Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-06 / 5. szám
1978. január 6. “Képújság 3 Hány hektárra jut egy számosállat? Nehéz a mélypontról kimozdulni Nem szidták, nem pocskondiázták a szövetkezet régi vezetését, egyszerűen tudomásul vették a tényeket, megbeszélték, és vállalták minden nehézségével együtt a szövetkezet irányítását. Belecskán jártunk, s most, 1978. elején arra voltunk kíváncsiak, hogy a múlt évben választott vezetőség hogyan próbálja rendbe tenni a szövetkezet szénáját. Az alapállás A 4 ezer hektáros — ebből 2100 hektár a szántó — három községet átfogó termelő- szövetkezetben 120, javarészt idős tsz-tag dolgozik. A terület 40 százaléka 10—15 százalékos lejtő, a táblák —' a domborzati adottságok miatt — átlagosan 15 hektárosak. Lucernát, kukoricát, búzát, kertészeti növényeket termelnek, és nyűglődnek az 1973. óta üzemelő 408 férőhelyes szakosított tehenészeti telepükkel. A búza termésátlaga tavaly jóval az országos átlag alatt volt a tehenenkén- ti éves fejési átlag 2100 liter (a megye tsz-einek átlaga 3100 liter). Csupán a juhok hoznak nyereséget. Zárszámadáskor a tagoknak — külön pénzügyminiszteri engedély- lyel — az ez évi amortizációból fizetik ki az öt százalék részesedést; az előző évet mérleghiánnyal zárták. A szövetkezetnek jelenleg egy vasa sincs. Az a telep, az a telep Amikor a tehenészeti telep épült, a régi belecskai tsz- ben csupán ezer hektár volt a szántó. A beruházási költség 70 százalékát az állam térítette, s ki tudja milyen meggondolásból hozzákezdtek egy olyan tehenészet létesítéséhez, amiről képtelenség volt előre nem tudni: ennyi tehenet a szaporulatával együtt, ebben a gazdaságban önállóan eltartani lehetetlen. A mezőgazdasági termelőmunka az építkezés ideje alatt a mezőgazdasági termelőszövetkezetben háttérbe szorult. 1972-ben 23,2 mázsa búzát arattak le egy hektáron ... A hetvenes évek közepén egyesült a belecskai. a miszlai, és a keszőhidegkú- ti tsz, ez azonban korántsem jelentette azt, hogy a szövetkezet egyenesbe került. A szarvasmarhák évente 600 vagon silót esznek, ezt, ha tetszik, ha nem, meg kell termelni, ha másként nem, a kukorica- és a búzaterület rovására. Még így is: tavaly 100 vagon silót szállítottak Dalmandról és Hidasról — Belecskára. A szakosított tehenészeti telep egyébként egy szál magában álldogál: minden megtalálható benne ugyan, ami egy ilyen telephez szükséges, de nem működik a trágyalé-rendszer, nincs silótér. nincs üszőnevelő, nincs A múlt év tapasztalatait értékelik és az idei feladatokat vitatják meg a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kezdődött értekezleten, a mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazatban dolgozó vezetők. A tanácskozáson megjelent Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese. Pethő György, az Agrártudományi Egyetem rektorának megnyitója után Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott előadást. Bevezetőjében kiemelte, hogy az 1975-ben elért nagyszerű eredmények után tavaly újabb magaslatra jutott a mezőgazdasági termelés. Az ágazat dolgozóinak munkáját a kiegyensúlyozottság jellemezte, s jó volt hazánkban az élelmiszer- ellátás. A múlt évben gazdagodott, fejlődött a kapcsolat az élelmiszertermelésben és a könnyűipari nyersanyagok növendékistálló, nincs hizlaló. A 160 férőhelyes utónevelő — minthogy teljesen nyitott — használhatatlan. Ha lehet egyáltalán a szövetkezet anyagi helyzetét anyagi helyzetnek nevezni, pillanatnyilag úgy néz ki, hogy egy lyukas garast sem tudnak a szarvasmarha-ágazatra költeni. Közbevetőleg egy apró momentum: nemrégiben Annamajorba állami célcsoportos beruházással a szövetkezet kivitelezésében négy és fél kilométeres üzemi út készült, s ez a munka két évre kivonta az erőgépeket a termelésből. Az út azonban télen járhatatlan. Mert meredek. Pénz nincs, csak adósság