Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-06 / 5. szám

© Képújság 1978. január 6. SPORTTELEX P' ♦ 4 A Lev Jasin, a hajdani kivá­ló szovjet kapus, akit 1963- ban Európa legjobbjának vá­lasztottak, s kétszer a világ- válogatott kapuját is védte, nyilatkozott a France Foot­ball rangsoráról: — Az európai válogatottak rangsorolása teljes mérték­ben tükrözi a kontinens lab­darúgásának jelenlegi hely­zetét — mondotta a 49 éves Jasin. — Az argentínai vi­lágbajnokság döntőjébe ju­tott európai csapatok nagyon erősek, biztos, hogy vala­mennyinek szava lesz a nagy érdeklődéssel várt júniusi összecsapásokon. Elsősorban a nyugatnémet, a holland, a svéd, a francia, a skót és a lengyel válogatottban látok annyi képességet, hogy esé­lyesként induljon. Jasin, aki hét esztendővel ezelőtt fejezte be játékospá­lyafutását, és a Dinamo Moszkva—világválogatott mérkőzésen búcsúzott — je­lenleg a Dinamo labdarúgó­szakosztályában dolgozik — bírálta a szovjet válogatott 12—13. helyezését. — Éveken át a szovjet vá­logatott főszerepet játszott az európai labdarúgásban, már azt is balsikernek könyvel­tük el, ha valamilyen ver­sengésben nem kerültünk az első három közé — mondotta Jasin, — ezzel szemben az utóbbi két esztendőben a vá­logatott Európa tíz legjobbja közé sem került. Szerintem nem tart ez soká. A szovjet labdarúgásban megvan a kellő erő ahhoz, hogy újabb sikeres szakasz következzen. Sok tehetséges játékossal és szakemberrel rendelkezünk, akik a szovjet válogatottat újra Európa első vonalába viszik. * A hastingsi nemzetközi sakkverseny hetedik forduló­ja után a magyar Sax Gyula egy pont előnnyel vezet. Sax előbb megnyerte az 59. lépés­ben, 7 órás játék után a ha­todik fordulóban függőben maradt játszmáját az izraeli Kagan ellen, majd a 42. lé­pésben világossal nyert az angol Simon Webb ellen. Az élcsoport: Sax 6 pont (1 elhalasztva), Dzindziasvili 5, Petroszjan 4,5, Speelman 4. A vb-döntőbe jutott len­gyel válogatott és a Dinamo Moszkva is szerepel a január 19-én, 22-én és 26-án sorra kerülő nemzetközi tornán, amelynek résztvevője még Kolumbia válogatottja, vala­mint a Santa Fé és a Millio- narios. A lengyel és a szov­jet labdarúgócsapat február elején Caliban is pályára lép. * Joe Jordan, a Leeds Uni­ted és a vb-döntőben szerep­lő skót válogatott* csatára nem újítja meg szerződését. A 26 éves Jordan a legutób­bi, 1974-ben rendezett világ- bajnokságon a skót csapat legjobb játékosa volt. Jordánt az Ajax akarta megszerezni, de nem tudtak megállapodni. A hírek sze­rint a Manchester United, a Derby County és a Liverpo­ol tárgyal a kitűnő skót lab­darúgóval. * A 27 éves, 47-szeres ju­goszláv válogatott játékós, Vladislav Bogicsevics (Crve- na Zvezda) a Cosmoshoz szerződik. A Cosmos elnöke, Ahmet Ertegun kijelentette, hogy tárgyalásaik jól halad­nak, s nagyon remélik, hogy sikerül Johann Cruyff-ot is szerződtetni. Látogatás a Dózsa alapozó edzésén Magasházi edző: nem adjuk fel Szaporán rótták a köröket a 3600 méteres futásban Félidő a megyei labdarúgó-bajnokságban A kiállítások, majd az edzéshiány befolyásolta a Tolna szereplését ŐSZI VÉGEREDMÉNY: Furcsa játékot űz velünk az időjárás. A kora reggeli órákban még eső permetez, déltájban ólomszínű felhők­kel birkóznak az előbukkanó téli napsugarak. Már-már beleéljük magunkat az eny­heségbe, amikor az egyre erősödő északi szél újfent vörösre csípi az arcunkat. A Szekszárdi Dózsa sta­dionja is téli képet nyújt, csupán a hó hiányzik. Az öltöző épületének folyosóján jól ismert arcok tűnnek fel. Edzésre készül az NB Il-es együttes kerete. Január 3-án tizenkilenc játékos kezdte meg az alapozást Magasházi József vezető edző irányítá­sával. A felkészülési időszak második napjának délutáni foglalkozására látogattunk el a csapathoz. Rövid eligazítás, majd két óra után néhány perccel a vezető edző jeladására ne­kilódul a társaság: indulnak kifelé. A szomszédos városi sporttelep salakos pályája szélén már kíváncsiskodók csoportja várja a játékoso­kat. Nem hiszem, hogy holt­idényben tartottak már va­laha is edzést szurkolók nél­kül. Mindez érthető, hisz immár két hete szünetel a bajnokság. Két ősz hajú, nyugdíjas bácsi a csípős szél elől a kapu mögötti beton­kerítés árnyékába bújik, on­nan szemléli a fiúkat. Ol­dalt pedig, ugyancsak isme­rős vendégek karéja. Szen­tes Lázár, a ZTE csatára, Weittner János, a Szondi SE középpályása és Freppán Miklós dr„ aki az óév utol­só hónapjában sikeres mű­téten esett át. Amíg a játékosok egy ré­szénél a melegítőre felkerül a fehér trikó, Mercsényi Gyula technikai vezető se­gítségével gyors névsorolva­sást tartunk. Az alapozó­keret tagjai: Pólyák, Li- povszky, Glavatity, Szlovák, Vágó, Korner, Somodi, Orosz, Pölöskei, Szöllősi, Zrínyi, Bosnyák, Bonnyai, Házi, Szőcs, Laki, Tóth, Ko­vács és egy új fiú, Boros. A technikai vezető máris tá­jékoztat: Boros Gyula a Ka­posvári Rákócziból igazolt át az ősszel. Miután a régi egyesületénél porcműtéte volt, az őszi idényt orvosi tanácsra kihagyta. Most vi­szont már teljesen egészsé­gesen kezdte meg a felké­szülést. — Nem látom Pölöskeit és Vágót — vetem közbe. — Pölöskei a váci súlyos sérüléséből lassan felépül, jelenleg könnyített edzés­munkát végez. Vágó az utol­só mérkőzésen sérült meg, tegnap és ma délelőtt ed­zett, de bokája erősen be­dagadt. Holnap cinkcsizma kerül a lábára, de^Pölös- keivel együtt részt vesznek a kéthetes dombóvári edző- táborozáson. Magasházi edző sípjelére húszperces, egyérintős játék kezdődött. Nagy kapura, de csak fél pályán. A „pirosak” kezdtek jobban, Korner fe­jesgóljával vezetést szerez­tek. Kezdés után Zrínyi ritkán látható bombagóllal egyenlített. Orosz két góljá­val 3:l-re elhúztak a „fehé­rek”, majd Kovács szépített. A vidám hangulatú derbit aztán komoly gyakorlás vál­totta fel. Hat karó mögé hármas csoportok sorakoz­Magasházi József edző tak. Váltott labdavezetés, majd gyorsan pergő egyéb technikai gyakorlatok követ­ték egymást, s hogy a lel­kesedés egy pillanatra se csökkenjen, mindezt labdá­val végezték. Már jóval korábban le­bukott a Nap a Kálvária dombjai mögött, amikor el­hangzott az edző vezénysza­va:. „Futás következik, át­megyünk a mi pályánkra!” Kár lenne tagadni, láttam már boldogabb arcú fut­ballistákat is, mint az edzői utasítást hallgató szekszár­diak voltak ebben a pilla­natban. „A táv 3600 méter, ’potom’ kilenc kör. A szint­idő tizennégy és fél perc.” — mondta mosolyogva az edző. Startolt a mezőny, s kétszáz méter után Szőcs fokozatosan elhúzott a töb­biektől. Egyenletes tempó­ban rótta a köröket és ami­kor befutott a célba, az edző stopperórája 13 perces időeredményt mutatott. Másfél perccel a szinten be­lül, kezdésnek nem lebecsü­lendő. A többiek sem vallottak szégyent a stopper kérlelhe­tetlen tanúbizonysága sze­rint. Csapzottan, sárosán vo­nultak az öltözőbe. A követ­kező pillanatban aztán, mintha savanyú almába ha­raptak volna, olyan tekintet­tel fordultak a vezető edző felé. „Nincs meleg víz, pon­tosabban ismét nincs me­leg víz” — hangzott szinte refrénként. Márpedig ki- lenc-tíz fokos vízzel zuha­nyozni télen nem igen aján­latos, így jogos a bosszan- kodás. Amikor aztán elcsendesült az öltöző, a csapat új szak­vezetőjével ültünk le be­szélgetni. Mielőtt terveiről, elképzeléseiről szólt volna, arra kértem, mutatkozzon be olvasóinknak. — A Dunaújvárosi Kohász csapatában játszottam ki­lenc évig. Az aktív sporto­lást 1967-ben fejeztem be. Negyvennégy éves vagyok, vegyészmérnöki