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövete. (MTI)
