Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

1978. január 27. 'imÉPUJSAG 3 Szocialista brigádok klubja (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár város vezetőit, Gyuricza Istvánt, a városi pártbizottság első titkárát és Brunnel Vince tanácselnök­helyettest látta vendégül a dombóvári szocialista brigá­dok klubja legutóbbi össze­jövetelén, hogy kicseréljék gondolataikat a városfejlesz­tés kérdéseiről. A kötetlen beszélgetés során a tanács­elnökhelyettes elmondta, mit tettek eddig és mit tervez­nek a jövőben, hogy a vá­ros még szebb legyen, lakói elégedettek legyenek és kul­turált környezetben éljenek. A bevezető tájékoztató után sokan hozzászóltak a szocia­lista brigádtagok közül, mert érdekli őket a város jövő­je, és javaslataikkal és tet­teikkel kívánnak hozzájárul­ni a városfejlesztési terv megvalósításához. A nagy feladatok, mint a kultúrház-, óvodaépítés vagy a gunarasi 'téli fürdő léte­sítése mellett, a jelentékte­lenebbnek tűnő parkosítás, vagy a lakóhely csinosításá­ban benne van a lakosság segítőkész javaslata, ötlete és kétkezi munkája. A társa­dalmi munka jelentős a vá­rosban, de a több milliós gazdasági haszna mellett po­litikai jelentősége is van, mert ez a támogatás óriási erőt ad a város vezetőinek a bátor kezdeményezések­hez. A városi pártbizottság első titkára, Gyuricza István, a be­szélgetés végén kérte a szo­cialista brigádokat, jelen lévő képviselőiket, hogy legyenek kezdeményezői, példamutatói annak a nagy, várost formáló összefogásnak, amit a lakos­ság egész kollektívája vál­lalt, hogy továbbra is ilyen ütemben fejlődjön Dombó­vár. Az eredmények és a nagy tervek mellett szóvá tették a gondokat, hiányosságokat is a klub .tagjai, amire a meg­hívott vendégek nyílt, őszin­te választ adtak. Hasznos fórum volt a klubrendezvény, ahol egyen­rangú partnerként beszélget­tek a felelősségteljes beosz­tást betöltő vezetők, és a dombóvári üzemek, szövetke­zetek és intézmények dolgo­zóit képviselő szocialista bri­gádtagok. Oszlánczi János „Jegyzőkönyv: Készült a „BONY” Cipő­ipari Szövetkezet és a Köven- di Sándor Tolna megyei Ci­pészipari Szövetkezet együt­tes közgyűlésén. 1977. diecem_ bér 10-én Szeikszárdon, a Ba­bits Mihály művelődési köz­pontban. Jelen van a két szövetkezet tagsága. Az elmúlt néhány évben jó néhány hasonló jegyző­könyvet diktáltak tollba, más nevekkel és munkahelyekkel, nemcsak a megyében, hanem országosan is. Az erők hasz­nos, hatékony koncentráció­ját jelzi ez a törekvés az ál­lami, mind a szövetkezeti tu­lajdon területén. Az összevonások nem min­dig. nem mindenhol történ­ték zökkenőmentesen. Hisz átlátni és megérteni ezek hasznát és hatékonyságát — főleg akkor, ha ez néha sze­mélyes érdekeinket is keresz­tezi — tagadhatatlanul nem könnyű. Azonban egyre több bevált példa igazolja, hogy a gyakorlatban is már bizonyí­tották eredményeiket azok az egyesülési f ormák, ahol. az egvesülés nem valamiféle kénvszerelhatározás szülöt­te volt; hanem átgondolt, a jövő érdekeit figyelembe ve­vő cselekedet. Évek óta termelt, dolgozott tulaj dönlkérvpen egymás tő­szomszédságában két ipari szövetkezet hasonló profillal, hasonló, feladatokkal — sőt hasonló gondokkal is. Szinte magától adódott a lehetőség, e szövetkezetek olyanfajta „ egyesítésére, amely módot teremt, az együttes munka magasabb szintű folytatására. A két szövetkezet elmúlt évi még külön végzett, de együttesen számított, terme­lési értéke 160 millió forint volt, most a tervezés közös Meghonosodott, elfogadot­tá és népszerűvé vált a sza­kosított Budapesti Nemzetkö­zi Vásár — mondotta Földes László vezérigazgató, a HUNGEXPO csütörtöki saj­tótájékoztatóján. 1974-ben kezdődött, tehát 1978-ban lép ötödik évébe- a szakosított vásárok és szakkiállítások sorozata. A beruházási javakat fel­vonultató tavaszi BNV ka­pujára már kitehetik a „meg­telt” táblát: minden tal­palatnyi helyet kibéreltek a hazai és külföldi kiállítások. Az idén a budapesti nem­zetközi vásárközpontban ösz- szesen hét nagy nemzetközi szakvásárra és kiállításra ke­időszakában már 170 millió­ra emelhetik az 1978-as év tervszámát. Az egyesülés olyasfajta cé­lokat kíván elsősorban meg­valósítani, amelyek a kon­centrált lehetőségék jó ki­használásából adódnak: Az eszköz- és anyaggaz­dálkodás terén a koncentrá­ció magasabb szintű szerve­zettség mellett jelentős ősz- szegeket takaríthat meg. Ugyanakkor a műszaki fej­lesztésék, a technológiák összehangoltsága gazdaságo­sabb, hatékonyabb termelést tesz lehetővé az egyesült szö­vetkezet számára. A jövő tervei természete­sen túlmutatnak mindazokon az adottságokon, napi fel­adatokon, amelyék megoldá­sa most feladata az egész kollektívának. Hisz az egyesülés lehetősé­get nyújt a három főegység Bonyhád, Szekszárd, és Paks rül sor. Áprilisban egyszerre rendezik meg az AGROMAS- EXPORT-ot és a nemzetkö­zi építőipari kiállítást, a ha­gyományoknak megfelelően, májusban pedig a tavaszi BNV-t. Szeptemberben kerül sor az őszi BNV-re, s ezzel egyidőben a nemzetközi ke­reskedelemtechnikai és ven­déglátóipari kiállításra, októ­berben. pedig a nemzetközi anyagmozgatási és csomago­lási bemutatóra, valamint a Trade Mark nemzetközi véd- jegyíkiállításra. Az őszi vásár fogyasztási cikkeit a koráb­binál részletesebb témaköri felosztásban, hat helyett 12 szakcsoportban mutatják be. számára, hogy helyi speciali­zálódás segítségével az ed­dig gyakran elaprózott ter­melés részfeladatai helyett színvonalasabb, hatékonyabb termelési gyakorlatot való­sítsanak meg. A cipőipari szövetkezetek egyesítése óta eltelt időszak­nak, az alig több mint két hétnek, máris van néhány megszívlelendő tanulsága. A megfelelően előkészített egyesülés során elejét lehet venni azoknak a személyi problémáknak, amelyek a megromlott munkahelyi lég­kör révén, hosszú időn ke­resztül gátjai lehetnek a munka tényleges beindításá­nak. Szerencsére ez esetben nem ez történt, példa rá az egye­sült szövetkezetek ötödik tényleges munkanapja, most a tervezett 100 százalékos na­ponkénti teljesítményt jelen, tette. Országunk exportkínálatá­nak bemutatására az idén a HUNGEXPO 60 alkalommal szervez hivatalos magyar ki­állítást külföldön: 22-t, a szocialista országokban, 21- et a fejlett, nem szocialista országokban és 17-et a fejlő­dő országokban. A hagyo­mányos vásárokon túl először rendeznék magyar kiállítást Manilában, kereskedelmi árubemutatót Ammanban és megjelennek a magyar ter­mékek az első Khartoumi vá­sáron, az újonnan szervezett plovdivi elekronikai és a bakui olaj- és gázipari szak­vásárokon. (MTI). Hét nagy nemzetközi szakvásár és kiállítás A vadásztársaságok befejezték a hagyományos év eleji munkát: az élőnyúlbefogást. A hálóba hajtott nyulakat a tőkés országokba exportálják. Képeink a Postás Szakszervezeti „Nimród” Vadásztársaság élőnyúlbefogásán készültek a Pest megyei Abony határában. A fogoly nyúl a hálóban Fertőzés elleni szemcseppeket kapnak az állatok Hogyan élünk - hogyan éljünk Emberarcú ember MEGLEHETŐS rácsodálko. zással hallanák a köznapi be­szélgetésben az ilyesfajta kérdést: — ... és mondd, milyen az életmódod ? — Izé ... hogy mármint az én micsodám... az életmó­dom? Hát voltaképpen nem panaszkodhatom — jöhetne és jönne is az óvatoskodó válasz. — És mondd, hogy élsz? — Ja, hogyan élek, ezt aka­rod tudni? Hát nézd, öregem, hazudnék, ha azt mondanám, hogy... dehát azért bőven van gondom. Nagyon is bő­ven ... Eszem ágában sincs most és itt a hazai életmódkutatás fontos és tudományos terüle­tére beszabadulni. Sem fegy­verzetem nincs hozzá, már ami az effajta kutatások tu­dományos eszköztárát illeti, sem helyem, hiszen a szabott terjedelem ezt nem is tenné lehetővé. A kissé tudomány- kodó, de a nagyon is köznapi kérdés, ha nem is az életmód, de az életfelfogás-kutatás (nem tudom, van-e ilyen egy­általán) területéhez kötődik. Még közelebbről: a politikai közgondolkodáshoz. Legyenek ezek a válaszok akár megelégedettek, vagy elégedetlenek, az esetek dön­tő többségében arra a kérdés­re, hogy hogyan él valaki, milyen az életmódja, a válasz általában az anyagi — nem az objektív! — világ valósá­gából való. Köznapian egyre többen jól élnek, mert van házuk, autójuk, mert megvan mindenük vagy majdnem megvan, illetőleg sokaknak nincs balatoni telkük, még lakásuk sincs, kerékpárjuk van csak és nincs takarékbe­tétkönyvük sem. Hozzá tar­tozik az igazsághoz, mégpe­dig az örvendetes igazsághoz — nem tagadva ezzel persze a gondokat sem és a gondok­kal küszködő társadalmi ré­tegek létét sem —, az így fel­tett kérdésekre évtizedünk második felére többnyire a megelégedettség hangján ér­kezik a válasz. A VILÁG anyagi — tanít­ják a materialista filozófusok, s némi facsart szellemeske­déssel, rögtön azt is hozzá le­het tenni, megtoldva egy kis konyha-filozófiával, hogy a világ: anyagias. Ha van tisz­tes (vagy nem tisztes) jöve­delmem, ha a szükséges anya­gi javak körülvesznek, ha biz­tosítottak megszerzésük lehe­tőségei, akkor heuréka, itt van már Kánaán, de legalább­is a szocializmus. Van miből élnünk, van miből jól élnünk, gyakran arra is telik, amire egyébként nem nagyon telne, de majdcsak lesz valahogy, egyszóval a mi világunk egy­sége e világ anyagiasságában rejlik. Nem anyagiságában: anyagiasságában! Miért lenne az baj, ha egy olyan ország és olyan nép számára, amelynek történel­mében alig vagy egyáltalán nem is tették fel eddig a kér­dést: hogyan él? — miért lenne baj, ha most jól él? Hiszen ezt a kérdést annak tájt nem szemérmességből nem tették fel, mert minek is kérdezni ilyest olyastól, aki éppen hogy a létezés szintjén él, a különben is uralkodó osztályának hol volt valaha szemérme akár ilyen téren is! Nem tették fel ezt a kérdést egyszerűen azért, mert nem is érdekelte a felső tízezreket, hogy az alsóbb milliók ho­gyan élnek. Nos, mindez már történe­lem. ÉPPEN AZÉRT, mert ez már történelem, lehet jogos az őszinte és a válasz tekin­tetében többé-kevésbé maga­biztos kérdés az anyagi ja­vakban gyökeredző. A gyo­mor telítettségét hamarabb megérezzük, mint az értelem éhének oltását. A meleg ru­hát a fázó testen előbb, mint a tavaszra forduló nap kez­dődő melegét. Egyszóval: az anyagiakat elébb, mint a szel­lemieket. Csakhogy már úgy vélhető, harmincharmadikra forduló évek távolából, hogy a társadalom szemlélete, s benne az egyes ember véle­ménye is, az életmód megíté­lését illetően, túlléphetne már a csak kézzel fogható anya­giakon. A szocialista tár­sadalmi rend nem azért kü­lönb a kapitalista világnál, mert az egykori nincstelenek­nek, a hajdan elmaradott és korunkra felépített ország új fiainak már képes megadni azokat az anyagiakat, ame­lyek a gondtalan élethez szükségesek. Nem azért kü­lönb a szocializmus a kapita­lizmusnál, mert olcsóbbak a vendéglátóipari árak, mert ki­sebb a jövedelemadó mérté­ke, s nem azért „érte utol” hazánk valamely kapitalista országot történetileg, mert történelmileg már van ereje hozzá, hogy gépkocsit dugjon a proletár feneke alá. A ronda sátortetős házak egyben szívet melengetők persze, mert anyagi gyarapo­dásról, emberibb életről ta­núskodnak, mint a gépkocsik is, a víkendházak is, meg a világ összes tájáról összehor­dott és hordott cuccok hival­kodása is. Csakhogy ami a lé­nyeg ebben, az új arcú és tartalmú, eleddig soha nem volt társadalomban, hogy az embernek emberhez való vi­szonyát teremtette újjá. Hogy az embert, nem mint a Lee- farmer hordozóját,, mint egy Zsiguli tulajdonosát vagy egy balatoni villa bérbe adóját te­kinti a társadalom tagjának, hanem mint — embert. HA GYALOG megy, ak­kor is. Ha nincs még a Mát­rában se víkendháza, akkor is. Ha régimódi és olcsó szö­vetnadrágban jár, akkor is fontosnak, nagyon fontosnak tartja. A társadalom alapjá­nak. Akiért, s akivel történ­hetik minden. Gyakori hivat­kozás és kép: a kapitalizmus­ban részvétlenül átlépik a' földön fekvő embert. Mint ál­talános kép, persze igaz. Ám érzésem szerint nálunk, — és persze ez is csak általánosí­tott kép — nem lépik át, ha. nem előbb részvétteljesen fél­rehúzzák, s csak úgy hagyják ott. Mert sietni kell, talán ép­pen valami maszek munkára, hogy meglegyen a drága vas­kerítés ára a négyzetméternyi telek körül. — Hogyan élsz? — Emberségesen! Nem nagyon kapni ilyen választ a kérdésre. Eszem ágában sincs szót emelni az anyagi javak ellen. Csak mi­att! Az emberi érték és mér­ték valamiféle ilyetén meg­méretése miatt. Az emberi élet és végcél e fajta kiűze­tése miatt. Mert akkor az a helyzet alakulna ki, hogy a szocializmus jóvoltából és ke­retei között egyesek megte­remtik maguknak és maguk­ban a kis házi kapitalizmusu­kat. A szellemiekben okvet­len. A közönnyel és kicsi­nyességgel, az érdektelenség­gel és a kivagyisággal, a te- peréssel és az önzéssel. MIÉRT: emberarcú ember nem ülhet a gépkocsi volán­ja mögött? GYURKÓ GÉZA Uj gyomirtó szer Fűzfőn Az idén már 70 ezer hek­táros nagyüzemi kísérlethez gyártja a Fűzfői Nitrokémia új gyomirtószerét, az aceto- klórt. Az új termék gyártás- technológiáját a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Inté­zettel közösen dolgozták ki és a kísérleti üzem indítá­sa is az együttes tevékeny­ség eredménye új vegy­szer kiválóan irtja a kuko­ricatáblák különböző gyom­kultúráit, azokat is, ame­lyekre a már elterjedt sze­rek hatástalanok. Nagyüzemi kipróbálására az iparszerű termesztési rendszerek vál­lalkoztak és az ottani ta­pasztalatok alapján valósít­ják majd meg a nagyüzemi gyártást. ^ApimtáSf ejy ígytófa Munkában a szekszárdi szalag Fotó: BAKÓ JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents