Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 2. szám

1978. január 3. TOLN^ , , , KÉPÚJSÁG 3 Legértékesebb természeti kincsünk Jó évkezdés a megye üzemeiben Interjú dr. Soós Gábor MÉM-államtitkárral A múlt évben a földtulaj­don, -használat, -forgalom és a földvédelem kérdéseiben több, magas szintű jogsza­bály jelent meg. Megkeres­tük dr. Soós Gábor államtit­kárt: mi a helyzet, mi vár­ható a jogszabályok végre­hajtása nyomán? — Mennyi termőföldünk volt, mennyi van, hová lett a különbség és mi az irány­zat? — Az ország mezőgazdasá­gilag művelt területe az el­múlt negyven évben csök­kent: 1935—1975 között 762 ezer hektárral — kereken 10 százalékkal. Legnagyobb mértékű a szántóterületünk csökkenése volt, kereken 600 ezer hektár, amely mintegy 17 százalékot jelent. Ennek keretében azonban a felsza­badulás óta 413 ezer hektá­ron tudatosan és tervszerűen erdőt telepítettünk. Így az erdők aránya az ország terü­letén 11,8 százalékról 16,3 százalékra növekedett. Társadalmi és gazdasági életünk fejlődése során az ipartelepítés, urbanizáció, üt­és vasúthálózat bővítése, víz­ügyi, kommunális létesítmé­nyek és különböző mezőgaz­dasági beruházások céljára, összesen mintegy 350 ezer hektár termőföldet vettek igénybe. A föld kivonását a mező- gazdasági hasznosításból az ország társadalmi és gazda­sági szerkezetének változása bizonyos mértékben szüksé­gessé tette. Az 1961. évben alkotott földvédelmi VI. törvény ha­tására némileg csökkent a mezőgazdasági termelésből kivont terület nagysága, de még az utóbbi időszakban is, évente mintegy 6000 hektár föld kivonására, más célú felhasználására került sor. Ennek jelentős része jó mi­nőségű szántóföld. A közelmúltban a JMépköz- társaság Elnöki Tanácsa a XI. kongresszus iránymuta­tásának megfelelően, módo­sította és korszerűsítette a korábbi földvédelmi tör­vényt. Az új rendelkezések egyrészt jelentősen korlátoz­zák a legértékesebb földek igénybevételét, másrészt dif­ferenciáltabban állapítják meg a földért járó fizetési kötelezettségeket is. Mező- gazdasági földek csökkenésé­vel azonban a jövőben is szá­molni kell. Ez elkerülhetetlen és együttjáró jelensége gaz­dasági fejlődésünknek, új ipari, közlekedési, lakásépíté­si terveink megvalósításának. — Tudjuk-e külföldi pél­dákhoz hasonlítani a mi helyzetünket -és az össze­hasonlításból milyen kö­vetkeztetés adódik? — A termőföld felhaszná­lására és a csökkenés mérté­kére vonatkozó összehasonlí­tásra alkalmas teljes körű külföldi adatokkal nem ren­delkezünk. Van azonban is­meretünk arról, hogy vala­mennyi környező baráti ál­lam szigorú szabályokban fo­galmazta meg a földvédelem­mel kapcsolatos feladatokat. Az egy hektár földért járó térítés mértéke pl. az NDK- ban, Csehszlovákiában vagy Bulgáriában több, mint a ná­lunk megállapított legmaga­sabb kártalanítási összeg. Hasonló a helyzet egyes tőkés országokban is. Például Svédországban a kormány ál­lami területfelhasználási ter­vet dolgozott ki és hagyott jóvá. A termőföldek fokozottabb védelme mellett — különö­sen a sűrűn lakott és ipari­lag fejlett államok — világ­szerte nagy erőfeszítést tesz­nek és nagy anyagi áldozatot hoznak a termőterületek , visszanyerése érdekében. Nagyarányú rekultiváció (a termőterület visszaállítása) folyik Csehszlovákia, az NDK, Svédország és az NSZK külszíni bányászattal feldúlt területein. Svédor­szágban pl. bányanyitásra a tulajdonos csak akkor kap engedélyt, ha rekultivációs tervekkel rendelkezik és a végrehajtáshoz szükséges összeget letétbe helyezi. — Mi indokolja a termő­föld kivonását a mezőgaz­dasági