Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

1978. január 4. KÉPÚJSÁG 3 Szocialista brigádvezetők tanácskozása Jó kezdeményezés indult Bétaszékrél Beruházások ­sorrendben A szocialista brigádvezetői tanácskozások sorában ez a sokadik volt. Úgy nem kü­lönlegesség, hogy nem valami szikrázóan aktuális kérdésről tárgyaltak, hanem abból a szempontból az átlagosnál messze értékesebb, s tanul­ságaival szinte irányt muta- tóan, hogy ilyen módon, ilyen intenzitással tárgyalták meg a szocialista brigádok feladatait azon a területen, ahol legtöbb még a döccenő, a nem pontos értelmezés. Bátaszéken tanácskoztak a szocialista brigádok vezetői. Mintegy kétszázan jöttek össze. A kezdeményezés „alulról” indult, az ötletet fölkarolta a nagyközségi pártbizottság, s gondolatot rögtön segítette továbbfej­leszteni a járási pártbizott­ság. A szocialista brigádok gaz­dasági tevékenységének fon­tosságát nem kell hangsú­lyozni. Bátaszéken elég ha csak a következőkre hivat­kozunk: A termelőszövetke­zet termelési mutatói ki­Ne tessék megijedni: a vészjósló cím nem a világ­vége hírnöke, csupán az idő, pontosabban a szünidő diákszemszögből való meg­határozása. Ha mi, felnőttek a nosztalgiával elegyedő emlékezetünkben felidézzük a hajdanvolt karácsonyi szüneteket — bizony, igazat kell adnunk a mai srácok­nak, akik szent meggyőző­déssel jelentik ki, hogy márpedig hosszabb is lehe­tett volna a szívderítő ki- kapcsolódás. Teljességgel érthető az időjárásra ontott panaszuk is, mert valóban lesújtó do­log az, ha a csodálatos szán­kózások, egésznapos csúsz­kálások és hógolyózások már csak az öregek (mond­juk: a huszonévesek) elbe­széléseiből ismeretesek. Az éghajlati változások tárgykörében ugyan nem kérdeztük meg a szülőket, de joggal feltételezhető, hogy mostanában nyugal­masabb állapot szünidei anyukának lenni, mint va­laha. Régente a nebulók, a karácsonyi, netán a szén­szünetre szabadulván, a kora délelőtti órákban nya­kukba vették a havas vá­rost vagy falut, és sötéte­désig aggódó szülőik javá­ban kereshették őket. Paulo vies Misi: Asztalra várva No persze, a gyermeki alaptermészet mit se vál­tozott azóta, és az idén is sokan megfeledkeztek a fel­nőttek által oly fontosnak tartott ebédről, de nem mindegy, hogy ezt a mu­lasztásukat az utcai hideg­ben, vagy például a szek­szárdi úttörőház kellemesen meleg helyiségeiben követ­ték el. Sokszínű, változatos prog­rammal várták a vakáció­zó gyerekeket, az már más kérdés, hogy kevesen jöt­tek el ezekre a rendezvé­nyekre, sok esetben azért, mert a szülők szerint úgy emelkedőek a járásban, a MÁV-csomópont százéves fennállása óta a legeredmé­nyesebb évet zárta, a kádár­szövetkezet munkájából ki­emelkedik az exportterv tel­jesítése, a fémipari szövetke­zet már december óta 1978-as tervén dolgozik. Ezekben a sikerekben erősen benne van a szocialista brigádok mun­kája. A szocialista módon dol­gozni, élni elv megvalósítása mindinkább elengedhetetlen szocialista brigádjaink életé­ből. A brigádokban ez a tag­sági követelmények egyike. A tanulni, művelődni, kul­túrában gyarapodni még nem mindenütt egyértelmű igény. Természetes, hogy e har­madik követelményre kellett irányítani a figyelmet. És itt segített a járási pártbizott­ság, amikor javasolta, hogy ez legyen a tanácskozás köz­ponti témája. Sőt a legna­gyobb támogatást azzal adta, hogy felkérte a terület is­mert szakembereit, vegyenek jó, ha a tanulásban elfá­radt gyerek otthon piheni ki magát... Bizonyára más a vélemé­nyük azoknak a srácoknak, Szabó Péter: Prokofjev és a rövid szünidő akikkel a téli szünet utolsó napján az úttörőházban ta­lálkoztunk, hiszen hatodi­kos, nyolcadikos létükre törzstagoknak számítanak itt. Az alagsori teremben az asztaloknál szaporán patto­gott a labda, s a játszó gye­rekek — magyarítás ide vagy oda — nem asztaliteni­szezésként, hanem ping­pongozásként jelölték meg a tevékenységüket. Olyannyira élénk játék folyt — talán éppen az utolsó nap „min­Angyal Miklós: Tavaszi tú­ra a Mecsekbe... részt a tanácskozáson, ta­pasztalataik átadásával, öt­leteik közkinccsé tételével le­gyenek a bátaszékiek segítsé­gére. így vett részt a munkában ifj. Bajnok Sándor, bátai párttitkár, Krassai Gyula, a faddi művelődési ház igaz­gatója, Deli Erzsébet, a me­gyei művelődési központ elő­adója, Izsák Irén, a megyei tanács járási hivatalának cso­portvezetője, Máté József, a járási pártbizottság csoport- vezetője és még számosán a művelődésügy legjobb isme­rői közül. A tanácskozás alaphangját, természetesen, a brigádveze­tők adták meg. Nem jelen­téktelen, és éppen a tanács­kozás napirendjéhez kapcso­lódott, hogy a legtöbb társa­dalmi munkát az óvodák, is­kolák támogatásához nyúj­tották. Nédó Péter, a kádár­szövetkezet dolgozója az üze­mi könyvvásárlási akció si­kerét ismertette, Lehelvári Sándor, a GAMBSZÖV dol­gozója kiemelten szólt arról dent bele!” hangulata miatt —, hogy volt, akinek nem is jutott asztal. Paulovics Misi például, a testvérével együtt, a lelaka­tolt zongorát támasztva áll­dogált, és várta, hogy ők is sorra kerüljenek. Addig me­sélt egy kicsit magáról, egy kicsit az úttörőházról. Ha­todikos és a Keselyűsi útról jár be ide pingpongozni. Tanári felügyelet nincs, a néha előforduló vitás kér­désekben a portás bácsi szolgáltat igazságot. Megha­tározott időben játszhatnak, mert balettpróbákat is tar­tanak itt lenn, ahhoz szük­séges a zongora... Szabó Péter már bátrab­ban beszélt, igaz ő idősebb is; nyolcadikos. Ültében elegánsan visszaadogatott egy-két eltévedt labdát, mi­közben ötös tanuló létére a téli szünet rövidségét fájlal­ta. A programból a zene- hallgatásra emlékezett visz- sza szívesen, Prokofjev: Pé­ter és a farkas című gyer­mekoperájára... •Angyal Miki a nevéhez illő szőkeséggel és egészen földi virgoncsággal említette a fenyőfaünnepet, amelyet műsor és ajándékcsomag tett emlékezetessé. Egyéb­ként hatodikba jár és az úttörőház természetbarát szakkörének tagjaként bízik benne, hogy az időjárás ke­gyesen lehetővé teszi majd a tavaszi szünetben a Me­csek környéki túrát... A téli szünet utolsó nap­ját is lemorzsolgatva, a gyerekek ismét beültek az­óta az iskolapadba, s meg­eshet, hogy a vérmesebbek már a tavaszi szünet leg­első napjáról ábrándoznak... kovács m. Fotó: kz a segítségről, amelyet a fia­talok munkahelyi beilleszke­déséhez adnak, s az egyik legmegkapóbb felszólalás, Demény Lajosnéé, az ÁFÉSZ dolgozójáé: „brigádunk min­den egyes tagja részt vesz szakmai továbbképzésen, a szakszervezet által szervezett politikai tanfolyamon ... vol­tunk közös színházlátogatá­son ... szeretnénk a község társadalmi életében még ha­tékonyabban részt venni... vállaltuk, hogy szakképzetlen dolgozóink a legrövidebb időn belül szakképesítést sze­reznek.” A szakemberek felszólalá­saira, tanácsaira nem térünk ki, a jelen volt kétszáz bri­gádvezető hasznosítani fogja azokat a továbbiakban. És a bátaszéki tapasztalat haszno­sul még egy módon is. Éppen a példa nyomán, határozat született, miszerint a bátaszé- kihez hasonló tanácskozást tartanak rövidesen Tolnán, majd több nagyközségben is. L. Gy. Társadalmi munka szervezése Szekszárdon A társadalmi munka is ak­kor a leghatékonyabb, ha nemcsak szervezik, de meg­szervezik a munkát. Ez a lé­nyege annak a tájékoztató­nak is, amit a szekszárdi ta­nács végrehajtó bizottsága számára készített Gallai Fe­renc, a műszaki osztály veze­tője. A városban ma már szá­mos olyan létesítmény van, amelyet vállalatok, intézmé­nyek valósítottak meg társa­dalmi munkában. Szocialista brigádok szinte minden okta­tási intézménynél társadalmi munkában végzik a kisebb javításokat, karbantartást. Az Irodagéptechnikai Vállalat végzi az iskolák és más gyermekintézmények írógé­peinek a javítását. Az 505-ös szakmunkásképző intézet ta­nulói vízvezetési szerelvénye­ket javítanak és kisebb kő­művesmunkákat végeznek más iskoláknak. A Tolna me­gyei Szolgáltatóipari Szövet­kezet karbantartja az olaj­kályhákat. A csecsemőott­honban a gyerekek haját szo­cialista brigád nyírja. A ta­nulmányi kirándulásokhoz a Szekszárd-palánki Vízitársu­lat ad autóbuszt, és még so­rolhatnánk a példákat. A műszaki és kommunális bizottság javaslata alapján három csoportban tartják nyilván a tanácson a társa­dalmi munkát. Az elsőbe tar­toznak a városfejlesztési ala­pot növelő, vagy a költség- vetési előirányzatot kímélő munkák. A második csoport a működési feltételek javítá­sa, tehát a felújítások, és a karbantartás. A harmadik kategória a városépítés, kör­nyezetvédelmi munka. Mindhárom területen lehet még javítani a szervezést, és van mit tenni. Jó példa volt a Bezerédj utcai óvoda bőví­tése, amelynek munkálatait napra készen irányították. A terveket a műszaki osztály készítette el társadalmi munkában. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a lakóterületi társa­dalmi munkát sem. Itt leg­többet a tanácstagok tehet­nek. ök vezethetik azt a ki­mutatást, amelyben az olyan munkát számolják el, amihez nem kell anyag, például a virágok, a fű, a fák gondozá­sa vagy a vízrendezés, árok- tisztítás. Sokat segíthetnek a szervezésben az ott lakó népfront- és vöröskeresztes aktivisták. Ugyancsak ők ér­hetik el, hogy a társadalmi munkában részt vevők na­gyobb erkölcsi megbecsülés­ben részesüljenek. Ennek módszereit a városi tanács is kidolgozza. fontossági Szélsőséges véleményt hal­lottam az 1978-as beruházási esélyekről. Vállalati főmér­nök emlegette szkeptikusan: nem is olyan rég, egyszer már ráfizettünk' a drasztikus stopra. A fejlesztési pénzek­kel együtt a lendületet is el­vette az intézkedés; ahelyett, hogy a hatékonyság növeke­dett volna — a készletek emelkedtek. Ha nem vigyá­zunk, 1978-ban is ide lyukad­hatunk ki, s akkor nehéz lesz nagyobb sebességre kapcsol­ni a vállalati gazdálkodás gé­pezetét. Csakugyan befagyaszthatja a gazdálkodást az 1977-esnél alig valamivel növekvő be­ruházási keret? A növekedés lendületének csillapítása egyenlő lenne a folyamat le­fékezésével ? A kérdéseket érdemes megválaszolni. Mert mit ír elő pontosan az 1978-as beruházási prog­ram, milyen összeg áll ren­delkezésre az esztendőben és főleg mire? A tervben ez olvasható: a szocialista szektor 180—182 milliárd forintot fordíthat beruházásra — fejlesztésre. Ez — összehasonlítható áron — két százalékos volumen- csökkenést jelez. Viszont az állami beruházások előirány­zata 8 százalékkal nagyobb az 1977 évinél, ebből 10—14 százalékkal többet lehet fel­használni a nagyberuházá­sokra. És ez nagyon lényeges lehetőségre utal! Hiszen a terv ezzel elősegíti a lema­radások pótlását, a megkez­dett és különböző készültségi fokon álló, nagy anyagi érté­ket lekötő építkezések befe­jezését. összesen tíz ilyen munkát zárunk le 1978-ban, míg csupán két nagyberuhá­zás kezdődhet el — az ere­detileg elképzelt hét helyett. A vállalati beruházások kerete: 93—94 milliárd fo­rint — ami valóban kisebb, mint az 1977-es. De vegyük figyelembe: 1975-höz képest a tervidőszak három eszten­dejét tekintve, mintegy 24 százalékkal emelkednek e beruházások. Külön figyel­met érdemel, hogy a gazda­ságos exportot növelő — az ismert 45 milliárdos pályá­zat alapján folyó —, fejlesz­téseket nem érinti a vissza­fogás. Ezek megvalósítására 1978-ban 12 milliárd forint áll rendelkezésre. A számok az 1978-as fej­lesztési tevékenység csomó­Január 1-től a vendéglátó­ipari üzletekben — a szállo­dák éttermeinek kivételével — munkanapokon reggel ki­lenc óráig az egész ország­ban tilos mindenfajta szeszárusítás. Sorolhatnánk tovább a most életbe lépett rendelet egyéb korlátozásait, de ezt a belkereskedelmi miniszter rendelete részlete­sen tartalmazza. Fontos vi­szont arra felhívni a figyel­met, hogy a jövőben még szigorúbban járnak el a zug­árusokkal szemben. A „fe­kete vonatok” pálinkaáru­sait és az egyéb zugáruso­kat tízezer forintig terjedő szabálysértési bírság megfi­zetésére kötelezhetik. Mint az első napok ta­pasztalatai bizonyítják, nem mindenki ért egyet ezzel a rendelettel. Pedig nem az alkoholisták, iszákosok el­len, hanem értük született. Azt hiszem, senkinek sem kell statisztikai adatokat felsorolni, hogy elhiggye, az üzemi balesetek egy jelen­tős százaléka is a reggeli féldecik miatt következik be. Elgondolkodtató, hogy a rendelet érvénybe léptének első napján Szekszárd egyik közkedvelt reggeli féldeci- zőhelyén, a Béla-téri „Hor­dóban” — vagyis a vendég­látóipari vállalat 33. számú üzemegységében — reggel kilencig kétszáz forint volt a forgalom. A rendelet megjelenése előtt egy átla­pontjait határozzák meg. E vázlatos áttekintésből is ki­világlik, hogy a terv nem ál­talában a beruházásokat fog­ja vissza, differenciálás nél­kül, ítéli kényszerpihenőre. SŐt! Nyilvánvaló a szándék, hogy éppen a megkezdett munkálatok dinamikusabb teljesítését, aktiválását kell elősegíteni. A beruházásokra rendelkezésre álló pénzeket e célra csoportosítja a prog­ram, de határozottan szelek­tál is, fontossági, gazdasági sorrend szerint — a népgaz­daság érdekében. Ám tagadhatatlan: fékezi az újabb és új beruházások megkezdését, azt a szándékot, amely a felhalmozást kíván­ja tovább erőltetni. És ennél a szándéknál érdemes elidőz­ni, hiszen a túlfűtött, a nép- gazdasági erőforrásokat meg­haladó bővítési láz negatív hatásait itt érhetjük tetten. Az 1977-es tapasztalatok ugyanis bebizonyították, hogy a felhalmozás — fogyasztás helyes arányait nem szabad átírni, megváltoztatni. Hu­szár István az országgyűlés december 15-i vitájában mél­tán hangoztatta, hogy a túl­fűtött beruházási tevékeny­ség életszínvonal-politikánk céljait is veszélyeztetné — s ezt semmiképpen sem enged­hetjük meg. Ez a legfonto­sabb, de nem az egyedüli ok, amely a beavatkozást sürget­te. Hiszen az 1977-eshez ha­sonló beruházási ütem rend­kívüli feszültségeket váltha­tott volna ki az építési, sze­relési tevékenységben, az anyagellátásban, a munka­erőfronton, a szállítási háló­zatban. De térjünk vissza az 1978-as tervhez, s várható hatásai­hoz. Tény, nem lesz könnyű elnapolni, szelektálni a jó ja­vaslatokat, esetenként a sür­gős — például infrastruktu­rális —, fejlesztési elképze­léseket. Nem lesz könnyű a vállalatok dolga sem, hiszen számos elképzelésüket át kell alakítani, az új helyzetben, esetleg végleg törölni a ter­vekből. Ám mást nem igen lehet tenni. A népgazdasági folyamatok rendje, az egyen­letes fejlődés feltételeinek biztosítása megköveteli a fel­halmozás és fogyasztás ará­nyainak stabilizálását. Ugyanakkor, az óriásira duz­zadt befejezetlen állomány „munkára fogását”. MATKÓ ISTVÁN gos napon négy, négy és fél ezer forint „jött be”. Mert kiskapuk — egyelőre — maradtak. Még lehet kap­ni a boltokban kisebb üve­gekben is szeszes italt. De 1978. július egytől ezek üz­leti árusítását is megszünte­tik. A kiskapuk keresése helyett jó lenne inkább ar­ra gondolni, hogy a kultu­rált italfogyasztást, az ét­kezési és szórakozási igé­nyekhez kapcsolódva to­vábbra sem üldözi senki. Mint ahogy a jövőben reg­gel kilenc előtt is árusíta­nak szeszes italokat, május 1-től szeptember 30-ig a Balaton-parti, a Velencei­tó környéki, a Duna-kanyar menti és gyógyüdülő-terüle­teken, valamint egyéb ide- genforgalmilag fontos helye­ken. Persze az italfogyasztást korlátok közé szorítani nem­csak a rendelettel kell. A vendéglátóipar a rendelke­zés betűinek szigorú betar­tása mellett is tehet további lépéseket. Például nem ár­tana azt a régi, valamikor meglévő, de mára elfelej­tett szokást újra feleleve­níteni, hogy az éttermekben, kancsóban hideg víz, és po­harak álltak az asztalon. Jó lenne, ha a pincérek nem „néznék ki” azt, aki egy pohár szódát kér az ebédjéhez, ha a kereskede­lem, illetve a gyártók to­vább bővítenék a szesz­mentes italok kínálatát. — Tamási — flz utolso napon Mindent bele! A kiskapuk is bezárulnak Szeszmentes reggelek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents