Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
1978. január 8. Tambovi pionírok által hozott és küldött ajándéktárgyak a múlt év novemberében Szek- szárdon rendezett „Tambov—Tolna” kiállításon Megyénk negyven üzeme, vállalata, hivatala, intézménye MSZBT- tagcsoport. Közöttük hat iskola, belőlük egy általános iskola. A szekszárdi lV-es számú. Ez már önmagában is jellegzetes, de ami sokkal fontosabb: ez az egyik legeredményesebben működő tagcsoport Tolnában. 1974-ben az MSZBT országos elnöksége engedélyezte a tagcsoport működését. De ezt jóval megelőzően már kapcsolat jött létre az iskola és hasonló szovjet tanintézet között. Amint István Józsefné párttitkár elmondta, 1972-ben Tolna megyében járt a Tambov megyei pártbizottság ideológiai titkára. A gyerekek kérésére kapcsolatba kerültek Szazonova elvtársnővel. A találkozó, a beszélgetés eredményeképpen testvérkapcsolat jött létre a szekszárdi IV-es számú és a tambovi 34-es számú iskola között. A kapcsolat azóta is élő és mind szorosabb. A beszélgetés summájának azt fogadhatjuk el, hogy a felnőttek, vagyis a két iskola nevelői közötti találkozók, tapasztalatcseréknél még értékesebb, még messzemutatóbb a gyerekek barátkozása. 1973-tól máig évente legalább egy gyerek ebből az iskolából utazik a tambovi delegációval. A testvérkapcsolatoknak köszönhetően nyolc gyerek járt eddig ebből az iskolából a Szovjetunióban. A nevelők közül is heten jártak már Tambovban. Persze a tambovi úttörők közül is számosán ismerkedtek már a mi iskolánkkal. Az ottani „testvérgyerekek” egy napig a IV-esek vendégei. — A mi gyerekeink hazatérve élménybeszámolókat tartanak. Valószínűleg ugyanez történik a testvériskolában is. Ez az igazi barátkozás. A személyes kapcsolatot semmi sem pótolhatja. Amit ők mesélnek egészen más, messze érzelemgazdagabb, mint amit a felnőttektől hallanak vagy ami iskolai tananyag. A levelezőkapcsolat a tambovi pajtásokkal össziskolai üggyé vált rövid idő alatt. Az orosz szakos nevelők már nem is bírták idővel és energiával a segítségadást, így hát levelezőklubot szerveztek. Szakköri formában heti két órában működik a klub,. ők a törzsgárdája a levelezésnek. — Most már nemcsak a felsősök tartanak levelezőkapcsolatot, hanem az alsósok is. Főleg a mostani negyedikesek, akik egy évvel ezelőtt kezdték a kapcsolat- teremtést. A leveleken túl játékokat cserélnek, képeslapokat, de még a két nép mesekincsével is megismertetik egymást. Megírják, a találkozásokkor elmondják, hogy a kisdobosok mit csinálnak, hogyan élnek ott és itt. Az iskola úttörőcsapata engedélyt kapott, hogy Zoja Koszmogyemjanszkaja, a hős partizánlány, Tambov megye szülötte, nevét viselje. Ezzel kapcsolatban egy érdekes és nagyon figyelemreméltó esetet mondott el István Józsefné. Tambovban jártukkor, a 34-es iskola egyik pionírja megkérdezte: „Mivel érdemelték ki a szekszárdiak, hogy Zója, a hős nevét viseljék?” Ugyanis a szovjet pionírcsapatoknak meg kell „szolgálniok”, ha egy hős nevét kívánják csapatuk nevéül felvenni. Ha pontokba szedetten nem is kaphatott választ a kis pionír, azért elmondhatjuk, hogy a IV-es számú iskola úttörő- csapata megérdemelten viseli a hős lány nevét, hiszen példásan működnek, tanulmányi eredményeik miatt nincs szégyenkezni valójuk, rendszeresen végeznek társadalmi munkát, ápolják a hagyományokat, ha kell élménybeszámolókkal más iskolák gyerekeinek is segítenek, ápolják az internacionalizmust, amelyhez éppen a levelezőkapcsolat során javult orosz nyelvismeret nyújt nagy támogatást, ismerkednek a történelemmel, saját és a testvéri nép történelmével. A hatvanadik évforduló ünnepségsorozatát egy vetélkedővel nyitották meg: „Ki tud többet Tambovról?” címmel. Sokak véleménye szerint felnőtteknek is dicséretére vált volna az az ismeretanyag, amit a gyerekek itt felvonultattak. Legkedvesebb emlékük az a tavaly kapott hangszalag, amely Zoja Koszmogyemjanszkaja édesanyja, lányáról mondott szavait rögzíti. A szekszárdi IV-es számú általános iskola MSZBT- munkája