termelésből? — Településeink fejleszté­se, új városok létrehozása, az ipartelepítés, a közlekedés bővítése és korszerűsítése, a vízügyi és kommunális léte­sítmények, a környezetvéde­lem, a mezőgazdasági beru­házások, új korszerű majo­rok, állattartó telepek meg­valósítása mind-mind terü­letfelhasználással jár. A földigénybevétel csak­nem minden esetben mező- gazdasági üzemet, nagyüzemi művelésre kialakított táblá­kat és nagyon sokszor jó mi­nőségű szántót érint. Egyes beruházások helyhezkötöttsé- ge vagy egyéb igénye miatt gyakran 'kényszerhelyzetben vagyunk, és értékes szántó­földjeink felhasználásához, majorok megszüntetéséhez kell hozzájárulnunk a beru­házás érdekében. Példaként említhető a je­lenleg folyamatban lévő két nagyberuházás: a Bicske tér­ségében létesülő hőerőmű és a Ferihegyi repülőtér fejlesz­téséhez szükséges földigény­bevétel.. Mindkét nagyberu­házás megvalósításához majdnem ezer-ezer hektár földterület szükséges, ennek nagy többsége jó minőségű szántóföld. Megértjük, hogy népgazda­sági terveink megvalósításá­hoz szükségszerűen termő­föld felhasználása is indo­kolt. A telepítés helyének ki­választásánál azonban meg kell követelnünk, hogy az engedélyező natóságok és ter­vező intézeteink kíméljék a termőföldet, a beruházások­hoz csak a legszükségesebb mértékű és a termelés szem­pontjából kevésbé értékes földeket vegyék igénybe. — Mennyibe kerül ma a kisajátított föld a beruhá­zónak és ez az összeg ho­gyan aránylik egyéb költ­ségeihez? — Az új kisajátítási jog­szabály az 1976. évi 24. sz. tvr. az értékarányos kártala­nítás elvén alapszik. Rendel­kezései lehetőséget adnak ar­ra. hogy a tulajdonos (hasz­náló) kisajátított földjéért az eddiginél magasabb összegű, megfelelő kártalanítást kap­jon. Különböző tényezőknek megfelelő szorzószámok al­kalmazásával egy hektár földért a beruházó jelenleg a föld minőségétől függően 20 ezer Ft-tól 240 ezer Ft-ig ter­jedő kártalanítást fizet. A földért járó kártalanításon kívül meg kell téríteni a föl­dön lévő beruházások érté­két, az elvégzett munkát és az egyéb ráfordításokat, az üzemátszervezéssel, vagy át­telepítésével kapcsolatos költségeket is. Tapasztalatunk szerint a mezőgazdaság részére megál­lapítható kártérítés összege a beruházások összes költségé­nek még mindig csak kis há­nyadát képezi. Attól függően, hogy milyen jellegű beruhá­zásról van szó, a mezőgazda- sági kártalanítás összege a beruházás, költségelőirányza­tának mintegy 0,5—5 százalé­kát teszi ki. Az új földvédelmi jogsza­bályok további fizetési köte­lezettséget írnak elő. Az új rendelkezések szerint ugyanis a föld termelésből való kivo­násáért külön térítést kell fi­zetni. Tehát 1978. január 1- től a beruházónak a kisajátí­tási kártalanításon felül az I—V. minőségi osztályú föld igénybevétele esetén magas összegű — a kataszteri tiszta­jövedelem 4—8-ezerszeres szorzata — külön térítést is kell fizetni. Ha a termőföldet engedély nélkül, vagy az en­gedélytől eltérő módon von­ják ki a mezőgazdasági ter­melésből, a térítés háromr- szoros összege fizetendő. A kisajátítási és az új földvédelmi rendelkezések alapján a föld termelésből való kivonása esetén megál­lapítható térítések együttes mértéke 1978-tól kezdve lé­nyegesen magasabb lesz. Ez azt jelenti, hogy a jó minő­ségű, vagy öntözésre beren­dezett szántóföld esetén hek­táronként a 400 ezer Ft-ot, ültetvény (szőlő-gyümölcsös) esetén pedig a 600 ezer Ft-ot is meghaladhatja. E rendel­kezések célja a beruházók gazdasági ösztönzése, hogy a beruházás megvalósításához a gyengébb minőségű és csak a feltétlenül szükséges földet