Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
1978. január 29. Képújság 9 * Egy „hétköznapi” fém nyomában Urbanizáció és ipartelepítés Hatvan százalék városlakó kában 32 százalék. 1959-ben a városi lakosság részaránya már 48 százalék volt. Ma ez a szám eléri az összlakosság 60 százalékát! A nagyvárosok általában minden ország gazdaságában vezető helyet foglalnak el. Ezekben koncentrálódik a nemzeti gazdaság jelentős része. Bizonyos értelemben ezek a városok a modern civilizáció és kultúra központjai is egyben. A nagyvárosok azonban ma már egy sor rendkívül komoly problémával küzdenek. Nincs megfelelő hely sem az ipari, sem a lakóépületek számára, a műszaki berendezések és tömeg- közlekedés fejlesztése nagyon költséges, a lakótelepek és a munkahelyek közötti közlekedés egyre nehezebb, az egészségügyi helyzet romlik, stb. A Szovjetunióban ezeknek a problémáknak a megoldása szorosan összefügg az egységes területi — ipari komplexumok létrehozásával, a termelőerők elhelyezésével és fejlesztésével. A nagyvárosok lakosságának növekedését 20—30 évre szóló fejlesztési tervek szabályozzák. A kifejezetten nagy városokban tilos az újabb ipari építkezés és ezzel egyidejűleg megkezdődik a már meglévő ipari vállalatok kitelepítése kisebb városokba. Űgynevezett „városkísérő” zónák kialakítására is sor kerül. Ezekbe a zónákba telepítik át a régi ipari létesítményeket, vagy itt épülhetnek az újak. Űj ipari beruházások bárhol a Szovjetunió területén csak alapos gazdasági számítások és indokok alapján valósulhatnak meg. A nagyvárosok növekedésének korlátozásával egyidejűleg intézkedések történtek a kisebb városok gazdasági aktivizálására. A Szovjetunió Állami Tervbizottsága például az 1966—70-es időszakra 500 ilyen városban irányozta elő ipari vállalatok létesítését. Lengyelország Kisiparosok Az életszínvonal érezhető emelkedése Lengyelországban magával vonta a kisipari szolgáltatások — elsősorban az autó- és motorjavítások, lakásépítések, szerelések — iránti igény jelentős növekedését. Bár a kisipari tevékenység az utóbbi években szélesedett, ez a fejlődés még mindig nem mondható arányosnak. Ezért határozták el a kormány- és pártszervek a múlt év novemberében tartott együttes ülésen, hogy meg kell teremteni a szolgáltató tevékenység arányos bővítésének a feltételeit. A terv az, hogy a kisipari tevékenység jelenlegi mértékét 1980- ig megkétszerezik. A kisiparosok jelenleg a lakosság építkezési, tatarozási igényeinek 65, a motorjavítási munkák 45 százalékát végzik és a cukrásztermékek 30, a kenyéráruk 13 százalékával gazdagítják a piaci választékot. A szolgáltatóiparban 190 ezer kisüzemet tartanak számon, ahol a tanon- cokkal együtt 370 ezren dolgoznak. Munkájuk értéke ebben az évben 56 milliárd zlotyra becsülhető, ezen az összegen belül 28 milliárd a szolgáltatások, 16,2 milliárd a piaci áruellátás értéke. A kisipari tevékenység szervezésében, irányításában a hatóságok mellett a kisiparos-szövetség helyi szervei fontos szerepet töltenek be. Feladatuk a kisiparos-utánpótlás biztosítása, gyarapítása is. Az állam új lehetőségeket biztosít a kézműipari, kisipari tevékenység bővítésére, emellett kedvező változások lesznek a kisiparosok adózásában is. APN — KS Újjáépítés Vietnamban Vietnam déli területein a hadsereg alakulatai is részt vesznek az építési munkálatokban. Képünkön: közműépítés a 7. katonai körzetben. Fotó — VNA — MTI — KS Nemrég vált közismertté az az adat, amely szerint Földünk lakossága elérte a négymilliárd főt. A demográfiai adatok szerint az egy- milliárdot az emberiség 1850- ben, a másodikat 1930-ban érte el, a hárommilliárdot 1960-ban rögzítették, és az előrejelzések szerint földgolyónk népessége 1989-ben meghaladja az ötmilliárdot. Földünk lakossága naponta 195 ezer fővel gyarapodik. Felvetődik a kérdés, mindez emberi szabályozás alá vonható-e? E kérdésben sokféle álláspont létezik. Pozitív választ ad Viktor Sziszenko, a filozófiai tudományok kandidátusa, a Moszkvai Állami Egyetem közgazdaságtudományi tanszékének osztály- vezetője. — Az urbanizáció alapját a társadalmi, mindenekelőtt a város és a falu közötti munkamegosztás képezi. 1926-ban a Szovjetunió összlakosságának 18 százaléka volt városlakó, 13 évvel később pedig, a rohamos iparosítás idősza. A munkások egészségét védik Az antimón — kevésbé ismert latin nevén: — stibium — nem tartozik a „divatos” fémek sorába, fontossága azonban aligha vitatható. Már az ókorban is ismerték és használták, de sokáig összetévesztették az ólommal. A gyakorlatban főleg ötvözet alakjában használják. Ólomötvözete a nyomdai célokat szolgáló betűfém, amely 20 százalék antimont és 5 százalék ónt tartalmaz. Precíziós öntésre a tiszta ólom nem alkalmas, mivel megszilárdulásakor erősen összehúzódik, s meglehetősen puha is. Anti. monnal képezett ötvözete viszont eléggé kemény, s dermedéskor kiterjed (ez által pontosan kitölti az öntőformát), így nyomdai betűk készítésére jól megfelel. Az an- timon ón- és réztartalmú ötvözete a technikában fontos szerepet betöltő csapágyfém. Az úgynevezett britanniafém ezüstfehér színű, a légköri ha' fásoknak és savaknak ellenálló ötvözet 10 százalék antimont tartalmaz; régebben evőeszközök készítésére hasz. nálták. Az antimon ötvözőként a forraszanyagokban is helyet kap. A stibim (Sb) a földkéreg ritka elemei közé tartozik, kevesebb van belőle, mint a ritka földfémekből. Az elemek gyakorisága rangsorában a 60. helyet foglalja el, átlag 1 gramm van belőle minden tonna földben. A legnagyobb antimonérc-lelőhelyek Kínában, Bolíviában, Mexikóban, Franciaországiján, Algériában és a Szovjetunióban (Kirgíziában) vannak. Az antimon vegyületei az arzén vegyületeihez hasonlóak, de sokkal kevésbé mérgezők. Az érceiből való' Íelőállításánál, redukciós kohászatánál vigyázni kell, hogy környezet- szennyező melléktermékek ne kerülhessenek a levegőbe. Ezt teszik a kirgíziai kohászati kombinát dolgozói is, akik a képen látható módon légtisztító berendezést építenek a kemencékhez. E kombinát az igen nagy tisztaságú antimont majdnem harminc országba exportálja. A Szovjetunió X. ötéves terve 65 ezer kilométer, szilárd burkolatú közlekedési út építését írja elő. A termelőerők fejlődésével az utakon lebonyolítandó áruforgalom mintegy negyvenkét százalékos növekedésével lehet számítani. Az úthálózat növelésével megnőtt az egyes köztársaságok között a gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok bővítését elősegítő közlekedési összeköttetés. 65 ezer kilométer autósztráda tervezése, fektetése és betonozása elegendő lenne néhány európai állam területének utakkal történő beháló- zásához. A tervezett hidak és utátvezetések teljes hossza elég lenne ahhoz, hogy Olasz, ország déli részét híddal kössük össze Afrikával. Ha a leendő utakat a földrajzi viszonyoknak megfelelően tervezik és építik, akkor az útpályák nemcsak javítják a környezetet, hanem a bioszférát is gazdagítják. a teljes villamosáram-terme- lés 20 százaléka. Kisebb mértékben, de felhasználásra kerülnek az olajpala, a tőzeg, a szél-, a napenergia, a dagály és a Föld belsejéből feltörő meleg források is. A fűtőanyag- és energia- termelő komplexum egyre munkaigényesebbé és drágábbá válik. Nemcsak azért, mert a termelés egyre növekvő méretei jelentős beruházásokat és munkaerőt követelnek, hanem azért is, mert az újabb szén-, olaj- és gázlelőhelyek egyre távolabb, keleten és északon, lakatlan, fejletlen infrastruktúrával, kedvezőtlen természeti és éghajlati viszonyokkal rendelkező vidékeken terülnek el. Szibériában például a kanszk-acsinszki medencében a szakemberek mérései szerint több mint egytrillió tonna szén rejtőzik a föld mélyében. Az új szénlelőhely azonban több mint négyezer kilométerre fekszik a Szovjetunió európai területének központjától, éppen ahol a túlnépesedett ipari központokban a legégetőbb a helyi természeti kincsek hiánya. Ezért a tizedik ötéves terv az európai területeken elsősorban az atomerőművek fejlesztését irányozza elő. Kirillin akadémikus véleménye szerint az energia- termelésben a vezető szerepet — legalább is a XX. század végéig — továbbra is a hő- (elsősorban a szén- tüzelésű) valamint az atomerőművek játsszák. Miért szerepel az elkövetkező évek energiaellátásában az atomenergia ? Az atomenergetika jelenlegi fejlettsége és alkalmazása kétségkívül rendkívül hasznos, de önmagában nem oldja meg véglegesen az energiabőség problémáját. Jelenleg a világ több mint 20 országában működnek atomerőművek, összteljesítményük a világ villamos- energia-termelésének 3,7 százalékát éri el. A jövőben részesedésük tovább növekszik, de... A mérsékelt, sebességű neutronokat felhasználó atomreaktorokban a nukleáris fűtőanyag — a természetes ásványi uránban 0,7 százalékban előforduló urán — 235 — felhasználási hatékonysága igen alacsony. Ezeknél jóval komolyabb tartalékokkal rendelkeznek a nagy sebességű neutronokat am felhasználó reaktorok, vagy más néven tenyésztőreaktorok. A Szovjetunióban már több éve működik egy ilyen 350 ezer kilowatt teljesítményű villamos erőmű, a következő, 600 ezer kilowat. tos építése jelenleg folyik. Az e téren végzendő kutatások azonban más országokban, így Franciaországban és Angliában is, inkább a jövő feladatát képezik. Komoly konkurrenciát jelenthet a jövőben a magfizikusok „kék madara”, a termonukleáris reaktor. Különösen nagy reményekre jogosítanak a szovjet tudomány kiemelkedő eredményei a „Tokamak” típusú berendezések létrehozásában. A Szovjetunióban működik a világ legnagyobb „T—10” típusú berendezése, melyen az az irányítható termonukleáris folyamatok begyújtását megközelítő feltételek elérése Borisz Ka- domcev akadémikus szavai szerint a kutatásokban új technológiai szakasz kezdetét, a termonukleáris energetika létrehozása tervezési fázisának megkezdését jelenti. JURIJ KANYIN (APN—KS) A munka közben felhasznált kémiai anyagok száma és mennyisége az utóbbi évtizedekben nagymértékben megnövekedett. Ennek oka elsősorban a vegyipar különböző ágainak gyors fejlődése. Az iparban és mezőgazdaságban felhasznált anyagok egy része azonban mérgező hatású. Mérgezőek lehetnek a nyersanyagok, a nyersanyagok szennyeződései, a gyártáshoz szükséges segédanyagok, például az oldószerek, a gyártás folyamán képződő közti és melléktermékek és végül a késztermék is. Az ilyen anyagok — ha közvetlenül érintkeznek a szervezettel, illetve ha felszívódnak, megmérgezhetik a velük dolgozó munkásokat. Az orvostudománynak új ága alakult ki, a munkaegészségtan, amely a foglalkozási betegségekkel, azok megelőzésével foglalkozik. A szocialista egészségügy legfontosabb alapelve a megelőzés. A dolgozók rendszeresen részt vesznek időszakos egészségügyi vizsgálatokon. Ez azért is fontos, mert nemcsak a súlyos tünetekkel járó mérgezés veszélyes a szervezetre, hanem a hosz- szabb időn keresztül ható, először még csak tüneteket sem okozó mérgezés is. A foglalkozási mérgek a szervezetbe kerülve nem mindig váltanak ki azonnal mérgező tüneteket, a tünetek megjelenéséig hossza bb-rövidebb iappangási idő telik el. Ezeknek a mérgezéseknek az időben történő kimutatását teszik lehetővé az időszakos orvosi vizsgálatok, amelyeket részben laboratóriumi, részben belgyógyászati módszerekkel végeznek. Képünkön: Időszakos vizsgálat az NDK-beli Launa Művek (az egyik legnagyobb vegyi üzem az NDK-ban üzemorvosi rendelőjében.