diplomát szereztem. Edzőként 1968-tól tevékenykedem. Dolgoztam a Dunaújvárosi Építők és az Ercsi Kinizsi NB III-as csa­patánál, majd 1970-től a Dunaújvárosi Kohásznál. Foglalkoztam az ifjúsági egy, az NB I. tartalék csa­patával, majd három évig a felnőtt első csapat pálya­edzője voltam. Játékosko­romból vannak szekszárdi emlékeim is. hisz annak ide­jén három idényben bajnoki mérkőzéseket is vívtunk egymás ellen az NB II-ben. Jelenleg a Testnevelési Fő­iskola szakedzői tanfolyamát végzem — mondotta Ma­gasházi József. — Egy rendkívül nehéz helyzetbe került csapat irá­nyítását vállalta el Szek- szárdon. Mi az elsődleges célkitűzése? — Három és fél éves szer­ződést kötöttem a Szekszár­di Dózsa egyesületével. El­sődleges célkitűzésnek a bentmaradás kiharcolását tartom. Remélem, ezt osztá­lyozó nélkül sikerül elér­nünk. Az utolsó öt őszi mér­kőzésen már láttam a csapa­tot játszani. Megvallom őszintén, nem lesz könnyű a 18. helyezés megszerzése. Szerintem amit ez a csapat az 1976—77. évi bajnokság­ban — több rutinos játéko­sa kiválása ellenére — pro­dukált, az feltétlenül nagy­ra értékelendő. Megítélésem szerint tavaly, erején felüli teljesítményt nyújtott az együttes. Miután ebben a gárdában nincs olyan játé­kos, aki akár egymaga ké­pes lenne eldönteni egy-egy találkozó sorsát, így egyet­len fegyvertényünk lehet: a magas fokú állóképesség megteremtése. A velünk azonos képességű ellenfe­leinkkel szemben ezáltal sze­retnénk előnyhöz jutni. A rendelkezésre álló rövid idő alatt technikai és taktikai téren számottevő fejlődést elérni, valami „csodát mű­velni” nem lehet. A kapott gólok számát rendkívül sok­nak tartom, ami nem biztos, hogy képességbeli tényezők­re utal. Szerintem inkább a taktikai fegyelmezetlenség­nek róható fel. Ezért a szurkolók megértését is ké­rem, ha a tavaszi idényben a látványos támadójáték he­lyett a biztonsági játék do­minál majd csapatunk stí­lusában. Minden olyan ta­lálkozó, amely 0:0-ra végző­dik, többet ér egy sereghaj­tó csapat számára, mintha gólerős támadójátéka ellené­re 6:5-re kikapna. Számí­tunk a közönség biztatásá­ra a soron következő nagyon nehéz mérkőzéseinken. Mint ahogy továbbra is igényel­jük a város, a megye veze­tőinek sokoldalú támogatá­sát. — Nehéz, küzdelmes ta­vasz elé nézünk, de nem adjuk fel a reményt. FEKETE LÁSZLÓ A Tolnai Vörös Lobogó labdarúgó-szakosztálya sok gonddal küzdött a szezon előtti hetekben. Fazekas Gás­pár, az I. csapat edzője fel­mentését kérte. A sportkör elnöksége több edzővel is tár­gyalt, megfelelő eredmény azonban nem született. Már megkezdődött a bajnokság, amikor — kényszerhelyzet­ben — Schmidt József test­nevelő tanár átmeneti jelleg­gel vállalta az edzői teendők ellátását, társadalmi munká­ban. A másik feladata volt a vezetésnek, a rendkívül rossz fegyelem megjavítása. A ta­vaszi idényben a tolnai csa­patból oly sok volt a kiál­lítás, hogy sportszerűtlenség terén „kitűntek” valamennyi csapat közül. Ilyen körülmé­nyek között az alapvető cél­kitűzés az volt, hogy elke­rüljék a csapat kiesését, ez­zel párhuzamosan megjavít­sák a fegyelmet. Első mérkőzésükön, Bo- gyiszlón minimális, 1:0-ás vereséget szenvedtek, de ezt három győzelem követte. A tolnai pályán a Zomba el­len 3:1 arányban nyertek. Nagymányokon 2:l-es tolnai győzelemmel ért véget a mérkőzés, majd a Tevel el­len fölényes 5:0-ás győzelem született. Itt már hétszáz né­ző állta körül a pályát és tap­solhatott a győzelemnek. A mérkőzés után vonult be ka­tonai szolgálatra a csapat két erőssége: Havasi és Neid- hardt. A két kulcsember ki­válása ellenére is bizakodás­sal várták a TÁÉV SK elleni mérkőzést. A tolnai játéko­sok lelkesedéssel pótolták két jól képzett társukat és csak a 91. percben dőlt el a mér­kőzés sorsa a szekszárdi csa­pat javára. Ez nem csupán két pontjába került a tol­naiaknak. A gól után két játékosuk a kiállítás sorsára került, közülük az egyik kulcsember a kapuvédő Var­ga volt. így a következő két mérkőzésen már négy játé­kost kellett pótolni. A kö­vetkezmény : hazai pályán vereség a remekül játszó Bonyhádi Vasastól (4:1), majd egy héttel később ka­tasztrofális, 6:l-es vereség Faddon. A hetedik forduló után a tolnai együttes hat ponttal a táblázaton a 11. he­lyet foglalta el. A faddi mér­kőzés krónikájához tartozik még, hogy itt újabb három tolnai játékos került kiállí­tásra és ez már döntően be­folyásolta a csapat őszi tel­jesítményét. Az eltiltások miatt csak október 9-én egé­szült ki a tolnai gárda. Szep­tember 25-én a Bátaszék lá­togatott Tolnára. A hazai csapat 4:1 arányban alulma- madt a Bátaszékkel szem­ben. Egy héttel később Apar- hantra utaztak, ahonnan 2:1-es vereséggel tértek haza. Október 9-én a Dombóvári MSC ellen már értékes dön­tetlent értek el (0:0). Egy héttel később Pincehelyen nyertek 4:2-re, majd hazai pályán a Simontornya ellen szereztek két pontot (2:0). Október 30-án Pakson ismét súlyos vereséggel kellett le­vonulniuk (5:1). A tizenne­gyedik fordulóban, amikor a nagydorogiak látogattak Tol­nára, csak az egyik pontot si­került otthon tartani. Egy héttel később a Bonyhádi Pannóniával szemben Majo- son ismét alulmaradtak (3:0). November 20-án Tengelicről viszont hazavitték az egyik pontot (1:1), de az őszi sze­zon utolsó mérkőzésén hazai pályán 3:0-ra „elvéreztek” a Kisdoroggal szemben. Ha figyelemmel kísérjük a csapat helytállását, kitűnik, hogy a szezon végén különö­sen visszaesett a gárda, ami a rendszeres edzés hiányá­nak következménye. A csa­pat tagjai hozzávetőlegesen tíz különböző munkahelyen dolgoznak, így a rendszeres edzéslátogatás lehetetlen. Az őszi időszakban csak az esti órákban — a pálya egy gyé­ren megvilágított területén — tudtak edzést tartani. Ilyen körülmények között a speciális állóképességnek még a szinten tartása is lehe­tetlen. A bevonulások, valamint az öt kiállítás miatt 23 játé­kos szerepelt az őszi idény­ben. A legegyenletesebb tel­jesítményt Herczig, Bagdi és Varga nyújtotta. A vezető­ségnek sikerült ugyan azt a célkitűzést elérni, hogy a csa­pat ne kerüljön a közvetlen veszélyes zónába — kiesés szempontjából — de azt már nem, hogy a fegyelem hely­reálljon. A Bátaszék mögött a Tolna következik: öt lab­darúgót állítottak ki. A tol­naiak 24 gólját kilenc játé­kos szerezte, közülük Bön- dör bizonyult legeredménye­sebbnek, 11 góljával. A labdarúgás iránt válto­zatlanul nagy az érdeklődés Tolnán, a gyenge szereplés ellenére átlag 400 nézőjük volt. Pedig hazai pályán nem nagyon ment a játék, össze­sen nyolc pontot gyűjtöttek. A gólkülönbség érdekesen alakult. Hazai pályán ugyan­annyit lőttek, mint kaptak (13:13), vidéken viszont több mint duplája a kapott gólok száma az adotténak. (11:23). Tolnán a vezetők remény­kednek, hogy jobb edzés­munkával javul a csapat tel­jesítménye és sikerül felzár­kózni a középmezőnyhöz. A jelenlegi körülmények között 9—10. helyezéssel elégedett lesz a labdarúgást szerető tolnai közönség is. HERCZIG JÓZSEF Mit ítélné? 4. Az egyik támadás során szabálytalankodnak a védők. A játékvezető közvetlen szabadrúgást ítél. A szabadrúgás el­végzése után a labda alig 30—40 centimétert tesz meg, ami­kor a szabadrúgást elvégző játékos kézzel megfogja a lab­dát. Mi a helyes ítélet? Szabadrúgás, kezezés miatt, a rúgó játékos ellen 1 Labdaejtés X A szabadrúgást megismételtetni, és figyelmeztetni a játékost 2 Beküldési határidő: 1978. január 9. A feladó neve: Lakcíme: (A helyes megfejtők között könyveket sorsolunk ki!)

Next

/
Thumbnails
Contents