igényeljék. — Hogyan történhetett, hogy az új cukorgyárat, a kábáit jó földre telepítet­ték, noha néhány kilomé­ternyire található kisebb értékű, szikes terület is? — Jogos a kérdés. Az új cukorgyár telepítési helyé­nek kiválasztása az Élelmi- szeripari Gazdaságkutató In­tézet, valamint a Városépí­tési Tudományos Tervező In­tézet által készített tanul­mány alapján történt, több variációs lehetőség (püspök­ladányi, kábái, hajdúszobosz- lói, balmazújvárosi, berettyó­újfalui) figyelembevételével. Mivel a cukorgyár telepíté­sénél, amely a terv szerint évente 600—800 ezer tonna cukorrépát dolgoz fel, a szál­lítási költségek döntően a meghatározók, ezért a cukor­gyárat Kaba térségében, a közúthoz és a vasúti pálya­testhez közel eső területen kellett elhelyezni. így az ipartelep közlekedése mind a közúti, mind a vasúti nyom­vonalról, sőt a vasúti pálya­udvari fogadással is kedve­zően megoldható. Ez a mér­legelés eredményezte azt, hogy a cukorgyár létesítésé­hez szükséges kb. 450 hektár föld fele része jó minőségű szántó, a többi terület jórészt legelő. Azt is meg kell azon­ban jegyeznem, hogy az ere­deti igénnyel szemben 45 hektárral csökkentettük a jó minőségű szántó igénybevé­telét. Megemlítem, hogy a ter­mőtalaj védelmét szolgálja az az intézkedés is, hogy a jó minőségű szántó felhasználá­sa során az építési munkák­nál a termőtalaj réteget részben a helyszínen, részben pedig Kaba térségében más területek megjavítására hasz­nosítják. — Az új rendelkezések nyomán számíthatunk-e ja­vulásra? — A jogszabályok követ­kezetes végrehajtásától vár­ható, hogy megszűnik a ter­mőföld pazarlása. Ezen túl­menően számítani lehet arra is. hogy nemcsak a terület­felhasználás tekintetében, ha­nem a termőföldek hasznosí­tása terén is megszilárdul a fegyelem. Várható még az is, hogy területeket nyerünk vissza a mezőgazdasági ter­melés számára. A módosított jogszabályok — megítélésem szerint — al­kalmasak a termőföldek ha­tékonyabb védelmére. A kí­vánt eredményt azonban csak úgy érhetjük el, ha nö­vekszik a tervszerűség és ésszerűség' legértékesebb ter­mészeti kincsünkkel, a ter­mőfölddel való gazdálkodás­ban és következetesen alkal­mazzuk is e rendelkezéseket. földeaki béla (Folytatás az 1. oldalról) A MUNKAÉV KEZDETÉN A faddi Lenin Tsz szárító­üzemében hétfőn folytatták azt a munkát, amit Szilvesz­ter napján kora délutánig csináltak. Az üzemből kuko­ricát szállítottak Domboriba. A kikötőben egy uszályt ra­kodtalak. A tavalyi kukori­cából ez a második uszály­szállítmány. Tisztítás után kerül a tárolókból a szemes termény a gépkocsikra — öt­hat teherkocsi végzi a folya­matos szállítást. A berakott 120—130 vagon kukorica szovjet exportra megy. Na­ponta húsz vagon kukoricát raknak az uszályba, így a hét végén útnak indulhat a szál­lítmány Domboriból. Bár a Duna apad, a vízszint még mindig megfelelő az indulás­hoz. A szövetkezetből a tava­lyi termésből eddig jelentős mennyiségű kukoricát, búzát, napraforgót és hajdinát szál­lítottak jórészt exportra — a két utóbbi terményt vago­nokban — tőkés piacra. * A tolnai Gemenc Ipari Szö­vetkezetben exportáru-cso­magolással kezdték az évet a „hagyományos” tevékenysé­gek mellett. A csomagolok egy vagon napozószéket ké­szítenek elő szállításra. Az ezer napozószék Hollandiába kerül. Ebből a termékből egy vagonnal már elszállítottak Hollandiába, ahova még ezen­kívül nyugágyakat és gyerek­rácsokat is küldenek. Az itt gyártott MOM műszerdobo­zok mellett új exportprofil­ként tavasszal megkezdik a gyártását — a tervek szerint 10 500 darabos tételben — egy korongos gyerekjátéknak is. A