Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-06 / 5. szám
# A közoktatás kérdései Kollégiumi követelmények A középiskolás- és szakmunkástanuló-kollégiumok szállást, ellátást, a nyugodt tanulás feltételeit biztosítják növendékeiknek. S ezen felül a politikai tájékozódásnak, a művelődésnek, a szabad idő hasznos eltöltésének, a sportolásnak olyan lehetőségeit teremtik meg, hogy a magukkal hozott műveltségi hátrányt a tanulóknak sikerüljön előbb-utóbb pótolniuk. A kollégisták zömmel apróbb településekről érkeznek a nagyobb városokba vagy a fővárosba. Többnyire fizikai dolgozók gyerekei, parasztvagy munkáscsaládban nőttek fel. Már maga a település sem biztosította Számukra a művelődési lehetőségeket, hisz színházba, képtárba, hangversenyre, ismeret- terjesztő előadásra nem nagyon juthattak el. A kollégium elsőrendű feladata a tanulók műveltségi hátrányának megszüntetése. Ezt szolgálja a kollégiumi követelményrendszer. Ez pontosan megszabja, hogy a különböző területeken mit kell teljesíteni, hogy az elégségestől a kiváló kollégistáig terjedő címek valamelyikét .elnyerje a tanuló. Ez az értékelés komoly ösztönző, hisz például a kiváló kollégista ingyenes ellátást kap az intézetben és szabad időbeosztása van. ösztönző a követelményrendszer, ugyanakkor kényszerítő erő is, hisz a gyenge teljesítménnyel emelkedik a kollégiumi díj is, s aki a minimumot sem teljesíti, annak év végén el kell hagynia az intézetet. Egy kis szelíd erőszak néha nem árt a művelődés terén, hisz az iskola sem csak ajánl, de kötelezően előír olvasmányokat. Színházlátogatásnál is nemegyszer megesik, hogy szinte erőszakkal kell odaagitálni a gyerekeket, akik kijelentik az előadás után, hogy ha tudták volna, hogy ilyen jó, nem kérették volna magukat. Egy elsős gimnazista fiú írta a naplójába az első operalátogatás után: „(Nem hittem volna, hogy ilyen szép az opera!” Igaz, a visszahatással is számolni kell. A negyedik osztály második felében, amikor már nem vonatkozik a követelményrendszer a diákokra, a legtöbben semmiben nem hajlandók részt venni. Visszahatás ez a korábbi kötelező ellenében, de lerázva a kollégium „jármát”, bizonyára újra el fognak járni színházba, képtárba, hangversenyre. A kollégium negyedévenként értesíti a szülőket a tanulók előmeneteléről, magatartásáról és a kollégiumi munkában való részvételükről. Ez utóbbit legtöbbször értetlenül nézegetik a szülők. Hisz miért írják, hogy nem olvas eleget, meg nem látogatja a politikai előadásokat, rossz a szakköri munkája? Nézzünk meg közelebbről egy követelmény- rendszert. Az egyik kollégiumban ez a következő ösz- szetevőkből áll: tanulmányi eredmény, kultúrmunka, könyvolvasás, szakköri tevékenység, politikai munka, sport, társadalmi munka, tisztség ellátása, kollégiumi magatartás. A kultúrmunka a legsokrétűbb. A mozitól a tárlatig, a hangversenytől a rajzpályázatig minden idetartozik. Félévenként egy kötelező olvasmányt kijelöl a kollégium is, ezt ankéton beszélik meg, ezenkívül a jó eredményhez néhány ajánlottat is el kell olvasni. A szakkörök a helyi lehetőségeken múlnak. A politikai munka rendszeres részvétel a politikai jellegű előadásokon, valamint az akciókban. Egy közösségben sokféle feladat adódik, ehhez kapcsolódnak a tisztségek: sportfelelős, kultúros, tisztaságfelelős stb. Számon tartják a közösség érdekében végzett társadalmi munkaórákat is, és igyekeznek a rendszeres sportolásra ösztönözni az értékeléssel is. Négy esztendő után a kollégista diákok mindig elismerik, milyen sokat adott nekik a kollégium. Az értékelési rendszert azonban nem szeretik, teljesen feleslegesnek tartják. Már csak azért is, mert nemegyszer dupla adagot kapnak színházból, politikai előadásból, hisz az iskola is szervez számukra. A szülők sem mindig lelkesednek érte, mert úgy vélik „elvonja a gyerekeket a tanulástól”. Kétségtelenül vannak hibái, főleg, amikor a gyerek részt vesz ugyan valamiben, mert neki ez szükséges a jó értékeléshez, ugyanakkor nem élvezi, nem figyel rá. Mindezek ellenére, ma ez a követelményrendszer létezik a középiskolás- és szakmunkástanuló-kollégiumokban, ezért tartottuk hasznosnak, hogy a szülők is megismerkedjenek vele. ÁTÁNYI LÁSZLÓ 4. Mióta asszony, soha nem ment a kerti kapun. „Már rég haza' kellett volna érnem. Mit mondok anyáéknak, hol voltam eddig, hacsak azt nem, hogy a késői vonattal jöttem, de ahhoz még korán van!” Bálint a kapuig kísérte. Megálltak a kerítés mellett, aztán egy hirtelen mozdulattal megcsókolta Zsuzskát. — Maga nem normális! — Azt mondták az egyetemen, hogy vannak normálisak, normálison aluliak és normálison felüliek! Engem az utóbbi csoportba sorolt Karácsony professzor úr... — Én is szerettem volna pszichológiát tanulni... Az elsőt követő csókok éppen olyanok voltak, mint régen, amikor Zsuzska gimnazistákkal csókolózott. „Úgy csókol meg, mint egy szerelmes gimnazista! Ma este... de aztán soha többet! Olyan korán férjhez mentem! Többet nem találkozhatok vele! Gyermekem van és férjem. Csak ez az egy este...” ♦ Bálintnak másnap délelőtt rossz hangulata volt. Délre jókedvre derült. „Nincs semmi baj. Hisz Zsuzskát én akkor látom, amikor akarom. Vasárnap hazamegyek !” Haza is ment. — A tanító úr fog prédikálni — mondta az édesanyja —, a tiszteletes úrnak megjött a behívója. A szüléi nem tudták, hogy Bálint és Zsuzska ismerik egymást. A tiszteletes asz- szonyt szerették. Anya mondta is egyszer templomból ki jövet: — de szép ez a tiszteletes asszony, olyan finom lelkű. Szatmár- ra való, és milyen fiatal! Mint egy gyereklány! Pedig már van egy picije. Ilyen lány kellene Bálintnak, nemhogy észrevette volna Szatmáron! De nem vesz ő észre senkit. Itthon se megy sehova, a könyveket falja, pedig most már nem is lenne muszáj. Kitanult. Doktorálhat is, ha akar. Bálint vasárnap este nem ment vissza Szatmárra. Sötétedéskor azt mondta, meglátogatja Soós keresztapáékat. Valaki ment előtte az úton. Egy nő... Fején kendő, felgyűrt kabátgallér, tejesedény a kezében. Szépen lép... — De hisz ez Zsuzska! — Bálint!... Engedd el a kezem. Akárki megláthat bennünket! /Az utcáról bementek a parókia udvarára, onnan a kertbe, összeölelkeztek. — Zsuzska, te sírsz... — Dehogy! — Szeretlek! — Én is szeretlek... — Bár ne lenne igaz! Háromszor találkoztak, mindig úgy, hogy Schubert Péter rajza. 1978. január 6. Nyelvtanfolyamok a fővárosban Országszerte folytatódnak a nyelvtanfolyamok. A fővárosban a II. kerületi Marczi- bányi téri Művelődési Központ angol, német, orosz és francia nyelvtanfolyamain 23 csoportban 360 hallgató tanul. .................... ............................. A legmodernebb eszközökkel dolgoznak a tanfolyamok hallgató! ;_________________________________________________________________ Z suzska — amikor egyedül maradt, Berci bevonulása után — arról beszélt a szüleivel, hogy lenne jobb, ha ő költözne haza Szatmárra, vagy a mama menne ki Szamosházára? Berci azt írta, ragaszkodik hozzá, hogy iZsuzska maradjon a parókián... Anya kiköltözött. Zsuzskának néha be kellett utaznia apához, rendbe tenni a lakást. Anyának nehezebb az utazás, ő maradt a gyerekkel. Akkoriban egymás után kétszer is bombázták a várost. A bombázások és a gyerek miatt is jobb a falu... iZsuzska ahányszor bement Szatmárra, mindig találkozott Bálinttal. Józan pillanataiban tisztességesen végiggondolt mindent: be kell fejezni! A múltkor beszélgettek: azt hitték, számukra örökké emlékezetes élmény az az első este marad. És aztán mindig az utolsó lett a legemlékezetesebb... így vannak minden találkozással! — Ahányszor megismerkedésünk óta találkoztam veled, mindig elhatároztam, ez a mostani lesz az utolsó. De mi lett az elhatározásból? Egyik találkozásunkat követte a másik. Mindig szabadulni szerettem volna tőled, és egyre jobban megszerettelek. Nem azért, mert igyekeztél a kedvembe járni... Amióta velem vagy, teljes embernek érzem magam — mondta Zsuzska. — Beszélj még! — Hányszor jártam ebben a parkban? Soha észre nem vettem. Soha nem figyeltem. És most? Csodálatosak a tulipánok... a hársfák illata... a madarak! Minden megváltozott bennem, semmi nem olyan, amilyennek eddig láttam... — Hallgatlak. — Tudom, nem volna szabad, hogy szeresselek téged! Elhatároztam, nem akarlak látni többet. így okosabb, így tisztességes. De érzem, elindulnék utánad a világ végére is! Fogadkoztam, ámítottam magam; és itt vagyok. Nem bosszulja azt meg az Isten, ha valaki akkor boldog, amikor körülötte csupa nyomorúság minden? — Miért sírsz? — Félek! — Hogy félsz, ha itt vagyok veled? — Másképp bírnám? Sokáig tőled féltem... De most? * Bálint korán reggel ment be az iskolába, még hét óra sem volt. Tóth Lajos bácsi, az altiszt kopogott a tanári ajtaján: — Szigethy igazgató úr hivatja a tanár urat! Ahogy Bálint belépett, az igazgató kérte, tegye be maga után a belső ajtót is. Jó barátságban voltak. Béla bácsi tanította annak idején Bálintot, érettségi után ő járta ki, hogy Bálint egyházi ösztöndíjjal egyetemre kerüljön. Bálint néha a pénz miatt lelkiismeret- furdalást érzett. Egyház pénzén tanult, aztán... Beszéltek erről Béla bácsival... Az öreg azt mondta, kisebb gondja is nagyobb legyen ennél!” „Megdolgoztunk mi azért a kis pénzért régen a papoknak!” — Nem azért hivattalak! Te tagja voltál az egyetemen a „Szocialista Magyarországért” körnek. Ezt nem említetted nekem! Nem megrovásképpen mondom! örülök, hogy tudtad, hol a helyed! — Ártatlan tanulócsoport voltunk... Nem csináltunk semmit! Németh Lászlót, Ily- lyést, Veres Pétert, Darvast olvastuk... — Minden ártatlanul kezdődik... Bálint... nekünk is alakítanunk kell itt egy kört. Ártatlan kört! Hetedikesekből, nyolcadikosokból és a tánárokból. Figyelj ide, fiam! A tantestületben besúgó és rongyember nincs. Én azokat már elpateroltam időben. De ostoba akad köztünk... Nem szólunk mindenkinek! Az első feladatunk az lenne, hogy megmagyarázzuk órákon: ez a háború elveszett! De okosan ám, fiam! Nem elvesztettük, mert nem is volt a mienk! Létrehozzuk ezt a kört... ez lesz az első lépés! Mentsük, akit lehet, egy csepp vért se többet a nemzet ereiből! Kell az erő a háború utánra. Óriásak a veszteségeink. A béketárgyalásokon, minél gyengébben kerülünk ki ebből a disznóságból, annál nagyobb pofont kapunk! Bálint szívesen hallgatta az igazgatót. — Nézzük csak, fiam, kik is lennének, akikkel szót érthetünk... Egy hétre rá a Magyar Királyi Tanfelügyelőségtől átirat érkezett: az intézetet az ilyen és ilyen számú határozat alapján adják át a szövetséges német csapatoknak, akik hadikórházat fognak az épületben berendezni. (Folytatjuk) Joób Emőke némettanárnő a nyelvlaborban ^ ..................
