Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-06 / 5. szám
1978. január 6. Három villanyoszlop Igen vagy ne Napok óta foglalkoztat egy panaszos levél nyomán kibontakozott, rendkívül érdekes kérdés. Nemcsak engem, hanem a környezetemben élőket is. Nyugodt idegzetűnek ismert emberek neki- hevülve vitatkoznak egymással, s a maguk módján megadják a két szélsőséges választ: igen, nem. Bevallom, én képtelen vagyok kimondani bármelyik szócskát is, mert mindkét érvelés meg- szívlelésre méltó. Emberséges szándékaink megcsúfolása lenne, ha tiltakoznánk az ellen, hogy Apar- hanton egy családi házba bevezessék a villanyt. Senkinek sem kell bizonygatni, hogy a háztartásban mennyire fontos a villamosítás. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű... Mit mond erre a jogász, dr. Lencsés Gyula, a megyei tanács igazgatási osztályának vezetője? — Érthető a téeszelnök aggodalma, bár az engedélyezés nem ütközne jogszabályba. Szabálysértési eljárást csak a létesítő és az üzemben tartó ellen lehetne indítani. Az viszont mindenképpen célszerű és esedékes volna, ha megszüntetnék a jelenlegi áldatlan állapotot, vagyis a telek tulajdonosává is Sárközit tennék meg. Mivel a termelőszövetkezet nem adhatja a földet magánszemélynek, így a községi tanács köz- beiktatásával oldhatnák meg a problémát. Ez járható út, függetlenül attól, hogy belvagy külterületről van-e szó. déllyel vagy anélkül — nem épülhet fel egyetlen éjszaka, következésképpen a tanácsnak annak idején biztosan volt róla tudomása. Annál is inkább, mert Sárköziéknek felajánlottak egy ingyen házhelyet a faluban ... * Mi a véleménye erről Gőry Attilánénak, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya csoportvezetőjének, a megyei cigánykoordinációs bizottság tagjának? — Természetesen azt mondom, hogy a villamosítás a mi korunkban már alapvető emberi igény. Akárcsak az egyéb közművesítés: a vízmű, a csatornázás, a járda és az út. Sajnos anyagi lehetőségeink nem mindenhol teszik 1*1? ezt lehetővé, a külterületeken pedig nem is cél a közművesítés. A falvak, városok peremén álló házakat csak akkor villamosítjuk, ha legalább tíz családot érint, és a közelben fekvő település távlati terveiben szerepel a külterület majdani belterületté történő nyilvánítása. Az aparhanti esetben mindkét feltétel hiányzik, de sokkal többről is szó van. Párt- és kormányhatározatok irányozzák elő, hogy a cigánytelepeket, putri- és barlanglakásokat felszámoljuk, és lakóikat a városokban és falvakban telepítsük le. Sárköziék szép új háza viszont éppen egy elnéptelenedő cigánytelepen található, ahol a putrikban laknak még, és a villamosítás esetleg megfordíthatná az örvendetes elvándorlási folyamaLaufer Mátyás tanácselnök: Mi mindent megteszünk tot — hiszen nemcsak Sárköziék szeretnék a villanyt. A döntés nem az építési osztály hatásköre: hogy vé- gülis lesz-e villany, vagy sem, ez az aparhanti tanácsülés határozatán múlik, mivel a fejlesztési és költség- vetési alappal a tanácsok önállóan rendelkeznek. Ami az összeget illeti: a 150—200 méteres hálózatbővítés körülbelül százezer forintba kerül. Ugyanez belterületen családi házanként tizenötezer forintot, emeletes házak lakásaiban csupán háromezer forintot jelent. Óriási a különbség még akkor is, ha bontott anyagból a költség lecsökkenthető talán ötvenezer forintra. Egy község pénzgazdálkodásában bizony ez nem kevés ... Eddig a történet' a három villanyoszlopról. Nézem a képet: a putrik közül kimagasló rangos családi házat, s felvillan bennem a sártenger közepén is hihetetlenül tiszta, rendben tartott szoba képe. A tanácselnök jóindulatú arcáról pedig az olyan anya jut eszembe, aki mindent megad a gyerekének, s közben nem veszi észre, hogy emberséges szándéka ellenére éppen ezzel tesz rosszat neki. KOVÁCS MARIA Először is jogi problémák merültek fel ezzel kapcsolatban. Sárközi Sándor 1969-ben engedély nélkül épített házat az aparhanti „Búzavirág” Termelőszövetkezet legelőjén. A háromszáz forintos pénzbírság kifizetése óta a ház fennmaradási engedéllyel áll, mégpedig úgy, hogy az épület Sárközié, a telek pedig a termelőszövetkezeté. Éppen ezért a tsz- elnök a három villanyoszlop felállításához szükséges engedély kiadását attól tette függővé, hogy a telek kerüljön át Sárközi tulajdonába. Tart tőle, hogy szabálysértést követ el, ha a termelőszövetkezet területén magánjellegű — tehát nem tsz-beruházás Egyébként, ha a tanács a járási földhivataltól nyomvonalas kisajátítási eljárást kér, akkor a téesz engedélye feleslegessé válik. Legfeljebb kártérítési igénnyel léphetnek fel emiatt. Itt viszont még ez sem okoz problémát, mert a téesz ingyen lemond a telekről, sőt a konyhakertnek való területről is. Tekintve, hogy a tanács szorgalmazza az ügyet, a DÉDÁSZ szocialista brigádja társadalmi munkában vállalja a szerelést — semmi akadálya annak, hogy a Sárközi család villanyt kapjon. Nem kétséges persze, hogy ez az egész felfordulás az aparhanti tanács lelkén száFotó: KOMAROMI — létesítéséhez hozzájárul. rád, hiszen egy ház — engeCsaládi ház a putrik között Egy tisztes ipar Hány kucsmát csinált a kucsmás 1977-ben ? Ismét bebizonyosodott egy régi tétel igaza. Az újságíró ne induljon előre gyártott sémákkal riportra, mert megbánja. A valóság nem szereti, ha sémákba akarják szorítani. Tehát szögezzük le nyomban az elején, hogy Krausz Ferenc szűcsmester Tolnán 1977-ben alig valamivel több, mint féltucat kucsmát készített. A kucsma Magyarországon népviselet. Miniszterek, elletőkanászok (és újságírók) fején egyaránt látható. — Ez így igaz! — mondja az életévei szerint idős, temperamentumában viszont fiatalos mester. — Csakhogy én nem termelhetek raktárra ... És ennek a gondolatnak a jegyében minden átmenet nélkül közgazdasági számítások kellős közepébe érkezünk. Amikor a mester ifjú inasként elkezdte pályáját (ez 1923-ban történt) prémekkel és szőrmeárukkal csak a tisztes ipar látta el a piacot. Mostmár komoly nagyüzemek is — például a simon- tornyai — de ezek csak változást hoztak, nem tönkre- menést. — A szakmát szeretni kell, — mondja, ami alighanem minden szakmára igaz. — A változás nálam annyi, hogy áttértem a szolgáltatásra. Először tisztítok, másodszor tisztítok, és csak hozott anyagból vállalok újat. — És van, aki hoz anyagot? — Igen! Előkerül egy polár-róka, elképesztően tiszta fehér színű és egy kicsikét több, mint selymes. Aztán szilszkin (utánzat) és egy sereg más prém, melyről a laikus jobb, ha nem nyilatkozik, hiszen úgyis melléfog. — Melyik a legértékesebb prém? — A coboly! (Tehát nem á királyok hermelinje!) A coboly valamikor 2—300 pengőbe került, vagyis egy darab egy m. kir. honvédszázados havi fizetésébe. — Mikor volt a kezében utoljára coboly? — Nem is olyan régen! — Van a szűcs szakmának jövője? — Ez a szakma sosem hal meg! Csodálatos szépségű mintalapok kerülnek elő, színeiket a mi nyomdatechnikánk sajnos nem tudja visszaadni. Ködmönre, bekecsre, irhabundára valók, de természetesen más és más a szegélyre, ismét más a hátra, vagy mellrészre. A rajzok furcsa szinkronban vannak a fél falat beborító keretezett oklevelekkel, dicséretekkel. Ezek bizonyítják amazok jogosságát. Krausz Ferencet a jó szakembernek kijáró megbecsülés övezi Tolnán. Mögötte ott van a tudás és a valóban tisztesen űzött ipar biztonsága. (ordas) fotó: BAKÓ JENŐ „Ez a szakma sosem hal meg!” Saját tervezésű minták A tisztes ipar elismerésének dokumentumai a falon