példás. Remélni lehet, sőt kell, hogy példájukat más iskolák is követik. L. Gy. Az Országos Anyag- és Arbivatal közleménye egyes fogyasztói árak 1978. január 9-i felemeléséről A világpiaci árak növekedése miatt — összhangban az 1978. évi népgazdasági terv előirányzataival — emelni szükséges egyes fogyasztói árakat. Az áremelések azt célozzák, hogy a tényleges költségeknek a termelésben és fogyasztásban való nagyobb fokú érvényesítésével csökkenthető legyen az állami költségvetésből folyósított ártámogatás. A pörkölt kávéfajták fogyasztói ára 45 százaléktól 55 százalékig terjedő mértékben, átlagosan 50 százalékkal emelkedik (arányosan emelkedik az eszpresszói kávé ára is). A nescafe 30 százalékkal drágul. Az áremelést az indokolja, hogy a nyers kávé importára az utóbbi hónapokban bekövetkezett csökkenés ellenére még ma is magasabb, mint ami a fogyasztói árból megtérül. Átlagosan 25 százalékkal drágulnak az édesáruk. Ezt elsősorban a kakaóbab importárában bekövetkezett nagymértékű (két év alatt mintegy két és félszeres) emelkedés, valamint az 1975 decemberében végrehajtott — és az édesiparban akkor nem érvényesített — cukor- áremelés indokolja. Az új árak kialakításánál fontos cél volt a kereslet és kínálat összhangjának a javítása. Ennek megfelelően az egyes termékek, választékok ára nem azonos, hanem eltérő mértékben emelkedni. Átlagosan 22 százalékkal lesznek drágábbak a cukorkafélék, mintegy 30 százalékkal a kakaóporok, 33 százalékkal a csokoládé és a csokoládés áruk, 15 százalékkal a nugátok és 13 százalékkal az édesipari termékkörbe tartozó lisztesáruk (kekszek, nápolyi, teasütemények stb.). Egyes idényjellegű csokolá. dékészítmények (pl. csokoládés függelék) áremelkedése az átlagos mértéket meghaladja. A kávé, kakaó és csokoládé áremelkedése a cukrászati termékek áraiban is érvényesül. Átlagosan 8 százalékkal emelkedik a déligyümölcs fogyasztói ára. Ezt az im_ portárak évek óta tartó folyamatos emelkedése miatt megnövekedett állami támogatás mérséklése teszi indokolttá. Az átlagos árváltozáson belül a citrom ára kilogrammonként 1 Ft-tal (5 százalékkal), a narancs és a banán ára pedig 2 Ft-tal (7— 9 százalékkal) emelkedik; a datolya és a mazsola 10 százalékkal lesz drágább. A takarékosabb anyaggaz. dálkodás érdekében — a világpiaci árakhoz igazodóan — felemelésre kerültek a vas- kohászati termelői árak. Ennek megfelelően emelkedik a vaskohászati termékek, néhány gépipari termék, valamint a vasbeton termékek és kábelek fogyasztói ára. így pl. a finomlemez fogyasztói áremelkedése 21 százalék, a gáz- és vízvezetékcső áremelkedése átlagosan 25 százalék, a mezőgazdasági szeráruké átlagosan 60 százalék, a csavaroké 20 százalék, a szegeké 16 százalék. A kerékpárok fogyasztói ára átlagosan 12—15 százalékkal drágul és emelkedik több vastömegcikk fogyasztói ára is. A vaskohászati termékek áremelése ellenére változatlan marad a főként alacsonyabb jövedelmű, illetve gyermekes családok vásárlásaiban számottevő egyes termékek, pl. a centrifugák, a nem automata mosógépek, a bojlerek, a gyermekkocsik, és a járókák fogyasztói ára. Az ezek termelésében bekövetkezett költségnövekedést továbbra is az állami költségvetés fedezi. A vaskohászati termékek áremelése növeli a lakossági építkezések költségeit. Annak érdekében, hogy a lakosságnak a lakásépítéssel kapcsolatos készpénzfizetési terhei számottevően ne növekedjenek, módosított hitelfeltételek kerülnek alkalmazásra. (MTI) Bíroeknal Amikor a tocsogó hólevet aprítottuk az attalai Petőfi utca páratlan oldalán, nem mondom, hogy észrevétlenül mehettünk, hiszen kutyák kísértek bennünket kerítésen belül mezsgyehatártól, határig. Viqsorgó-acsargó szelindekek. Bár a kutya az rendes állat, hiszen nem bántja az embert. Előfordult velem, hogy kietlen pusztaságon, csendes ballagó-szemlélődé- semben kutyák rohantak rám, porozva fékeztek két lépés távolságban, szikrázott a körmük alatt a fű, s hat felől, mert hat kutya volt, támadtak, mint a veszett ordasok. Ilyenkor — valahol