A tsz hitelekből él,1 évente 8 millió forint üzemviteli hitelt vesznek fel — tavaly kétmillió forint kamatot fizettek. A mezőgazdasági termelés szervezéséhez (?) egy tanulságos példa: az elmúlt évben 700 hektáron tavaszi szántásba került a kukorica, s ez meg is látszott a termés- eredményen. Legfeljebb a Hamrik Ferenc párttitkár növényápolási munkákat lehetett időben elvégezni, azokkal a gépekkel, amelyeket tavaly vásároltak öt millió forintért — az eszközellátottság azonban még így is hihetetlenül gyenge. Mit mond a főagronómus? Szaszák György 1971 óta dolgozik a tsz-ben, s úgy véli, a domborzati viszonyok miatt a rossz termőhelyi adottságú szövetkezetek között lenne a helyük — még akkor is, ha a föld átlagos aranykorona-értéke 18,3. Az optimális táblaméret 80—90 hektár lenne, a szövetkezet területe viszont annyira szabdalt, hogy húsz hektárnál nagyobb táblákat nem tudnak kialakítani. A búzára, a kukoricára a szövetkezet területébe ékelődött erdők vadjai járnak, s mivel kicsi egy-egy tábla, bekeríteni sem igen lehet. A belecska—hidegkúti részen minden olyan műveletet elvégeztek, ami a előállításában közvetlenül részt vevő vállalatok és szövetkezetek között. Ugyancsak erősödött a tudomány, és a gyakorlat kapcsolata. Számottevően növelték termelésüket a háztáji és kisegítő gazdaságok. Mindezek eredményeként a mezőgazdaság bruttó termelési értéke várhatóan olyan mértékben haladja meg az előző évit, amilyen az elmúlt húsz évben nem fordult elő. Az idei tervfeladatok megvalósításának feltételei közül, a miniszter elsőként említette a termőföld hasznosításának fontosságát. Hazánkban ugyanis 130—150 ezer hektár a vetetlen terület, ami gyakorlatilag elegendő lenne az ország cukorszükségletének megtermelésére. Indokolt tehát nagyobb figyelemét fordítani melioráció fogalmába tartozik, de jó néhány dűlőúton még ma is járnak. A szakvezetés a domborzati adottságoknak megfelelő vetésforgót dolgozott ki, az alaptakarmányt biztosító lucernát, kukoricát és olyan toklászos búzafajtákat termelnek, amit a vaddisznó nem szeret. A jövőben nagyobb súlyt fektetnek a gyepgazdálkodásra, így több lesz a szenázs és nagyobb területen vethetnek árunövény ekgt. Nem megoldott a kertészeti dolgozók téli foglalkoztatása — a szántóföldi kultúrák palántáit februártól kezdik gyártani — a tervek szerint a fűrészüzemben dolgoznak majd telente, ahol nem tűzifát, hanem magas áron értékesíthető fűrészelt árut állítanak elő. Idén elkészül az öntözőberendezés egy része, és 195 hektáron kerül a trágyalé rétre, legelőre. A szarvasmarhatartás veszteséges — s ezt a többi ágazat sem tudja kompenzálni. A telep már felépült, az állatokról gondoskodni kell. De nincs lehetőség szelektálni, férőhely híján a szaporulat jó részét eladják, pedig abban lenne a pénz, ha a bikákat meghízlalhat- nák, az üszőket továbbte- nyésztésre beállíthatnák, s kizárólag a jól termelő egyedeket fejnék. Mindent összevetve: 1200 szarvasmarhát tarthatnának, de csupán 860 van a tehenészeti telepen és a szálfákkal aládúcolt régi uradalmi istállóban. ísa párttitkár? Hamrik Ferenc egy éve a szövetkezet párttitkára, s munkatársaival közösen ez idő alatt átszervezték a gazdaság vezetését és ezt a jövőben is folytatni kívánják. Két esztendeje még csupán két dolgozónak volt felsőfokú végzettsége, most öten rendelkeznek mezőgazdasági mérnöki diplomával. Még több, jól felkészült szakemberre lenne szükség. Már megszervezték az ágazati rendszert; minden ágazat külön tervet készít — a felelősséget az ágazatvezető vállalja. A dolgozókat anyagilag érdekeltté teszik a termelésben; a terv teljesítése alapján kapják a prémiumot. A munkafegyelem remélhetőleg javul; tavaly több fegyelmit osztottak ki, mint az elmúlt 10 évben összesen. Módosítják az alapszabályt, megszilárdítják a bizonylati fegyelmet. Nincs olyan nap, hogy a párttitkár ne jusson el minden egyes munkahelyre. Meglehetősen sok problémával találkozik, s ezek többsége jogos: nem jön időben a gép, a vezetők rosszul szervezték meg a munkát. A szocialista munkaversenyt ezekre a területekre. A növénytermesztésben többek között a kukorica vetőterületének kisebbarányú növelése. valamint a hektáronkénti 49 mázsás termésátlag betakarítása a cél. Ebben az évben hozzálátnak a rizs- termelés megújításához is. Az állattenyésztésben többek között tervezik, hogy az ország tehénállományát 20 ezerrel növelik. Az idén folytatják a kocasüldő kihelyezési akciót, s megkezdik a „malacgyárak” hálózatának kialakítását. Erőteljesen kell növelni a takarmánytermelést, hogy csökkenthessék az importot. A beruházások területén fontos feladat a meglévő sertéstelepek rekonstrukciója, és újabb telepek építése, a fóliatelepek számának gyarapítása, a kertészeti terméktárolók építése. most indítják be a szövetkezetben, ami nem is lesz olyan könnyű, hisz dolgozik itt néhány olyan ember, akinek fogalma sincs arról, hogy öntudat is van a világon. Mit lehet tenni? Igen, jogos a kérdésük: miért nem kérdeztem meg Szaszák György főagronómus a főagronómust, hogy hol volt a telep építésének idején, és hogy-hogy nem látta előre: erőn felüli vállalkozásba fogtak. Mondják sokan: „könnyű utólag okosnak lenni, arról nem ís szólva, hogy egy több milliós beruházást nemcsak kérik, hanem engedélyezik is. Nem a belecskai tsz az egyedüli, ahol a teljesítőképességet túlértékelő beruházás földhöz vágta a szövetkezetét, ahol az állami támogatásból éltek, ahol percekben és nem évtizedekben gondolkoztak.” Ez is igaz. De igaz az is, hogy azt azért könnyen ki lehet számítani, hogy hány számosállatot tud eltartani a szövetkezet. Egy kezdő mezőgazdasági szakembernek is illik tudni, hogy mennyi például egy magyartarka szarvasmarha átlagos súlya, hány kilót nyom egy birka, hogy a tankönyvek szerint egy számosállat = 500 kilogramm. Adott a szántóterület, a rét, a legelő, ismertek a termésátlagok, s az például, hogy hány kiló takarmányból lesz egy liter tej. Bíznunk kell abban, a szövetkezet szakvezetése úgy irányítja a belecskai tsz-t, hogy hamarosan kilábalnak a mélypontról. Nem lesz könnyű dolguk, de ha sikerül a szövetkezet belső rendjét jó kerékvágásba terelni, ha segítséget kapnak onnan, ahonnan remélik, ha a KATEJ és a Babarci Búzatermesztési Rendszer beváltja a hozzáfűzött reményeket, egyenesben lesznek. Mindenekelőtt a szarvas- marhatartást kívánják a szövetkezet eltartóképességéhez igazítani, és fejlesztik a juhágazatot. Amikor becsuktam a jegyzetblokkomat, sóhajtottam egy nagyot. Az egyik agro- nómus rámnézett és csak ennyit mondott: ilyen körülmények között lehet csak igazán produkálni valamit. D. VARGA MARTA A mezőgazdaság elsődleges feladatának tekinti a hazai igények kielégítését. Ennek keretében növelik többek között a feldolgozott termékek arányát, és a feldolgozás fokát. Ezután Czimbalmos Béla, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára a mezőgazdasági szövetkezetek területi szövetségeinek múlt év végén megtartott tisztújító küldöttközgyűléseinek tapasztalatairól számolt be. A 22 területi szövetség munkájáról megállapítható, hogy jól képviselik a szövetkezetek érdekeit, és erőteljesen segítik a szövetkezeteket, valamint az állami gazdálkodó szervek közötti együttműködést. A TOT megkülönböztetett figyelemmel kezeli a tisztújító közgyűléseken elhangzott megállapításokat, javaslatokat, és messzemenően segíti az újjáválasztott érdekképviseleti szervek munkáját. Nagyobb figyelmet a parlag földekre Kis létszámú pártszervezetek A dombóvári TÜZÉP-telep pártszervezetének létszáma alaposan megcsappant, miután a termelőüzem megszűnt és csak a kereskedelmi részleg él tovább. Mindössze négy párttag maradt. Habár a szervezeti szabályzat három párttagban jelöli meg az alapszervezet megalakításának alsó határát, itt, annak ellenére, hogy mind a négyen aktívak, nem látszott szükségesnek, hogy önálló alapszervezet működjék. A XI. kongresszus határozata kimondja, hogy „Nagyobb alapszervezetek létrehozásával meg kell szüntetni a szétaprózottságot minden olyan helyen — üzemben, községben, hivatalban, ahol ez szükséges, és a feltételei is megvannak. Ezzel is növelni kell a kommunisták akcióképességét, befolyását.” A határozat nyomán került sor — 1976 őszén — a TÜZÉP-telep alapszervezetének megszüntetésére, pontosabban beolvasztására. Voltak olyan elgondolások, hogy a lakóterületi alapszervezethez csatlakoznak, ez azonban — mint a gondos elemzés, mérlegelés mutatta — nem lett volna célravezető. Á lakóterületi pártszervezet tagjai nagyon szétszórtan dolgoznak —, egy-két ember egy- egy kisüzemből, intézményből —, van köztük jó néhány nyugdíjas is. A TÜZÉP-esek munkájával, gazdálkodásával, a telepen folyó politikai munkával nehezen birkózott volna meg a lakóterületi pártszervezet. Sokkal célszerűbb megoldás született: a nagyobb létszámú FÜSZÉRT- alapszervezethez kerültek a TÜZÉP-esek. Az is kereskedelmi vállalat, nem kevés az eltérés a két telep munkájában, de sok a közös vonás is. Ma már — jó egy esztendővel a „házasság” után megvonható a mérleg: az jól sikerült. Most pártcsoport működik mindkét helyen, a közös alapszervezet irányításával. Nemrég a vezetőség, beszámoltatta a két telep vezetőit az eredményekről, gondokról, sok megállapítás és útmutatás „ül” mindkét hAyen. Keresgélik a módszereket, legutóbb úgy döntöttek, hogy felváltva tartanak a két üzemben pártcso- port-értekezletet, majd közösen taggyűlést. A TÜZÉPtelepen is folyik önálló politikai oktatás, tízen ismerkednek rendszeresen a szocialista társadalom fejlesztésének kérdéseivel. Az alacsony létszámú alapszervezetek — és maga az is, hogy milyen létszám minősül alacsonynak, relatív, a körülményektől függ, van ahol a kilenc nem az, másutt meg a tizenhárom is annak számít — csak kis töredékét teszik ki az összesnek. Létszámuk arányát tekintve még kisebbet. Ám politikai jelentőségük számarányuknál nagyobb. Többségükben élénk a pártélet, annak ellenére, hogy — főképp a kisközségekben — tagjaik között sok a' nyugdíjas, a beteg, a pártmunka alól felmentett. Volt olyan kisközség, ahol a „mozgásképes” párttagok , megszervezték, hogy gépkocsival szállítsák a pártirodába a tag- könyvcserével kapcsolatos elbeszélgetésre, taggyűlésre beteg elvtársaikat. Vannak kis üzemi, telephelyi pártszervezetek, ahol a személyi feltételek megvannak az önálló működéshez. És ezekben a kis alapszervezetekben igazán nincs gond arra, hogy mindenki kapjon pártmunkát. Bár előfordult olyan vélemény, hogy a telephelyeken, amelyek nem önállóak, nincs funkciója az alapszervezetnek, az a felfogás a helyes, hogy az alapszervezet létjogosultságát semmiképp sem szabad attól függővé tenni, hogy önálló egység, szövetkezet-e az üzem. Ha telephely, talán még inkább szükség van az alapszervezetre, a helyi politika kialakításában, a párttagság és a pártonkívüliek mozgósításában. Vonatkozik ez a társközségekre is, ahol általában fennmaradnak az alapszervezetek. Megerősítésükre sok helyütt ott lakó, de másutt dolgozó üzemi párttagokat bíznak meg, politikai munkában jártas, képzett embert irányítanak át és ha kell, párttitkárnak is megválasztják. összevonás és megerősítés. A kettő nem mond ellent egymásnak. És az utóbbi vonatkozik a kis alapszervezetek utódaira, a pártcsoportokra is. J. J. A járműprogram segítése Csaknem 150 féle terméket állít elő a VILLTESZ Ipari Szövetkezet, köztük az Ikarusz autóbuszok lámpáit. Utóbbiból évente 120 ezer darabot készítenek. Képünkön: az Ikarusz autóbuszokhoz szereli k a lámpatesteket a szövetkezet dolgozói. (MTI fotó, Balaton József felvétele — KS)
