Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

e ~Sépújság 1978. január 1, A hetvenkét lakásos sarok ház Szoros együttműködés alakult ki a növényvédő és agrokémiai állomással, a Közép-dunántúli Vízügyi igazgató­sággal a talaj termőképességének és állagának megóvása te­kintetében, mivel ezt komplex üzemi meliorációval (vízren­dezés, talajvédelem, talajjavítás) kell biztosítanunk. Van egy távlati tervünk, mely 1967-ben készült és 1990-ig határozza meg mindazon teendőket, melyeket a föld védelmében kell ellátnunk. Nagy problémát jelent viszont az, hogy megyénk 110 műtrágyaraktárának döntő többsége (55 százaléka) kor­szerűtlen. Ami a vizet illeti. Tudjuk, hogy a víz a földi élet ős­forrása: az élet a vízben keletkezett, fejlődött és a víztől különválva is eltéphetetlenül kapcsolódik össze vele. A víz mennyisége és minősége alapvetően határozza meg az élet fenntartásának előfeltételeit. Vízvédelmi feladataink ezért három csoportba oszthatóak. Védenünk kell a vízfolyásokat. Biztosítani a közüzemi ivóvízellátást, továbbá a közműves szennyvízelvezetést és -tisztítást. Dolgunkat igencsak megnehezíti, hogy élő vizeink a me­gyén kívül erednek és már erőteljesen szennyezettek hozzánk érkezve a rájuk települt ipari üzemek miatt. A szennyeződés kiküszöbölése mint feladat, így túlnő a határainkon. Részt kell vállalniok belőle a szennyező anyagokat kibocsátó üze­meknek is. Ebben segít nekünk az úgynevezett „környezet- védelmi térségi szemlélet”, mely azt jelenti, hogy a megye­határoktól független kötelezések lépnek életbe, vízgyűjtő- területekre bontott egységek szerint. Elkészült ezenkívül a komplex vízvédelmi terv, mely tisztítóberendezések üzembe lépését garantálja a VI. ötéves terv első felében. Addig sajnos még számolnunk kell az évi 8—10-szeri élővilág-pusztulásra a Sió, a Nádor és a Kapos vízfolyásokon. 1978-ban kezdődik a dombori üdülőterület szennyvízcsatornázása. Ebben az évben elkészül a fadd-dombori holt Duna-ág vízfrissítési rendszere. A víz védelmét és funkciójának maradéktalan betöltését biz­tosítják az ötödik ötéves terv során megvalósuló víztározók és horgásztavak. Halastavaink vízvédelme érdekében rendszere­sek a próbahalászatok. Ennek eredményei alapján szabályoz­ható a tápetetés, mely megakadályozza a hasznosíthatatlan szerves anyagok nagymérvű bejutását. Nehezebb a dolgunk a mezőgazdasági termelés intenzitá­sát fokozó kemikáliák veszélytelen alkalmazásával, továbbá az állattartó telepeken keletkező szennyvizek, a híg trágya hasz­nosításával. Ez utóbbinak ma csak kis része hasznosul öntö­zéssel. A többi élő vizeinket szennyezi. Sok történt és történik a környezetvédelmi célzatú park­erdők, felüdülésre alkalmas vízfelületek kialakítása érdeké­ben. Nemrég készült el Szekszárd komplex környezetvédelmi tervjavaslata is. A közüzemi vízellátás megyénkben az országos átlagot jelentő 66 százalékkal szemben 69 százalékos. A már meg­valósult vízművek mennyiségi és minőségi szempontból ki­fogástalanul működnek. Távlati terveinkben szerepel, hogy 1983-ig valahány településünkön jó minőségű ivóvizet szolgál­tatunk. Elmaradott viszont a megye a közműves szennyvíz- elvezetés, -tisztítás tekintetében. Az országos ellátottság 30 százalékos, a megyei kilenc. Terveinkben szerepel viszont 1985-ig a 32 százalékos ellátottsági szint megvalósítása. A felsoroltaknál nem jelent kisebb feladatot a levegő tisztaságának védelme sem, bár a megyét még a jónak mond­ható minősítés illeti meg. Elkészült az ipari telephelyek le­vegőtisztaság-védelmi terve. Állandóan napirenden tartott té­ma a települések környezetvédelme is. Ez utóbbi érdekében a mainál jóval többet tehetne lakosságunk, ha nemcsak igényt tartanak a rendezettségre, tisztaságra, hanem megteremtésé­hez és fenntartásához hozzájárulna. Ez év márciusáig egyébként megyénkben is létre kell hozni a megyei környezet- és természetvédelmi bizottságot. Létrejöttétől környezetünk komplexebb