olvastam kutyaügyben — csak meg kell állni. Ezt tettem. Megmerevedtem, álltam és vártam a harapást-marást, mivelhogy addig nem próbáltam ki a kutyamenekvés eme fortélyát; s lám, a kutyák megtorpantak, a legvadabb is csak morgott, hörgött. Amelyik utoljára ért közelembe, az már iszkolt, mert fejében minden bizonnyal az fordult meg, hogy miféle szerzet az, amelyik az imént még ment, haladt, nyikorgott alatta az a valami (cipő), ami kutyául nem tudom minek neveztetik — abban azonban tökéletesen hiszek, hogy a megállás után — a kutyusok, most már nem vad ordasok, megszelídülve még morgolódtak negyed órát, és utána békésen folytathattam utamat, mintha a pusztán egyetlen véreb, pusz- tai-puli-harapósdi kénéiből származók sem volnának... Onnan jutott az eszembe, hogy a fotoriporter nyakában máris ott egy hatalmas eb, nagyobb mint a Bell, amely tudvalévőén országos hírű volt, még az emlékezetes francia tévésorozat idején, így az attalai Bell a fotoriporter nyakában, barátságosan csimpaszkodik, és a gazda fehérre váltan szól: „Ne nyúljon a kutyához, mert a kutya hamis.” És Bíró Ferenc a Petőfi utca 18. száma alatt a hátsó udvar előtti kapuban előadást tart kutyáról, meg a falusi életről. — Tudják maguk, hogy milyen itt az élet? Mondjuk, hogy tudjuk. A nyugdíjasok később kelnek, akik a városokba járnak dolgozni korán. Nappal csak az öregek, meg a gyerekek vannak, a tanítók iskolában, az orvosok a rendelőben, a té- eszben az irodában a vezetőség, meg a műhelyben a szerelők találhatók. A postás a faluban az élet. így ünnepek táján gyakorta rúgdalja a kapukat, levél, csomag, távirat sűrűbben jön, több decemberben, mint egész évben. — Jó erőben van Bíró bátyám. A megállapítás a tornácon hangzik el. A szépen pingált tornác hátsó részén, a hideg konyha előtt. Itt folyik a szó, közöttünk és a nyugdíjas vasutas között. — Tizenkét éve annak már, hogy majdnem elmondták fölöttem a cirkumdederumot. — Nem éppen úgy néz ki. — Hát nem. Tudják mi történt velem? — Nem. — Na, majd elmondom. Vasúti őr voltam, azaz jegykiadó vasúti őr, itt az állomáson, a falu alatt. Egy-két évtizedet lehúztam már a vasúton, amikor megtörtént velem a baj. — Elütötte a vonat? ,— Nem. A cigányok. Búcsú volt, és éjjel, amint a szolgálatot adom, egyszer csak rámnyitják az ajtót. A lámpa az asztalt világosította, hiába néztem a nyíló ajtó felé, nem is láthattam volna, mert fejbeütöttek valamivel, úgyhogy nyomban sötét lett. No, a kórházban tértem magamhoz. Nyomtam az ágyat hetekig, a cigányokat három napon belül elfogták. Engem leszázalékoltak, azokat meg börtönbe csukták. — Ilyen az élet. — Ilyen. Ha nékem nincs az a nagy életakarásom, tudja, barátom, akkor nem állok itt most maga előtt. Élni akartam! Élni! No, meg is gyógyultam. De néha gyönge vagyok, nem olyan, mint régen. Most élünk szépen a feleségemmel. — Békességben, szépen. — Szépen. Meg nem is rosszul. Neveltem három hízót, nagyra sikeredtek. Eladtam mindet, s vettem egy kicsit. Azt füstöljük. Nézzék meg. A verandáról a hidegkonyhába lépünk. A rakott spar- hert nyitott kéményében a gyengén szálldogáló füst között barna-piros kolbász, meg szalámi szálak érlelődnek. A kutya is jön utánunk, érzi a disznóság szagát és ágaskodik Bíró bátyámra. Az asszony tesz rendet. A söprű boldogabbik vége találkozik az óriás kutyának a hátával, ettől az attalai Bell átugorja a kerítést, és az udvar kert felőli kapujától szemléli a helyzetet. Megyünk már kifelé, mögöttünk a gazda, hátul a felesége. A takaros, szépen rendben tartott ház bal kéz felől esik. Betekintünk az üveges verandára, ott is rend, tisztaság, virágok. Nyíló virágok karácsonykor. A szobában, meg az első konyhában, mintha patikaszert mérnének, olyan a tisztaság. Ragyognak az edények. Az abrosz a hétköznapi asztalon patyolat-tiszta. — Szóval, jól élnek Bíróék. — Jól, csak az új évben is legyen egészség. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Gottvald MSZBT-tagcsoport az általásos iskolában Tudják maguk, hogy milyen itt az élet?