szövetkezet az idén ter­vezi, hogy új beruházás ke­retében a két faipari részle­get egy telephelyre hozzák. Exportbővítésre van lehető­ség és a kapacitás szempont­jából előnyösebb, ha egy he­lyen üzemel a részleg. A PAKSI KONZERVGYÁRBAN Elkezdték az új évet, foly­tatják a téli munkát a Paksi Kern János: Arra törek­szünk. hogy a termelőkkel a kapcsolatot még erőseb­bé tegyük. Konzervgyárban. Kern János, a gyár szakszervezeti titkára az évkezdésről a következő­ket mondja: A Tolna megyei Tanács Építő- és Szerelőipari Válla­lat tavaly sikeresen teljesí­tette feszített programját. A négyszázmillió forintra ter­vezett építési-szerelési tervet jelentősen túlteljesítették. Mégsem elégedettek a válla­latnál. Kuklis Lajos műszaki igazgatóhelyettes ezeket mondja: — Munkánk fogyatékossá­gának tartom, annak ellené­re, hogy a munkások, mű­szakiak minden tőlük telhe­tőt megtettek a probléma enyhítésére —, hogy a tavaly felépített és átadott 363 la­kásnak közel a felét az év utolsó negyedében készítet­tük el. Ez a tény már magá­ban foglalja idei tennivalóin­kat. Az év első munkanapja a szokásos módon, a mun­kák beindításával kezdődött. Hiszen néhány napig a fizi­kai munkások nem dolgoztak, csak az adminisztráció fog­lalkozott az évzárás-leltáro­zás sokoldalú feladataival. Az 1978-as tennivalókról szólva azt mondhatom, to­vábbi megfeszített, egységes munkára van szükség, ha 1977-es eredményeinket meg­akarjuk tartani, sőt fokozni. — Feladataink között sze­repel, hogy az idén 415 la­kást kell a vállalatnak fel­építeni, melyek átadását sze­retnénk ütemesebbé tenni, ne maradjon annyi az év végé­re. Termelési tervünk erre az évre 470 millió forint. A lakásokon kívül — melyek közül Dombóváron kilencve­net, Szekszárdon százkilen- cet, Tamásiban ötvennyolcat, Tolnán negyvenet kell fel­építeni — más feladatai is vannak a vállalatnak. El­kezdjük a szekszárdi Mérey utcai százszemélyes óvodát, egy 216 személyes NDK könnyűszerkezetes óvodát, valamint ugyancsak Szek­szárdon egy óvoda-bölcsőde Kuklis Lajos: A lakások átadását szeretnénk üte­mesebbé tenni. komplexumot 230 gyermek részére. Tovább dolgozunk a tamási VEGYÉPSZER-csar- nokban, a bonyhádi művelő­dési háznál, elkezdjük a BHG harmadik ütemét, mely több mint húszmillió forint értékű munka lesz. Bővítjük a szekszárdi kenyérgyárat és elkezdődik az emeletráépítés a szekszárdi kórházban , a belgyógyászati osztályon. Be­fejezzük a szekszárdi Il-es iskola 12 tanteremmel törté­nő bővítését. A társvállala­tokkal jó volt az 1977. évi együttműködés, ezt várom az idei évre is. Telik az uszály Dombodban Szárítóüzembe rakják a kukoricát A TOTÉV NAGY FELADATAI lése havonta — illetőleg nyá­ron és télen — ne mutasson nagy ingadozást. — A munkaszervezés nagy­fokú javításával tudtunk úr­rá- lenni a tavalyi nehéz hely­zeten, dolgozóink áldozat- készsége nélkül az ipar be­fulladt volna. Az idén azt re­mélem, hogy nem lesz annyi­ra rossz az időjárás, követ­kezésképpen a termelő gaz­daságok a szerződésnek meg­felelő módon tudják hozni az árut, s mi itt nyugodtabb tempóban feldolgozni. — Ha az idei tennivalókról beszélünk, először az 1977-es munkát szükséges értékelni. Az élelmiszerfeldolgozó ipar­ra rendkívül nagy feladatok hárultak, a sok, és meglehe­tősen rapszodikusan érkező különféle nyersanyagok, né­hány növényből a gyenge ter­més, másikból a sok adta a gondot. A nyáron nagyon sok műszakot tizenkét órásra kellett ezért nyújtani. A téli szezonban, tehát a főszezon­ban mostanra eltett munka, sem gyenge, hiszen éppen az a célunk, hogy a gyár terme-

Next

/
Thumbnails
Contents