védelmét remélhet­jük — mondotta végül Sipőcz Győző. s LÁSZLÓ IBOLYA Dombóvár város lett. A század elején megkezdődött fo­lyamat napjainkban is dina mikusan folytatódik. Dombóvár villanyfényben úszik. „A két állomáson s a fűtőháztelepen az épületek, s külterületük világítására 41 ívlámpa és 431 izzólámpa van alkalmazva. A villany- világításhoz szükséges ára­mot a dombóvári villamos- sági r. t. központi telepe szolgáltatja. A központban termelt 3000 volt feszültségű váltakozó áramot az állomá­son alkalmazott 5 transfor- mátor alakítja át 110 volt feszültségű árammá — s így kerül felhasználásra.” A Szekszárdon megjelenő lap egyetlen kesernyés mon­datot fűz a fentiekhez. „Mi­kor jut a mi (a szekszárdi — a szerk.) állomásunk' csak annyira is, hogy legalább a bejárónál 2 ívlámpa le­gyen?” Dombóvár lokálpatriótái sokat tettek ebben az évszá­zadban, hogy Ö- és Üjdom- bóvár valóban várossá le­gyen. Sokan emlékeznek még arra, hogy a Magyar Kom­munista Párt és a Magyar Szociáldemokrata Párt helyi szervezetei olyan közös prog­ramot dolgoztak ki a felsza­badulás után, amely a város­sá fejlesztést tűzte célul. A célt elérte Dombóvár lakos­sága. S a városi mivoltát el­sősorban nem az ívlámpák és izzólámpák száma, hanem a korszerű ipar, a gyorsan fejlődő kereskedelem,, az in­tenzív kulturális élet hatá­rozza meg. Tegyük még eh­hez hozzá: a lakosság igen öntevékeny anyagi hozzájá­rulása, társadalmi munkája — amelyet a társadalmi szervezetek fognak össze — szintén fontos mérce. A SZEKSZÁRDI ALVILÄG Amíg Ó- és Űjdombóvár a városiasodás útját járták, milyen gondok foglalkoztat­ták a megyeszékhely lakos­ságát? A korabeli hírek, a polgármesteri és a rendőri jelentések gyakran teszik szóvá a megyeszékhely tart­hatatlan közbiztonságát — vagy inkább bizonytalansá­gát. Szilveszter előtti napon jelent meg az alábbi rövid hír: „Minden hétre esik egy- egy betörés, tolvajlás, s a hajdan bicskázó legénység a jobban operáló revorver gya­kori használatára tért át Az ilyen elfajult állapoton még a jól szervezett rendőrség is bajosan segít, hát a mi nyo­községben tevékenykedő for­radalmárok egy csoportját. Tizenkét vádlottra összesen 169 hónapi börtön, illetve fogházbüntetést szabott ki a bíróság. Néhány súlyosabb büntetés: Lengyel József 1 év 2 hónapi börtön; ifj. Sztankovits János 1 év 6 hó­napi börtön; Ferencz József 3 évi fegyház; Scheuermann János 1 év és 6 hónapi fegy­ház; Strasszer Fülöp 2 év 6 hónapi fegyház; Sendrolovics Imre 2 évi fegyházbüntetést kapott. ......SZERVEZET, AMELY N EM POLITIZÁL .. A Tolna vármegyei nem­zeti munkavédelmi hivatal 1923. január 1-én stencile- zett köriratot küldött szét a megyében, amely „bizalmas, csak megbízható hazafiakkal közölhető”. A felhívás rögzí­ti, hogy a nemzeti munkavé­delem „... egy országos szer­vezet, amely nem politi­zál ...”, célja: a létfenntar­tás céljából nélkülözhetetlen köz- és közérdekű üzemek biztosítása minden körülmé­nyek között. Valójában nem politizált ez a szervezet? A felhívás önmagát leplezi le, szinte valamennyi sora politika. Idézzünk részleteket a fel­hívásból : „... nem elég a fél­revezetett sztrájkoló munká­sokat szétverni...” .. azok a szakmunkások, akik nem vetik magukat alá a szociál­demokrata vezetők paran­csának, meg legyenek védve a sztrájkolok haragjával szemben. A sztrájkba lépő szakmunkások helyébe az üzem fenntartásának biz­tosítása céljából független szakmunkásoknak is be kell lépni.”, „nem adhatjuk át a hatalmat a kisebbségnek, amelynek vezetői nem haza­fiak — hanem nemzetközi alapon állanak ...” Ugyan mi a politika, ha a fentiek nem azok? A bur­zsoázia a nem szervezett munkásság soraiban keres támaszt saját hatalma fenn­tartására. Sajnos sokan voltak a megtévesztettek, a félreve­zetettek Tolna megyében, hittek a „nem politizáló” szervezetek alapítóinak. So­kan voltak, de nem annyian, amennyit szeretett volna a tőkés társadalom ... ír d at nn Tiwns Ez esetben egy régi szokás is megdőlt, illetve csak a köztudatban levő értelmezé­se, miszerint az építőipar az év végén siet átadni a laká­sokat, hogy a prémiumfelté­tel meglegyen, a vállalat tel­jesítse éves tervét. Az előb­biek egy-két éve még igazak voltak. Az építőipar január­ban elkezdett építeni egy csomó házat, azokat év vé­gén, ha jók voltak, ha nem, minden körülmények között átadták. A következő évi tervben meg betervezték a hiánypótlást. A boldog tu­lajdonos — egy fél évig min­den beköltöző boldog — ke­rülgette később az építőket. Mondom, ez a szokás már tű­nőfélben van. Az építőipar már nincs éves átadásokhoz kötve, hiszen a félkész épü­leteket is el tudják számol­ni, illetve egy-egy épület­nél már háromszor kapnak pénzt a beruházóktól. Ma már negyedévenként ütemes átadások jellemzik a megye legnagyobb építőipari üzemének, a TÁÉV-nak munkáját. Ebben az évben 366 lakást adtak át, hússzal többet, mint ami a tervek­ben szerepelt. Az első ne­gyedévben még csak 20-at, a akiknek merevgörcs áll a nyakukba, mert addig néze­getik az épülő lakást. Ez az fejlődés természetesen prob­lémákat is vet fel. Lesz to­vábbra is reklamáció, lesz továbbra is olyan lakás, ahol nem folyik a meleg víz, vagy a fűtőtestek lyukadnak ki időnap előtt. Ott is embe­rek dolgoznak, tévedhetnek. A fejlődés a helyi tanácsok munkáját is dicséri. Egyre több olyan terepet kap az építőipar, amely közművesít- ve van, nem kell építeni a bontással egy időben. Nem sürgetik őket, mert a bontás miatt az embereket el kell helyezni. Kezd kialakulni a jó csapatmunka az építők és az építtetők között. A szakemberek szerint az V. ötéves terv végére alakul ki az ütemes munka a TÁÉV-nél teljes egészében. Várhatjuk, hogy a hiánypót- lásos lakások száma is csök­kenni fog. Kevesebb bosszú­ságot, több örömet okozva mindannyiunknak. HAZAFI JÓZSEF A föld kenyéradónk, védelme elsőrendű fontosságú. Ná­lunk, a megye domborzati viszonyaiból fakadóan a felszínt borító termőtalaj mennyiségének és minőségének megóvását kellett elsődleges feladatnak kijelölni. E tennivalónak is ket­tős jellege van. Egyrészt a termőtalaj szerkezetének, minősé­gének, vastagságának védelme, másrészt a szakszerű művelés® hasznosítás. Komoly anyagi befektetésekkel igyekeztünk ha­tárt szabni az eróziós és deflációs hatásoknak. Ez a munka folytatódik, mivel az erózió által veszélyeztetett területek sor-' rendiségében országosan a negyedik helyen állunk. — Mivel a megyei tanács vb legutóbbi ülésén tárgyalt környezetvédelmünk helyzetéről, hadd hivatkozzam arra, hogy ennek előtte 1975 májusában foglalkozott a testület ez­zel a kérdéssel. Akkor feladatként jelölte meg együttműkö­dési megállapodások kötését a Hazafias Népfronttal és az MTESZ-szel. Felül kellett vizsgálnunk ezenkívül a szemét- lerakó és szennyvízürítő helyek kijelölését a rendezési tervek és környezetvédelmi szempontok figyelembevételével. Meg kellett csinálnunk a megye településeinek levegőtisztasági ka­tegóriákba való sorolását, elkészítve, illetve felülvizsgálva a levegőtisztaság-védelmi terveket. Röviden: sínre tenni a kör­nyezetvédelem ügyét, szem előtt tartva a tennivalók megha­tározásában mindazt, ami tanácsi feladat és megosztható az együttműködésben számos, nem tanácsi szervezettel. MEGTÖRTÉNT csütörtö­kön Szekszárdon az év utol­só lakásátadása. A Bezerédj utcai sarokház évek óta be­szédtéma megyeszerte. Hosz- szú ideig húzódott. a tervek elkészítése, aztán 1975. szep­tember 22-én megkezdték az építők cölöpverői az alapozó munkát. A legendák ekkor kezdtek igazán lábra kapni, a lakások csillagászati árá­ról, az építés elhúzódásáról. Aztán most, 1977. december 29-én megtörtént az átadás. A 72 boldog tulajdonos vár­hatóan január végén beköl­tözhet. Ezzel a lakásátadással még nem fejeződött be a Beze­rédj utcai foghíj — mert szakemberek így mondják — beépítése. Jelenleg egy 16 la­kásos épület vasbetonszerke­zete kész, a további 3x20 la­kásból az egyik épületből egy szint még hiányzik, a másik kettő alapozását meg­kezdték. Szóval átadták a 72 lakást a Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat szakemberei. Az OTP már megkezdte a jövendő lakástulajdonosok értesítését, és a mendemonda is elülhet, a lakások árai nem haladják meg a félmil­lió forintot. A lift, mert ez is vitás kérdés volt, meg­épült, és a beköltözéssel egy időben a személyszállítás is megoldott lesz. morúságosan dotált rendőri szervezetünk. Bármily erős akarat legyen is tehát az új rendőrkapitányban, ily kö­rülmények között aligha tud megbirkózni a reá váró nagy feladattal.” A hír 1905-ben jelent meg. Ha nem is chi­cagói méretekben, de chica­gói módszerek honosodtak meg Szekszárdon, ebben az álmos, nyújtózni is lusta vá­rosnak nevezett nagy falu­ban. A cikk írója ezért lel­kesedik annyira, hogy Szek­szárdon, ha drágábban is, de talán hatékonyabb lesz a csendőrség, mint az addigi rendőrség. A DUNAFÖLDVÁRI FORRADALMÁROK ELÍTÉLÉSE A fejlődés egyik állomá­sáról a Közérdek 1910. janu­ár 8-i száma tudósít: Vil­lanyvilágítás Dombóvárott címmel. Megírta, hogy a két A Tolnamegyei Újság 1921. január 1-én közölte a hírt, hogy a szekszárdi tör­vényszék elítélte a Magyar Tanácsköztársaság idején a másodikban már 118-at, a harmadikban a legtöbbet, 148-at, és a negyedik negyed­évben az előbb említett Be- zerédj-sarki házzal együtt 80-at adtak át. Ezen felül a jövő évre áthúzódik, azaz folyamatban van 914 lakás építése. Ezek között van, amelynek a földmunkáit végzik, van, amelyiknek az alapjait, de olyan is van, amelyeknek a vázszerkezete, illetve az összeszerelése megtörtént. Ezek között van Szekszárdon a két 10 emele­tes épület a Gróf Pál utcá­ban, az úgynevezett „fehér házak”. Ezért lehetséges, hogy jövőre még ütemeseb­ben tudnak az átadásokkal foglalkozni. A tervekben az első negyedben 165, a máso­dikban 90, a harmadikban 145 és a negyedik negyedév­ben pedig 228 lakás átadá­sára kerülhet sor. Ez össze­sen 628 lakás. Ennyit a TÁÉV még egy évben sem készített el. Ez annak kö­szönhető, hogy befejeződött a Poligon-üzem rekonstruk­ciója, és igen nagy mérték­ben megnövekedett az üzem kapacitása. Eddig évente 600 lakás készítésére volt alkal­mas a „házgyár”. A korsze­rűsítés azt eredményezte, hogy a készülő lakások szá­ma 900-ra emelkedhet. Ezen belül még olyan újítást is vezettek be, hogy előregyár­tott, teljesen összeszerelt fürdőszobákat építenek a la­kásokba. így csak a vezeté­kek bekötése marad a szere­lőknek, mert a fürdőkádtól kezdve a polcig minden az üzemben készül. A daru csak a végleges helyére emeli a felszerelt fürdőszobát. Az építőipar fejlődése megmutatkozik. Főleg azok előtt, akik lakást várnak, Mit teszünk a föld, a víz, a levegő, azaz környezetünk védelmében? E kérdés az egész földkerekségen izgat­ja az embereket. A rohamos fejlődés világviszonylatban érezteti káros hatását kör­nyezetünkre. így az a cél­tudatos tevékenység, mely életünk színterének védel­mét célozza, világméretűvé vált. Nálunk 1976 óta tör­vénnyel is szabályozott. A környezetvédelemnek a gaz­dasági építőmunka szerves részét kell alkotnia. Sipőcz Győzőt, a Tolna megyei Tanács építési, köz­lekedési és vízügyi osztá­lyának vezetőjét kérdeztük meg, hol tart megyénk a környezetvédelemről szóló tör­vény végrehajtásából eredő feladatok végzésében? A XX. század első 3—4 évtizedében gyakran jelent meg írás a megyei heti- és napilapokban arról, hogy Tolna megye a pusztulás megyéje lett: az egyetlen vá­ros is elnéptelenedik, a fal­vak sem fejlődnek, legjobb esetben is csak stagnálnak. Az aggodalmas hangú írá­sokból azonban rendre hi­ányzott Bonyhád, Dombó­vár, Paks és Dunaföldvár neve. Ezek a községek — az akkori fejlődési ütemhez ké­pest — gyorsan városiasod- tak. Különösen Dombóvár járt az élen. A vasúti csomó­pont jelentette az „ismeret­lenségből” való kiemelkedést. A VÄROSIASOD0 DOMBÓVÁR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents