Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

2 ^PÚJSÁG 1918. január 4. Félmillió résztvevő a téli népfrontfórumokon Arafat, Szadat, és Begin Ellentétes vélemények LONDON Jasszer Arafat, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet V. B. elnöke az angol Guardiannek adott nyilatko­zatában kijelentette, hogy az amerikai kormány a fő fe­lelős a genfi békekonferen­cia előkészítésének zátonyra futásáért. Az amerikai po­litika az arab világ megosz­tására irányul, Izrael pedig az imperialista politika elő­retolt helyőrsége — jelentet- , te ki. Washington nem ismeri el a PFSZ-t, és alternatív pa­lesztin vezetőket próbál ke­resni. Ezeket az erőlködése­ket Arafat ugyanolyan hiú­nak tartja, mint a franciák hajdani kísérletét, hogy el­lenmozgalmat hozzanak lét­re az algériai FLN-nel szem­ben. Egyébként már 105 ország ismerte el a PFSZ-t, tehát több, mint Izraelt. Az interjú során Arafat azt is elmondotta, hogy a PFSZ konkrét javaslatot tett a BT 242. számú határoza­tának módosítására, mert ezt a palesztin probléma menekültkérdésként való kezelése miatt a PFSZ nem fogadhatja el. Az amerikaiak válaszra sem méltatták a javaslatot, és mindenáron megakadályozták, hogy a Carter Rijadban James Carter kedden kora délután Új-Delhiből kőrútjá­nak következő állomására, Szaud-Arábiába érkezett. A rijadi repülőtéren az ameri­kai elnököt Khaled király, Fahd trónörökös és más sza- ud-arábiai vezetők fogadták. Az uralkodó rövid üdvözlő beszédében köszönetét mon­dott Carternek az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtését célzó erőfeszí­téseiért. Az amerikai elnök vála­szában hangsúlyozta, hogy útjának fő célja a béke. Mél­tatta a két ország közötti barátságot, s kijelentette, hogy az Egyesült Államokat és Szaud-Arábiát összefűző szálak erősek és megbontha- tatlanok. A program szerint Carter kedden este egy órát tárgyalt az uralkodóval, és külön ta­lálkozott Fahd trónörökössel. Szerdán reggel utazik tovább Asszuánba, ott Szadat egyip­tomi elnökkel tárgyal, majd továbbrepül Párizsba. BT újra foglalkozzék a kér­déssel. Arafat ennek ellenére hangoztatta, hogy a PFSZ nem borúlátó, mert jelen­tős támogatást élvez az arab világban és azon kívül is. Arafat a PFSZ szövetsé­geseinek nevezte a Szovjet­uniót és a szocialista orszá­gokat, s nevetségesnek ne­vezte azokat a nyugati rá­galmakat, hogy a PFSZ „szovjet bábállamot” akar­na létrehozni a Közel-Kele­ten. A PFSZ-t haladó na­cionalista, ám nem kommu­nista mozgalomnak minősí­tette. KAIRÓ — Az Egyesült Államokra az a szerep vár, hogy nyo­mást gyakoroljon Izraelre, főképp a palesztin probléma tekintetében, hiszen ez a közel-keleti válság kulcsa — mondotta Szadat- egyiptomi elnök a mexikói televíziónak adott nyilatkozatában. Az interjú, amelyet az amerikai elnök asszuáni lá­togatása előestéjén ismerte­tett a MENA egyiptomi hír- ügynökség, világosan tanús­kodik arról, hogy Egyiptom amerikai segítséggel szeretne kijutni abból a zsákutcából, amelybe az iszmailiai talál­kozó után került az egyip­tomi-izraeli párbeszéd ügye. Az egyiptomi elnök az in­terjúban azt hangoztatta, hogy nincs szándékában to­vábbi engedményeket tenni. „Izrael kivonulása az 1967- ben megszállt területekről egyáltalán nem engedmény Izrael részéről. Az a mi' földünk, s ebben a kérdés­ben nincsen kompromisz- szum.” A továbbiakban úgy nyilatkozott, hogy nem haj­landó visszakozni a paleszti­nok önrendelkezését illetően sem. TEL AVIV Menahem Begin izraeli kormányfő levélben közölte Carter amerikai elnökkel, aki szerdán Asszuánban ta­lálkozik az egyiptomi állam­fővel, hogy semmiféle mó­dosításra nem hajlandó ter­vének azon a részén, amely­ben csupán önkormányzatot helyezett kilátásba Ciszjor- dánia és Gaza számára. A Jediot Aharonot című izraeli lap keddi jelentése szerint Begin álláspontjának kifejtésével ellensúlyozni akarja Egyiptomnak azt a törekvését, hogy az Egye­sült Államok segítségével bírja rá Izraelt a palesztin területek jövőjével kapcso­latos álláspontja megváltoz­tatására. (Folytatás az 1. oldalról) — A téli időszak propagan­da- és ismeretterjesztő mun­kánknak a dandárját jelenti minden területen. Ezekben a hónapokban gazdasági szak­emberek, pedagógusok, írók, orvosok, újságírók, tanácsi vezetők részvételével szerte az országban népfront-este­ket rendeznek bizottságaink. Egy-egy körzetben az akti­visták négy-tíz fórumot szer­veznek közérdekű témákkal, de mindnek közös a célja: a szocialista szemlélet formálá­sa. A rendezvénysorozathoz jellemzőül annyit: a fóru­BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Burmái Unió Szocialista Köztársaság füg­getlenné válásának 30. év­fordulója alkalmából távirat­ban üdvözölte U Ne Win el­nököt, Lázár György a Mi­nisztertanács Elnöke U Maung Kha miniszterelnöknek kül­dött üdvözlő táviratot. PEKING A Zsenmin iZsipao január másodiki száma csaknem fél oldal terjedelmű cikkben emlékezik meg Petőfi Sándor születésének évfordulójáról. A cikk szerzője, Sin Ven szerint Lu Hszin, a nagy kí­nai író ismertette meg első ízben Petőfi életét és műveit a kínai olvasókkal. 1933-ban cikket jelentetett meg Petőfi­ről, később pedig lefordította kínaira öt versét. A János vi­téz kínai fordítását saját pénzén adta ki. MOSZKVA •Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter cikkét közölte kedden a Krasznaja Zvezda, a Szovjet­unió honvédelmi minisztériu­mának lapja a szovjet fegy­veres erők megalakulásának közelgő 60. évfordulója alkal­mából. LIMA ' Peruban új kormány lépett hivatalba január 1-én. A de­cember 20-i törvényerejű rendelet értelmében, amellyel megreformálták a közigaz­gatást, a miniszteri tárcák száma 18-ról 15-re csökkent. A kulcsfontosságú tárcákat a korábbi miniszterek veze­tik. Az egyetlen polgári sze­mély a perui kormányban to­vábbra is a külügyminiszter. moknak tavaly félmillió résztvevője volt;« több száz­ezren mind a négy-tíz esten megjelentek. Ki kell emelni a rendezvények politikai je­lentőségét, hiszen a félmillió részvevő személyében döntő többségében pártonkívülieket vontunk be ismeretterjesztő munkánkba. — Milyen tervekkel, to­vábbi eredményekkel szá­molnak az új évben? — A mozgalmon belül a szocialista hazafiságra s azon belül a szocialista életmód­ra nevelést tartjuk a legdön­tőbbnek. Mi ebben a téma­Január 1-től módosultak a mezőgazdasági nagyüzemek adózásának és jövedelem­felhasználásának egyes sza­bályai. A változások a nép- gazdasági tervben rögzített beruházási színvonal tartását szolgálják, továbbá eseten­ként anyagilag is ösztönzik a termelés kiugróan erőtel­jes fejlesztését, és lehetővé teszik a korszerű eszközök­kel dolgozó szakemberek sze­mélyi jövedelmének növelé­sét. A mezőgazdaság állami szektorában változást jelent, hogy a gazdaságok 1978-tól az általános nyereségadó 60 százaléka helyett csak 35 százalékát tarthatják visz- sza fejlesztésre. A termelő- szövetkezetekben, figyelembe véve a gazdálkodási bizton­ság követelményeit, változik a tartalékalap-képzés köte­lező mértéke, az eddigi négy százalék helyeit az adózott nyereség nyolc százalékát kell a tartalékalapba„helyez- ni. Az évente képződött tartalékalap 25 százalékát továbbra is visszapótlási kö­telezettség nélkül befizethe­tik a gazdaságok a téeszek kölcsönös támogatási alap­jába; ezzel lehetővé válik az átmenetileg nehéz hely­zetbe jutott üzemek meg­segítése. A termelőszövetkezeti bruttó jövedelemadó alóli mentesség határértékét az eddigi egy főre jutó évi 26 ezer forinttal szemben 1978- ban 28 ezer forintra emel­ték, ez a rendelkezés a tée- szeknek csak kis körét érin­ti, 1976-ban mindössze 30— 50 ilyen gazdaság volt az országban, különösen azokon a vidékeken, ahol kedvezőt­lenek a talaj- és éghajlati adottságok, s ez rányomja körben a munka, a lakóhelyi és a családi élet harmóniáját, szocialista egységét értjük. Céljaink elérését megyénként 100—300 aktivistánk segíti majd. A már meglévő írásos tájékoztatóink mellett egy hónappal ezelőtt indítottuk a rendszeresen megjelenő „Mit, miről, hogyan?” című belpo­litikai kiadványunkat. Évente további 15—20, öt-tízezer pél­dányban megjelenő alapos és áttekintő ismertető kiadvány­nyal járulunk hozzá a leg­fontosabb kérdésekben való tájékozódáshoz. bélyegét a gazdálkodás jö­vedelmezőségére. A jövedelemnövekmény- adó, bár alapvető feladatát betöltötte, néhány szempont­ból az indokoltnál kisebb mértékben adott lehetőséget a hatékony termelésnövelés­re, illetve a helyi gazdálko­dási körülmények figyelem- bevételére. 1978-tól azokban a téeszekben, ahol az egy főre jutó jövedelem havi 2400 forint alatt van, a jö­vedelemszínvonal 7 százalék­kal — tehát az átlagosnál nagyobb mértékben — nö­velhető, adófizetési kötele­zettség nélkül. Korábban az átlagos jö­vedelemszínvonalnál ala­csonyabb keresetű tag, vagy alkalmazott nyugdíjazása csökkentette az adómentes személyi jövedelemnövelés lehetőségét, ennek ellensú­lyozására idén a szövetkeze­tek korrekciót alkalmazhat­nak. Felszámolta az új ren­delkezés azt a visszásságot is, hogy a korszerű techno­lógiák, gépek kezelőinek sze­mélyi jövedelmét eddig csak a többi dolgozó adómente­sen kifizethető jövedelmé­nek terhére lehetett növel­ni. Az új adószabály kü­lön kedvezményt nyújt a termelést dinamikusan, az adott évben 10 százaléknál nagyobb mértékben növelő téeszeknek. Ezek a gazdasá­gok meghatározott esetben az előző évi személyes jö­vedelem összegének 0,2 szá­zalékát adómentesen kifizet­hetik a dolgozóknak, ha ar­ra az adózott nyereség meg­felelő fedezetet nyújt. Ily módon a kiugró mértékű termelésfejlesztésben anya­gilag is érdekeltté teszik a közös gazdaságok kollektí­váit. Szabadult: Chiléből Kiszabadult négy évig tartó börtönbüntetéséből, és Mad­ridba érkezett Erich Schnake, a Chilei Szocialista Párt ve­zetője, az egykori Allende-kormány szenátora. Képünkön Schnake a megérkezés után, a madridi repülőtéren, új­ságírók gyűrűjében. (Képtávírónkon érkezett) Változások a mezőgazdaság adózásában Terrorizmus - eszme és gyakorlat Kropotkintől (Sarlósig 1881 nyarán egy londoni étterem különszobájában vagy félszáz komor kinézetű férfi gyűlt össze. Többségük fekete szakállat viselt, ami jelképe is lehetett volna a társaságnak, amely a Fekete Internacionálé hangzatos ne­vén vált isrhertté. Ez a máig is páratlan találkozó az ak­kori idők vezető anarchistái­nak nemzetközi -értekezlete volt. A legismertebb résztve­vő Pjotr Alekszejevics Kro­potkin orosz herceg volt, akit manapság is az anarchizmus legjelentősebb alakjának tar­tanak. A „közgyűlés” idő­pontja is lényeges, hiszen a különböző országokból össze- sereglett anarchista vezetők azután vitatták meg együtt­működésük lehetőségeit, hogy ugyanaz év márciusá­ban sikeres merényletet haj­tottak végre. II. Sándor orosz cár ellen. Ez a politikai gyilkosság egy lehetne a sok közül, ha indítékaiban nem lennének olyar. tényezők, amelyek megkülönböztetik a további politikai merényletektől. Ezeknél ugyanis általában az áldozat személye állt vala­kiknek vagy valakinek az út­jában, tettei, politikája tette kellemetlenné ellenfelei szá­mára. Az anarchisták első, nagy vihart kiváltott akció­jában azonban az orosz ural­kodónak nem a személye volt fontos, hanem az a tény, hogy a cár a gyűlölt orosz ál­lam jelképe. A múlt század végi anarchisták nagyszabá­sú merényletsorozata, amely­nek áldozata lett például Carnot francia köztársasági elnök, I. Umberto olasz ki­rály, McKinley amerikai el­nök, sőt Erzsébet osztrák csá­szárné, Ferenc József fele­sége is, az államok ellen irá­nyult a vezető személyisége­ken keresztül. S ez az a mo­mentum, amely újat hozott a politikai erőszakos cselek­mények hosszú történetében, s a mai modern terrorizmus gyökerének is nevezhető. A XIX. századi anarchiz­mus kialakulásának oka a kispolgárság nagy tömegei­nek rohamos elszegényedése volt. A tőkés termelés előre­törésével természetszerűleg szorult vissza a kisüzem, s ugyanilyen természetes, hogy ez kiváltotta a jelenséget megérteni nem képes kistu­lajdonosok elkeseredett láza- dozását. „A kapitalizmus borzalmaitól megvadult kis­polgár” — ahogy Lenin fo­galmazta — az államban látta minden baj okát. Mint­hogy az anarchizmus nem volt képes megfelelő kiutai módot «kínálni az igazságta­lanságok megszüntetésére, hamarosan az állam elleni meddő lázadássá fajult. Ideológusaik meg is fogal­mazták a harc elveit. A gyű­lölt államot le kell rombol­ni, s ebben elsősorban a£ egyének akcióinak van ha­talmas szerepük. „A dinamit permanens, állandó forra­dalma ...” — írta Kropotkin, „a tett propagandája” — hirdették mások. Az erőszak­hullám következményeit el­sősorban a munkásmozgalom sínylette meg, hiszen a tőkés államok egyebek között az anarchista akciók ürügyén nyomták el erőszakkal a szervezett munkásság meg­mozdulásait. A terrorizmus „reneszán­sza” a XX. század hatvanas­hetvenes éveiben ugyancsak a kapitalizmus ellentmondá­sainak kiéleződésével, prob­lémáinak fokozódásával ma­gyarázható. Az 1968-as évek Nyugat-Európáját felbolyga­tó anarchista diákok, majd a totális erőszakot bevezető terrorista-csoportok is az ál­lamot akarták lerombolni. Ök is az egyéni erőszak látvá­nyos tetteivel vélik forradal­masítani a tömegeket. Sze­rintük az elnyomó állam a terrorakciók nyomán mutat­ja meg igazi arcát, antide- mokratizmusát, másrészt ki­derül gyengesége is. Be akar­ták bizonyítani, hogy az ál­lam nem képes megvédeni magát egy elszánt „forradal­mi” mag támadásaitól, s nem képes megvédeni polgárait, valamint azok tulajdonát sem. Ehelyett csak erőszakos­sága, diktatórikus jellege fo­kozódik, amely szükségkép­pen kiváltja az amúgy is. nyugtalan állampolgárok el­lenszenvét. A képlet tehát; terrorakciók, az elnyomó ál­lam felfegyverkezik, amivel lehull az álarca, fokozódik a nyugtalanság, a tömegek elé­gedetlensége, s végül mind­ez a hatalom csődjéhez vezet. „Ha nem létezik még az a rendőrállam, amelyet min­denki gyűlöl, és amelytől mindenki retteg, akkor el kelt érni, hogy létrejöjjön” — mondják a nyugatnémet ter­roristák, akik szerint ez az egyetlen mód a forradalmi helyzet mesterséges előidézé­sére. ! A módszerek persze válto­zatosabbak, mint a század- forduló idején. A bombame­rényietek ma is'előfordulnak, de a fő eszköz az emberrab­lás és a repülőgép-eltérítés lett. A politikai gyilkosságok­ra is van példa, gondoljunk csak Buback, nyugatnémet főállamügyész, vagy Ponto, a Dresdner Bank elnöke elleni merényletekre. A fő és alapvető különb­ség azonban a régi és a mai terrorizmus között a politi­kai-társadalmi körülmé­nyekben van. Hiszen Kro­potkin idején mégis csak volt valami bázisuk az anarchistáknak az elégedet­len kispolgárok körében. Ak­cióik sem keltettek olyan osztatlan ellenszenvet, mint napjainkban, amikor az ál­lamhatalom megzsarolása sokszor ártatlan emberek tu­catjainak életét fenyegeti. Az akkori bázis mára csak a szimpatizánsok szűk körére csökkent. A terrorosták jó része kétségtelenül a kapita­lizmus igazságtalanságai mi­att kiutat nem látó fiatalok közül kerültek ki, de ezek­nek a fiataloknak semmifé­le kapcsolatuk nincs a társa­dalmi bajok miatt elégedet­len, nyugtalan tömegekkel, s a munkásmozgalommal. A nemzetközi terrorizmus képviselői ma már mindenütt az államok első számú — és egyáltalán nem hősökként, forradalmárokként tisztelt —■ közellenségei, a legkereset­tebb bűnözők, mint például a számos országban körözött, szinte rettegett fantomnak kikiáltott Carlos, akit két esztendeje, az OPEC minisz­terei elleni bécsi támadás óta üldöz több világrész rendőr­sége — mindhiába. A hozzá hasonló kalandorok váratlan feltűnése, majd eltűnése már önmagában is a terrorizmus nemzetközivé válásáról árul­kodik. AVAR KAROLY (Következik: össztűz az ál­lamra.)

Next

/
Thumbnails
Contents